Báthori István

A Múltunk wikiből

Báthory István

Somlyó, 1533. szeptember 27. – Grodno, 1586. december 12.
erdélyi fejedelem (1571–1586), Lengyelország királya (1576–1586)
Wikipédia
Bathori chalkographia
1571
március 14. Gyulafehérváron meghal János Zsigmond fejedelem.
május 25. Somlyai Báthori Istvánt az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választja. A speyeri egyezmény értelmében hűségesküt tesz I. Miksára.
augusztus 18. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Kihirdeti Báthori István szultáni megerősítését a fejedelmi székben.)
október 7. A török hajóhad nagy vereséget szenved Lepantónál.
szeptember 9. Dávid Ferencet választják az erdélyi Szentháromság-tagadók püspökévé.
november 19. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (János Zsigmond és Izabella birtokadományait részben visszavonja, részben elrendeli felülvizsgálatukat. Az országgyűlési meghívó kötelező erejű. A lovakon kívül minden állattal és bőrrel szabadon lehet kereskedni.)
1572
szeptember 17. Báthori István cenzúrarendelete Erdélyben.
Szebenben papírmalom kezd működni.
1573
ősze Bekes Gáspár tanácsúr I. Miksa támogatásával Erdélyben Báthori István ellen szervezkedik.
Johannes Michael Brutus történetíró Báthori István udvarába jön.
1574
február 9. I. Miksa e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, képviseletében Rudolf király és Ernő főherceg jelenik meg. (XXI. tc.: a jobbágyoktól a bor csak árán vehető el; XXXVII. tc.: a nemesek, a városok kérésével szemben, mindenütt szabadon kereskedhetnek.)
április Báthori István fejedelem a szultán parancsára sereget küld Péter moldvai vajda mellé.
1575
május 8. Bekes Gáspár az Erdélyi Fejedelemséget kéri magának a Portán.
július 8. Bekes Gáspár Kerelőszentpálnál vereséget szenved Báthori Istvántól. Bekes elmenekül, de öt hívét a fejedelem a helyszínen felakasztatja.
július 25. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Jóváhagyja a Bekes-párt tagjai ellen indítandó hűtlenségi pereket.)
december 14. Báthori István erdélyi fejedelmet a krakkói lengyel országgyűlés királlyá választja.
1576
január 14. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (A Lengyelországba távozó fejedelem helytartójaként elfogadja Báthori Kristóf vajdát.)
március 15. Báthori István elhagyja Erdélyt, ahová többé nem tér vissza.
május 1. Báthori Istvánt lengyel királlyá koronázzák Krakkóban (Uralkodik 1586-ig.)
július Báthori István Krakkóban erdélyi kancelláriát szervez.
1577
január Báthori István szolgálatába fogadja Bekes Gáspárt.
április 21. Erdélyi országgyűlés Tordán. (Brassóban és Szászsebesen árumegállító helyet létesít.)
1579
június 30. Báthori István lengyel király erdélyi csapatok részvételével hadjáratot indít Iván moszkvai cár ellen (1581-ig).
1581
május 1. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Újra lehet katolikus papokat állítani.)
május 12. Báthori István Kolozsvárott egyetemet alapít, s az oktatást a jezsuita rendre bízza.
május közepe Báthori Zsigmondot, Kristóf fiát, még apja életében utódnak választják.
május 27. Gyulafehérvárott meghal Somlyai Báthori Kristóf vajda. Utóda Zsigmond.
1582
április A pápa Báthori Istvánhoz küldi Antonio Possevino jezsuita szerzetest, hogy rendezze kapcsolatát I. Rudolffal.
1583
március 6. Báthori István Báthori Zsigmond kiskorúsága idejére háromtagú kormányzótanácsot állít Erdélyben.
1584
év eleje A budai pasa egy sor Váradhoz tartozó falut hódoltat.
április 25. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Követet küld Báthori Istvánhoz a kormányzótanács megszüntetése érdekében.)
Az erdélyi jezsuita egyetemen körülbelül 150 diák tanul.
1585
május 1. Báthori István a kormányzótanács helyére Ghyczy János személyében kormányzót állít.
szeptember 19. Erdélyi országgyűlés Tordán. (Aranypénzt és tallért külföldi kereskedők nem vihetnek ki; az arany kivitele tilos; velencei luxuscikkek behozatala tilos.)
1586
december 13. A lengyelországi Grodnóban meghal Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király.

