Beszterce

A Múltunk wikiből

románul Bistriţa, németül Bistritz

város Romániában
Wikipédia
Beszterce címere
1622
szeptember 29. Erdélyi országgyűlés Besztercén. (Megújítja a szombatosok ellen korábban hozott törvényeket, valamint a kincstári javak visszavételéről szóló 1615. szeptemberi végzést.)
1659
február 26. Erdélyi országgyűlés Besztercén. (A két fejedelem pártja kiegyezik. Felemelik a portai adót.)
1661
április 23. Erdélyi országgyűlés Besztercén. (Kemény János fejedelem javaslatára kimondja, hogy Erdély elszakad a Portától, és I. Lipót védelme alá helyezi magát.)

Kristó Gyula

Idegen etnikumok

  • Minden bizonnyal XII. századi megszállásúnak kell minősíteni a három észak-erdélyi német tömböt, Beszterce vidékét, a vele egybeolvadt Királyit és Radnát.
  • Noha a Beszterce melletti Alsó- és Felső-Wallendorfra csak XIII. század végi, illetve XIV. század eleji adataink vannak, nagyon valószínűnek tűnik, hogy a vallonok ennél jóval korábban megszálltak ott.

Stílusirányzatok

Az erdélyi kerci műhelyhez fűződik az 1202-ben alapított kerci cisztercita apátsági temp­lom elkészítése, majd az 1230-as évektől kezdve az erdé­lyi szász települések (Brassó, Szászsebes) és királyi területek (Szék, Beszterce) temp­lomainak fel­é­pí­tése.

A tatárok Magyarországon

Néhány nappal később, április 2-án Kadan már Besztercét, az észak-erdélyi németek másik központját foglalta el, majd Kolozsvár következett sorra.

Sinkovics István

A török védnökség

Havasalföld az 1529 elején bekövetkezett vajdaváltozás után is Ferdinánd pártján maradt, de a moldvai vajda, a szultáni had­se­reg közeledt­ének hírére, Szapolyai mellé állt. Fegyveres segítségének nagy része volt abban, hogy végül a szászok is elhagy­ták Ferdinándot. A moldvai vajda jutalmul több birtokot kapott Erdélyben, köztük Küküllővárt és Besztercét is.

A városi ipar és iparosság

Viszont arról is tudunk, hogy a szebeni, segesvári és besztercei szász ötvösök titkos egyezséget kötöttek, hogy nem alkal­maz­nak magyar legényeket, legfeljebb csak 14 napra, magyar inast pedig nem vesznek fel.

Makkai László

Katolikus összeesküvés Báthori Gábor ellen

Jórészt katolikus főurak, elsősorban Kornis Boldizsár és György, Sennyei Pongrác s többek bevonásával Kendy összeesküvést szervezett, melynek célja Báthori meggyilkolása volt. 1610 márciusában a Besztercére hirdetett országgyűlésre utazó fejedelmet Széken orgyilkossal támadtatták meg, de a merénylet nem sikerült. Kornis Boldizsárt a helyszínen elfogták, testvérét, Györgyöt halálosan megsebesítették, míg a többiek elmenekültek.

R. Várkonyi Ágnes

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Kemény János a távoli Erdélyben úgy látta, hogy a kereszténység összefog, küszöbön áll a Habsburg császár vezetésével induló általános törökellenes támadás. Az ország egyesítése érdekében mindent egyetlen lapra tesz fel. Elutasítja Ali pasa ajánlatát, lefogatja az erdélyi török párt vezetőit, Barcsayt és fivérét, majd kivégezteti őket. 1661. április 23-án a besztercei országgyűléssel kimondatja, hogy Erdély elszakad a Portától, és a magyar király hatalma alá helyezi magát. A Habsburg-udvarral történt előzetes tárgyalások megpecsételéseként a rendek követei az ország nevében kijelentik, hogy ha Lipót császár haddal segíti a fejedelmet, és konstantinápolyi követe útján elhárítja a szultán haragját, készséggel fogadnak császári őrséget több erdélyi várba.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

