Baden

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Baden-Baden

németül Baden bei Wien, szlovákul Kopanje pri Dunaju

spa town in the Austrian state of Lower Austria and the capital of the Baden district
angol Wikipédia
Baden bei Wien címere
i.e. 2000/1900
Késő rézkor
Péceli (badeni) kultúra; kosztoláci kultúra.

Bóna István

A késő rézkor

Az első eset a Kárpát-medencében, hogy egy, az ausztriai (Baden), illetve magyarországi (Pécel) lelőhelyről elnevezett nagy régészeti kultúra mögött gazdasági, ideológiai, népi és politikai egység nem állapítható meg. Tulajdonképpen régészeti egységről is nehezen beszélhetünk, legfeljebb a különböző területi és időrendi fokozatokban ránk maradt anyagi kultúra külsődleges jegyeinek azonos színezetéről. A kultúra eredete azért áll viták kereszttüzében, mert nyilvánvalóan nem egységes, különböző népi és művelődési hatások keveredéséből keletkezett.

Legkorábbi, szinte önállónak tekinthető fázisa a bolerázi csoport. A Dunántúlt népesíti be, de feltűnik a Tisza vidékén is, ahol szerepe, jelentősége még korántsem tisztázott. A bolerázi csoport és rajta keresztül késő rézkorunk kialakításában tevékeny szerepet játszhattak észak- és kelet-európai népelemek is, noha ez a csoport kezdettől fogva balkáni színezetű anyagi kultúráján alig érződik. Merőben új temetkezési módja, az általánosan alkalmazott halotthamvasztás, éppúgy ismeretlen eredetű, mint a csupán a felszínen „eltemetett”, kövekkel védett hamvasztásos sírjaik sajátos rítusa.

A további, klasszikus badenpéceli fejlődés népi alapja egy feltehetőleg délkelet thraciai eredetű népcsoport, amely északra vándorlása során különböző balkáni népelemeket sodort magával. A kétféle komponens embertanilag is elválik egymástól, déli, mediterrán, sőt negroid típusok és erőteljes testalkatú ős-európaiak (úgynevezett Crô-Magnon típusok) találkoznak egymással. A badenpéceli kultúra tehát a déli és északi emberek művelődésének és társadalmának sajátos ötvözete. A keveredéséből a fejlettebb déli (balkáni–mediterrán) jegyek kerültek ki győztesen.


Ausztriai késő badeni előkelők is ókori keleti méltóságjelvényeket, réz nyakperecet viseltek, az antropomorf edényeken és idolokon nemegyszer előfordul a mellen X alakban összeerősített „Istar-szalag”, a centeri ember alakú edények művészileg végső soron szintén anatóliai előképeket követnek.

A korai bronzkor

Az i. e. XX–XIX. században Európában zajló népmozgalmak különböző hullámai valamennyi világtáj felől elérték a Kárpát-medencét. Hatásuk bronzkorunk kialakulásában és belső fejlődésében döntőnek bizonyul majd, a bronzkor kezdetén azonban még alig módosítja azt a népi és települési képet, ami a késő rézkor végére kirajzolódott. A II. évezred elején már nem számolhatunk gyökeres átalakulással vagy éppen népességcserével. A lakosság a neolitikum vagy akár a korai rézkor népességéhez képest a többszörösére nőtt, benépesítette, művelés alá vette a Kárpát-medence akkor valamennyi emberi megtelepedésre alkalmas területét. Ez a sűrűn megtelepült „embertömeg” szilárd biológiai alapnak bizonyult, amelynek történetét színezhették átalakulások és katasztrófák, ezek azonban a korszak viszonyai között nem egykönnyen okoztak gyökeres népességváltozást.

Legszembetűnőbb ez az Erdélyi-medence történetében, ahol a korai bronzkor folyamán több ízben behatoló keleti és déli népelemek, nemegyszer hódítók olyan társadalmi és gazdasági átalakulásokat idéztek elő, amelyek páratlanok a Kárpát-medence történetében; a késő rézkori coţofeni kultúra népességéből leszármazó „monolit” tömböt azonban nem mozdították meg számottevően. Csaknem hasonló szilárdságú alapnak bizonyult a Felső-Tisza vidéki késő badeni vissi csoport népe. A többi népi alap, az alföldi, kelet-, délkelet-dunántúli késő rézkori kosztoláci csoport, az észak-dunántúli kosztolácúnyi csoport és az észak-magyarországi–szlovákiai bosácai csoport egyaránt helyben fejlődik át a bronzkorba. Sajnos fontos etnikai kérdésekben az antropológia egyelőre nem tud segíteni a régészetnek – a II. évezred a halotthamvasztás első nagy korszaka.

