Bécs - Dolmányos István

A Múltunk wikiből

A kormányprogram meghirdetése

A trónbeszédben tükröződő kormányprogram általában azon a csapáson haladt, amelyet a Bécsből megtérő miniszterek nyilatkozatai érzékeltettek: a középpontban ezúttal is az általános választójog megvalósítása állt.

A szerb vámháború első szakasza

A szerb kormány szabad kezet akart biztosítani magának ágyú és egyéb hadfelszerelési cikkek rendelésében. Ezzel a jogos igénnyel szemben a Monarchia ragaszkodott ahhoz, hogy Szerbia továbbra is a Skoda-műveknél rendelje meg ágyúit és a felszerelési cikkeket, bécsi pénzintézetben felvett kölcsön alapján. Az ellentétet mélyítette, hogy a szerb kormány tárgyalásokat kezdett a bolgár kormánnyal egy szerb–bolgár vámunió megkötése céljából.

A Monarchia diplomáciai eszközökkel nem tudta követelését Szerbiára erőszakolni. Gołuchowski 1906. január végén felszólította a magyar miniszterelnököt, hogy Szerbia ellen megtorlásképpen rendelje el az állatbehozatali tilalmat. A magyar földművelésügyi miniszter akkor időlegesen lezáratta a határt. A vámháború tehát még a Fejérváry-kormány idején indult meg. Április 8-án, a koalíciós kormány megalakulásakor a Szerbiával folyó tárgyalások megszakadtak.

Az ágyúzsarolás és a Szerbia ellen elrendelt határzár Magyarországon népszerűtlen volt. Ebben a kérdésben 1905 végén és 1906 elején véleményazonosság alakult ki a koalíció és a szociáldemokrata párt között. A közvélemény egységesen fordult szembe Gołuchowski kárhozatosnak tartott intézkedéseivel, és kifejezte rokonszenvét a szerb nép iránt, amely évtizedek óta együtt érzett a magyar ellenzékkel. A szerb közvélemény hosszú ideig nem is akarta tudomásul venni, hogy az ellene irányuló gazdaságpolitikai intézkedéseket a magyar kormány hajtja végre, s az eseményeket kizárólag Bécs számlájára írta.

Ellentétek az alkotmánybiztosítékok miatt

Kristóffy 1907 februárjában kelt memorandumában mert először újabb kormányt ajánlani a kabinetirodának. A trónörököshöz húzó nemzetiségi politikusokat ekkor szólították kollektíven Bécsbe, s ezzel végleg kialakult a „Grossösterreich-csoport” magyarországi együttese, Ferenc Ferdinánd „műhelye”, a Belvedere-kör fontos része, amelybe Kristóffyn és pártfogoltjain kívül Hodža szlovák, Vaida-Voevod és Popovici román, valamint Steinacker bánsági német politikus is beletartozott.

Egyéb radikális irányzatok

Elsősorban a párttól eltántorodott vagy addig a politikán kívül álló kisiparosságra vetett szemet az 1907-ben megalakult Országos Polgári Radikális Párt. Létrehozását Kristóffy és a „darabontkorszak” más politikusai kezdeményezték. Felhasználva az új kiegyezés miatti csalódást, erős eszmei ködösítéssel, nagy anyagi eszközök felhasználásával rövid idő alatt valóban országos pártmozgalmat indítottak. Magukhoz kapcsolták az ez idő tájt gomba módra keletkezett helyi, városi polgári pártokat, így a soproni, pozsonyi, makói polgárpártokat.

Akcióprogramjukkal meghódították a tulajdonképpeni polgári radikális mozgalom egy csoportját, és gyakorlatilag egy időre a párt befolyása alá vonták a Pokrócz Ferenc vezette balmazújvárosi Országos Földmívelő Pártot. Megszerezték több demokratikus érzelmű nemzetiségi politikus támogatását is. A párt központi orgánuma az általános választójogot és a kötött birtok felszámolását követelte, de propagandájában legalább akkora helyet kapott a Kristóffy-féle politikus gárda tisztára mosásának igyekezete, a nép és a király természetes szövetségének hangsúlyozása, „az átkos Bécs” túlzó nacionalista frazeológiájával szemben a császárváros eszményítése.

Az új kormányalakítási kísérletek második szakasza, 1909 július–december

Justh hozzájárult volna, hogy kormányt alakítsanak két-három, a király által kinevezendő hatvanhetes miniszterrel együtt; vállalta a paktumot, Bosznia-Hercegovina annexióját és ennek következményeit is. Ellenszolgáltatásul kérte az önálló bankot és a pluralitás nélküli „általános” választójogot. A király e feltételeket most sem fogadta el. Ezt Justhnak személyesen is tudtára adta december 31-i kihallgatása alkalmával. Ami Justhot december végén Ferenc József fogadótermébe vitte, az sokkal inkább a politikai gondolkodás avultsága volt, mint Lukács megtévesztő eljárása. A szociáldemokrata párt tüntetésével és propagandájával demokratikus „fundamentumemelésre” szólította fel Justhot. A szocialisták a legjobb pillanatban, közvetlenül Justh bécsi kudarca előtt kapcsolódtak be erőteljesebben a függetlenségi politikus Odisszeájának jobbra fordításába.

Az addig legegységesebb koalíciós irányzat, a Néppárt is megbomlott 1909 és 1910 fordulóján. Vezető politikusainak egy csoportja visszafordult a régi, politikailag konzervatívabb hagyományokhoz. Az ónéppárti politikusok előtérbe kerülésével kezdett kiszáradni az a kötőanyag, amellyel e párt a koalíció különböző ágazatait a közjogi sérelmi politika jegyében segített egybecementezni. Végetért a párt „Rakovszky-korszaka”. Más oldalról újabb, sikeresebb kísérletet hajtott végre egy néppárti csoport a keresztényszocialista mozgalom párttá alakítására. A Justh-irányzattal együttműködő Giesswein személyében a Néppárt is önleleplezőhöz jutott. Meggyengült a Néppárt többnemzetiségű jellege.

Khuen-Héderváry kormányalakítását végül jórészt az mozdította elő, hogy meg tudta szerezni magának az AndrássyWekerleKossuth-féle koalíciós irányzat támogatását, illetőleg semlegességét. E döntő napokban még a Justh-irányzat többsége sem követte a Bécsből szakítással hazaérkező Justhot, ami januárban elbizonytalanította a függetlenségi anyapárt magatartását.