Bethlen Gábor

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Bethlen Gábor gróf

Marosillye, 1580. november 15. – Gyulafehérvár, 1629. november 15.
erdélyi fejedelem (1613-1629), választott magyar király (1620-1621)
Wikipédia
Gabriel Bethlen
1604
november 20. Bethlen Gábor meghozza Kassára a Portától Bocskai Istvánnak küldött uralkodói jelvényeket.
1612
június 26. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Fejedelmi előterjesztés alapján a portai függés felmondásáról tárgyal, de Bethlen Gábor tanácsára elutasítja a gondolatot.)
szeptember 1. Bethlen Gábor a hódoltságba menekül.
november 20. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (A Portától való elszakadás mellett dönt; Ghyczy Andrást és Bethlen Gábort fő- és jószágvesztésre, gyermekeiket jószágvesztésre ítéli.)
1613
május 1. I. Ahmed szultán Báthori Gábor trónfosztása, illetve Bethlen Gábor erdélyi fejedelemsége mellett dönt. Hadat rendel Bethlen mellé.
augusztus Bethlen Gábor, Szkender temesvári pasa szerdársága alatt török csapatokkal megindul a fejedelemségért.
szeptember 19. Bethlen Gábor kiáltványa Erdély rendjeihez: álljanak el Báthori Gábortól, a török had szabadulásukra, nem leigázásukra jön.
október 20. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Október 22-én búcsúlevelet ír Báthori Gábornak. A választás előkészítésére 12 tagú bizottságot állít.)
október 23. Bethlen Gábort az erdélyi országgyűlés Kolozsvárott fejedelemmé választja. (Uralkodik haláláig, 1629-ig.)
október 27. Báthori Gábort Ghyczy András emberei Váradon megölik.
A Bethlennel jött török csapatok, 6 ezer főnyi őrség hátrahagyásával, megkezdik az elvonulást.
november 15. Bethlen Gábor a békés megegyezés szándékával követeket indít Kolozsvárról II. Mátyáshoz.
november 22. Bethlen Gábor bevonul Szebenbe, Báthori Gábor volt székhelyére.
1614
február 18. Bethlen Gábor udvarával távozik Szebenből. (Ismét Gyulafehérvár lesz a fejedelmi székhely.)
február 25. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Feloldja 30 személy Báthori Gábor idején történt, tárgyalás nélküli elítéltetését, eladományozott jószágaik ügyében bírósági döntést rendel el. Az erdélyi hajdúkat mint nemeseket a megyék joghatósága alá rendeli.)
március 3. Báthori Gábor gyilkosait a medgyesi országgyűlés megöleti.
július 27. II. Mátyás e napra közös gyűlésbe Linzbe hívja országai rendjeit és a főhercegeket. Jelen vannak III. Fülöp spanyol király követei is. (A gyűlés Bethlen Gáborral, illetve a Portával való háború ellen dönt.)
augusztus 10. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Ünnepélyesen fogadja a Bethlen fejedelemsége megerősítését hozó portai követséget. A szultán követeli Lippa és Jenő átadását.)
1615
május 3. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Az újonnan művelés alá vett területekre hatévi adómentességet mond ki.)
május 6. Megegyezés II. Mátyás és Bethlen biztosai között Nagyszombatban. (A király elismeri Erdély fejedelemválasztó jogát, Bethlen a Magyar Koronához tartozást. Kölcsönös szövetségi és segélynyújtási szerződést kötnek. Titkos szerződésben leszögezik, hogy Erdély különállása addig tart, amíg Buda és Eger török kézen van. Bethlen szükség esetén a Porta ellen is támogatja a királyt.)
1616
június 1. Bethlen Gábor ostrommal beveszi a saját katonasága által védett Lippa várát. (Június 14-én átadja a töröknek.)
június 10. Homonnai György veresége Konyárnál.
október 9. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Homonnaihoz pártoltakat hűtlenségben marasztalja el. A perbe fogottak többségét jószágvesztésre ítéli.)
november 20. Homonnai újabb veresége Désen.
november vége Bethlen Gábor ellentámadást indít Felső-Magyarországra.
1617
július 28. Bethlen Gábor ismételt portai felszólításra megindul Szkender pasa mellé Moldvába.
szeptember 26. Bethlen Gábor fejedelem szövetséget köt Radu Mihneával, Moldva új vajdájával.
1619
május 5. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Törvény a vasárnap megszenteléséről, a káromkodás eltiltásáról és a bűbájosok ellen. A peres eljárást a régi törvények megerősítésével szabályozza.)
június 5. A cseh felkelők csapatai körülzárják Bécset.
augusztus 18. Bethlen Gábor levélben tudatja Rákóczi Györggyel, illetve a cseh felkelés vezetőivel, hogy hadjáratra indul II. Ferdinánd ellen.
augusztus 23. II. Ferdinándot császárrá választják.
augusztus 26. A Cseh Korona Országainak rendjei II. Ferdinánd helyett a pfalzi választófejedelmet, V. Frigyest választják királlyá.
Gyulafehérvárról Bethlen Gábor megindul hadaival II. Ferdinánd ellen.
szeptember 5. Kassa megnyitja kapuit a Bethlen oldalán harcoló Rákóczi György előtt.
szeptember 6. Kassán Rákóczi György hajdúi megölnek három katolikus egyházi személyt.
szeptember 12. Bethlen Gábor hadai élén Debrecenbe érkezik.
szeptember 20. Bethlen Gábor bevonul Kassára. A Querela Hungariae (Magyarország panasza) című kiáltványban a magyar rendeket csatlakozásra szólítja fel.
szeptember 21. Bethlen Gábor e napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Kassára. (A jelenlevők elöljáró és fő gondviselővé nyilvánítják a fejedelmet. Rákóczi Györgyöt felső-magyarországi főkapitánnyá választják.)
szeptember 29. Bethlen Gábor bevonul Lőcsére.
október 2. Érsekújvár megadja magát Bethlen Gábornak.
október 10. Bethlen Nagyszombatban fogadja Frigyes cseh király követeit.
október 11. Bethlen 10 ezer lovast indít a cseh-morva szövetségesek megsegítésére.
október 14. Pozsony Bethlen kezére kerül.
november 11. Forgách Zsigmond nádor Bethlen Gábor megbízásából e napra országgyűlést hirdet Pozsonyba. (I. tc.: 1620. május 31-ére hívják össze az országgyűlést; II. tc.: a kezén levő területeket Bethlen királyi hatalommal kormányozza; III. tc.: a vallás gyakorlata, a templomok, temetők és harangok használatával együtt, mindenki számára szabad; XV. tc.: követek küldendők a Német Birodalom fejedelmeihez, Csehországba, Lengyelországba és a Portához.)
november 23. Rákóczi György vereséget szenved Homonnai Györgytől.
november 27. Bethlen csapatai elfoglalják Bécs elővárosát, Ebersdorfot. Megkezdődik Bécs körülzárása. (November 30-án elvonulnak)
december 4. Homonnai veresége Szebennél.
1620
január 8. A pozsonyi országgyűlés felajánlja Bethlennek a királyi címet; ő azonban nem fogadja el, csak a Magyarország fejedelme címet használja.
január 15. Pozsonyban örökös szövetség a cseh–morva–sziléziai, valamint az osztrák és a magyar protestáns rendek között.
január 16. Bethlen Gábor és II. Ferdinánd szeptember végéig érvényes fegyverszünetet köt Pozsonyban.
április 5. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott, Bethlen István teljhatalmú biztos elnöklete alatt. (A fejedelmi előterjesztés felhívja a rendeket, hogy csatlakozzanak a Magyarország körül kialakult szövetségi rendszerhez.)
április 25. Szövetség Prágában Frigyes cseh király, a Cseh Korona rendjei és szövetségeseik, illetve Bethlen Gábor, Magyarország és Erdély fejedelme, valamint a magyar rendek között. (A szövetség az 1606. és 1608. évi rendi konföderációkat újítja meg.)
május 1. Bethlen Gábor akadémiát alapít Gyulafehérvárott.
május 31. Bethlen Gábor e napra országgyűlést hív össze Besztercebányára, ahol maga is megjelenik. (I. tc.: megújítja az előző pozsonyi országgyűlés vallásügyi rendelkezéseit; VIII. tc.: az egyházi javakat a király nem adományozhatja el, jövedelmük csak a végek fenntartására fordítható; X. tc.: az adó hovafordítását teljhatalommal felruházott kincstartó ellenőrizze; XXXII. tc.: a király csak a tanács, illetve a földesurak javaslatára adományozhat nemességet.)
május Bethlen Gábor fejedelem katonai segítséget kér a Portán.
augusztus 25. Bethlen Gábort a besztercebányai országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztásával királlyá választja. (Nem koronáztatja meg magát, de a választási feltételeket aláírja.)
augusztus 27. A magyar–cseh szövetség közös követsége Besztercebányáról a Portára indul.
szeptember 29. Bethlen első veresége.
október 6. Kőszeget Bethlen hadai ostromolják. (November 18-án beveszik.)
október 8. Pozsonyt II. Ferdinánd hadai sikertelenül ostromolják.
október 18. Francia követség érkezik Pozsonyba, hogy II. Ferdinánddal békét közvetítsen.
október 28. Péchi Simon kancellár vezetésével mintegy 3 ezer lovas indul a csehek megsegítésére. (A november 8-i fehérhegyi csatába késve érkeznek.)
november 4. A budai pasa elfoglalja Vácot.
november 8. II. Ferdinánd császár és a Katolikus Liga döntő győzelme a Prága melletti Fehérhegyen. Megkezdődik a felkelés nagyarányú megtorlása.
november Konstantinápolyban szerződés jön létre a magyar–cseh szövetségi rendszer és II. Oszmán szultán között. (Megerősíti az 1606. évi zsitvatoroki békét. A szultán viszontkövetséget küld ajándékokkal a magyar és a cseh királyhoz. Ötévenként követeket és ajándékot cserélnek. Erdély megtartja szabad fejedelemválasztási jogát, adóját a szultán nem emeli.)
1621
január 1. Bethlen Gábor e napra országgyűlést hirdet Nagyszombatba, ahol maga is megjelenik. (A magyarországi nemesség körében általánossá vált a megbékélés szándéka a Habsburg uralkodóval.)
január 8. A sárospataki főiskola első könyvtári szabályzata.
január 25. Béketárgyalások kezdődnek Bethlen és II. Ferdinánd között. (Április 22-én eredménytelenül megszakadnak.)
április 29. II. Ferdinánd csapatai visszafoglalják Pozsony városát. (Május 6-án meghódol a vár is.)
május 2. II. Ferdinánd körlevélben amnesztiát ígér mindazoknak, akik a hónap végéig visszatérnek hűségére.
május 25. Nyitra vára a császáriak kezére kerül.
május 27. Kőszeg megadja magát II. Ferdinánd hadainak.
július 10. Érsekújvárnál Bethlen seregei győzelmet aratnak.
október 11. Béketárgyalások Nikolsburgban Bethlen, valamint II. Ferdinánd biztosai között, melyek december 31-én eredményesen zárulnak. (Bethlen lemond a királyi címről, és visszaszolgáltatja a Szent Koronát. Birtokadományait a következő országgyűlés felülvizsgálja, addig érvényben maradnak. Nemesítéseiről csak a diplomákat kell bemutatni. Személyes kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapja, ezeket unokaöccse örökli, valamint a maga életére hét felső-magyarországi vármegyét, ezek: Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod és Abaúj. II. Ferdinánd az említett vármegyék végvárainak fenntartására évi 50 ezer forintot fizet. Bethlen a kezén levő többi területet a várakkal együtt visszaszolgáltatja. A kereskedelem és a szolgálatba lépés kölcsönösen szabad.)
Bethlen Gábor külföldi zenészeket hozat gyulafehérvári udvarába.
1622