  • A szász autonóm terület, a Szászvárostól Barótig tartó Altland, központjával, Nagyszebennel, továbbá Medgyes és Segesvár, Brassó és Beszterce vidéke féltékenyen őrizte, s Báthori Gábor jogfosztó támadásának átmeneti sikerét leszámítva, meg is tartotta az etnikai identitást is biztosító rendi különállását. Ez egyben a szász szabadparaszti állapot s az azzal járó nyelvi keveretlenség fennmaradását is jelentette, de nem óvta meg a Szászföldet attól, hogy a szántógazdaság céljaira alkalmatlan területekre nagy számban költözzenek román zsellérek, kiknek jogi helyzete később annyi gondot okozott a szász hatóságoknak.
  • A fenti példák egyéb forrásokból még más községekkel is szaporíthatók, de általános tájékoztatást nyújt a kortárs, mikor megjelöli a pusztulás fő helyeit: „E romlást szenvedék a helyek: Kolosvár, Deés tartomány vidéki, Gyalu, Bánffihunyad, Kalotabeliek, Görgény, Beszterce vidéke és nagy sok többen.”[1]

R. Várkonyi Ágnes

Erdély: Diploma Leopoldinum

A fogarasi nyilatkozat értelmében a fejedelem, a fejedelmi tanács és a rendi országgyűlés lemond az oszmán hatalom védnökségéről, és Erdélyt a Habsburg császár oltalma alá helyezi: Lipót császárt és I. József királyt, valamint utódaikat a maguk és utódaik örökös urának ismeri el, az 1687. évi pozsonyi országgyűlés törvénycikkeit Erdélyre is érvényesnek tekinti; megszakít minden török kapcsolatot, német őrséget fogad az eddig még meg nem szállott várakba és városokba, s a háború ideje alatt évi 700 ezer forint adót fizet a császárnak.

Erdély társadalma a maga módján tiltakozott. Jobbágyok és közrendű székelyek a császári katonaság elől a hegyekbe szálltak, Nagybánya, Beszterce és Brassó városa pedig ellenállt.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Az ellenreformáció térnyerése ellenére a sárospataki, eperjesi főiskola töredékesen, Beszterce gimnáziuma viszonylag épen mentette át könyvtárát. Debrecen az 1550-es években a középkori ferences téka gyűjteményéből alakított kollégiumi könyvtárát másfél ezret meghaladó jelentős gyűjteménnyé növelve vitte át az új századba.

A nagy jövő előtt álló nagyszombati egyetemi könyvtár – a török kiűzése idején közel 10 ezer kötetével – az ország legjelentősebb könyvtára volt. A nagyszombati káptalani könyvtárat Lippay György érsek – a Fuggerek 1681 kötetes könyvtárát 330 aranyért megvásárolva – 3 ezerre bővítette. Az ellenreformáció templom- és iskolafoglalásaival a protestáns könyveket a rohamosan gyarapodó rendi és kollégiumi könyvtárak állományához csapták. Így Pozsony evangélikus líceumának könyvtára 1672-ben a jezsuiták birtokába került, s noha a gimnázium 1681-ben újra megnyitotta kapuit, könyveit továbbra is a jezsuita kollégium igen jelentős könyvtárában őrizték. Emellett a pozsonyi jezsuita rezidencia külön könyvtárral, a jezsuita gyógyszertár orvosi és gyógyászati szakkönyvgyűjteménnyel indult az új századba. Sopron, Sárospatak, Kassa jezsuita kollégiumi könyvtárai részben ugyancsak a református és evangélikus gimnáziumok és főiskolák könyveivel növelték meg a századfordulón már tetemes könyvállományukat. Az erdélyi és hódoltsági városok és mezővárosok különböző felekezetű egyházi és iskolai könyvtárai sértetlenül élték meg az új századot, miként Besztercén, Nagybányán, Gyöngyösön.

