Barancs

A Múltunk wikiből

szerbül Braničevo

village in the municipality of Golubac, Serbia
angol Wikipédia
1127
nyár: II. István betör a bizánci birodalomba, elfoglalja Nándorfehérvárt, Barancsot, megerősíti Zimonyt, majd egészen Philippopoliszig (Plovdiv) tör előre.
1128
II. (Komnénosz) János császár felvonul a Dunánál, majd a folyón átkelve Haramnál megveri a magyar csapatokat. A Szerémség bizánci kézre kerül, Barancsot megerősítik.
1129
II. István Vencel olomouci herceg morva katonáinak segítségével visszafoglalja a Szerémséget. Ezzel egy időben a szerbek is fellázadnak Bizánc ellen.
október: II. István a felvonuló II. (Komnénosz) János császárral Barancs mellett békét köt.
1182
ősz előtt: III. Béla visszafoglalja a Szerémséget (Baranccsal és Nándorfehérvárral együtt).
1184
tavasz: A magyar seregek bizánci nyomásra Barancs környékére szorulnak vissza.
1185
II. (Angelosz) Izsák bizánci császár feleségül veszi III. Béla lányát, Margitot; hozományként Nándorfehérvár és Barancs Bizánchoz kerül.
1213–1214
Boril bolgár cár lányát eljegyzik II. Endre fiával, Bélával. Nándorfehérvár, Barancs és környéke magyar kézbe kerül.

Kristó Gyula

Kereskedelem

A császárvárosból Magyarországra vezető útvonal melletti bizánci városokban, Philippopoliszban (Plovdiv) és Barancsban (Braničevo) a magyar kereskedőknek telephelyei voltak.

II. István

  • Kiéleződtek a magyar–bizánci kereskedelmi ellentétek, hiszen Barancsban a bizánciak magyar kereskedőket bántalmaztak.
  • István serege, amelyet a magyarokon kívül 700 frank (talán német) nehézfegyverzetű zsoldos és sok besenyő könnyűlovas harcos alkotott, mélyen benyomult a bizánci birodalom területére, sorra-rendre foglalta el, dúlta fel az útjába került városokat, Barancsot, Ništ, Szardikét (Szófiát), s egészen Philippopoliszig (Plovdiv) hatolt előre.
  • János császár terve sikerült: bevonult a Szerémségbe, elfoglalta Zimonyt, nagy zsákmányt ejtett, majd visszatértében Barancsot erősítette meg.
  • Ez tette lehetővé, hogy a magyar uralkodó 1129-ben ismét kezdeményezőleg lépjen fel Bizánccal szemben. Esélyeit növelte, hogy a magyar–cseh szövetség jeleként a Soběslav cseh fejedelem által küldött Vencel (Václav) olomouci herceg morva harcosai segítséget nyújtottak Istvánnak. A király serege körülzárta Barancsot, elfoglalta az erősséget, ahol sok bizánci katona életét vesztette vagy fogságba esett.
  • II. (Komnénosz) János császár sietve felvonult a felkelt szerbek és a birodalom területét dúló magyarok ellen. Előbb a szerb lázadást verte le, majd a magyarok által már kiürített Barancsot kezdte erősíteni. A munkálat azonban lassan haladt, a közben beállt télies idő is akadályozta azt, s utánpótlási nehézségek súlyosbították a Barancs körül állomásozó bizánci katonaság helyzetét. II. István 1129 végén újabb betörést tervezett a birodalomba, hogy rajtaüssön Jánosnak a határ mentén tartózkodó elcsigázott seregén. A váratlan katonai akció tervét azonban egy Magyarországon élő latin (olasz vagy vallon) nemzetiségű nő felfedte a bizánciak előtt. Utóbb, ha ezt a nőt a Magyar Krónika Krisztina úrnőjével azonosítjuk, az árulót a magyar király megégettette. A hír hallatára János császár sietve körülbástyáztatta Barancsot, majd visszavonult, méghozzá Szerbia zordon, szakadékos hegyvidékén át, hogy hadával rejtve maradjon a támadó magyarok elől. II. István átkelt seregével a Dunán, de csak a hátráló bizánci sereg hátvédosztagaira tudott támadni, a császár főseregében a magyar támadás nem okozott kárt. A harmadik éve tartó magyar–bizánci háborúskodást az 1129 végén a barancsi Duna-szakasz egyik szigetén megkötött béke zárta le, ahol állítólag II. István és II. (Komnénosz) János császár személyesen megjelent, de inkább valószínű, hogy az uralkodók megbízottai kötöttek békét. Álmos közbejött halála és a magyarországi belpolitikai fordulat következtében a magyar–bizánci háborúk sem politikai előnyt, de még területi gyarapodást sem biztosítottak egyik ország számára sem.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

