Babai szarmata vezér

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 24., 09:22-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Belgrád, 470 eleje

Bóna István

Nedao után

A Duna-vidék felbolydult a gótok túlkapásaitól. Végül a gepida liga népei összefogtak. Együtt voltak a gepidák, a szvébek Hunimunddal és Halarikkal az élükön, a rugiak, a Beuka és Babai vezette szarmaták és még sokan mások. A szövetség élén a szkírek álltak, két primatus, Edika és fia, Hunvulf vezetésével. A szövetségesek a gót hagyomány szerint Pannoniába nyomultak. Ez azonban alighanem a való helyzet szépítése, a támadók ezúttal is a gótok lehettek.

A mai nevén ismeretlen Bolia folyó (Ipoly?) mellett vívott véres csatában a szkír–szvéb–szarmata–gepida szövetség súlyos vereséget szenvedett a gótoktól (469). A kis népek ellen sorra bosszúhadjáratot indító, győztes Thiudimer elől a szélrózsa minden irányába menekültek a vesztesek. A szvébek a Duna mentén nyugatra futottak, a szarmaták a Dunán át keletrómai területre és szolgálatba menekültek. Edikáról nem hallunk többé, idősebb fia, Hunvulf szintén keletrómai szolgálatba állt, öccse, Odoaker pedig a szkír fegyveresek maradványaival Noricumon átvonulva, Itáliában próbált szerencsét (470).

I. Leó és a keletrómai kormányzat a gótokkal szemben álló szkíreket segítette. A váratlan gót győzelem után, hacsak nem akart ismét háborúba keveredni szövetségeseivel, kénytelen volt hazabocsátani Bizánc-barátnak nevelt, közben férfiúvá fejlődött túszát, Theoderiket.

A 470. elején hazatért Theoderik nem váltotta be a császár reményeit. Annál inkább a gótokét. Kíséretével, vazallusaival és csapataikkal, mintegy 6000 fegyveressel tüstént megtámadta Singidunumot (Belgrádot), lemészárolta a röviddel korábban odamenekült Babait és szarmatáit, a várost pedig nem adta vissza a rómaiaknak.