Batthyány kormányfői kinevezése március 17-én

A Múltunk wikiből

Amikor a pozsonyi országgyűlés küldöttei március 15-e délelőttjén hajóra szálltak és útnak indultak Bécs felé, nem sejtették, hogy Pesten Landerer nyomdászai már meg is kezdték a szabad sajtó első termékeinek szedését. Azt azonban a küldöttségben helyet foglaló liberális vezetők így is eltökélték, hogy Bécsben teljesen szabad kezet csikarnak ki maguknak a Magyarország átalakítása érdekében teendők akadálytalan megtételére. Még útközben kidolgozták tehát egy kibocsátandó királyi kéziratnak a tervezetét, hogy azután az országgyűlés feliratára adandó válasz gyanánt ezt a szöveget írassák majd alá az uralkodóval, s ebbe – a most már magát vélük minden lényeges kérdésben azonosító Széchenyi tanácsára – belevették, hogy az uralkodó a nádort Magyarországtól való távollétének tartamára királyi teljhatalommal ruházza fel, ami ellentétben volt ugyan a Habsburg-birtokok fölötti országlás egységének a pragmatica sanctióban lefektetett elvével, azzal látszott viszont kecsegtetni, hogy a továbbiakban már nem lesznek kénytelenek minden egyes intézkedésükhöz kikérni a bécsi udvari körök előzetes jóváhagyását.

Amikor pedig, hajójukról a bécsiek tomboló ünneplése közepette partra szállván, megtudták, hogy az örökös tartományokra nézve az uralkodó már hozzá is járult a cenzúra eltörléséhez és a nemzetőrség létrehozásához, sőt ráállott az Osztrák Császárság népképviseleti alapon választandó alkotmányozó gyűlésének összehívására is: ezekből a fejleményekből kiolvasták, hogy pillanatnyilag akár az előzőleg tervezettnél messzebb is elmehetnek. A kézirattervezetet ezért most kiegészítették még egy ponttal, amely szerint az uralkodó máris beleegyezik egy Magyarország számára a jövőben teljes belkormányzati önállóságot biztosító külön magyar kormány megalakításába, s e kormány fejévé máris kinevezi az alsótáblán többséggel rendelkező Ellenzéki Párt elnökét, Batthyányt, majd sietve felkeresték a már hamarabb Bécsbe érkezett István főherceget, s felszólították arra, hogy ezt a szöveget haladéktalanul fogadtassa el az udvari körökkel. István főherceg vállalkozott is a kedvező döntés kieszközlésére, mert változatlanul attól tartott, hogy ha a Habsburgok nem engednek, akkor Magyarországot esetleg teljesen el fogják veszíteni (jóllehet a magyar liberálisok a valóságban nem gondoltak, a Habsburg-házzal való szakításra vagy az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatok teljes felszámolására).

Hanem az udvari körök ellenállásának leküzdése István főherceg közreműködésével is másfél napba került még: a Kossuthék követeléseinek megvitatására ismételten egybehívott államértekezleti tanács tagjainak zöme 16-án estére már beletörődött ugyan abba, hogy az uralkodó ám írja alá – igaz, némileg letompított formában – az István főherceg által előterjesztett kézirattervezetet, az uralkodó nagybátyja, a Ferenc császár halála óta – Ferdinánd beszámíthatatlanságára való tekintettel – közjogi alap nélkül is amolyan régensi szerepet betöltő Lajos főherceg viszont erről még ekkor sem akart hallani, s egyelőre hajthatatlannak bizonyult az uralkodó öccse és a trón várományosa, Ferenc Károly főherceg is, akinek szintén döntő része volt a legfelső állásfoglalások kialakításában. Egyszercsak jelentették azonban, hogy a pozsonyi diéta küldötteinek kíséretében százával Bécsbe sereglett magyar országgyűlési fiatalok a bécsi forradalmárokkal egyetértésben elhatározták a Burg megrohanását, majd ezt a hírt rövidesen követte egy másik is, amely úgy szólt, hogy Pest határában, Rákos mezején Petőfinek és társainak a vezérletével 20–30 ezer főnyi fegyveres tömeg ütött tábort a köztársasági államforma kiharcolásának szándékával, s ezek a hírek végre Lajos főherceget is meghátrálásra bírták. Éjféltájra tehát Ferenc Károly teljesen magára maradt; amikor pedig jóval éjfél után a pesti forradalom győzelmének a híre szintén befutott Bécsbe, akkor végezetül ő is megtört.

Március 17-ére tehát nagy nehezen mégis megszületett a várva várt királyi kézirat. Szövege nem mindenben egyezett ugyan a Kossuthék által fogalmazottal – kimaradt belőle Batthyány kinevezése is –, de azt mindenképpen kifejezésre juttatta, hogy az uralkodó hozzájárul egy külön magyar kormány mielőbbi megalakításához, meg a nádor teljhatalomban részesítéséhez is. A teljhatalom birtokában pedig István főherceg Batthyánynak most már maga adott kormányalakítási megbízatást. És így 17-én este, az országgyűlés küldöttségének visszatérte után a pozsonyiak mégiscsak az első magyar parlamentáris kormány fejeként ünnepelhették az Ellenzéki Párt elnökét.


A pesti forradalom és közvetlen következményei
A tizenkét pont első negyedrészének érvényre juttatása március 15-én Tartalomjegyzék A jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés törvénybe iktatása március 18-án