Béla király

A Múltunk wikiből

Adalbert vagy Bölény

1016 – Dévény vidéke, 1063. szeptember 11.
király (1060–1063)
Wikipédia
I. Béla
1032 után
Vazul herceg merényletet tervez a beteg István király meggyilkolására; Vazult megvakítják, három fiát, Leventét, Endrét és Bélát külfödre száműzik.
1042
nyár: III. Henrik seregével betör Magyarországra, lerombolja Hainburg és Pozsony határvárat, és a Duna bal partján a Garamig hatolva, kilenc várat elfoglal. A nyitrai dukátusba István unokaöccsét, valószínűleg Bélát ültetik, akit Aba Sámuel visszaűz Csehországba.
1044 nyár
III. Henrik Péterrel Székesfehérvárra vonul, és Pétert visszahelyezi trónjára.
1045 pünkösd
Péter ingadozó trónja biztosítására behívja III. Henriket; Székesfehérvárott hűbéresként veszi át Magyarországot III. Henriktől, aki ekkor Szent Istvánnak a pápától nyert lándzsáját és koronáját elviszi, és visszaküldi Rómába.
Péter Magyarország váraiba német és olasz helyőrséget rendel. Péter uralma ellen Boja és Bonyha, Sarolt unokaöccsei vezetésével összeesküvést szőnek; Péter az összeesküvőket kivégezteti.
1046
tavasz: Az ország főurai Csanádon gyűlnek össze, s követeket küldenek Oroszországba Endréhez és Leventéhez, kérve őket, hogy jöjjenek haza, és vegyék át az uralmat.
szeptember: A Kijevből orosz segédcsapatokkal Magyarországra vonuló Endre és Levente herceg elé a pogányságot visszaállítani kívánók járulnak, élükön Vata békési nemzetségfő áll. Endre színleg hozzájárul a pogánykodók követeléseihez, amivel szabad utat enged a kereszténység elleni pogánylázadásnak. Péter zsitvatoroki táborában is lázadás üt ki; a király Fehérvárra akar vonulni, de a vár kapuit bezárják előtte. Pétert Zámolynál megvakítják.
szeptember 25: Az Endre király elé igyekvő Gellért püspököt és Szolnok ispánt a pesti révnél megölik.
szeptember vége: I. Endre Székesfehérvárott elfoglalja a trónt. (Uralkodik 1060-ig)
1047
A felégetett verduni káptalan huszonnégy kanonokja Magyarországra költözik; Endre a megüresedett vezető egyházi stallunokban helyezi el őket.
1048–1049 körül
I. Endre a horvátokat segíti Velencével és a dalmát városokkal szemben. Besenyő törzsek az Al-Dunától délre költöznek át.
1050
eleje: Gebhard regensburgi püspök sereggel betör a magyar végekre, amivel ellentámadást vált ki.
nyár: A magyar határon újjáépítik Hainburg várát, a magyar határőrök becsapásokkal zavarják az építkezést. Endre béke szerzése végett követeket küld III. Henrik császárhoz, György kalocsai érseket pedig a Lotaringiában tartózkodó IX. Leó pápához.
1050 körül
Béla herceg lengyel feleségével együtt hazatér Magyarországra; Endrétől megkapja az egész dukátust, pénzverési joggal.
1051
nyár: A Passauba összehívott német birodalmi sereg III. Henrik császár vezetésével a Zala forrásvidékén át Fehérvár felé nyomul. Gebhard püspök élelemszállító hajóhadát Endre emberei megtévesztő levéllel visszafordulásra bírják. A nélkülöző sereget a Vértes alatt, Bodajknál a magyar hadak megtámadják és visszaűzik.