A korai bronzkori új népcsoportok többsége először a Kárpát-medence peremterületein veti meg a lábát, a mai Magyarország területének csak a széleit érik el a korai bronzkor első felében.

Az első – meglepően fejlett – bronzkori kultúra a Kárpát-medence déli szélén, a Dráva–Száva közötti Szlavóniában és a Nyugat-Szerémségben jelenik meg, majd a Dráván átterjedve Dél-Baranyában is (Zók–Várhegy) feltűnik. Egy másik ága áthúzódik a Dunán a Temesközbe, ahonnan az Alföld keleti peremén és az Ér-völgyében kis csoportjai egészen a Nyírségig felhatolnak. Népének eredetét egyelőre a rézkorig lehet visszavezetni, a balatoni csoport horvátországi–szlovéniai megfelelőjéig, a Lasinja-kultúráig, amelyből a Száva–Boszna völgyében a badeni kultúra életében fejlődött ki az a régészeti kultúra, amely a szlavón síkságra nyomulva erőszakosan rátelepült az ottani baden–kosztoláci népességre. Innen ered új neve is: vučedoli kultúra. Névadó telepén a baden–kosztoláci főnök várát foglalta el az új vezető, aki az elpusztított baden–kosztoláci „palota” helyén új, még nagyobb méretű, előcsarnokos (úgynevezett megarón típusú) „palotát” építtetett. Később utódai és családtagjaik is a várban temetkeztek. Bár a vučedoli kultúra népe más helyeken is elfoglalta a baden–kosztoláci telepeket, számos önálló telepet is létesített. Ezek az első bronzkori tellek a Kárpát-medencében, néhányon a korai bronzkor későbbi szakaszaiban más népek is megtelepültek (például Vinkovci). Csaknem valamennyin megtalálhatóak a bronzöntés legfontosabb bizonyítékai: vésők, valamint mediterrán típusú nyeles tőr; lándzsa és harci fokos öntőmintái.

A bronzvésők öntésének tudományán kívül a Kárpát-medence népeire a legnagyobb hatást a vučedoli edényművesség, főleg a díszítőművészet gyakorolta. Edényeik sajátos díszítése fafaragást, fába vésett mintákat utánoz, a mintákat porrá tört kagyló és csontliszt keverékével (úgynevezett „mészbetéttel”) hangsúlyozták. Noha a késő baden–kosztoláci csoportok maguk is általánosan alkalmazták már a mélyen ülő minták mészbetéttel való kitöltését, nyilván más művelődési hatásokkal együtt kisebb (kosztoláci tömb) vagy nagyobb mértékben (vissi csoport) átveszik vagy utánozzák a fafaragásos stílus díszítőelemeit. Ezáltal edényeik egy része „vučedolzóki stílusúvá” válik. Fokozza a hasonlóságot a párhuzamosan meginduló égei–balkáni fazekassági hatás, amely a Kárpát-medence szinte valamennyi népességéhez (beleértve a vučedoli kultúrát is) eljutva, egységesítő mázt kölcsönöz valójában különböző kultúráknak.

A Tisza jobb partján, Észak-Magyarországon alakult ki a korai szakaszában a Tiszántúl középső harmadában is szórványosan feltűnő hatvani kultúra. Sem eredete, sem megjelenésének időpontja nem világos. Anyagi műveltségének jelentős elemei Prut–Szeret vidéki késő rézkori gyökerekre mennek vissza, de észak-európai hatásokat is tükröznek. E kultúra a késő badeni bosácai elemeket magába olvasztó ózdi csoport telepein és területén tűnik fel először.

S. Vincze Edit

A magyarországi munkáspárt

Az első ausztriai szociáldemokrata kongresszust 1874. április 5-re hívták össze a Bécs melletti Badenbe. Mivel azonban a rendőrség a tanácskozást betiltotta, a küldöttek illegálisan jöttek össze a határhoz közel, egy magyar területen fekvő községben, Neudörflben (Lajtaszentmiklós).

Galántai József

A bécsi politika 1917 elején

Kedvező fogadtatásra talált az is, hogy a Monarchia vezetésében hamarosan személyi változtatásokat hajtottak végre: az osztrák miniszterelnök Clam-Martinic, az új külügyminiszter Burián helyett Czernin lett, Conrad vezérkari főnök helyére Arz tábornok lepett, a hadsereg feletti főparancsnokságot Károly maga vette át, és a főhadiszállást Teschenből Badenba helyezte át.

Irodalom

Kiadványok