Tartalomjegyzék

Pach Zsigmond Pál

Előszó

A túlélésnek, az átmentésnek, az államiság fenntartásának, a két nagyhatalommal való viaskodásnak és egyezkedésnek, szembefordulásnak és lavírozásnak különböző törekvései és változatai között – önállóbb és kevésbé önálló, jobb és kevésbé jó politikai irányvonalai, koncepciói között, vagy ha úgy tetszik: rosszabb és kisebbik rossz formulái között – mozgott, zajlott, forrott, hullámzott a kötetünkben tárgyalt százhatvan esztendő drámai irányváltásokban is, tragikus fordulatokban is dúslakodó története:

  • a túlélés, a fennmaradás, Béccsel szemben a Konstantinápolynak való alárendeltséget vállalva, azon belül kisebb vagy nagyobb mozgási lehetőséget keresve-találva – Szapolyai János királyságától Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemségéig;
  • a királyság és fejedelemség újraegyesítése, a bécsi udvar fennhatóságát Erdély felett is elfogadva – mint pályájának végső szakaszán Martinuzzi Fráter Györgynél vagy első viharos pályafordulatán Báthori Zsigmondnál;
  • az országegyesítés „kelet felől” a Habsburgokkal szemben, Bocskai István vívmányainak bázisán, az Erdélyi Fejedelemségből indulva, a török szultán főhatalmát elismerve, cserében belkormányzati önállósággal és külpolitikai mozgásterének szélesítésével – Bethlen Gábornál;
  • a „nyugati” magyar főúri politikusok gondolatköre, mint Esterházy Miklósé, a dinasztia iránt lojális, a Habsburg-monarchiába beilleszkedő, de rendi alkotmányát lehető csorbítatlansággal megőrző Magyar Királyságról;
  • az Erdélyi Fejedelemség és Lengyelország perszonáluniója, esetleg a dunai román fejedelemségek szövetségi kapcsolatával bővülve – mint a két birodalom mellett és velük szemben egy harmadik hatalmi csoportosulás lehetősége a közép-kelet-európai térségben - Báthori Istvánnál, majd hamar hamvába holtan: II. Rákóczi Györgynél;

Abszolutizmus és „második jobbágyság”

A következő évtizedekben az ellenreformáció megindulása, majd gyors felülkerekedése Báthori István (1576-1586) s különösen a „jezsuita király”, III. Wasa Zsigmond (1587-1632) alatt szintén nem hozott változást a földtulajdonnak a magánföldesurak és a király közötti megoszlását illetően.

Sinkovics István

Két kormány

A Báthori család somlyói ágából származó István már 1523-tól erdélyi alvajda, aki a szászokat Szapolyai pártjára hajlította, 1529-től pedig Erdély vajdája, most forma szerint megosztotta tisztségét Łaskival; a valóságban az utóbbit diplomáciai küldetések foglalták le.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

  • Báthori István váradi kapitány kihasználta, hogy Balassa Menyhárt a Hegyalja szőlőtermésének lefoglalására a szatmári őrség egy részével kivonult a várból, és meglepetésszerűen bevette Szatmárt, majd Nagybányát is elfoglalta.
  • A Szatmár mellett táborozó Schwendi előtt szinte nyitva állt Erdély, midőn János Zsigmond – nagybátyja, Zsigmond lengyel király közvetítését is felhasználva – tárgyalni küldte hozzá Báthori Istvánt. 1565. március 13-án Szatmárban megkötötték a János Zsigmondra nézve súlyos feltételeket tartalmazó ideiglenes megállapodást. A fejedelem Bihar vármegye kivételével lemondott minden magyarországi területről, a választott királyi címről, a Habsburg főhercegnő kezéről, és fiú örökös nélküli halála esetére Erdélyt a Habsburgoknak engedte át. E feltételek végleges elfogadásától a fejedelmet a Porta újabb támadása mentette meg.
  • Már Pankota elfoglalásának hírére fogságba vetették Bécsben Báthori István erdélyi követet és a szultán üzenetét hozó csauszt, s Miksa határozottan követelte a Portától, hogy János Zsigmonddal tartassa meg a szatmári megállapodást.