1052
nyár: III. Henrik császár két hónapon át ostromolja Pozsony várát; a császári hajóhadat Zotmund búvár elsüllyeszti, mire a császár visszavonul.
1053
A III. Henrikkel szemben álló I. Konrád bajor herceg Magyarországra menekül, s innen támadja a bajor–karantán határvidéket.
Endrének feleségétől, Jaroszlav kijevi fejedelem leányától fia születik, Salamon.
1053 körül
I. Endre orosz felesége számára bazilita monostort alapít Visegrádon.
1054
július 16: Konstantinápolyban létrejön az egyházszakadás (schizma). IX. Leó pápa legátusa, Humbert kardinális a Hagia Sophia-templomban kiközösíti Michael Kerullariosz konstantinápolyi pátriárkát.
1055
I. Endre megalapítja a tihanyi apátságot.
Béla herceg, Benedek esztergomi érsek és Zacheus nádor a fő méltóságviselők.
A kunok (kipcsak kománok) a Volgán és a Donon átkelve az orosz végeket támadják.
1056
III. Henrik német császár meghal. A gyermek IV. Henrik követi a trónon.
1056 körül
Elkészül a Sarchas bíró szerkesztette összeírás az udvari gazdaság szolgáló népeiről.
1057
Magyarországról hazatér Angliába az egy évtizede itt élő Edmund angolszász herceg.
1058
szeptember: IV. Henrik nővérét, Juditot a Morva folyó mellett átadják a gyermek Salamon jegyeséül.
Német–magyar békekötés.
1059
A magyarok, megszegve a bizánciakkal régóta fennálló békét, a Morava völgyén át Szófia felé nyomulnak, mialatt a besenyők több törzse az Al-Dunán átkelve Bulgária területére költözik.
I. Endre békét köt I. (Komnénosz) Izsák bizánci császárral, és hazavonul.
1059 körül
Salamont apja királlyá koronáztatja Székesfehérvárott. A trónutódlásban mellőzött Béla herceget I. Endre a Tisza melletti Várkonyban választás elé állítja: a koronát vagy a kardot választja-e. Béla, noha a kardot választotta, Lengyelországba menekül.
1060
ősz: Béla herceg három lengyel dandárral a Tisza-vidékre nyomul. I. Endre családját Ausztriába küldi, és német segédcsapatokat kér. A Tiszán átkelő német sereget Béla bekeríti. A menekülő I. Endre a mosoni kapunál szerencsétlenül jár, s fogságba esve rövidesen meghal a zirci udvarházban.
december 6: I. Béla trónra lépése. (Uralkodik 1063-ig.)
1061
I. Béla Székesfehérvárra országgyűlést hív össze, minden faluból két szószólót is berendelve. A tömeg pogánykodó zendülésbe kezd, a király vitézei szétverik őket.
1063
nyár: A mainzi birodalmi gyűlés hadjáratot határoz el Salamon király visszahelyezése érdekében. I. Béla békeköveteket küld a német udvarba, de nem egyezkednek vele.
ősz: I. Béla királyra dömösi kúriájában rászakad a trónépítmény, a beteg királyt a Mosont ostromló német had felé viszik, útközben azonban meghal; három fia Lengyelországba menekül.
vége: I. Béla fiai lengyel segédcsapatokkal jelennek meg Magyarországon.
1064
január: Győrött az országnagyok békét hoznak létre Salamon és I. Béla három fia, Géza, László és Lampert között.