január 6–7. Bethlen Gábor és II. Ferdinánd megerősíti a nikolsburgi békét.
január Bethlen Gábor az 1619 novemberében alapított nagyszombati főiskola diákjait áttelepíti Kassára.
március 17. II. Ferdinánd biztosai Kassán átadják a hét vármegyét Bethlen Gábor megbízottainak.
március 20. Bethlen Gábor Kassán visszaszolgáltatja a Szent Koronát.
április 3. II. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Sopronba, majd utólag május 1-re halasztja. Május 24-én maga is megjelenik. (II. tc.: első ízben iktatja törvénybe a királyi hitlevelet; VII. tc.: Bethlen birtokadományait érvényteleníti; XXVI. tc.: elrendeli az önálló magyarországi postamesterség felállítását; XXIX. tc.: a hét vármegye Bethlen Gábor számára történt átengedésének alapfeltételei, hogy e vármegyék a királyság törvényei és törvénykezése alatt maradnak, követeiket a királyi országgyűlésre küldik; LXXVII. tc.: szabályozza a magyarországi pénzek értékét.)
május 1. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Szabad kezet ad Bethlennek a tárgyalásokra II. Ferdinánddal, kivéve a törökkel való viszony ügyét.)
szeptember 29. Erdélyi országgyűlés Besztercén. (Megújítja a szombatosok ellen korábban hozott törvényeket, valamint a kincstári javak visszavételéről szóló 1615. szeptemberi végzést.)
szeptember Bethlen portai követei útján kapcsolatot keres I. Jakab angol királlyal.
Bethlen Gábor Morvaországból vallásuk miatt elűzött anabaptista iparosokat és bányászokat (habánok) telepít Erdélybe, főként Alvincra.
Bethlen Gábor hívására Gyulafehérvárra érkezik Martin Opitz német költő (nem egészen egy évig marad és tanít a főiskolán).
1623
február Bethlen Gábor a nikolsburgi béke értelmében uralma alá került hét vármegyének részgyűlést hirdet Kassára. (Az 1622. évi soproni országgyűlés végzéseivel való elégedetlenségéről tájékoztatja a megjelenteket.)
május 14. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Hadi előkészületekről tárgyal; a korábban 10 forintos rovásadót 20 forintra emeli.)
tavasza Bethlen ajánlatot tesz II. Ferdinándnak: mint a császár veje kormányozná Magyarországot és vezére lenne egy törökellenes hadjáratnak. (Ajánlatára 1624 augusztusában kitérő választ kap.)
július 28. Bethlen levélben közli Frigyes volt cseh királlyal, hogy augusztus 14-én hadjáratra indul II. Ferdinánd ellen.
augusztus 7. Bethlen új hadjárat megindításáról tudósítja az egri pasát.
augusztus 15. Bethlen Gábor fejedelem mintegy 10 ezer főnyi seregével elindul Gyulafehérvárról II. Ferdinánd elleni második hadjáratára.
szeptember 7. Bethlen serege Löknél átkel a Tiszán. A fejedelem ugyanezen a napon Tokajba érkezik.
szeptember 10. IV. Murad szultán lép trónra Konstantinápolyban. (Uralkodik 1640-ig.)
október 17. Bethlen szétszórja a Nagyszombatot védő császári sereget.
november 3. Bethlen Gábor hadai körülzárják a morvaországi Hodonín várába szorult császári sereget.
november 19. Bethlen Gábor e napra rendi gyűlést hív össze Nagyszombatba. A gyér számú résztvevő a békekötés mellett foglal állást.
1624
március 28. Bethlen Gábor e napra részgyűlésre hívja a hét vármegye rendjeit Kassára. (Amellett foglalnak állást, hogy a nikolsburgi pontok alapján kössék meg a békét II. Ferdinánddal.)
május 8. Bethlen Gábor fejedelem és II. Ferdinánd király biztosai a nikolsburgi pontok némi módosításával megkötik a bécsi békét.
június 23. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Törvénybe foglalja azt a régi szokást, mely szerint a jobbágyok fiait a földesurak nem tarthatják vissza az iskolázástól.)
augusztus Frigyes volt cseh király hollandiai emigrációjából új Habsburg-ellenes szövetkezés kezdeteiről tájékoztatja levélben Bethlen Gábort.
nyara A III. Zsigmond lengyel király politikájával elégedetlen lengyel főurak egy csoportja a király várható halála esetére Bethlen Gábornak ajánlja fel a koronát.
1625
március Bethlen feleségül kéri a brandenburgi választófejedelem húgát, Katalint.
május 1. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (A hét vármegye követei nem jelennek meg. A szászok küldöttei kijelentik: nem támogatják tovább – sem katonával, sem pénzzel – a fejedelem esetleges hadjáratait.)
május 28. II. Ferdinánd és IV. Murad megbízottai Gyarmaton megújítják az 1606. évi zsitvatoroki békét.
augusztus vége Szultáni fermán engedélyezi Bethlennek, hogy belépjen a Dánia körül szerveződő Habsburg-ellenes szövetségi rendszerbe.
szeptember 8. II. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Sopronba, ahol maga is megjelenik. (XL. tc.: a pénzrontás miatt megemelkedett árakat szállítsák le a Bethlen mozgalmai előtti színvonalukra.)
október 25. Esterházy Miklóst a soproni országgyűlés nádorrá választja. (Tisztségét haláláig, 1645-ig viseli.)
november 26. Ferdinánd főherceget a soproni országgyűlés királlyá választja. (27-én III. Ferdinánd néven megkoronázzák.)
december 9. Hágában Dánia, Anglia és Hollandia megbízottai Habsburg-ellenes szövetséget írnak alá. (A XIV. cikkely kimondja: Bethlen Gábort felkérik a csatlakozásra.)
Bethlen Gábor udvari karmestert és arckép festőt szerződtet Bécsből.
1626
március 2. Bethlen Gábor Kassán házasságot köb a brandenburgi választófejedelem húgával, Katalinnal.
április 18. Bethlen teljhatalmat ad Matthias Quadtnak a hágai szerződés tagjaival való szövetkezés tárgyalásaira.
június 12. Katalint, Bethlen Gábor feleségét az erdélyi országgyűlés férje utódává választja.
augusztus 25. Bethlen Gábor elindul Gyulafehérvárról II. Ferdinánd elleni harmadik hadjáratára.
szeptember 2. Ernst Mansfeld, az európai Habsburg-ellenes tábor fővezére Magyarországra menekül.
szeptember 8. Albrecht Wallenstein tábornagy, a császári hadak fővezére Magyarországra lép.
szeptember 13. Bethlen derékhadával Debrecenbe érkezik.
szeptember 17. Bethlen rakamazi kiáltványában csatlakozásra szólítja fel a felső-magyarországi vármegyéket és városokat.
október 10. Bethlen levélben közli békekötési feltételeit II. Ferdinánddal. (Lényegében az 1620. évi nikolsburgi pontokat ismétli meg.)
október 18. Murteza budai pasa elfoglalja Damasdot.
november 30. I. Károly angol király a Westminsterben aláírja a hágai szerződés tagjainak Bethlen Gáborral kötött szövetségét.
december 13. Wallenstein tábornagy hadserege ütközet nélkül vonul Magyarországról Ausztriába.
december 20. Bethlen Gábor és II. Ferdinánd biztosai Pozsonyban az 1620. évi nikolsburgi pontok némi módosításával békét kötnek.
december Mansfeld tábornagy hadaival elhagyja az országot. A Bethlen segítségére jött török csapatok a királyi Magyarországon telelnek.
1627
április 1. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Elhalasztja a fejedelem Gyulafehérvár város építésére vonatkozó előterjesztésének teljesítését, és visszautasítja az ottani várra fordítandó költség megszavazását.)
Bethlen Gábor az erdélyi román ortodox egyház élére metropolita rangban főpapot állít.
1628
április 9. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Követeli a kincstári birtokokra menekült jobbágyok kiadását.)
június Mihály orosz cár Konstantinápolyon keresztül megbízottat küld Gyulafehérvárra egy Lengyelország ellen irányuló szövetség létrehozása ügyében.
július 23. Gusztáv Adolf a fejedelem lengyel királyságának tervéről tárgyaló követet küld Gyulafehérvárra.
ősze Bethlen Gábor követet küld a Portára, hogy a svéd szövetségre engedélyt kérjen. Elutasító választ kap.
1629
az év eleje Johann Henrik Alstedt, a modern természetfilozófia egyik úttörője, Bethlen meghívására Gyulafehérvárra érkezik. (Gyulafehérvárott tanít, s ott is hal meg 1638-ban.)
március 6. II. Ferdinánd elrendeli a Német Birodalomban 1552 óta szekularizált egyházi birtokok visszaszolgáltatását.
július 13. Bethlen e napon kelt kiváltságlevelével a nemesi rendbe emeli a kálvinista prédikátorokat és tanítókat, utódaikkal együtt.
július Bethlen szövetség kötésére Konstantinápolyon keresztül követet küld Mihály cárhoz.
augusztus 1. Bethlen, aki tavasz óta súlyosan beteg, megkezdi végrendelete írását.
november 15. Gyulafehérvárott meghal Bethlen Gábor. Özvegye, Brandenburgi Katalin a fejedelem. (Uralkodik 1630-ig.)
1630
január 25. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Eltemeti Bethlen Gábort. Megerősíti a három nemzet unióját. Biztosítja a kereskedelem szabadságát. Kimondja, hogy Katalin fejedelemasszony az ország kormányzását a kormányzóval, Bethlen Istvánnal és a fejedelmi tanáccsal egyetértésben végezze.)
február 2. II. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, majd április 14-re halasztja, május 2-án maga is megjelenik. (IX. tc.: kötelező a mostani magyar pénz elfogadása az egész országban és kapcsolt részeiben; XXIX. tc.: állandóan két magyar tanácsos tartózkodjék a király udvarában; XLVI. tc.: Bethlen felső-magyarországi birtokadományai érvénytelenek.)
Johann Bisterfeld, akit még Bethlen Gábor hívott meg, Herbornból Gyulafehérvárra érkezik. (A főiskola tanáraként itt hal meg 1655-ben.)
1645
július 27. I. Rákóczi György holicsi táborában eredményesen lezárulnak a béketárgyalások. (A Korona minden alattvalójának vallásgyakorlata szabad, a templomok használatával együtt, a parasztok vallásgyakorlatát sem szabad háborgatni. Az 1638. évi országgyűlésen visszakövetelt protestáns templomok ügyében a következő országgyűlésnek kell döntenie. A békét is a következő országgyűlésnek kell törvénybe foglalnia. Egy sor nem vallásügyi tételt a következő országgyűlésre utal. A király három hónapon belül hirdessen országgyűlést. A fejedelem személyes kielégítéseként életére megkapja a Bethlen Gábor kezén volt hét felső-magyarországi vármegyét.)
1646
augusztus 24. III. Ferdinánd eredetileg május 1-re, majd az időpontot módosítva e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (V. tc.: törvénybe iktatja az 1644. decemberi linzi békét; VI. tc.: elrendeli a protestánsok által 1638-ban követelt 146 templom közül 90 visszaadását; X. tc.: ott, ahol a templomot nem adták vissza, a földesúr három hónapon belül jelöljön ki telket új templom, paplak és iskola céljára, a temetőt és a harangokat pedig közösen használják; XX. tc.; a hét vármegye a Bethlen-időszak feltételeihez hasonló módon kerül I. Rákóczi György kormányzása alá; XXI. tc.: a király vagy utódai a jövőben nem idegeníthetik el az ország vármegyéit, sem magánszemélyek uradalmait; XXII. tc.: más földjén élő nemesek felett eltörli az úriszék joghatóságát; XXXVI. tc.: a portát, az adózás alapját az igásállatok számával határozza meg.)
1657
november 2. Az erdélyi országgyűlés Rákóczi lemondatása után Rhédey Ferencet, Bethlen Gábor fejedelem sógorának fiát választja fejedelemmé.

