Babócsa

A Múltunk wikiből

horvátul Bobovec

község Somogy megyében a barcsi járásban
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Babócsa címere
1594
március 22. Berzence, a következő napokon Csurgó és Babócsa visszavétele a töröktől.

Sinkovics István

Ferdinánd serege Buda falai alatt

Várday Pál esztergomi érsek azt ajánlotta, hogy Ferdinánd és János hívei Esztergomban vagy Székesfehérváron közös megbeszélésen állapodjanak meg a tennivalókban. Ferdinánd nem adta beleegyezését a gyűléshez, a javaslat mégis kedvező visszhangra talált; egy év leforgása alatt különböző pártállású nemesek hatszor is összegyűltek. A legtöbb összejövetel abban merült ki, hogy a jelenlevők elmondották panaszaikat, és kitűzték a következő gyűlés helyét és idejét. A megbeszéléseket a Dunántúlon tartották vagy egy-egy Dráva menti várban, mezővárosban, mint a Báthoriakhoz tartozó Babócsán, Bélaváron, Zákányban, vagy pedig Veszprémben, illetve a veszprémi püspök területén, Kenesén, Berenhidán.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

  • 1555-ben Tojgun budai pasa a Balatontól délre fekvő területeken terjeszkedett. Sorra elfoglalta az őrségüktől magukra hagyott várakat: Kaposújvárat, Korotnát és Babócsát.
  • A Nádasdy Tamás vezetése alatt gyülekező, külföldi zsoldosokkal kiegészülő magyar hadsereg Ali megtámadására nem volt elegendő, arra viszont igen, hogy megostromolja Babócsát. A vállalkozás négy napra elvonta Ali seregét Szigetvár alól.
  • 1556-ban Szigetvárat Nádasdyék Babócsa elleni támadása mentette fel; hasonlóra most is lehetőség lett volna.

Hazai és nemzetközi összefogás-kísérletek

1594 márciusában, „hideg és rút időben” indultak meg újra a harcok. Miközben Zrínyi György gróf elfoglalta Berzencét, Csurgót és Babócsát, Mátyás főherceg németekből és magyarokból álló seregéhez csatlakoztak a vármegyei hadak; Pálffy Miklós március 10-én bevette Nógrádot.

Katonai erőviszonyok

1600-ban Ibrahim nagyvezír újabb hadjáratot indított. Előhadai elfoglalták Babócsát, majd Kanizsát kezdték ostromolni a közben megérkező fősereggel együtt.

R. Várkonyi Ágnes

A téli hadjárat

1664. január 21-én Zrínyi vezetésével a mintegy 15 ezer főnyi magyar és horvát hadsereg egyesült Hohenlohe 9-10 ezer főnyi haderejével, és rövid ostrom után megvették Berzencét, majd elfoglalták Babócsa és Barcs várát.

Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

Május 22-én azonban az ostromlók megtudják, hogy hajóhíd készült a Dráván, és 10 vagy 20 ezer főnyi török felmentő sereg közeleg. Az ostromló hadsereg törzskari gyűlésén mindenki, még a sebesült Strozzi generális is Zrínyi előterjesztésére szavazott: Kanizsa ostromát nem hagyhatják abba, a szövetségesek hatalmas anyagi áldozatokat hoztak, ha az ostromlókat védő külső sáncrendszert (circumvallatio) megerősítik, akár két hétig is ellenállhatnak a felmentő sereg támadásainak. Most derül ki, hogy Kanizsa ostroma stratégiailag is milyen alaposan előkészített. Hohenlohe az ostrom hátvédjéül szolgáló várak, Berzence, Babócsa és főleg Zrínyi-Újvár jelentőségét hangsúlyozza; reméli, hogy segítő intézkedések után megtámadhatják és megsemmisíthetik a török felmentő sereget.

Benda Kálmán

A népesség száma

1793 közepes termést hozott, 1794-ben azonban minden korábbit felülmúló országos aszály következett. Már májusban „minden környékről jött levelekben azt a panaszt olvasom – írja a Magyar Hírmondó szerkesztője –, hogy februáriustól fogva vagy teljességgel semmi, vagy igen kevés eső volt, hogy a nagy szárazság miatt az őszi vetések ki nem hányhatták jól a kalászokat, hogy máris megsárgultak, hogy a szénát termő réteken a füvek töveikről mind kiégtek, … hogy a terméshez legkevesebb reménység sem lehet”.[1] Júliusban „már a szőlő is mind megfonnyad”.[2] A Hajdúságban „mind a kaszálók, mind a vetések elégtek a nagy melegség miatt … Sokan egy szemet se láttak belőle. Még a szalmája is odavan az életnek.”[3] Amire nincs példa, a nagy szárazságban kiszárad az Ecsedi-láp. Békésben, Erdélyben már a marha is döglik, s Debrecenben a borjas tehenet a szokásos 40–50 forint helyett 5–6 forintért adják. Kiskunhalason már augusztusban kenyeret osztanak a népnek, s a búza köblének ára 3 máriásról 20 forintra emelkedik. Az Alföldön „sok helyeken füvet ettek az emberek, másutt kukoricacsutkát törtek lisztté, s abból csináltak pogácsát”.[4] Miskolcon leszedik a házakról a zsúptetőt, azzal etetik a jószágot. A szárazság és az ínség talán legnagyobb a Dél-Alföldön : kiszáradtak a kutak, járványok léptek fel. Versecen ötszáz embert, főleg gyermeket vitt el a himlő.

A kormány és a nagybirtokosok gabonát osztanak, de a szükséglethez képest csak nagyon kicsik a készletek, s a vetésre is gondolni kell. A száraz nyárra köszöntő szokatlanul hideg tél aztán egész sorokat vág az éhező, legyengült népességben. Szarvason, Tessedik Sámuel följegyzése szerint, „olly nagy rakásokban hevertek az állatok hullái s csontvázai, hogy még több mint kétezer kutya sem tudta a bűzlő dögöket elfogyasztani”.[5] Tavaszra kelve pedig feltámadtak a járványok, a dunántúli Babócsától az erdélyi Alvincig.

Lábjegyzetek

  1. Magyar Hírmondó, 1792. május 23.
  2. Ugyanott 1792. augusztus 19.
  3. Ugyanott 1792. augusztus 12.
  4. Réthly, Időjárási események… Budapest, 1970. 419.
  5. Tessedik Sámuel, Szarvasi nevezetességek… Budapest, 1970. 433.