Bercsényi Miklós

A Múltunk wikiből

A fia volt Bercsényi Miklós (1665–1725) kuruc főgenerális.

1633 – Buda, 1689. júniusa
tábornok, dunán-inneni helyettes főkapitány
Wikipédia

Benczédi László

Thököly politikájának török orientációja

S ha hihetünk Bercsényi Miklós bányavidéki vicegenerális 1678. december végi híradásának, ez volt az az időszak, amikor, mint írta, a török igen rajta volt, hogy Thököly helyett „a kurucoknak más fejet csináljanak, mivel, úgymond, gyermek a generálisuk, deák a tanácsuk”.[1].

Wellmann Imre

A pestis pusztítása

Olyan harcedzett katona, mint Bercsényi, folytonos félelemben hátrált tovább s tovább a terjeszkedő ragály elől, s azon volt, hogy birtokán elsáncolja magát. A maga egészében ütőképes haderejét a veszély korlátozása végett kisebb egységekre különítette széjjel; valóban, ha egyszer a fertőzés nagyobb csapattestbe befészkelte magát, továbbgyűrűzésének azon belül nem lehetett többé útját állni. Erődítmények falain vigyázó tüzérek, kapuőrzők sorra áldozatul estek. A halál rohamos pusztítását látva, menekült, aki csak ki tudott szökni a városok kapuján; egész helyőrségek részben kihaltak, részben bomlásnak indultak. Katonai táborok oszladoztak, ki mezőre, ki erdőkbe, hegyekbe futott a végveszély elől. Nem a német: a pestis győzött le bennünket – fakadt ki Bercsényi a kuruc haderő fokozatos felbomlása láttán. Kissé a bajok okát másban kereső megállapítás, de megítélésekor egy lélektani tényező is mérlegelést kíván. Nemcsak Moller, hanem a megbetegedést a kor mértéke szerint alaposan leíró s részben nem oktalanul kezelő német orvos is, ki az elkülönítést sikerrel alkalmazta, úgy vélekedett, hogy a járvány szemmel láthatóan Isten büntetésének tulajdonítható.

Lábjegyzet

  1. Bercsényi Miklós levele Forgách Ádámhoz. OL P 287 Forgách 113. fasc. 20. 1678. fol. 126. (régi számozás).