Tartalomjegyzék

Pach Zsigmond Pál

Előszó

A túlélésnek, az átmentésnek, az államiság fenntartásának, a két nagyhatalommal való viaskodásnak és egyezkedésnek, szembefordulásnak és lavírozásnak különböző törekvései és változatai között – önállóbb és kevésbé önálló, jobb és kevésbé jó politikai irányvonalai, koncepciói között, vagy ha úgy tetszik: rosszabb és kisebbik rossz formulái között – mozgott, zajlott, forrott, hullámzott a kötetünkben tárgyalt százhatvan esztendő drámai irányváltásokban is, tragikus fordulatokban is dúslakodó története:

  • a túlélés, a fennmaradás, Béccsel szemben a Konstantinápolynak való alárendeltséget vállalva, azon belül kisebb vagy nagyobb mozgási lehetőséget keresve-találva – Szapolyai János királyságától Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemségéig;
  • a királyság és fejedelemség újraegyesítése, a bécsi udvar fennhatóságát Erdély felett is elfogadva – mint pályájának végső szakaszán Martinuzzi Fráter Györgynél vagy első viharos pályafordulatán Báthori Zsigmondnál;
  • az országegyesítés „kelet felől” a Habsburgokkal szemben, Bocskai István vívmányainak bázisán, az Erdélyi Fejedelemségből indulva, a török szultán főhatalmát elismerve, cserében belkormányzati önállósággal és külpolitikai mozgásterének szélesítésével – Bethlen Gábornál;

Igazolódott továbbá az a megállapítás, hogy kelet-európai típusú, örökös (röghöz kötött) jobbágyságra épülő volt Bethlen Gábor és I. Rákóczi György abszolutizmusa is az Erdélyi Fejedelemségben; ugyanakkor fontos szerepe volt a magyar nemzeti művelődésben, és olyan hatalmi támaszt nyújtott a magyar rendiségnek a királyi Magyarországon, melynek híján az – az idegen abszolutizmussal való küzdelmében. – minden bizonnyal „cseh lábra állításra” lett volna ítélve: hasonló sorsra, mint amilyen az 1620. évi fehérhegyi csatavesztés után szakadt a habsburgi Csehországra.