Zimányi Vera

A városi ipar és iparosság

A szászok universitasa 1550-ben kimondta, hogy ezentúl csak hozzájárulásával lehet új céhet létesíteni. E jogot 1583-ban Báthori István is megerősítette azzal az indoklással, hogy "a mesterember városba és nem falura való".

Péter Katalin

A humanizmus történelemszemlélete

Az erdélyi Leonhard Untsch teológus 1578. évi levelében azt írja haza Gálffy János tanácsúrnak, hogy „állandó imádkozással és egyetértéssel” fogjuk a teljes régi Magyarországot visszaszerezni. Konkrét terve azonban Báthori István magyar királysága:

Bárcsak a Dráva, a Száva velük Tisza és a nagy Iszter
  S égbe nyúló ormon szép Buda városa is
Báthorynak hódolna ...[1]

A történetírás véleménye utólag általában az, hogy a 16. századi viszonyok között az országegység helyreállításának nem voltak reális esélyei. Sem János Zsigmond, sem Báthori István nem rendelkezett a helyzet gyökeres megváltoztatásához elégséges eszközökkel.

A protestantizmus sorsa a három országrészben

Minden felekezet elöljárósága a fejedelmeknél keres támogatást. Ezen a téren Báthori István uralkodása alatt mennek a legmesszebbre. 1572 tavaszán a vallási újítókkal szemben az országgyűlés közvetítésével ráruházzák az egyházi kiközösítés jogát: „ha külömb és új dolognak vallásában találtatnak, őnagysága excommunicáltassa”.[2]


A katolikus vallásszabadság visszaállítása Báthori István alatt, 1581-ben következik be, amikor is kimondják: „ha valamely város avagy falu mutatkoznék ... kik őnagyságát efféle római religión való tanítóként megtalálnák”, a fejedelem adjon nekik papokat.[3] Az artikulus tehát a gyülekezetek 1568-ban kimondott felekezetválasztási szabadságát terjeszti ki a katolikusokra. A katolikus egyház működési szabadsága azonban ezzel nem áll teljes mértékben vissza. A Báthori István által 1579-ben behozott jezsuiták munkáját az országgyűlés erősen megköti. Ugyanígy nem fejthetnek ki térítő tevékenységet más szerzetesrendek sem, holott úgy látszik, hogy egyes ferences rendházak tagjai a katolikus vallásgyakorlat teljes tilalma alatt is benn maradtak.

A királyságihoz erősen hasonló viszont Erdélyben a protestantizmus végig fennálló felekezeti és szervezeti széttagoltsága. A világi elöljáró tisztét viselő uralkodók kísérletet sem tesznek a felszámolására. Ilyen próbálkozás az egyházak részéről időnként felmerül ugyan; de sem a rendektől, sem az uralkodóktól nem kapnak támogatást. Végeredményben ugyanaz a helyzet, mint a királyságban: a középkori hatalmas egyházhoz hasonló szervezetre nincsen szüksége senkinek. Míg azonban a másik országrészben a központi hatalom hagyományos támogatója, a katolikus egyház felső hierarchiája megmaradt, itt Erdélyben az uralkodók erről úgy mondtak le, hogy helyette nem szerveztek másikat. Ez utóbbi tény az erdélyi rendiség fejletlenségéből következik; a Báthori István uralkodása alatt érlelődő központosítás vallási egységet nem igényel. Erdélyben a protestantizmus elsöprő többsége ellenére sem lesz egyik új felekezetből sem államvallás.

Iskolák

A kiváló és modern képzést nyújtó jezsuiták aztán 1561-ben települnek az Oláh Miklós érsek alapította nagyszombati rendházba. Erdélyben pedig Báthori István akaratából alapítanak rendházat Kolozsmonostoron. A jezsuiták az oktatást is elkezdik, de a túlnyomóan protestáns többségű országban egyelőre nem érnek el sikereket.