Györffy György

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

  • Aba királlyá választásával Magyarországon a többség egyetértett, holott kevés uralkodó lépett ilyen reménytelen helyzetben trónra. Az ellenkirály a német császárhoz menekült, a Vazul-fiak közül pedig Béla Csehországban, Endre és Levente Oroszországban várta sorsának jobbra fordulását.
  • A nyitrai dukátus kezére esvén, Pétert akarta beültetni a hercegségbe, de az ott lakó magyarok kétségbeesett tiltakozására elállt tőle, és Bretiszlav kérésére Szent István Csehországban tartózkodó unokaöccsét helyezte be. A név szerint ismeretlen Árpád-házi herceg, alighanem Béla, dukátusa nem volt hosszú életű: mihelyt Henrik kitette a lábát, Aba Sámuel visszakergette Csehországba.

Endre és Béla

Önálló cikk.

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Önálló cikk.

A német támadás és egy nomád invázió elhárítása

Önálló cikk.

A korona és kard viszálya

Önálló cikk.

Béla ezer napja

Önálló cikk.

Fegyverszünet. Pénzügyi reform.

  • Béla halálával a „nemzeti” tábor vereséget szenvedett, s ugyanakkor úgy látszott, hogy hosszú belháború veszi kezdetét.
  • Mihelyt Henrik elvonult, megjelentek Béla fiai lengyel segédcsapatokkal, mire a királyi család Mosonba menekült.
  • Az ország újból a belháború küszöbén állt, ekkor azonban közbeléptek a tapasztalatokon okuló országnagyok. A szemben álló felek között Derzs (Dezső) kalocsai érsek szorgos közbenjárása teremtett békét. Abban egyeztek meg, hogy Salamon bírja a királyságot, Géza pedig a dukátust, és 1064 januárjában Győrött megesküdtek a békére, húsvét vasárnapján pedig Pécsett Géza herceg unokaöccse fejére tette a koronát, és így vezette a bazilikába misére. Ezzel az aktussal a korona és kard viszonyában olyan hét–nyolc éves békés időszak következett be, mint Endre és Béla uralkodása idején, hogy a végén újból megismétlődjék az apák tragédiája.
  • A német császári pénzek mintájára először Salamon érmein ábrázolnak koronás királyfőt apró mellékjegyekkel, és hátlapjukon nem köriratban írják a Pannonia országnevet, hanem kölni mintára, három sorban. A másik újítás, hogy a veretek súlya igen eltér egymástól, és csökkenő tendenciát mutat: 0.67, 0.49, 0.41, 0.37 (0.57, 0.36) gramm. A veretek egymásutánja a leletegyüttesekből csak hozzávetőlegesen állapítható meg; a két utolsó veretből olyan kevés maradt fenn, hogy elhelyezésük bizonytalan. Az eltérő rajzú és súlyú veretek kétségtelen bizonyítékai az ekkor bevezetett pénzújításnak, de az is nyilvánvaló, hogy a pénzújítást pénzrontással kapcsolták össze, hiszen a korábbi királyok érméinek átlagsúlya grammban 0.76, 0.89, 0.59, 0.67, 0.69, 0.51, az utolsó, könnyebb Béla-érem ezüstfinomsága pedig az előzőkét meghaladta.

„Aktív” külpolitika

A határos tartományokat Béla leányai házasságokkal kapcsolták szövetségbe: Euphemiát az Olmützben székelő Ottó morva herceg, Zsófiát a Krajnát és Isztriát kormányzó Ulrik karantán őrgróf, Ilonát a lika–korbávai partvidéket igazgató Zelemér (Zvoinimir) Demeter horvát bán vette nőül.

Belháború. Géza uralma.

Géza ugyanolyan nehéz körülmények között kezdett uralkodni, mint apja. A politikai nehézségek mellett Bélának 1061-ben pogány megmozdulást kellett levernie, Gézának viszont 1074-ben éhínséggel kellett megküzdenie. Apa és fiú egyaránt kiváló képességekkel rendelkezett, mindketten felülkerekedtek a nehézségeken, és volt bátorságuk gazdasági reformokba belevágni. Béla kezdeményezéseit nagyrészt Géza váltotta valóra.

Legnevezetesebb intézkedése vásári reformja volt. István király a templomba járás elősegítése végett a vásározást a vasárnapi templomozással kapcsolta össze, s ezért a vásárhelyek az első egyházak mellé települtek. A hetvenes évekre az egyházas helyek annyira elszaporodtak, a templomba járás annyira megszokottá vált, hogy a vásárt függetleníteni lehetett a templomtól. Géza a forgalmi szempontokat tartotta szem előtt, és ezért főként a révek mellé telepítette az új vásárhelyeket: ilyen volt a budafelhévizi és a komáromi Lél melletti „Gézavására”. Abból, hogy a budai Gézavására hospesei utóbb, a várba költözve, vásárhelyüket Szombathelynek nevezték, és hogy a krónika az I. Béla kezdeményezte reformok között sorolja fel a szombati vásározás elrendelését, biztosra vehetjük, hogy Géza volt a vásári reform tényleges megvalósítója, és Géza vásárai ténylegesen Szombathelyek voltak.

László egyeduralmának biztosítása

László 1046 táján Lengyelországban született, amikor apja, Béla ott élt száműzetésben.

László törvényhozása

A III. törvényt több történész a Szent László uralkodását megelőző évtizedekből eredeztette, azon az alapon, hogy 2. és 20. cikke szerint a királyi szolganépek visszaszolgáltatása az Endre, illetve Béla kora óta elszökött szolgákra terjedt ki, az Endre kori szolgaösszeírástól pedig több mint húsz év választaná el a törvény meghozatalát, s ilyen rég elszökött szolgákról már nem intézkedhet Szent László törvénye. A törvénycikk helyes jogi értelmezése azonban szükségtelenné teszi ezt a visszadatálást. A szolgákat a törvényhozást követő augusztus 15-ig kellett visszaadni, az Endre és Béla korára, illetve az akkor megejtett szolgaösszeírásra való utalás pedig nem más, mint az elévülési idő megjelölése. Az elévülési idő megadása csupán annyit jelent, hogy ha egy-két magánbirtokon volt olyan öreg királyi szolga, aki már a Sarchas-féle összeírásban sem szerepelt a királyi szolgák között, az megmaradhatott az úr birtokában.