Zimányi Vera

Főurak – nemesek

Erdélyben nem alakultak ki olyan hatalmas nagybirtokok, mint Magyarországon, ezért itt a főnemesség súlya is kisebb volt. A legelőkelőbb erdélyi arisztokraták birtokai sem vetekedhettek a magyarországi mágnásokéival, legfeljebb a jó középbirtokos nemesek birtokaival voltak összemérhetők. A legnagyobb földesúr maga az erdélyi fejedelem volt, aki rendszerint a Partiumban hatalmas birtokokkal rendelkező családok egyikéből került ki. E magánbirtokaikat egyesítették az erdélyi fiskális uradalmakkal, és így feltétlen túlsúlyba kerültek fejedelemségük más birtokosaival szemben. Elsősorban e földmonopólium biztosította az erdélyi fejedelmek gyakorlatilag korlátlan hatalmát. Az 1556-ban szekularizált erdélyi egyházi tized is a fejedelmi kincstárat gazdagította. A fiskális birtokok jobbágyságának egy része bizonyos katonai szolgáltatásokkal is tartozott, s egyéb katonáskodó rétegekkel együtt a fejedelem hadseregének egyik fontos részét alkotta. A fejedelem nagy hatalma és az erdélyi nemesség viszonylagos súlytalansága következtében ez a nemesség sokkal kisebb eredménnyel alkalmazhatta a központi hatalom ellen az adómegtagadás fegyverét, mint Magyarországon. Az erdélyi Országgyűlést a fejedelem sokkal inkább befolyásolhatta, mint a magyarországi diétát a. Habsburg király. Mindennek ellenére Erdélyben is fokozódott a fejedelmi birtokok eladományozása magánszemélyeknek. E folyamatnak csak Bethlen Gábor vetett véget.

Péter Katalin

A hazai protestantizmus sajátos képe

Előbb a Bocskai-szabadságharc hivatkozik a lelkiismereti szabadságot jelentő ellenállási jogra. Aztán a Bethlen Gábort fejedelemmé választó erdélyi országgyűlés fogja az ellenállás jogát az uralkodóval szemben törvénybe iktatni.

Iskolák

A kiváló és modern képzést nyújtó jezsuiták aztán 1561-ben települnek az Oláh Miklós érsek alapította nagyszombati rendházba. Erdélyben pedig Báthori István akaratából alapítanak rendházat Kolozsmonostoron. A jezsuiták az oktatást is elkezdik, de a túlnyomóan protestáns többségű országban egyelőre nem érnek el sikereket. A rend és vele a katolikusan humanista iskolarendszer majd a 17. században gyökeresedik meg. Akkor, amikor Bethlen Gábor is „more Jesuitarum” kívánja neveltetni unokaöccsét, az utódlásra kijelölt Bethlen Istvánt.[1]


A kísérlet stádiumáig Oláh Miklós és Báthori István kezdeményezései jutnak el. Mindketten a jezsuiták közreműködésével kívánják a felsőfokú oktatást bevezetni. A katolikus egyház történetének magyarországi mélypontján azonban ez a megoldás nem találkozik társadalmi igényekkel: az esztergomi érsek tervéből csak egy papnevelő intézet felállítása valósul meg; 10 tanulónál többet azonban nem tudnak összehozni. Mindössze öt évig működik, 1562 és 1567 között. A kolozsvári Báthori-egyetem sem teljesedik ki az összes fakultással; gyakorlatilag itt is csupán a lelkészképzés folyik valóban felsőfokon, a jezsuiták kolozsvári kollégiuma egyébként középfokú oktatást nyújt. Hétéves működés után, 1588-ban azonban, amikor az országgyűlés a jezsuita rendet kiutasítja Erdélyből, ez is megszűnt.

A felsőfokú képzés 16. századi kísérletei a maguk korában képtelenek jelentős hatást kifejteni, de egyik sem múlik el egészen nyomtalanul. Báthori szándékát majd Bethlen Gábor újítja fel, természetesen nem katolikus papok, hanem világi értelmiség nevelésének céljával.

Makkai László

Bocskai „gondolkodni kezd”

Az 1603 végén meghalt III. Mehmed utódjának, I. Ahmednek uralmát kellett megerősítenie. Követei, mint láttuk, békét ajánlottak, de ragaszkodtak a Budát biztosító Esztergom visszaadásához, melyért cserébe Kanizsát vagy Egert ígérgették. Nem nyugodtak bele Erdély elvesztésébe sem. A béketapogatózások idején is minden igyekezetük az volt, hogy az erdélyi emigrációnak segítséget nyújtsanak a hazatérésre és a török védnökség alatti fejedelemség helyreállítására.

Megfelelő fejedelemjelölt azonban sem odahaza Erdélyben, sem a török emigrációban nem akadt. A Mihály vajda és Basta elleni felkelések során a legtekintélyesebb családok vezető egyéniségei vagy életüket vesztették, vagy – mint Sennyei Pongrác és Kornis Boldizsár – katolikus vallásuk miatt a Habsburg-oldalon álltak. Báthori Zsigmond Csehországban élt gondos felügyelet alatt, s a fejedelmi család utolsó sarja, Gábor, gyermekifjúként az öreg Ecsedi Báthori István szárnyai alatt nevelkedett; őt még túl korai lett volna jelöltként felléptetni. Igazi fejedelemségbeli nagyúr már csak kettő élt, Csáky István és Bocskai István, mindkettő magyarországi birtokaira húzódva. Hozzájuk mérhető tekintély a törökhöz menekültek közt sem volt. Bethlen Gábor, az emigráció táborának legeszesebb és legtevékenyebb tagja, szélesebb körben még ismeretlen embernek számított. Bárki ragadta volna fel közülük Székely Mózes elejtett zászlaját, a megrémített Erdélyben nem sokan követték volna. Bethlennek jutott eszébe, vagy legalábbis az ő buzgólkodásából vált tetté az a merész gondolat, hogy a Habsburg-barát múltú Bocskai Istvánt kell megnyerni fejedelemjelöltnek.


Az első kapcsolatok Bocskainak egy török rabja által létesültek, aki sarcának összekoldulása címén feltűnés nélkül közlekedhetett Bocskai akkori lakhelye, Sólyomkő és az emigránsok főhadiszállása, Temesvár között. 1604. április 1-re már annyira érettnek látszott az ügy, hogy a magyarországi fővezérlettel megbízott nándorfehérvári pasa, Lalla Mehmed ezen a napon levelet írt Bocskainak. Elhitte – írja az erdélyi bujdosóknak –, hogy Bocskai mindig [!] jóakarója volt a török császárnak, ám mutassa meg ezt most is, s közölje szándékait. A török rab konkrét feltételeket hozott, ezeket Bethlenék írásba foglalták, s a pasa a szultánhoz juttatta, aki felhatalmazta az időközben nagyvezírré kinevezett Lalla Mehmedet a szövetség megkötésére. Augusztus első napjaiban az új nagyvezír értesítette Bocskait, hogy mivel az erdélyi bujdosók őt „egy akaratból fejekké és fejedelmükké akarják választani”,[2] kívánságára török csapatokat ad segítségül, akik beviszik Erdélybe.

