Bertold sváb főúr

A Múltunk wikiből

Györffy György

Tizennégy éves német–magyar háborúság

912-ben a magyarok rögtön az új király hazáját, Frankföldet és Türingiát pusztították. Mivel pedig Lotaringia urai ragaszkodtak a Karoling uralkodóhoz, elszakadtak a keleti frank német királyságtól, és a nyugati frank Franciaországhoz csatlakoztak; 913-ban Konrád Lotaringia ellen vonult. Az ez évi magyar támadás Bajoroszágot, Svábországot és a Rajnán túl Észak-Burgundiát sújtotta. A zsákmánnyal visszatérő magyar sereg komoly vereséget szenvedett; az Inn révjénél Arnulf bajor herceg, valamint Erchanger és Bertold sváb főúr útjukat állta, és szétverte seregüket.

A nyugati „békeövezet” kialakítása és a távolsági kalandozások kezdete

Egy új szerződés a magyarokkal pedig nem csupán békét ígért, hanem katonai segítséget is, amire Arnulfnak mind nagyobb szüksége lett. Arnulfnak és anyai nagybátyjának, a sváb hercegségre pályázó Erchangernek és Bertoldnak ugyanis 913-tól ellenségesre fordult a viszonya Konrád német királlyal. Erchanger 914-ben börtönbe vetette az ellene forduló konstanzi püspököt, mire a király haddal támadt rá és száműzte. Erre Arnulf a német választóhercegekkel összeesküvést tervezett Konrád ellen, amit Konrád megtudva sereggel vonult Arnulf ellen. A bajor herceg ebben a helyzetben feleségével, családjával és kiséretével új szövetségeséhez, a magyar fejedelemhez menekült; útját bizonyára a Regensburgban túszként időző magyar főemberek készítették elő.

Részben a 913. évi vereséggel, részben Arnulf Magyarországra érkezésével függhet össze, hogy 914 volt az első év, amikor a magyarok sehol sem támadták Németországot. A következő évtől kezdve a támadások Bajorországot megkímélték, és az Arnulffal szemben álló hercegségeket sújtották. 915-ben Svábföld dúlása után a frankföldi Fulda monostorát ostromolták meg, majd Türingiát és Szászországot dúlták; sőt egyik kalandozó csapatuk „Fália” területén Eresburgig, s egy másik Brémáig kalandozott. Ezzel egyidejűleg a szövetséges csehek és elbai szlávok Szászország végeit, a dánok pedig Holsteint pusztították. A következő évben maga Arnulf jelent meg csapatokkal Bajorországban; Salzburgból nyomult elő Regensburgba, de Konrád király serege elől visszahátrált Magyarországra. Konrád király saját öccsét, Eberhardot tette meg bajor hercegnek, és a szeptemberi hohenaltheimi zsinaton proskribálás terhe mellett megidéztette a regensburgi zsinatra Arnulfot és nagybátyjait, Erchangert és Bertoldot. A két sváb főurat, aki megjelent, a király elfogatta és 917 elején kivégeztette.