A király kincstára

László előszőr a Géza által vert 0,6 gramm súlyú dénár, tulajdonképpen féldénár vagy obulus verését folytatta, de már második veretétől kezdve rátért a 0,65–0,7 gramm körüli nehezebb dénárokra, majd uralkodása második felében elkezdte az elődeiét meghaladó súlyú, 0,80 gramm körüli dénárok verését, melyből összesen három veret készült. Az utóbbi reform azért volt jelentős, mert a magyar dénárok súlyát olyan magasra emelte, hogy belőle 40 darab, azaz 1 pensa azonos értékű lett egy bizánci aranysolidusszal. Ezért nevezték latinul bizantiusnak, magyarul pedig aranynak László „pensáját", amit a krónikás helytelenül Bélának tulajdonít.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

  • De amint a zágrábi káptalan kartuláriumában vezetett királytörténet Árpád vezérrel kezdi a múltat, ugyanúgy a helyi birtokosság, például a Vojk-nemzetség 1240-ben Szent Istvántól és I. Bélától nyert privilégiumaira hivatkozik Dráván túli birtokpöreiben.
  • László alapításairól, egy kivételével, nem maradt biztos emlék. A XIV. században neki tulajdonítják Kolozsmonostor és a Tolna megyei bátai apátság alapítását. Valószínű, hogy mindkettő királyi udvarház monostor céljára való szentelése révén jött létre, de hogy az alapítás tényleg László műve volt-e, avagy László csupán adományokat és oklevelet adott már fennálló királyi apátságoknak, az nem dönthető el egyértelműen a Szent László privilégiumára utaló szavakból. Az erdélyi Kolozsmonostor esetében például utóbb I. Bélára, sőt Szent Istvánra is történt hivatkozás.

Harcos jobbágy, középréteg

Ami az uralkodó testőrségét illeti, az ezredforduló orosz–varég testőrségével szemben I. Endre óta orosz–szláv testőrökkel kell számolnunk. Bár Endre 1046-ban behozott orosz katonasága a Béla-ág uralomra jutásával bizonyára elenyészett, Lászlót és Kálmánt baráti és rokoni szálak fűzték az orosz fejedelmekhez, és így nem véletlen, hogy 1326-ban Kis- és Nagyoroszi lakói Kálmán király ajtónállóinak tartották magukat.

Uralkodó osztály

Szent László ősfája[1]
Árpád nagyfejedelem
Madarász Henrik király
II. Rudolf burgundi király
Zolta herceg
Ottó császár Adelhaid burgundi hercegnő
Taksony nagyfejedelem besenyő hercegnő bizánci örmény „comes”? bolgár hercegnő?  ?  ?  ?  ? Meskó lengyel herceg Dubravka cseh hercegnő Dobremir elbai szláv herceg  ? Hermann lotaringiai Pfalzgraf Helwig II. Ottó német császár Theophanu görög hercegnő
Mihály (Béla?) herceg bolgár hercegnő? ? ? Boleszló lengyel herceg Emnildis elbai szláv hercegnő Ehrenfried (Ezzo) rajnai Pfalzgraf Matild német hercegnő
Vazul herceg „Tatun nembeli” leány (Katun?) III. Meskó lengyel herceg Richeza német grófnő
Béla király Richeza (?) lengyel hercegnő
Szent László

Az idegen udvaroncok meghonosodása természetesen nem következett be, ha uruk elbukott, mint Velencei Péter, vagy ha úrnőjük viszonylag hamar hazaköltözött, mint a bizánci Szünadéné, a frank házbeli Judit és Kálmán második neje, az orosz Euphemia, de I. Endre és Álmos herceg orosz neje is külföldi száműzetésben végezte életét. Ez lehet az oka, hogy velencei és orosz eredetű jövevények nem kerültek be a XI. századi arisztokráciába, viszont Gizella bajor, Béla lengyel, László sváb és Kálmán szicíliai normann udvaroncaiból nem egy került a magyar uralkodó osztályba; így például a német Hermann (Hermány) – és az apuliai Ratold (Rátót) – nemzetség.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Bármint áll is ez a kérdés, valószínű, hogy az ősgesta írója elsősorban az Árpádok Vazultól leszármazó ágának történetét foglalta össze 1031-től, Imre halálától, a XI. század végéig. Az ősidők és előzmények története, a bibliai származtatás, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás és a kalandozások, Szent István tettei nem kaptak bővebb teret, bár ezekről is esett szó.