Ezekben a napokban Bocskai birtokügyeinek intézése címén Erdélybe ment, s ott is tartózkodott szeptember végéig, talán mert odavárta – török segítséggel – a bujdosókat, s elő akarta készíteni a talajt számukra. De ha ezért ment oda, hiába várakozott, mert török csapatok Temesvár körüli gyülekezéséről értesülve, Belgiojoso attól félt, hogy Lippa megvételére készülnek, s odaküldte Dampierre ezredest – császári zsoldba vett magyar hajdúkkal. Ezek a lippai és jenői helyőrséggel egyesülve, szeptember 13-án rajtaütöttek az erdélyi bujdosók táborán, akiket csak a temesvári törökök kirohanása mentett meg a nagyobb bajtól. Jóllehet már másnap megírták Bocskainak, hogy az incidens terveikben komoly fennakadást nem okozott, s készülnek Erdélybe, valójában terveik módosultak, és most már Gyulára hívták Bocskait, hogy onnan együtt induljanak. Már ez a hír sem érinthette kellemesen Bocskait, még kevésbé az a másik, hogy a bujdosók szétugrasztásakor a törökkel folytatott levelezésének egy része a hajdúk s onnan alighanem Belgiojoso kezébe került. Már a kortársak is sokat és sokfélét beszéltek a levélről vagy levelekről, s azóta se bizonyosodott be, hogy tulajdonképpen mi történt. Az azonban tény, hogy Belgiojosónak ilyen levelet senki sem adott át, s a főkapitány ez időben nem is gyanította, hogy mire készül Bocskai. Egészen más dolgokkal volt elfoglalva.

A szerencsi országgyűlés

A harcok elhúzódása kívánatossá tette, hogy tisztáztassék a jogcím, amelyen Bocskai engedelmességet igényelhet s engedetlenséget büntethet. Királlyá választása csak a hajdúk és a prédikátorok fejében fordult meg, a rendek soraiban nem merült fel a Habsburgok trónfosztásának gondolata. Így valamilyen átmeneti megoldást kellett keresni, s Szerencsen, Bethlen Gábor javaslatára, Bocskait Magyarország fejedelmévé választották, elsőként abban a sorban, amelyben majd Bethlen, Thököly, Rákóczi követi.

Szövetségesek és ellenségek között

A Bocskai-felkelést nem előzte meg a közvetlen szomszédságon túlnyúló külpolitikai tájékozódás, mint később Bethlen Gábor vagy a Rákócziak vállalkozásait.

Bocskai hivatástudata

A 17. századi Európa egysége s ezen belül kettőssége tükröződik Cromwell és Bocskai, a levellerek és a hajdúk hasonlatosságaiban és különbségeiben. Nyilvánvaló, hogy a magatartás hasonlatossága mögött a társadalmi tartalom különbsége döntötte el azt, hogy Bocskai politikája, noha a korabeli közép-kelet-európai nemesi-rendi reformkísérletek közül a legmerészebb, a legelőremutatóbb volt, s a rendiség társadalmi bázisának kibővítésévei és a szomszédos rendiségekkel való szövetkezéssel egy évszázadra olyan útmutatást adott, amelyet Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc még tovább is próbáltak építeni, eredendően nem lehetett elegendő arra, hogy Magyarország számára a polgári átalakulás felé vezető utat megnyissa. A nemesi alkotmányosságból nem vezetett egyenes út a polgári alkotmányosságba. Nyugat- és Kelet-Európa nagy részén egyaránt közbeiktatódott a feudális abszolutizmus hosszabb-rövidebb fázisa. Magyarország számára csak az volt a kérdés, hogy önállóan járhat-e ezen az úton, vagy pedig a Habsburg-dinasztia rendi országaiból összekovácsolandó birodalom keretei és korlátai között.

Hajdúvilág Erdélyben

Báthori Gábor a kassai szerződés megkötése után egy ideig nem gyanította, mi készül ellene Magyarországon. Erdélyt családi örökségének tekintette: Somlyai Báthori Istvánnak, Báthori Boldizsár 1601-ben elhunyt öccsének fia volt. Árvaságában – húgával, Annával együtt – távoli rokona, Ecsedi Báthori István országbíró nevelte, s lévén gyermektelen, általános örökösévé tette. A Báthoriak két ágának óriási birtokai így 1605-ben egy kézben egyesültek, s a testvérek házasságával (Gábor Palocsai Horváth Annát, Bocskai unokahúgát vette el, míg Anna Bánffy Déneshez, Bocskai unokaöccséhez ment nőül) még a Bocskai-vagyonból is gyarapodott. A Báthori-legitimitásnak kiirthatatlan gyökerei voltak Erdélyben, és a kortársak egybehangzó véleménye szerint az ekkor tizenhét éves, szép, szilaj és gőgös ifjú vonzó, uralkodásra termett egyéniség volt. Nevének méltó folytatóját látta benne még az éles szemű Bethlen Gábor is, ezért állt kezdettől fogva melléje, s fejedelemségéhez kieszközölte számára a Porta beleegyezését.

Uralkodása kedvező kilátásokkal indult. 1608-tól kezdve néhány év rendkívül bő termést hozott. Az elmúlt évek szorongása, bajt váró, dermedt rémülete felengedett, mindenki azt hitte, hogy a Báthori név visszahozza a Báthori-korszak ragyogását. Az élni vágyó, fiatal fejedelem vidám udvart tartott a romjaiból még alig feltámadt Gyulafehérvárt, s egyelőre azt is megbocsátották neki, hogy csúnya feleségét távol tartva, a szép asszonyok körül legyeskedik. Daliás volt, ifjú volt, Báthori volt – többet engedhetett meg magának, mint mások. Kormánya új emberekből állott. A régi pártharcok főszereplői már halottak voltak; egyedül Báthori Zsigmond élt még elfelejtve, valahol Csehországban, de rá nem szívesen emlékezett senki. A tanácsban az első ember, a fejedelem bizalmasa Imrefi János volt, előbb Belgiojoso, majd Bocskai fizetőmestere, akiről a rossz nyelvek azt suttogták, hogy karrierjét a hajdúk zsoldjából elspórolt pénz mellett felesége Báthori által méltányolt szépségének köszönheti. Mellette, kevés kivétellel, a 16. század folyamán Erdélybe származott családok tagjai, a Báthoriak kreatúrái vitték a szót: egy-egy Rhédey, Wesselényi, Kamuthy, Sennyey, Varkocs, Petneházy, Kornis, Petki, köztük Bethlen Gábor is.

Szeben és Havasalföld elfoglalása

A teljes cikk.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

  • De Báthori keményebb legény volt szerencsétlen nagybátyjánál, aki annak idején fejvesztett menekülésével csak növelte a pánikot. Azonnal török segítségért küldte Bethlent, ő maga pedig elszántan készült az ellenállásra Szeben bevehetetlen falai közt.
  • Havasalföldre török csapatok hozták vissza Radu Mihneát, s a boszniai pasa vezetésével a Barcaságba nyomultak, míg a Hunyad vármegyei Vaskapun át Bethlen hozta a temesvári pasát seregével.
  • Erdély ünnepelte hazatérő fejedelmét, aki most, dicsősége csúcsán, a lázadó Brassó ellen fordult, a Barcaság várait sorra elfoglalta, a várost körülzárta. A brassóiak tudták, hogy életről-halálról van szó: mindaz, amit őseik évszázadokon át megszereztek, máról holnapra semmivé válhatik, ha megadják magukat, tehát inkább az egyenlőtlennek látszó harcot választották. Az ellenállás vezére, Weiss Mihály bíró kétségbeesetten üzengetett segítségért Bécsbe, s egyúttal a Portára is követeket küldött, hogy a zsarnok leváltását a legerősebb érvvel, pénzzel kieszközölje. Eredményre azonban nem sok reménye lehetett volna, ha Báthori meg nem hasonlik Bethlennel, aki inkább maga választotta őt fejedelmének, mint Báthori őt tanácsosának.

Báthori Gábor bukása

Báthori gyöngeségeit természetesen sok lelkiismeretlen ember kihasználta; köztük is a leghitványabb volt Ghyczy András, aki Magyarországról szökött hozzá egy közönséges gaztett törvényes következményei elől. Jó beszédű, jó kiállású ember volt, Báthori őt bízta meg a legfontosabb diplomáciai feladattal. A Portára küldte, hogy előkészítse újra tervbe vett, de Bethlen helyeslésével nem találkozó havasalföldi-moldvai hódító hadjáratát.


