Babenberg Frigyes

A Múltunk wikiből

II. Frigyes, németül Friedrich der Streitbare

1211. június 15. – 1246. június 15.
osztrák herceg és Stájerország hercege 1230-tól
Wikipédia
Herzog Friedrich II. Babenberg
1235
június–július: II. Frigyes betör az országba. II. Endre jelentős erőkkel viszonozza a támadást. Az ellenségeskedést békével zárják le.
1241
március 17. A tatárok megsemmisítik Ugrin kalocsai érsek csapatát, és elfoglalják Vácot. II. Frigyes kisebb sikert arat egy tatár csapat fölött.
április vége: Az északi tatár seregek az ország északnyugati részeit pusztítják.
IV. Béla II. Frigyeshez menekül, aki azonban csak három megye átengedése fejében engedi szabadon.
1242
március: Ögödej nagykán halálhírére a tatár csapatok kivonulnak az országból.
tavasz: Magyar seregek visszaverik II. Frigyes Pozsony elleni támadását.
második fele: Magyar seregek II. Frigyestől visszafoglalják az általa megszállt nyugati területeket.

Kristó Gyula

II. Endre külpolitikája uralkodásának utolsó éveiben

A Magyarország nyugati határain már évtizedek óta honoló békének VI. Lipót osztrák herceg 1230. évi halála vetett véget, aki jó viszonyt teremtett rokonával, II. End­ré­vel. A német birodalom osztrák her­ceg­ségének élére Lipót fia, II. (Baben­berg) Fri­gyes került, s már 1230-ban megkezdődtek a birodalom keleti tartományaiból a Magyar­or­szág elleni betörések. A határsértő néme­tek ellen Béla király küldött 1230 táján sereget, amelynek sike­rült egy német előkelőség fiát elfog­nia. 1233-ban a magya­rok törtek Stá­jerországra, és felmorzsoltak egy stájer csapatot. Még ugyan­eb­ben az évben, a beregi egyezmény meg­kötését követően, II. Endre és Béla Ausztriára támadt, de ütközetre nem került sor, a szemben álló felek megbékéltek egymással. Viszon­zásul Frigyes indí­tott 1235 nyarán Magyarország határszéli terü­le­tei ellen táma­dást, zsákmányra is szert tett, de II. Endre és fiai nemcsak kiűzt­ék az ország­ból, hanem oszt­rák területre üldözték, s a szorult helyzetben levő, Bécsig vissza­hát­rált Frigyes pénzen szerzett békére kényszerült.

IV. Béla újabb birtokvisszavételei

IV. Béla súlyos vádakkal illette politikai ellenfeleit. Állítólag az volt a titkos ter­vük, hogy mind II. Endre, mind Béla félreállításával maguk között osszák fel az országot, s így ki-ki a maga birtokán független legyen. Amikor pedig ebbeli terveik nem váltak valóra, II. (Babenberg) Frigyes oszt­rák herceghez for­dul­tak, s levél útján kinyilvánították ama elszánásukat, hogy bizonyos feltételek tel­jesítése esetén az ország koronáját Frigyes császárnak adnák. Az üzenet közvetítőjét azonban elfog­ták, s így lelep­le­ző­dött az összeesküvés, amelyben a II. Endre új berendezkedése folytán gaz­da­sá­gi­lag megerősödött arisz­tok­rácia, miután egyelőre még sikertelenül próbálkozott a világi magán­nagy­bir­tok részállammá ala­kí­tá­sá­val, idegen uralkodó kezére akarta játszani az Árpádok koronáját.

Magyarország a tatár támadás útjában

  • Az 1237–1238. évek magyar külpolitikája a legkevésbé sem vett tudomást a kelet felől közeledő veszély­ről, hanem tekintetét nyugatra és délre fordította. Magyarország nyugati határa mentén béke honolt. A har­cias II. (Babenberg) Frigyest lekötötte az, hogy a császár birodalmi átkot mon­dott rá túl­ka­pá­sai miatt, sereget küldött Ausztria és Stájerország ellen, s a hadak a keleti német her­cegségek jó részét is meg­szállták.
  • 1237 nyarán Danyilo és Vaszilko újra Magyarországra jött, amiből gyanítható, hogy a Mihailt és fiát támo­gató magyar hadak nem IV. Béla által küldött csapatok voltak. A két orosz fejedelem Magyar­országon be akart avatkozni II. Frigyes és Babenberg Frigyes ekkor folyó háborújába, de IV. Béla ezt megtiltotta nekik.