Milyen politikai tendenciák érvényesültek a műben? Legerősebb pártosság a Vazul megvakításáért felelőssé tett Gizellával és a Vazul jussát bitorló Péterrel szemben nyilvánul meg, de elmarasztaló a gestaíró a Vazul-fiak helyét elfoglaló Aba Sámuellel szemben is. Endre és Béla ellentétében természetszerűen a dinasztia őse, Béla mellett tör lándzsát, Salamon és Béla fiainak harcában mindamellett Salamon gyakran a vártnál kedvezőbb színben lép elénk. Ez azzal magyarázható, hogy e csaták fő informátora egy Salamon oldalán harcoló vitéz, Bátor Opos lehetett. A gestaíró úgy adja vissza Bátor Opos hőstetteit, mint ahogy a XIII–XIV. századi adománylevelek leírják a megadományozott harci érdemeit.

Kristó Gyula

Pénzviszonyok

A XII. század második felében a pensát, amely I. Béla kora óta 40 dénáros számítási pénzzé alakult, a márka váltotta fel. A számlált vert pénz helyére tehát a veretlen ezüst lépett, s a XIII. század első felében is a veretlen ezüst számított igazi értékpénznek.

II. István

Bent az országban István számos döntésével igazolta az egyház iránti kedvezését. Így 1118-ban a királyi tanács határozata és a győri püspök vizsgálata alapján visszaadatta a tihanyi apátságnak ama tíz mansio maradékait, akiket még Béla herceg adott az egyháznak, de Kálmán alatt az udvarnokok erőszakkal királyi szolgálatra kényszerítették őket.

Irodalom

Béla hazahívására és a dukátus nekiadományozására lásd SRH I. 345, ahol is a „Hec igitur prima regni huius divisio seminarium fuit discordie et guerrarum inter duces et reges Hungarie" szavakból, melyeket vagy Könyves Kálmán korában írtak le, amikor e sok bajt hozó intézmény megszüntetésén gondolkoztak, vagy V. István korában, amikor IV. Béla és István ellentéte élénken élt az emlékezetben, nem lehet arra következtetni, hogy a dukátust 1050 körül hívták életre (így Kristó Gyula, A XI. századi hercegség története Magyarországon. Budapest, 1974), mert dukátusról a Magyar Krónika korábban is szól (SRH I. 313), vesd össze Györffy, István király és műve 538. Egyébként Béla hercegsége minőségileg is új volt a régi dukátusokhoz képest annyiban, hogy ezekből a trónörökösön kívül több Árpád-fi is részesült, míg Béla önálló pénzverési joggal egyedül kapta meg az ország harmadrészét. Béla hercegre általában lásd Wertner, Az Árpádok családi története 137. kk.; Benin nevére lásd ETSZ I. 359; vesd össze még Sz. de Vajay, SF 21. 1962. 45; Horváth János, Székesfehérvár Évszázadai I. 102. kk. Bölény szavunk régi benen, belyn, begyen, begyin alakjaira lásd TESz I. 361.

Béla lengyel feleségére lásd Wertner, Az Árpádok családi története 142. kk.; Lengyelországból való visszatérésére és Endre legyőzésére (1060): SRH I. 356–357; Annales Altahenses: Gombos I. 102; Bertold: Gombos I. 414–415; Lambert: Gombos LT. 1390–1391.

Béla adománylevelére lásd A pannonhalmi Szent Benedek-rend története X. 500; Györffy György, LK 39. 1968. 3–8.

Béla trónra lépésére és koronázására lásd SRH I. 358; békeszándékára lásd Annales Altahenses: Gombos I. 102–103. Az 1061. évi törvénynap és zendülés leírása: SRH I. 359–360.

Béla gazdasági intézkedéseire lásd SRH I. 358; Béla és utódai pénzverésére lásd Hóman, Magyar pénztörténet 193. kk. Az 1063. évi támadásra és Béla halálára lásd SRH I. 360; Gombos I. 103.

I. Béla leányaira lásd Wertner, Az Árpádok családi története 144. kk.
Forráshivatkozás-hiba: <ref>-ek vannak a lapon, de nincsen <references/>