Batthyány Lajos

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Batthyány Lajos miniszterelnök

Batthyány Lajos Ernő

1696. március 7. – 1765. október 26.
kancellár, valamint 1751-től nádor
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Batthyány Lajos nádor
1751. május 11.
Az országgyűlés Batthyány Lajos grófot választja nádorrá. (Tisztségét 1765-ig, haláláig viseli.)
1765. október 26.
Meghal Batthyány Lajos gróf nádor.

R. Várkonyi Ágnes

A Habsburg-abszolutizmus 1711 és 1765 között

A felvilágosult abszolutizmus kezdetét a magyar történelemben, noha előzményei korábbra nyúlnak vissza, 1765-re tettük. Ekkor fejeződött be a Mária Terézia által összehívott utolsó országgyűlés. Utána egy negyed századon keresztül, II. József haláláig nem tartottak országgyűlést. 1765-ben halt meg Batthyány Lajos nádor. Utána II. József haláláig nem választottak nádort.

Ember Győző

A Carolina Resolutio

A következő két országgyűlésen fellángoló vallásügyi vitákat az uralkodó azzal igyekezett lecsendesíteni, hogy a vitás kérdéseket akkor fogja eldönteni, ha az országgyűlési bizottság munkálatával elkészül, és azt elébe terjeszti. Azt kívánta tehát, hogy az országgyűlés által kiküldött bizottság ne mindkét kiküldőjének, neki és a rendeknek, hanem csak neki magának tegyen jelentést, s a jelentésben foglaltakról ő maga döntsön. A protestáns vallásügyet ezzel kiemelte az országgyűlés hatásköréből, és az uralkodói hatáskörbe tette át.

Az országgyűlési bizottság munkálata ennek megfelelően közvetlenül az uralkodó elé került, aki egy udvari bizottsággal véleményeztette azt. Az ügy jelentőségét mutatja, hogy ennek a bizottságnak Savoyai Eugén herceg volt az elnöke, öt tagja az uralkodó legbefolyásosabb miniszterei, udvari hatóságainak vezetői közül került ki. Egyetlen magyar miniszter volt a bizottságban, Batthyány Lajos gróf, a magyar kancellár. E bizottság véleményét figyelembe véve adta ki és küldte le a Helytartótanácshoz III. Károly 1731. március 21-én kelt rendeletét, a protestánsok vallásügyi helyzetét szabályozó Carolina Resolutiót.

Az 1741. évi országgyűlés

Mária Terézia, aki közben állandóan Pozsonyban tartózkodott, szeptember 11-én döntő lépésre szánta el magát. Az egész országgyűlést magához hívatta a pozsonyi várba. Gróf Batthyány Lajos kancellár ismertette a rendek előtt a katonai helyzetet. Az esztergomi érsek után Mária Terézia beszélt. Mindenkitől elhagyatva a magyarok hűségére és vitézségére hivatkozott, rájuk bízta maga és gyermekei életét.

Az 1751. évi országgyűlés

A hadiadó évi összege 2,5 millió forint volt. Ennek 1,2 millió forinttal való megemelését kérte az uralkodói előterjesztés. Mielőtt ennek tárgyalását megkezdték, Mária Terézia leküldte Pozsonyba jelöltjeinek névsorát, akik közül a rendek gróf Batthyány Lajos kancellárt választották meg az ország nádorává.

Az 1764–1765. évi országgyűlés

Az országgyűlésen történtek nem kiváltották, hanem csak megerősítették az uralkodónak (és az Államtanácsnak) azt az elhatározását, hogy az országgyűlést többé nem hívja össze, tervezett reformjait a rendek közreműködése nélkül, egyedül saját kormányzati apparátusára támaszkodva valósítja meg. Ezt az apparátust, amennyire lehetett, mentesíteni törekedett a rendi befolyás alól. Erre már 1765-ben alkalom kínálkozott a nádor, Batthyány Lajos gróf halálával.

A Magyar Királyi Helytartótanács

A Helytartótanács elnöke mindig az uralkodó magyarországi helytartója (locumtenens) volt. Amennyiben a nádori méltóság be volt töltve, hivatalból a nádor egyben helytartó, s így a Helytartótanács elnöke is volt: 1724-től 1732-ig Pálffy Miklós gróf, 1741-től 1751-ig Pálffy János gróf, 1751-től 1765-ig Batthyány Lajos gróf.

H. Balázs Éva

Régi és új arisztokraták az apparátusban

Talán kevesebb konfliktussal járt az udvarközeli, de nem magas méltósággal összekapcsolt helyzet. Erre is, arra is bőven szolgáltat példát a Batthyány család. A sokágú család egyik tagja – az egyik Lajos – 1764-ben kapta meg a Szent István-rend nagykeresztjét, amit megelőzött a római birodalmi grófsága, a kamarási, a titkos tanácsosi méltóság. Ugyanő főpohárnokmester, aranygyapjas lovag, a hétszemélyes tábla elnöke hosszú éveken át, kancellár, majd nádor. Fivére, Károly 1764-ben hercegi rangra emelkedett. Ő is aranygyapjas lovag és a Szent István-kereszt tulajdonosa, sikeres hadvezér, s ami magyar szempontból nevezetes, ő József trónörökös „ayo”-ja. Főként a hadi tudományok, az erődépítés, a terepismeret vonatkozásában ügyelt József tanulmányaira. Modellekkel dolgoztak, s a tanulmányok kezdetén 10–12 éves gyermek játékosan reális oktatása igen eredményes volt. Batthyány Károly volt az, aki az évek múltával a természetjog professzorául Becket javasolta, külön kijelölve a történelemtanárt – persze illő módon miniszteri konferenciára bízva a döntést. Ennek a hadi és nevelési tudományokban jártas hercegnek a címe szállt – fiú gyermeke nem lévén – az említett Lajos gróf fiára, s így sorakoztak egymás mellett a magukat a honfoglaló Örs vezértől származtató Batthyányak bizalmi posztokon, magas egyházi méltóságokban vagy megyék vezetőiként.

Vörös Károly

Az úrbérrendezés

Miután 1765. október 26-án meghalt gróf Batthyány Lajos nádor, a nádori méltóságot nem töltötték be.