Berzeviczy Albert

A Múltunk wikiből
Berzevice, 1853. június 7. – Budapest, 1936. március 22.
politikus, történetíró,
a Magyar Tudományos Akadémia elnöke,
a Magyar Olimpiai Bizottság első elnöke
Wikipédia
Berzeviczy Albert.jpg
1911. november 7.
Berzeviczy házelnök lemondása.

Hanák Péter

Tisza István – az „erős kéz” politikája

A mérsékeltek irányvonalára jellemző módon, Kossuth Ferenc november végén békét ajánlott fel Tiszának a katonai javaslatok és követelések kölcsönös félretétele, a magyarosító kultúrpolitika és a választójog kiterjesztése alapján. Tiszának kapóra jött az ajánlat. Közoktatásügyi minisztere, Berzeviczy Albert sürgősen kidolgozta a három év múlva realizált nacionalista közoktatási javaslatot, és hajlandónak mutatkozott a választójog némi bővítéséről is vitatkozni.

Dolmányos István

A Lex Apponyi

A Lex Apponyi a szabadelvű párt 1904. évi Berzeviczy-féle tervezetéhez kapcsolódott. A különbségek közé tartoztak többek között a szigorúbb büntető rendelkezések.

Pölöskei Ferenc

A Khuen-Héderváry-kormány politikája a választások után

A Nemzeti Munkapárt másik csoportja – köztük Berzeviczy Albert, a képviselőház elnöke, Székely Ferenc igazságügyminiszter – Tisza táborával ellentétben a választójog lényeges kiszélesítésének programját vallotta.

A véderővita és a Khuen-Héderváry-kormány bukása

A véderőreformot ezért kezdetben az ellenzék kifárasztásával, majd Bécsben is elfogadható reformokkal, kompromisszumokkal szándékozott elfogadtatni. Több kísérletet tett arra, hogy békés úton szüntesse meg az obstrukciót. Először a házelnök, Berzeviczy Albert közvetítő akciójától várt sikert. Nem fogadta azonban el az ellenzék kívánságlistáját, amelyen többek között a kétéves szolgálati idő megtartása, az általános választójog, a magyar tannyelvű altiszti iskolák felállítása és az egykori „kilences bizottság” nyelvi javaslatai szerepeltek. Berzeviczy emiatt 1911. november 7-én lemondott.

Művei

Irodalom

Berzeviczy Albertre lásd Balogh Jenő, Berzeviczy Albert emlékezete (Az MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, XXIII/5. Budapest, 1938).