  • Ha pontosan nem is lehet meghatározni a bizánci sereg Magyarország elleni támadásának időpontját, bizonnyal 1150 végén, 1151 elején indult útnak a császár, hogy megbosszúlja a magyarok ellenséges hadi cselekedeteit. Bár hajói nem érkeztek meg időre, a császár és serege egy szál fatörzsből kivájt sajkákon átkelt a Dunán, s megkísérelte, hogy Zimonyt rohammal elfoglalja. Mivel az nem sikerült, a császár az ostromot rokonára, Theodórosz Vatatzészra bízta, aki a környező falvakat pusztította el, egyebek között egy szerémségi királyi udvarhelyet is feldúlt. A zimonyi védők a halicsi hadjáratban levő II. Géza megérkeztére vártak. Felmentést azonban nem kaptak, így feltétel nélkül meghódoltak Mánuelnek, aki a javakkal telizsúfolt zimonyi erődben szabad rablást engedett katonáinak. Már éppen vissza akartak térni a bizánciak a temérdek magyar hadifoglyukkal bosszúálló hadjáratukról, amikor arról értesültek, hogy nagy sereg élén ellenük vonul Géza, miután befejezte halicsi hadjáratát. Mánuel kereste az összecsapást Gézával, visszafordult tehát. A hír azonban hamisnak bizonyult, csak Belos érkezett meg. Belos kitért az összecsapás elől, Barancs felé vonult. A császár elállt az üldözésétől, s átkelve a Dunán maga ütött tábort Barancsnál.
  • A magyar király támadása mögött az a megegyezés állott, amelyet Andronikosszal, Mánuel császár unokaöccsével kötött. Andronikosz apai ágon maga is Komnénosz volt, János császár öccsének, |Izsáknak a fia, anyai ágon pedig a halicsi fejedelemmel, Vologyimerkóval tartott rokonságot. Miután a császár elégedetlen volt kilíkiai szereplésével, 1153-ban a Magyarországgal közvetlenül határos thema élére helyezte. Andronikosz mint Belgrád, Barancs és Niš városok bizánci elöljárója (dux) titokban tárgyalásokat kezdett Gézával, s egyezségre jutottak abban, hogy e városok magyar kézre juttatása fejében segítséget kap Gézától a császári korona elnyeréséért indítandó harcához. Barbarossa Frigyessel is kapcsolatot épített ki Andronikosz. Az összeesküvő merényletet kísérelt meg a bizánci császár ellen, ez azonban sikertelen maradt, s Andronikoszt börtönbe zárták. Mivel Géza még nem értesült Andronikosszal történtekről, sereget szervezett, amelyben csehek és szászok is harcoltak, s Borisz boszniai bán támogatását is élvezte, és betört a bizánci birodalom területére. Barancs ostromához kezdett, kirabolta, feldúlta a város környékét, majd Belgrád felé vonult.

A Bizáncból támogatott ellenkirályok

Mánuel nem nyugodott bele a diplomáciai kudarcba, tervét katonai erő felvonultatásával igyekezett megvalósítani. Szófiából a magyar–bizánci határra, Barancs és Belgrád vidékére vonult fel, egy csapatot pedig unokaöccse, Alexiosz Kontosztephanosz vezetésével Istvánnal együtt Magyarországra küldött.

III. István harcai Bizánccal

1165 végén a bizánciak megerősítették a Magyarországgal szomszédos bizánci védvonalat. Zimonyt helyreállították, a ledőlt tornyokat rendbe hozták. Nagy figyelmet fordítottak a Belgrád területén lévő kis településekre, Barancsot pedig benépesítették.

III. Béla hódító külpolitikája

  • 1182-ben Mária, II. Elek császár anyja kérte Béla segítségét. A magyar király azonban csak ürügynek tekintette a felkérést arra, hogy bizánci területeket ragadjon el. Legkésőbb ekkor visszafoglalta Bizánctól a Szerémséget, majd meghódította a bizánciak két fontos határmenti erősségét, Barancsot és Belgrádot.
  • Igaz, a bizánciak 1184-ben csaknem a Duna vonaláig, Barancs és Belgrád vidékére szorították vissza Bélát, de a magyar király 1185. évi újabb hadjárata ismét Nišig és Szófiáig vitte előre a magyar hódítás vonalát.

Imre és III. László

Kalojan folytatta a bizánci kézen levő bolgár területek visszafoglalását. Észak-Bulgária mellett a Fekete-tenger partvidékén, továbbá Trákiában és Makedóniában is megszilárdult a bolgár uralom, III. (Angelosz) Elek bizánci császár 1201-ben békét kötött a bolgárokkal. E bolgár terjeszkedés egészen az Al-Dunáig terjedő területet bolgár fennhatóság alá vonta, így azt a vidéket is, amelyet — mint Imre érvelt — III. Béla csak nászajándékképpen engedett át II. (Angelosz) Izsák bizánci császárnak. Imre tehát igényt tartott a Morava-völgy északi részére, Barancs és Niš környékére.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

1213 végén vagy 1214 elején magyar követek jelentek meg Boril székhelyén, Tirnovóban, hogy Boril leányát eljegyezzék II. Endre fiával, Bélával. Boril leányának további sorsáról nincsenek adataink. Minden bizonnyal e leány hozománya volt az Al-Dunától közvetlenül délre elterülő vidék, Belgrád és Barancs körzete, amely 1203–1213/1214 között Bulgáriához tartozott, de amely a későbbi években — így Barancs 1217-ben — már magyar fennhatóság alatti területként tűnt fel.