Ám Báthori sem tudott élni győzelmével, annak ellenére, hogy Konstantinápolyban Ghyczyt elejtették. Teljesen elvesztette fejét, borgőzös állapotban zsarnokoskodott környezetén, egymásnak is ellentmondó, fantasztikus terveket kovácsolt. Nagy Andrást kivégeztette, s ezzel a hajdúkat is elidegenítette magától, de a legsúlyosabb hibát akkor követte el, mikor uralmának legfőbb támaszát, Bethlen Gábort tette ellenségévé, aki pedig török kapcsolatait is rendbe hozhatta volna. Bethlen kétségkívül szerette a fejedelmet – ahogy egész Erdély rajongott érte, s még ellenségei sem tagadták soha egyéniségének lenyűgöző varázsát –, de Báthori felhőkben járó tervezgetései és fegyelmezetlen kapkodása miatt az utolsó időkben heves jelenetekre került sor közöttük. A fejedelem érezte, hogy Bethlen helyteleníti életmódját is. Már puszta jelenléte is ingerelte, s a végén vetélytársat látott benne. Egy ízben, nem tudván magán uralkodni, kardot rántott rá, máskor meg égő gyertyát nyomott szakállába – végül elhatározta, hogy elteszi láb alól. Bethlen régi barátjához, a temesvári pasához menekült, s várta, hogy a vihar elmúljék a feje felől.

Báthori rájött, hogy magára maradt, Bethlen nélkül a törököt meg nem nyerheti, ezért feladva eddigi terveit, a kegyeibe visszafogadott Ghyczy útján a királyi Magyarországgal vette fel az érintkezést. Annak fejében, hogy a még mindig ellenálló brassóiakkal kibékítik, kötelezte magát mindarra, amit annak idején, Thurzóval történt találkozásakor gőgösen visszautasított. Megfogadta, hogy Erdélyt a Magyar Koronától el nem idegeníti, segítséget ad a török ellen, s biztosítja az erdélyi katolikusok szabad vallásgyakorlatát. Forgách kudarca után ez a Habsburgok váratlan győzelmét jelentette. 1613. június 3-án végre létrejött a béke a brassóiakkal is, ami viszont Báthori teljes vereségét pecsételte meg: kegyelmet kellett adnia az összes lázadónak, vissza kellett helyeznie Brassót minden területi és politikai jogába.

A nyugalom azonban ezután sem állt helyre, mert Szebenről Báthori továbbra sem akart lemondani. A szászok most már a Portától várták a segítséget, ahol Bethlen a fejedelem Habsburg-párti pálfordulásának hírére, s hogy valamely Ghyczy-féle szélhámos kísérletét megelőzze, maga jelentkezett a trónért. Báthori későn szánta rá magát, hogy követeket küldjön a Portára: Szkender és Magyar Ogli pasák már elindultak seregeikkel, hogy Bethlent Erdélybe kísérjék.

Kiderült, mint már annyiszor, mit ér a Habsburg-segítség. Forgách 2 ezer embere már Váradon találkozott a menekülő fejedelemmel. Vezérük összejátszott Ghyczyvel, aki – talán, hogy Bethlen kegyeit megnyerje – a Nagy Andrásért bosszút álló hajdúkkal 1613. október 27-én meggyilkoltatta a töröknek és a Habsburgoknak egyaránt kényelmetlenné vált, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan fejedelmet. Néhány nappal korábban a kolozsvári országgyűlés, melynek többsége szívében Báthori pártján volt, formálisan ugyan „szabadon”, de valójában a Tordánál táborozó török sereg jelenlétének nyomása alatt fejedelemmé választotta Bethlen Gábort.[3]

Bethlen Gábor önvédelmi harca

Önálló fejezet.

A „magyar Machiavelli”

Önálló cikk.

Rendteremtő belpolitika

Önálló cikk.

Védekező külpolitika

Önálló cikk.

Homonnai György támadásai

Önálló cikk.

Erdély szövetsége a Habsburg-országok rendi konföderációjával

Önálló fejezet

Bethlen első hadjárata

Önálló cikk.

A szövetségesek Bécs alatt

A teljes cikk.

Bethlen Magyarország fejedelme

Önálló cikk.

A konföderált országok szövetkezése a törökkel

A teljes cikk.

Besztercebánya és Fehérhegy

A teljes cikk.

Bethlen Gábor küzdelme Magyarország „cseh lábra állítása” ellen

Önálló fejezet.

Erős rendiség – gyönge abszolutizmus

Önálló cikk.

A Habsburg-abszolutizmus kormányzati rendszere

Önálló cikk.

Bethlen, a protestánsok egyedüli reménysége

Önálló cikk.

Út a békekötés felé

Önálló cikk.

Bethlen második hadjárata

Önálló cikk.

Bethlen erdélyi állama

Önálló fejezet.

A hét vármegye Bethlen államában

Önálló cikk.

Bethlen hadserege és hadviselése

Önálló cikk.

Bethlen társadalompolitikája

Önálló cikk.

Az erdélyi hatalmi központosítás

Önálló cikk.

Erdély a Habsburg-ellenes európai koalícióban

Önálló fejezet.

Erdély a westminsteri szövetségben

Önálló cikk.

A keleti szövetség terve

Önálló cikk.

Bethlen és a román fejedelemségek

Önálló cikk.

A hét vármegye megtartásának gondjai

Önálló cikk.

Az államháztartás pénzzavarai

A dunántúli harmincadok magyar kamarai igazgatásba vételét a Bethlen sikereit kihasználó 1622. évi országgyűlés harcolta ki, s ha még 1647-ben is szigorúan utasítani kellett a magyaróvári harmincadost, hogy bevételeit ne az Udvari Kamarába, hanem a Magyar Kamarához fizesse be, a század közepére a harmincadok valóban kikerültek a császári központi hatóságok alól.

Pázmány Péter és a klérus politikája

Történetírásunk sokszor és sokféle érvvel vonta kétségbe hitelét azoknak a szavaknak, amelyek Kemény János adott emlékiratában Pázmány szájába: „látod, édes öcsém, nekünk elégséges hitelünk, tekintetünk van mostan az mi keresztény császárunk előtt, de csak addig durál az az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni: azontúl mindjárt contemtusban jutván, gallérunk alá pökik a német”.[4] Pedig, ha talán nem is szó szerint, lényegében jól kifejezi ez a mondás Pázmány gondokozását. Nem a Habsburg-abszolutizmusnak volt ő híve, hanem a Habsburgok ereje által a török hódítás és a paraszti osztályharc ellen védelmezett nemesi önkormányzatnak s ezen belül a katolikus egyház autonómiájának. Werbőczyn iskolázott gondolkozásával és földesúri érdekeivel mélyen bennegyökerezett osztályában, melynek oligarchikus uralmát s benne a maga nagyúri hatalmát nem kívánta semmiféle abszolutizmusnak alárendelni. S hogy Erdély önállóságát valóban ebből a szempontból értékelte, azt bizonyítja Erdéllyel szemben folytatott politikája is. Míg a magyar nemesség és a Habsburgok szövetségét felszámolni akaró Bethlennel elszántan szembefordult, az országegyesítés ambícióival felhagyó I. Rákóczi Györgyöt hatékonyan támogatta az Erdélyt a Habsburg-királyságba visszakebelezni akaró Esterházy Miklós nádorral szemben.