Vörös Károly

A társadalmi fejlődés új irányai Erdélyben

Így az egyfajta különös archaikus képet mutató erdélyi társadalomszerkezet már lassan működés- és fejlődésképtelenné is vált. Ezt legjobban – a szűkebben vett Magyarországgal éppen ellentétesen – az adómentességek körének állandó szélesedése és a mentesek hatalmasra felnőtt száma érzékelteti: 1750-ben, mikor az udvar adóreformot hajt végre, kiderül, hogy Nagyszeben adóköteles státusú lakosainak 25 %-a (998-ból 243) valamilyen címen adómentes; Besztercén sem más az arány, 828-ból 220 a mentesek száma.

Értelmiség

1727 és 1754 között például a besztercei piaristáknál évi átlagban öt–hat román diák tanul, köztük a román művelődés olyan kimagasló alakja is, mint a későbbi történetíró Sincai, a kolozsvári jezsuitáknál meg már 1703-ban 45 román diák nevelődik, és ez a rend megszüntetéséig végigkíséri – természetesen nem ingadozások nélkül – az összes évfolyamot.

Polgárság

Az 1750. évi adóreform során a városokat jelentőségük és forgalmuk szerint három csoportba osztották: az elsőbe Szeben és Brassó, a másodikba Medgyes, Kolozsvár, Segesvár, Beszterce, Marosvásárhely, Torda, Gyulafehérvár, Fogaras, Szamosújvár és Zalatna tartozott, a harmadikba a többi tíz várost sorolták.

Mérei Gyula

Az Erdélyi Nagyfejedelemség külkereskedelme 1790–1848

A külkereskedelem becsült értékei azonban alacsonyaknak tűnnek, figyelembe véve, hogy csupán Brassó levantei kereskedelmének teljes forgalmi értékét 1845–1847 és 1850 átlagában az egyik – viszonylag megbízható – forrás legkevesebb 4,5–5,0 millió konvenciós forintra becsülte. Ehhez járult még a város Bécs felé irányuló és onnan Brassóba érkező, ha nem is ekkora nagyságrendű, de nem jelentéktelen külkereskedelmi áruforgalma, továbbá Nagyszeben Moldvával, Beszterce Bukovinával folytatott, Brassóéhoz képest eltörpülő mértékű – az előbbinek valamivel nagyobb, az utóbbinak még ennél is csekélyebb – külkereskedelmi áruforgalmi értéke.

Spira György

Bem sikeres hadjárata Erdélyben

A Kolozsvárra benyomult honvédcsapatok ugyanis Puchner Csucsa alól délkelet felé visszavonuló seregzömétől teljesen elvágták az ő egyik – Karl Urban alezredesnek, a naszódi román határőr-gyalogezred parancsnokának a vezénylete alatt álló – dandárát, amely a csucsai ütközet után Kolozsvártól északra keresett magának egérutat s végül is csupán Beszterce vidékén állapodott meg.

És Bem az ebből fakadó előnyöket nem is késett kihasználni. Kolozsvár elfoglalása után tehát egyelőre futni hagyta az ellenséges főerőket, hogy előbb Urbannal végezzen, s január 3-án súlyos vereséget is mért rá Tihucánál, majd, miután Urban Bukovinába menekült, oda is követte, s addig kergette, míg csapatai tökéletesen szét nem szóródtak. Mivel azonban a Puchner főerőivel való megmérkőzést túlságosan soká halasztani nem akarta, 6-án Bem már vissza is tért Erdély területére, s azután – 4 ezer emberét hátrahagyván Észak-Erdély őrizetére – 13-án 9 ezer ember élén bevonult Marosvásárhelyre. S minthogy közben sikereinek hallatára a háromszékiek harmadszor is felkeltek és felszabadították széküket, sőt Csíkot is: Bemnek így most lehetősége nyílott arra, hogy seregét székelyföldi önkéntesekkel is megerősítse. És 22-én nem kevesebb mint 11 ezer székely állt is már fegyverben, hogy csatlakozzék hozzá.

