Bíró Lajos

A Múltunk wikiből

eredeti neve Blau Lajos

Bécs, 1880. augusztus 22. – London, 1948. szeptember 9.
író, újságíró, forgatókönyvíró
Wikipédia
Biró Lajos.jpg
Biró Lajos

Erényi Tibor

A baloldal a munkapárti kormányzat kezdetén

Néhány héttel a választójogi szövetség létrejötte előtt jelent meg a magyarországi szabadkőművesség lapja: a Világ. A Bálint Lajos, majd Purjesz Lajos szerkesztésében megjelenő napilap kiadása, amely valójában a baloldali szabadkőműves csoportok, mindenekelőtt a polgári radikálisok szócsöve és politikai nézeteinek propagálója volt, nagy jelentőségű lépés volt a polgári radikalizmus önálló politikai irányzattá válásának útján. A szerkesztőség tagja volt Jászi Oszkár is; a lap iránya elválaszthatatlan az ő nevétől. 1913-ban bekapcsolódott Bíró Lajos, aki harcos publicisztikájával nagy szolgálatokat tett a polgári radikalizmusnak. A Világ hamarosan a klerikális és a munkapárti lapok támadásainak kereszttüzébe került.

Mucsi Ferenc

A polgári radikálisok pártalakítása

Az Ady Endre, Balassa József, Bíró Lajos, Bölöni György, Dániel Arnold, Jászi Oszkár, Kadosa Marcell, Kernstok Károly, Lengyel Géza, Madzsar József, Nagy Endre, Purjesz Lajos, Rácz Gyula, Szende Pál és mások által május 29-én közzétett szervező bizottsági felhívás a polgári radikalizmus táborába szólította „a polgári munka embereit” a feudalizmus, a klerikalizmus, az uzsoratőke és az imperializmus ellen; nyilvánvalóvá téve, hogy az önálló polgári radikális párt létrehozásának hívei végül is felülkerekedtek a vitában.

Szabó Miklós

A közönséges szórakoztatóipar

Az irodalmi ízlés szempontjából kevésbé ártalmas a detektívregény. Lényegénél fogva ki kell kapcsolni eszközei sorából az emberábrázolást, a jellemek megformálását, hiszen ezáltal konszenzus keletkezne az alakok és az olvasó között, ami lehetetlenné tenné, hogy az olvasó a gyilkosságot ne tragikumként, hanem szórakoztató fejtörésként élje át. A század első évtizedében magyar fordításban is megjelent Sherlock Holmes figurája, s a neves liberális újságíró, Bíró Lajos személyében hazai művelője is támadt az értelmiségi szórakoztató irodalom e műfajának.

A művészeti forradalom kibontakozása

Az új irodalmi törekvés kezdeményezői politikai csoportként is tömörültek, fórumuk a Budapesti Napló. Csáth Géza így méltatja jelentőségét: „Abban az időben ez a lap az ifjú magyar irodalom harcoló gályája, rohanó quadrigája volt. Vészi József és Kabos Endre szerkesztése alatt itt szerezték meg igazi formájukat Ady Endre, Bíró Lajos, Kosztolányi Dezső, Lengyel Menyhért.”[1]

Siklós András

A polgári radikálisok

Október 14-én a régi képviselőház zsúfolásig megtelt üléstermében megnyílt a radikálisok régen esedékes kongresszusa, melyen ismert vezetőik: Jászi Oszkár, Szende Pál, Bíró Lajos, Supka Géza, Benedek Marcell szerepeltek előadóként.

A kormányzati válság kiújulása. A tömegmozgalom fellendülése.

A Magyar Nemzeti Tanács néhány nappal megalakulása után szakosztályokat hozott létre, és Károlyi elnökletével 20 tagú Intéző Bizottságot alakított, melynek névsorát az újságok október 30-án tették közzé. Az Intéző Bizottságban a Károlyi-pártot Károlyi Mihály, Ábrahám Dezső, Batthyány Tivadar, Hock János, Jánosi Zoltán, Lovászy Márton, a szociáldemokrata pártot Böhm Vilmos, Garami Ernő, Garbai Sándor, Kunfi Zsigmond, Weltner Jakab, a polgári radikálisokat Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Purjesz Lajos, Szende Pál képviselték.

Hajdu Tibor

Az 1918–1919. évi forradalmak művelődéspolitikája

Akiknél a polgári gondolkodásmód demokratikusabb színezetű volt – Bródy Sándor, Szép Ernő – jóindulatú érdeklődéssel követték a forradalmak útját, amíg az sima volt, vagyis áprilisig. Sőt, Bíró Lajos, Molnár Ferenc, Gellért Oszkár, a Károlyi- és radikális párti sajtó hangadói, éppen a januári kormányválság után a leghatározottabban, tehát akkor, amikor Hatvany Lajos már elfordult az addig harcosan vállalt forradalomtól.

Lábjegyzet

  1. Csáth Géza, Éjszakai esztétizálás. Budapest, 1971. 30.

Műve

Bánffy Dezső ideológiai próbálkozásainak polgári radikális értékelését adja a Huszadik Század nekrológja: Bíró Lajos, Bánffy Dezső (Huszadik Század, 1912. 1).