Esterházy Miklós politikája

Esterházy Miklós egyénisége már a kortársak megítélésének is kereszttüzében állott. Kivételes képességeit senki sem tagadta, tekintélyét mindenki elismerte. Legfőbb ellenfelének, Bethlennek hűséges embere, Kemény János is korának „nagy magyarjai” közé sorolja emlékiratában: „igen eszes, módos, authoritativus jó magyar vala … csak az vala káros, hogy az evangelica religiónak … nagy üldözője, egyébiránt nemzeteket és annak szabadságit, szerető hasznos emberek valának” Pázmánnyal együtt.[5] Jó magyarságának ez a dicsérete az ellentábor részéről azonban csak halála után hangzott el, mert életében e tekintetben nagyon is megoszlottak a vélemények. Az egykorú nézeteket két névtelen vers egy-egy szakasza jellemzi. Bethlen első hadjáratának idején egy habsburgiánus költő így dicsérte:

Tündöklő tükrötök legyen Esterházy,
Ki már hűségnek ízét régen érzi,
Sót más világon prémiomját veszi,
Hitit, jámborságát ez világ béveszi,
Állhatatosságát német is dicséri.[6]

A klérus hatalmi igényeinél is nagyobb ellenérzéssel viseltetett Esterházy az abszolutizmussal szemben. A Habsburg király iránti feltétlen hűségét csak úgy vélte önmaga és mások előtt a nyilvánvaló bécsi abszolutista törekvések ellenére is igazolhatónak, hogy a rossz udvari tanácsadókat, köztük a magyar főpapokat hibáztatta. Az erdélyi központosítást azonban már nyíltan a nemesi szabadság lábbal tiprásának bélyegezte. Bethlen első hadjáratának kezdetén nemcsak Pázmány, hanem ő is ellenröpirattal válaszolt a Querelára, s ebben Bethlent a török rabjának, őt magát pedig rabtartónak nevezte. I. Rákóczi György támadásakor így nyilatkozott az erdélyi rendszerről: „Isten az ő szent nevéjért oltalmazza is ezt a mi szegény hazánkat attul a szabadságtul és törvénytül az minemőt az kegyelmed directiója alatt Erdélyben látunk és az mínemőt csak ily hirtelen is itt ez országban [1644-ben] immár elkezdett volt kegyelmed … Nem szabadság, rabság.”[7]

Nem kétséges, hogy Bocskai, Bethlen és Pázmány mellett ő volt a 17. század első felének legtevékenyebb magyar politikusa, de mindhármuknál kisebb valóságérzékkel és emiatt kevesebb eredménnyel politizált.

A barokk főúr

  • A vallás mellett természetesen a politika foglalkoztatta Esterházy és köre tollát. Ő maga csak úgy ontotta a magyar és latin nyelvű politikai röpiratokat és tervezeteket, így 1619-ben Bethlen ellen, 1631-ben saját tavaszi hadjáratának védelmére, 1635-ben a rendi reform kifejtésére.
  • Bethlen Gábor egy ízben tőle kért kölcsön egy hárfást.

A század legnagyobb birtokszerzője

Rákóczi eleinte maga is kénytelen volt elődeinek azt a szokását követni, hogy birtokadományokkal jutalmazza régi párthíveit és nyert meg újabbakat. Adományleveleinek másolatkönyvében az első feljegyzések közt Zólyomi, a Bethlenek, Kovacsóczy István kancellár, Kassai István ítélőmester, továbbá Mikó Ferenc, Kékedi Zsigmond, Kamuthy Miklós, Kornis Zsigmond, Huszár Mátyás, Szalánczi István, Kemény János, Bornemisza Pál, Macskási Ferenc, még Bethlentől örökölt hívei mellett néha egy-egy nagyobb birtokátruházás vagy -zálogosítás is szerepel, noha már ekkor is többnyire csak egy-két falu vagy birtokrész volt a fejedelmi kegy halvány jele. A harmincas évek közepére az utóbbiak is elapadtak, s inkább házak, telkek, szőlők adómentesítéséről esik szó. Bethlen is szűkmarkú volt elődeihez képest, Rákóczi meg éppen fösvény. Gyakorlatilag felszámolta azt a szokást, amelyet a királyi Magyarország országgyűlése egyenesen előírt az uralkodónak, s Erdélyben is magától értetődőnek tartottak, hogy a különböző címen fiskálissá lett javakat a fejedelem adomány vagy zálog formájában szétosztogassa. Rákóczi uralma alatt egyetlen főnemes sem futhatott olyan birtokszerzési pályát, mint még Bethlen alatt is Mikó Ferenc és a Kamuthyak. Még olyan kedvezményezett helyzetben levő belső hívei is, mint Kassai István vagy Bornemisza Pál kénytelen voltak beérni kisebb, szórványosan fekvő jószágokkal, melyekből nagy uradalmak – a kincstári jószágok visszaszerzése s főként Rákóczi magánbirtok-szerzései miatt – nem kerekedhettek ki.

Azt még természetesnek tekintették az erdélyiek, hogy Rákóczi a bukott trónkeresők, Zólyomi és Székely Mózes birtokait elkobozta, de az már rossz előjel volt, hogy a zsákmányból az eredetileg fiskális gyalui uradalmat nem adta vissza a kincstárnak, hanem magánbirtokaként kezelte. Ugyanígy járt el már előbb a Brandenburgi Katalintól kicsikart Fogarassal, melyet feleségének, Lorántffy Zsuzsannának adott zálog címén. Később is nagy buzgósággal szerezte vissza az eladományozott vagy elzálogosított fiskális javakat, s a Bethlentől örökölt 6-ot 12-re egészítette ki (egyedül Huszt maradt magánkézben elzálogosítva), összesen 690 tartozékkal, melyek közül kétharmadrész valóban fejedelmi kézbe került, s csak egyharmada marad magánosoknál zálogban.


Bethlen Gábor is hasznot húzott – a kincstárat gyarapította – a nem általa kezdeményezett, hanem papi túlbuzgóságból, nagyrészt pedig a Báthori Gábor romlását szeretői ördögi rontásának tulajdonító erdélyi közvélemény nyomására főúri özvegyek ellen indított boszorkányperekből, de az özvegyek kifosztását nem tette rendszerré, mint Rákóczi, aki az így szerzett fiskális vagy magánjószágokból Erdélyben sok száz faluból álló családi birtokkomplexumot épített ki.

A fejedelmi hatalom gyakorlata és elmélete

A teljes cikk.

I. Rákóczi György és a román fejedelemségek

  • Bethlen óvakodott a román fejedelemségek belső ügyeibe avatkozni, Rákóczi kevésbé volt óvatos és a viszonyok is változtak.
  • Iaşiban lázadás tört ki a vajda és görögjei ellen, nemcsak a bojárok, hanem az utca népe is a kegyencek kiadatását követelte, akiket aztán darabokra téptek. A menekülő vajda nyomában küldöttség indult, hogy Miron hazai bojár számára szerezze meg a trónt. A lengyel támogatás azonban nem ért fel a Rákócziakéval; a szerencsétlen vajdajelöltet, aki megelőző rövid uralkodása alatt – mint láttuk – Bethlent annyira magára haragította a sánta lóval, a szultán kivégeztette.

A svéd szövetség

A svéd sikerek egy évtizedig csak távoli mennydörgésként visszhangoztak Erdélyben: a Habsburgok német birodalmi vezető szerepét fenyegették, de nem dunai birodalmukat, a dinasztia bázisát. Bethlen ezt akarta megingatni, de nem kapott hozzá hatékony nyugati támogatást.

Az 1644. évi hadjárat

  • III. Ferdinánd március közepén küldte Magyarországra 10 ezer válogatott emberét Götz marsall és Pucheim tábornok vezetése alatt. A meghirdetett felkelésre az alsó-magyarországi és dunántúli nemesség nem mozdult, illetőleg a török veszélyre hivatkozva, az ellen fegyverkezett. A török portyázások valóban megkezdődtek a magyar határ mentén, s a Haditanács kénytelen volt belenyugodni, hogy a magyar katonaságot a török ellen vessék be. A császáriak galgóci táborához így csak Esterházy 1200 főnyi nádori csapata csatlakozott. Az ő katonáit küldték elsőként a három oszlopban előrenyomuló erdélyiek ellen, akikkel április 9-én a Vág völgyében találkoztak. Az erdélyi had svédeket várt, és császári magyarokkal akadt össze. Az első meglepetés csatavesztéssel járt. Ekkor a sok újsütetű, tapasztalatlan alvezér közt a Bethlen hadi iskoláját egyedül járt Kemény János vette át a derékhad vezetését, azzal a feladattal, hogy megakadályozza a császáriak átkelését a Garam barsi hídján. Ez azonban nem sikerült, s az április 30-án Balassagyarmaton tartott haditanácson Kemény a Bethlentől tanult „offenzív visszavonulást” javasolta: hátrálva, portyázással fogyatni az ellenséget.
  • Ugyanebben az időben verték szét azokat a lengyel zsoldosokat, akiket Homonnai János fogadott Rákóczi ellen. Nem tudta megismételni apjának Bethlen elleni sakkhúzását, s maga is lengyel földre menekült.

Zimányi Vera

A mezőgazdasági termelés technikája

1622-ből, a Bethlen-féle hadjárat után fennmaradt a Batthyányak Vas vármegyei birtokairól készített kárjegyzék, amelyben összeírták, hogy mi mindent vittek el a jobbágyoktól a hadjáratok során átvonuló katonák.