A tatárok Magyarországon

  • 1241. március 15-én a negyednapja éjjel-nappal lovagló Dénes nádor meg­ér­ke­zett IV. Bélához, s jelen­tette neki az orosz kapunál történt vereséget. A királyt meg­lepte a hír. Elbocsátotta maga mellől az érse­ke­ket, püspököket, megyésispánokat és báró­kat, megparancsolván nekik, hogy sere­get véve maguk mellé haladéktalanul tér­jenek vissza hozzá. Intézkedett továbbá, hogy az összes kunok csatlakozzanak tábo­rához. Gyülekezőhelyül a nagy és gazdag német falut, a Duna menti Pestet jelölte ki, maga is oda indult Esztergomból és Fehérvárról összesereglett hadával. Levél útján kérte Babenberg Frigyes osztrák her­ceget, hogy sürgősen keresse fel.
  • Ugyanezen a napon, március 17-én a tatárok előőrsei elfoglalták Vác váro­sát, és kirabolták a kin­csek­ben bővelkedő püspöki székhelyet. A város püspöke, Báncsa nembeli István, a tatár­járást köve­tően hosszú évekig esztergomi érsek, a király parancsának megfelelően ekkor már úton volt Lasz­karisz Máriával az osztrák határ­szélre. Ugyanakkor Béla hívására megjelent a magyarok pesti táborában cse­kély számú kíséretével Frigyes osztrák herceg, aki felvette a harcot a Pest körül por­tyázó tatárokkal, egy elöljárójukat meg is ölte, s ezzel kiérdemelte a magyarok meg­be­csü­lését. Különösen Béla politikai ellenfelei állították szembe az osztrák herceg har­ciasságát kirá­lyuk tétlenségével.
  • A kunok elvonulása komoly politikai és katonai veszteséget jelentett a súlyos helyzetbe került magyar ural­kodónak. Ezekben a napokban hagyta el a pesti tábort Frigyes osztrák herceg is. Ezek az események előrevetítették annak árnyékát, hogy a királynak kizárólag belső katonai erőre kell támaszkodnia.
  • Az ország nyugati határára, Pozsonyba érkezett királyt az osztrák herceg szíves szóval hívta oszt­rák területre, a magyar határ közelében fekvő Hainburgba, de ott rútul megzsarolta. Azt a pénzt köve­telte tőle, amelyet hat évvel korábbi vereségekor Frigyes fizetett a magyaroknak. Tekin­télyes, tíz­ezer márkát megközelítő összeg volt ez, amelyet ott persze Béla nem tudott kifizetni. Kihasz­nálva Béla szorult helyzetét, Frigyes a pénz fejében elvette arany- és ezüstértékeit, ráadásul még magá­nak kötött le három nyugat-ma­gyar­or­szági vármegyét, bizonnyal Sopront, Mosont és Locs­mán­dot, s azokat rögvest bir­to­kába vette, várait a tatárok ellenében saját költségén kijavíttatta. Az osztrák herceg "ven­dégségéből" szabaduló Béla kisszámú kíséretével Segesd vidékére ment, ahol fele­sége és Kálmán öccse tartózkodott, majd súlyosan sebesült öccsével együtt tovább­indult Zágrábba.
  • Ezt köve­tően Orda Kelet-Ausztriára támadt, de számottevő eredményt nem tudott elérni. Babenberg Frigyes osztrák herceg, Vencel cseh király, Bernát karintiai herceg, Bertold aquileiai pát­ri­árka, Gertrúd öccse és mások serege kiszorította onnan a tatárokat. Miután Frigyes hercegnek sike­rült elhárítania a tartományát közvetlenül fenye­gető tatár veszélyt, újra a tatár veszedelemtől sanyar­gatott Magyarország ellen támadt, ezúttal azonban nem "diplomáciai" úton, hanem fegy­ve­re­sen hódított. Fri­gyes seregei egészen Győrig nyomultak be, a várost elfoglalták, de rövid idő múl­tán a magyarok kiverték az osztrák herceg csapatait, s a várost visszavették. Miközben a Duna jobb partján Frigyes herceg betörése kötött le magyar erőket, a Duna bal part­ján megjelentek a tatárok.