Bem azonban, továbbra sem akarván időt veszteni, nem várt ezekre a székelyekre, hanem Marosvásárhely elfoglalása után haladéktalanul folytatta előrenyomulását, mégpedig egyenest az ellenforradalmi elemek legfőbb erdélyi gyűlhelye, Nagyszeben felé. S Puchner főerői, amelyek a csucsai ütközet után a Kis-Küküllő mellékére húzódtak vissza, 17-én Gálfalvánál megpróbálták útját vágni, de olyan vereséget szenvedtek tőle, hogy hatására, Medgyest is harc nélkül feladván, ezúttal egészen Szebenig futottak. Bem pedig – jóllehet Medgyes birtokában néhány napon belül zavartalanul lebonyolíthatta volna a székelyföldi önkénteseknek seregébe való beolvasztását – megint csak nem várt, hanem – hogy kiaknázza azt a fejvesztettséget, amelyet a gálfalvi ütközet keltett az ellenség soraiban – 21-én már magának Nagyszebennek az elfoglalására is kísérletet tett. Mivel azonban a szebeni erődítmények leküzdéséhez az ő kicsiny serege már elégtelen volt, ez a kísérlet kudarcba fulladt, s így végül néki is el kellett ismernie, hogy mégiscsak erősítésekre van szüksége. Szeben alól tehát Bem visszavonult először Szelindekig, majd – bár ott 24-én sikeresen visszaverte a rátámadó Puchnert – 31-én még tovább, egészen Vízaknáig hátrált, hogy azután ott várja be az Alföldről addigra a Maros mentén táborába indult segédcsapatokat.

Közben viszont erősítések igénybevételéhez folyamodott Puchner is. S néki harcedzett segédcsapatok szerzésére több lehetősége volt, mint Bemnek, noha a bukovinai és a galíciai császári csapatokkal Észak-Erdély felszabadulása folytán egyelőre minden összeköttetése megszakadt. Ő ugyanis – éppen, mert pillanatnyilag teljesen magára maradt – segítségért most szégyenkezés nélkül azoknak az orosz csapatoknak a parancsnokságához fordult, amelyek októberben, miután a törökök (elsősorban épp orosz sürgetésre) végeztek a havaselvei forradalommal, maguk is behatoltak Havaselve és Moldva területére, s a törökökkel együtt azóta megszállva tartottak a két román fejedelemséget. A segélykérelemnek pedig a Puchner képviselte ügyet saját ügyének is tekintő s ráadásul a maga mindenhatóságát is bizonyítani kívánó orosz parancsnokság a legnagyobb készséggel és sietséggel tett eleget, úgy hogy február 1-én 7 ezer orosz katona már át is lépte Erdély határát. Puchner tehát három nap múlva már újabb támadást mert intézni a még mindig Vízaknánál veszteglő Bem ellen. S minthogy Puchner ez alkalommal minden erejét bevetette, Bem most csak a visszavonulás továbbfolytatása mellett dönthetett, és négy napig tartó szakadatlan harcban vissza is vonult nyugat felé egészen Déváig.

Déván azonban végre csatlakozott hozzá a Damjanich által rendelkezésére bocsátott 3 ezer főnyi erősítés. Február 9-én ezért Bem Piskinél ismét támadásba ment át, s úgy megverte Puchnert, hogy az megint egyenest Nagyszebenig futott. Bem viszont, aki nem akart még egyszer úgy járni, ahogy január 21-én járt, seregét a hegyek között egyelőre Medgyesre vezette, hogy mielőtt másodszor is Nagyszeben ellen vonulna, most már csakugyan egyesüljön a székely segédcsapatokkal is. Majd – megtudván, hogy Urban, idő közben úgy-ahogy összeszedve magát, megint betört az országba – seregének egy részével Besztercére sietett, s erről a kirándulásról csupán Urban újólagos Bukovinába kergetése után, március 2—án tért vissza Medgyesre.

Siklós András

Erdély és a magyarországi románok

A román királyi csapatok december 2-án vonultak be Marosvásárhelyre, december 11-én érték el Besztercét, december 7-én Brassót.

Lábjegyzet

  1. ETA I. 187.

Irodalom

Csutak Vilmos, Adatok az 1706. évi medgyesi és az 1707. évi besztercei kuruc országgyűlés történetéhez (Erdélyi Irodalmi Szemle, 1927).