A kísérlet stádiumáig Oláh Miklós és Báthori István kezdeményezései jutnak el. Mindketten a jezsuiták közreműködésével kívánják a felsőfokú oktatást bevezetni. A katolikus egyház történetének magyarországi mélypontján azonban ez a megoldás nem találkozik társadalmi igényekkel: az esztergomi érsek tervéből csak egy papnevelő intézet felállítása valósul meg; 10 tanulónál többet azonban nem tudnak összehozni. Mindössze öt évig működik, 1562 és 1567 között. A kolozsvári Báthori-egyetem sem teljesedik ki az összes fakultással; gyakorlatilag itt is csupán a lelkészképzés folyik valóban felsőfokon, a jezsuiták kolozsvári kollégiuma egyébként középfokú oktatást nyújt. Hétéves működés után, 1588-ban azonban, amikor az országgyűlés a jezsuita rendet kiutasítja Erdélyből, ez is megszűnt.

A felsőfokú képzés 16. századi kísérletei a maguk korában képtelenek jelentős hatást kifejteni, de egyik sem múlik el egészen nyomtalanul. Báthori szándékát majd Bethlen Gábor újítja fel, természetesen nem katolikus papok, hanem világi értelmiség nevelésének céljával.

A királyi udvar

A két királyválasztás azonban nemcsak az országot, de az értelmiséget, valamint az udvar funkcióját is megosztja. Két államszervezetet működtetni pedig valóban nincs elég képzett ember Magyarországon. Így már most megjelenik a keleti országrészen az egész fejedelmi koron át megfigyelhető gyakorlat, mely szerint egy-egy kivételes képességű, rendkívül nagy munkabírású vezető egyéniség kezébe futnak össze minden ügyek szálai. Előbb maga a király, majd Fráter György, utána Csáky Mihály kancellár, majd megint az uralkodó, vagyis Báthori István, utóbb Kovacsóczy Farkas kancellár, a század végén pedig a Báthori-rokon Bocskai István váradi főkapitány tulajdonképpen az egész államszervezet működtetője. Mellettük már csak végrehajtókra van szükség.

Udvari-főúri kultúra

A gyakorlók társadalmi hovatartozása szerint meghatározott tagolódás szerint az udvari-főúri kultúra helyezkedik el legfölül. A reneszánsz idején telítődik tudományokkal, és most éli meg a középkori lovagi életmód elvilágiasodását. Ugyanakkor új szemléletet ad az udvar szerepéről. Nálunk Báthori István fejedelem és király egyik utasítása fogalmazza meg: a tisztességes élet mintaképének kell lennie, az élet tükrének.


Erdélyben a Báthoriak fejedelmi udvara valósítja meg az új főúri életideálokat. Kezdetben, István fejedelemsége idején még inkább a tudományok bevonulása jellemző. Az uralkodás vagy a kormányzás elmélete iránt az ő korában kezdenek érdeklődni az erdélyiek. Két igen megbecsült munkatársa, Kovacsóczy Farkas kancellár és Abafáji Gyulay Pál fogalmaz ilyen iratokat.

Maga Báthori, az ország egyik legrégibb és nagyon gazdag famíliájának tagja, minden valószínűség szerint egyetemen zárta le tanulmányait. Kiváló politikai író; levelei sokszor kis stílusremekek. Érzékeny szellem. Férfi létére virginálon játszik, saját szobájában tartja a hangszert, pedig ilyesmi ekkoriban még asszonyoknál sem mindennapos. – Mégsem szakad el a politikai élet valóságától; a török és a német között legeredményesebben lavírozó 16. századi fejedelem. Minden utána következő erdélyi uralkodó példaképe. Igen művelt értelmiséggel veszi körül magát. Itthon is, majd a Lengyel királyságban, a szellemi és társadalmi elit legjobbjai gyülekeznek Báthori István mellé. Egész sor későbbi nagy család, így az iktári Bethlenek, a Wesselényiek emelkednek fel az első Báthori-udvarban forgolódva. De igaz az is, hogy az uralkodóhoz feltétlenül ragaszkodó entellektüelek és a domi doctus politikusok között már Báthori István alatt érezhető az ellentét. A század végére határozott politikai nézetkülönbség osztja meg őket. Az udvar a török politika kérdésében kerül ellentétbe az uralkodó osztály nagyobb részével.

