Berengár császár

A Múltunk wikiből
kb. 845 – 924. április 7.

Friuli őrgrófja 874-től legalább 890-ig, de nem tovább 896-nál, itáliai király (mint I. Berengár) 887-tól haláláig, 915-től haláláig római császár

Wikipédia

899
tavasz: Arnulf keleti frank császár a magyar fejedelmeket felkéri egy itáliai hadjáratra I. Berengár király ellen.
szeptember 25.: A Brenta melletti csatában a magyarok szétverik I. Berengár seregét.
december 8.: Arnulf császár meghal.
899 nyarától 900 nyaráig
Kalandozás Lombardiában.
900
július 29.: A magyarok megközelítik Velencét a Lidón át.
nyár: Az Itáliából hazatérő és az Alföldről előnyomuló magyarok megszállják Pannoniát, és megütköznek a Pannoniát megszállni akaró morvákkal, majd elfoglalják Morvaország Nyitra vidéki hódítmányait. Magyar követek a keleti frank udvarban Pannonia birtokában békét akarnak kötni, de elutasítják őket.
901
tavasz: Magyar kalandozás és vereség Dél-Karintiában; visszatérés Itálián át.
904–905
Magyar kalandozás Lombardia területére; tartós békeállapot jön létre I. Berengár itáliai királysága és Magyarország között.
919
Magyar sereg jelenik meg Itáliában.
921–922
Tarhos herceg és Bogát vezér serege I. Berengár császár kérésére Itáliába vonul; Berengár kérésére ellenfeleit Bresciában megölik vagy elfogják.
922
február Kalandozás a bizánci kézen levő Apuliában.
924
tavasz I. Berengár császár felkérésére Szalárd vezérletével magyar had nyomul Pavia ellen, ahol Rudolf ellenkirályt megkoronázták. A kalandozók Pavia városát felégetik, majd Burgundiában és Dél-Franciaországban pusztítanak. Berengárt olasz ellenfelei Veronában megölik.

Györffy György

Pannonia és Morvaország elfoglalása

  • Az első itáliai kalandozás előzménye az volt, hogy Észak-Itálián Arnulf császár két riválisa, Spoletói Lambert császár és Berengár király osztozott. Lambert 898 novemberében bekövetkezett halálával Berengár – úgy is, mint Nagy Károly dédunokája – egész Itália császárságát igyekezett megkaparintani, s ebben a helyzetben Arnulf a magyarok segítségével próbálta Berengárt kiütni a nyeregből.
  • A magyar sereg Aquileánál kiérve Lombardiába először a Pótól északra fekvő síkságon át, Milánóig és Paviáig, Berengár fővárosáig nyomult előre, és amikor Berengár nagyobb számú, tarka nemzetiségű serege összeállt, visszavonultak a Brenta folyó keleti partjára. Az olaszok a visszavonulást menekülésnek vélték, és mit sem sejtve táboroztak a jobb parton, amikor szeptember 24-én a magyarok váratlanul visszafordulva a táborukat több oldalról megtámadták és tönkreverték Berengár seregét. Ezután akadály nélkül kalandozhatták be a Pótól északra és délre levő síkságot. Az enyhe olasz tél és a gazdag zsákmányszerzés lehetősége a következő tavaszra is ott marasztalta őket. Az egy évig tartó kalandozás során nyugaton Vercelliig és a Piemonti Alpokig jutottak el, délen Reggio és Modena esett a kezükre, és Bolognáig pusztítottak. Ez a hadjárat váltotta ki az ismert fohászt: "A magyarok nyilvaitól szabadíts meg, Uram!" 900. június 29-én egy csapatuk Velencébe is megkísérelt behatolni. A várost a tengertől elválasztó Lidó homokszigeteinek láncolatán át lóháton és bőrcsónakokon közelítették meg, de a Rialtót nem sikerült elérniük, mert Péter doge hajóhadakkal vonult ellenük. Végül is Berengár követei útján sok pénzt és túszokat ígért a magyaroknak, ha elvonulnak, amit június végén el is fogadtak.

Gazdasági és társadalmi indítékok

Különleges fontosságú megállapodásokra, mint amilyen a hosszú lejáratú békeszerződések kötése vagy megújítása volt, valamelyik főméltóság – egy Árpád-házi dux társaságában – személyesen látogatott el, és az uralkodóval közvetlenül szerződött. Ilyen volt például Árpád fia Tarhos és Bogár harka(?) szerződése Berengárral vagy Tevel fia Tormás és Bulcsú harka szerződésmegújítása Bíborbanszületett Konstantinnal, aki a Bizáncba jött szerződő feleket barátaivá fogadta, és a megkeresztelkedett Bulcsút római patríciusi ranggal tüntette ki.

Tizennégy éves német–magyar háborúság

Berengár a magyaroktól elszenvedett brentai vereség után III. Lajossal, az Itáliába nyomult és 901-ben magát császárrá koronáztató provence-i uralkodóval kellett megküzdjön. Bár 902-ben sikerült visszanyomnia Lajost az Alpokig, Lajos „császár” 905-ben ismét benyomult seregével Itáliába, és Berengár ekkori székhelyére, Veronába hatolt. Berengár Bajorországból hozott segítséggel rövidesen visszatért, és Lajost bérenceivel megvakíttatta.

Ezt megelőzően, 904-ben jelent meg egy nagy magyar sereg Itáliában. Végigpusztították Lombardia síkságát a Pótól északra, Bergamóig és Piacenzáig. Hogy valamelyik fél hívta volna seregüket, nem olvasható ki az adatokból, de talán nem véletlen, hogy az előző kalandozás után öt évvel következett az újabb. Liudprand szerint a hű vitézeket nélkülöző Berengár ekkor „rendkívüli barátságot” kötött a magyarokkal, ami békét és fegyveres szolgálatra való felfogadást jelent.


A 904-ben Lombardiába küldött sereget 905-ben hazahívta, és ettől kezdve másfál évtizedig magyar hadak nem léptek Itália földjére. Frigyes aquileiai pátriárka sírfeliratán utalás van arra, hogy az ő közbenjárása szerzett „jó békét” Olaszországnak. A későbbi gyakorlat alapján valószínű, hogy Árpád megbízottai a Berengárt képviselő pátriárkával évi adó fejében békét kötöttek.


A csehek Berengár után az elsők lehettek, akik mentesítették országukat a magyar hadak dúlásától azáltal, hogy szabad átvonulást engedtek országukon.

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

A földrajzi és történelmi helyzetből következik, hogy ezen az övezeten túl olyan fejedelemségek sorakoztak, amelyek a magyarok barátainak az ellenségei voltak, s ezáltal a magyaroknak is ellenségeivé váltak. Ilyen volt mindenekelőtt Provence vagy Alsó-Burgundia és Felső-Burgundia; ezek uralkodói mindvégig Berengár esküdt ellenségei voltak, de szemben álltak a sváb hercegséggel is.


921-ben Árpád fia Tarhos és Bogár harka(?) jelent meg seregével Veronában, akkortájt, amikor Berengár – 915 óta megkoronázott császár – ellen hűbérurai összeesküvést szőttek, és Rudolf burgundiai királyt akarták behívni ellene. A két magyar vezér, kiket Liudprand rexnek titulál, és Berengár legjobb barátainak (amicissimi) mond, bizonyára nem először fordult meg Itáliában a barátsági szerződés megújítására. Berengár hozzájuk folyamodott segítségért, és a Veronába érkező sereget a Bresciában tanácskozó főurakra küldte. Ulrik palotagróf elesett, Alberik ivreai őrgróf álruhát véve esett magyar fogságba, és vazallusa kastélyához vitette magát, ahol közemberi váltságdíjon váltották ki, Gilbert bergamói grófot viszont a magyarok kiszolgáltatták Berengárnak. Berengár ezt követően a magyarokat a bizánci uralom ellen fellázadt és a capuai hercegséghez csatlakozott Dél-Itáliába küldte, melynek Bizánchoz való visszabocsátása érdekében I. Romanosz császár hiába küldött követséget Landulf capuai herceghez. 922. február elején lovashad jelent meg Apuliában, és a nép nyilakat vélt látni a levegőégen.

Eközben Rudolf bevonult Paviába, és királlyá koronáztatta magát. A Veronába visszaszorított Berengár újból magyar katonai támogatást kért. 924 márciusában megérkezett a Szalárd vezette had (Szalárd a hasonló nevű bihari falu fekvéséből ítélve a Biharban lakó székelyek vezére lehetett). A vitézek Pavia alá vonultak, s mivel kőfalait bevenni nem tudták, tüzes nyilakkal felgyújtották a várost. A porrá égett város lakói állítólag 8 véka, parázs alól kikapart ezüsttel vásárolták meg a magyar sereg elvonulását. Két hét múlva Berengárt Veronában leszúrták, de a magyar had már úton volt nyugat felé, hogy a Szent Bernát-hágón átkelve Burgundiát pusztítsa.


A magyarok betartották a békét, csak 926-ban jelentek meg Svábországban, amikor az Alpok vidéke trónkövetelők harcterévé vált. Berengár halála után ugyanis ismét Rudolf vonult Itáliába, az elégedetlen olasz főurak azonban 925-ben Provence-i Hugót hívták be vele szemben. Rudolf király megsegítésére Burghardt sváb herceg nyomult Itáliába, a fedezetlenül maradt Svábországban ugyanakkor pusztító magyar seregek jelentek meg. Kétségtelen, hogy Hugó, Berengár politikáját követve, a magyaroknál keresett segítséget.


Nem maradt feljegyzés a német adó nagyságáról, de következtetni tudunk méretére. Liudprandtól tudjuk, hogy két olasz fejedelem különböző időben 10–10 véka, kb. 180 kg. ezüstpénzt adott, ami az akkori értékarány szerint 15–18 kg aranynak felelt meg. A német király – egy-két szomszédos hercegséggel együttvéve – legalább kétszer-háromszor ennyit adott, de nem pénzben, hanem a templomoktól behajtott értékekben. Mutatja ezt az is, hogy amíg Berengár és Hugó érmei nagy számmal kerültek elő Magyarországon, Henrik pénzeire nem akadunk.

Irodalom

A 904–905. évi olaszországi kalandozásra lásd Gombos, A honfoglaló magyarok itáliai kalandozása 22–28; Fasoli, Le incursioni ungare in Europa 114–155; Vajay Eintritt des ungarischen Stämmebunden in die europäische Geschichte 39. A források szerint pusztítással indul el, s így nem biztos, hogy Berengár hívta be a magyarokat; lehet egy ötéves fegyverszünet végéről szó, amit Berengár a maga javára használt ki, és Liudprand tanúsága szerint a magyarokkal szövetkezett.