A Báthori-udvart körülvevő feszültség nagyon konkrét, sajátos erdélyi problémából alakul ki, létrejötte mégis szabályos, európai jelenség. A század utolsó harmadában elterjedt, hogy az udvar ellentétbe került a társadalom többi részével, elkülönült zárt világot alkotva, szűk körű politikai döntések és ezoterikus társadalmi érintkezés színhelyévé vált. Az udvari kultúra ezen alakulása már a manierizmusra utal.

Sinkovics István

Báthori István erdélyi fejedelemsége

Önálló cikkek:

A vajda „fejedelmi” hatalma

Önálló cikk.

A központi hatalom és a rendek Erdélyben

Önálló cikk.

Bekes Gáspár felkelése és a lengyel korona megszerzése

Önálló cikk.

Lengyelország trónján

Önálló cikk.

Báthori lengyel királysága és Erdély

Önálló cikk.

Báthori és a királyi Magyarország

Önálló cikk.

Állam és vallás

Önálló cikk.

Erdély és Lengyelország útja különválik

Önálló cikk.

Esztergom megvétele és a gyurgyevói győzelem

A Maros mentén eredményesen haladt előre a lugosi bánnak kinevezett Borbély György támadása. Báthori István egykori hadvezére 13 várat foglalt vissza 1595. augusztustól októberig, köztük olyan fontos helyeket, mint a Maros mentén Lippa, Solymos, Arad, Csanád, Világos, végül elfoglalta Jenőt is, és egyúttal meghiúsította a temesvári pasa várostromokat felmentő próbálkozásait.

Makkai László

Székely Mózes támadása. Basta Erdélyben.

Székely Mózes székely lófő-családból származott, részt vett Báthori István oroszországi hadjáratában, bátor katona volt, magasabb műveltség nélkül.

Szövetségesek és ellenségek között

III. Zsigmond svéd királyt a lengyelek Báthori István halála után azzal a várakozással választották királyuknak, hogy a balti hegemóniáért folyó versengésből kiküszöbölhetik a svéd–lengyel ellentétet, s a két ország egyesített erejét az orosz balti terjeszkedés ellen, sőt Oroszország meghódítására vethetik be. A buzgó katolikus III. Zsigmondot azonban a protestáns svéd uralkodó osztály 1604-ben megfosztotta trónjától, ami egyenesen kiélezte a svéd–lengyel viszonyt. Ebben a helyzetben a lengyel udvarnak az osztrák Habsburgok felé tájékozódása kézenfekvő volt ugyan, de újabb bonyodalmakat rejtegetett, mivel a Báthori István alatt kialakult lengyel–török jószomszédi viszonyt fenyegette, s a svéd ellenségeskedés mellé a török támadás veszélyét is felidézte, anélkül, hogy a török elleni háború feladataival egyre nehezebben megküzdő Habsburgoktól hatékony segítséget lehetett volna várni. A lengyel uralkodó osztály nagy része Báthori egykori bizalmasának, Zamoyski kancellárnak a vezetésével ellenállt ennek a külpolitikai fordulatnak, annál inkább, mivel III. Zsigmondot jezsuita tanácsadói az abszolutizmus bevezetésére és erőszakos ellenreformációra biztatták.

Abszolutizmus és ellenreformáció

A lengyel ellenreformáció jezsuita bajnokai Báthori István és III. Zsigmond centralizációs törekvéseit támogatták, hogy így érjék el a vallási türelmi rendszer felszámolását.

Pázmány Péter politikai szerepe

A bihari kálvinista alispán fiát kamasz korában térítették át Báthori István kolozsvári jezsuitái.

Hajdúvilág Erdélyben

Bár a fejedelem kálvinista volt (a hitbuzgó Ecsedi Báthori István kívánságára tért át) de ahogy Báthori István és Zsigmond sem vallási szempontok alapján válogatta össze tanácsosait, az ő környezetében is szép számmal szerepeltek katolikusok és unitáriusok.

Szeben és Havasalföld elfoglalása

Míg Bethlen aligha gondolt egyébre, mint egy megbízható havasalföldi vajda beültetésére, a fejedelmet elragadta fantáziája, s Báthori István és Zsigmond egyesített birodalmát akarta egy csapásra megvalósítani.

A keleti szövetség terve

A harmincéves háború további bonyodalmai azonban megint Bethlen számára nyitottak új perspektívákat, amikor Richelieu most már rászánta, ha még mindig nem is magát és országát, de legalább diplomáciai erőfeszítéseit arra, hogy gátat vessen a Habsburgok európai hegemóniára törekvésének, s ehhez az európai koalíció keleti szárnyát is bevonja. Konkrét célja, ami végül is sikerült neki, az volt, hogy a tehetetlennek bizonyuló dán király helyett az energikusabbnak mutatkozó Gusztáv Adolfot megnyerje a németországi háborúra. Ehhez azonban el kellett takarítani az útból a még Báthori István és Zamoyski által kezdeményezett oroszellenes svéd–lengyel–török együttműködés utolsó maradványait is.

Nem nemesi kiváltságok

A katonáskodás fejében adott szabadparaszti állapotot vagy a jobbágyi szolgáltatások alóli részleges mentességet már Báthori István ismét kezdeményezte, s Báthori Zsigmond, majd újra Bocskai a székely szabadságot is helyreállította, Bethlen Gábor pedig, ha korlátozva is, megszilárdította.

R. Várkonyi Ágnes

Az 1655. évi országgyűlés. A Habsburg-dinasztia és a magyar rendek kompromisszuma.

Porcia herceg javaslatára III. Ferdinánd király Csáky István főtárnokmester és két protestáns főúr, Perényi György és Thököly Zsigmond mellett Wesselényi Ferencet jelölte választásra. Wesselényi élvezte az udvar bizalmát. Szegény, erdélyi, katolikus köznemesi sorból feltört bárócsalád sarja volt, a família tekintélyét és vagyonát a nagyapa, Báthori István lengyel király hűséges híve vetette meg.

Orvosság a török áfium ellen

Zrínyi Busbequius szavait magyarítja, de az ország belső reformjáról, a török elleni szövetségről, a támadó háború szükségéről írtak előtte mások is Magyarországon és Erdélyben, miként Oláh Miklós, Báthori István, Magyari István, Esterházy Miklós és mások.

Benczédi László

A török háború kiújulása

Ha nem is olyan látványos módon, de az 1683. évi nagy török offenzíva összeomlása távlatilag a Mohács utáni önálló Erdélyi Fejedelemség, Báthori István, Bocskai István és Bethlen Gábor nagy történeti hagyatékának a sorsát is megpecsételte.

Makkai László

Az együtt élő népek nyelvfejlődése

Az Erdélyi Fejedelemség határain belül élő román nép anyanyelvű irodalmát a reformáció teremtette meg azzal a törekvéssel, hogy a görögkeleti egyház pravoszláv irodalmi nyelvét mint a nép számára érthetetlen idiómát az egyházi használatra szánt könyvekben és az istentiszteletben román anyanyelvvel cserélje fel. A 16. században ez a törekvés protestáns hittérítéssel járt együtt, ami azonban egyrészt a Havasalföldről is támogatott görögkeleti ellenállás, másrészt Báthori István ellenreformációs intézkedései miatt nem sikerült.

R. Várkonyi Ágnes

A Szent Liga és Magyarország

Amióta Báthori István lengyel király Moldvától Morvaországig, Közép-Kelet-Európa népeivel összefogva tervezett háborút a török ellen, Erdély nélkülözhetetlen bázisa volt minden ilyen próbálkozásnak.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

A Báthori István alapította egyetem könyvtárának pusztulása talán a legnagyobb kulturális vesztesége a kornak.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

A fejedelemségbeli művelődéspolitika alapjait még Báthori István és Bethlen Gábor fejedelmek vetették meg, majd ezeket továbbfejlesztve Apáczai Csere János foglalta programba úgy, hogy a műveltséget a társadalmi megújhodás tengelyébe állította.

Lábjegyzetek

  1. Leonhardus Uncius, Gálffy Jánosnak, Magyarország történetéről írt költeményeinek ajánlásaként. Ugyanott 791.
  2. EOE 11. 528.
  3. EOE 111. 157.

Műve

A fogyasztási adóra: Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal, 1581–1585. Közzétette Veress Endre (Budapest, 1948).

Irodalom