A külföldi iparcikkek beáramlása

Bethlen Gábor Alvincra, I. Rákóczi György Sárospatakra telepített anabaptista kézművesei között is voltak olyanok, akik értettek a finom posztó készítéséhez.

Bányászat, kohászat

  • Bethlen Gábor első hadjáratakor elfoglalta Besztercebányát, és Henckeltől több mint 100 ezer forintos kölcsönt szerzett, az ott talált ércet pedig lefoglalta saját magának. Tárgyalásokat kezdett Gusztáv Adolf svéd királlyal, hogy megegyezésükkel olyan kiemelkedő helyet vívjanak ki a rézpiacon, amilyet a spanyolok értek el a világpiacon az ezüsttel.
  • Erdélyben a sóbányák a 17. század első felében is jól működtek, s ugyanígy a székelyföldi vas- és rézbányák is. Bethlen Gábor 1615-ben jogosítványokat adott vállalkozóknak régi bányák helyreállítására és újak nyitására, hadjáratai alkalmával pedig mintegy száz jól képzett bányászt telepített át Erdélybe családostól. E bányák jelentősége azonban nem volt a magyarországiakéhoz mérhető.

Fiskális törekvések a kereskedelmi haszon megcsapolására. Adózás.

  • Erdélyben Bethlen Gábor fejedelem az állami monopóliumok rendszerét a Habsburg uralkodónál sokkal hatékonyabban szervezte meg. A hadjárataihoz szükséges pénz előteremtésére szerződéseket kötött külföldi (spalatói, danckai, skót stb.) kereskedőkkel higany, viasz eladására, s egyben elrendelte, hogy engedélye nélkül senki ne vihessen ki Erdélyből mézet, viaszt, török területekre senki ne adhasson el higanyt. Uralkodása utolsó szakaszában még jobban megszilárdította a monopolrendszert: a vas kivitelét is eltiltotta. Fokozattan ellenőrizte a kincstári monopólium alá vett cikkek forgalmát: „valahol [megbízottja] afféle kereskedésre gyűjtött marhákat találhat, akár uraké, akár nemes embereké és egyáltalában akár mi rendbeli embereké legyenek azok, de ez levelünk vigorával [erejével] mindgyárást confiscálja és Fogarasban hajtassa”.[8] A mézet és viaszt csak a fejedelem embereinek volt szabad összevásárolni készpénz ellenében, az általa megszabott áron. Az erdélyi állam úgy viselkedett, mint egy óriási méretű, monopóliumokat érvényesítő földesúri majorgazdaság. Az erdélyi rendek sokkal csekélyebb ellenállást tudtak kifejteni, mint a magyarországiak; így Bethlen Gábornak uralkodása végén sikerült széles körű monopolrendszert kiépítenie.
  • Az erdélyi államapparátus az adóztatás terén is sokkal hatékonyabban működött Bethlen Gábor idejében, mint a magyarországi: Erdélyben a jobbágyok és a városok adójából – a terület nagyságát figyelembe véve – a magyarországinak a többszöröse folyt be. Ezt a hatékonyabb adóztatási szisztémát próbálta Bethlen bevezetni Magyarországon is első hadjárata idején. 1620 júliusában a besztercebányai országgyűlésen portánként 22 forint adót szavaztatott meg, amelyből 16- forintot a földesúrnak, 6 forintot pedig a jobbágyoknak kellett fizetniük. Eredeti tervéről, hogy egyszeri vagyonadóként az összes javak értékének egyötödét fizessék be (a nemesek is!) hadi szükségeire, az óriási ellenkezés miatt le kellett mondania. De a portánkénti 22 forintos adó is hallatlanul magas volt, és a hadsereg s a birtokelkobzások segítségével ennek egy részét bizonnyal be is hajtották. Bethlennek ezek a magyarországi nemesség zsebébe mélyen belenyúló intézkedései olyan sokkhatást váltottak ki, hogy a magyarországi rendek nem kértek „az erdélyi zsarnokságból”. E rendkívüli idők elmúltával azonban a magyarországi adó ismét a korábbi, igen alacsony szintre szállt vissza.

Makkai László

Örökös főrendiség

  • Az Alaghy, Bánffy, Batthyány, Csáky, Draskovich, Homonnai Drugeth, Erdődy, Forgách, Frangepán, Illésházy, Nádasdy, Pálffy, Rákóczi, Széchy, Thurzó és Zrínyi családok mellett csak egyetlen homo novus, Esterházy Miklós kapott a 17. század közepéig grófi címet, ezenkívül Bethlen Gábor szerezte meg azt Magyarországon birtokló unokaöccseinek.
  • A bécsi békében megerősített, Bethlen békekötéseiben és a linzi békében ismételten leszögezett rendi szabadságjogok nemcsak papíron, hanem a valóságban is olyan aranyszabadságot biztosítottak a magyar feudális uralkodó osztály egésze s ezen belül különösen a mágnások számára, amilyennek – Lengyelország kivételével – az akkori Európában a nemesség sehol sem örvendhetett. Nem örvendhetett Erdélyben sem, ahol elképzelhetetlen lett volna az afféle paktálás az idegen hatalmakkal, amit a Thurzók, Széchyek, Rákócziak, Illésházyak az erdélyi fejedelemmel vagy akár később a Zrínyiek, marhaszállítmányaik védelmében, a velenceiekkel büntetlenül megengedhettek maguknak.
  • A királyságbeli mágnások tökéletesen egyetértettek Esterházy Miklós nádor véleményével, aki Bethlen első támadásakor így érvelt ellene és a Habsburgok mellett: „Veszed-e eszedben, magyar nemzet, hogy … mostan rajtad uralkodni kívánó szomszédod… már fejedelmednek hívatja magát, fegyverrel vonván minden rendeket hittel való kötelességére? … Ki adta az authoritást az erdélyi fejedelemnek s mi közi hozzá hogy minket gyűlésbe híjon s ily absolute parancsoljon magunk országában?”[9] Thurzó Imrének így írt Bethlenről: „Ez az erdélyi fejdelem ki legyen … elhigyje felőle kegyelmed, hogy ha előmehet dolgában, hitemre mondom, mind rabbá teszi az embereket … összeadván a pogánysággal magát, az szent egyház helyett az Machiavellus scholájaban viszen bennünköt s végre megtagadtatja az istent is az emberekkel.”[10]
  • Ahogy Bethlen Gábor érdeméből Magyarország „cseh lábra állításának” veszélye elmúlt, s immár nagyobb veszélynek tűnt az erdélyi „rabság”, úgy terjedt a katolizálás a mágnáscsaládokban.
  • Az erdélyi arisztokrácia az óriási fejedelmi birtok árnyékában viszonylag szegény volt, s a vagyoni helyzetet tekintve még legelőkelőbb családjai sem igen szárnyalták túl a királyi Magyarország jómódú nemeseit, így aztán nem tarthattak nemesi familiárisokat, magánhadsereget pedig a fejedelem még akkor se engedett volna nekik, ha fogadhattak volna. Sőt, tulajdonképpen ők voltak a fejedelem familiárisai. Bethlen tekintélye és I. Rákóczi György reverzálisai még erősebben kötötték az erdélyi tanácsurakat az uralkodó személyéhez, mint a familiárisi kapcsolat a királyságbeli nemességet a mágnásokhoz. Báthori Gábor, majd a személyes tehetségével felemelkedett Bethlen Gábor után I. Rákóczi György személyében újra a királyi Magyarország leggazdagabb protestáns mágnása foglalta el az erdélyi trónt, úgyhogy egyaránt beszélhetünk Erdély függéséről a királyságbeli pártharcoktól, mint fordítva, a királyságbeli rendiség függéséről Erdélytől. A leghatalmasabb protestáns mágnás és az erdélyi fejedelem személyének szükségszerű egybeesése a két országot nemcsak politikailag, hanem társadalmilag is szorosan összekapcsolta, ami az uralkodó osztályok sűrű összeházasodása mellett előkelő családok ide-oda költözésében is megnyilvánult. Végeredményben tehát az erdélyi feudális uralkodó osztály csak látszólag fejlődött a magyarországitól eltérően, a valóságban kelet-magyarországi nagyúr fejedelmén keresztül, mint annak familiárisi gárdája, a királyság uralkodó osztályának is része volt.

Nemesség és nemesítés

A fő cél a személyre szóló nemesség megszerzése volt, de akinek erre nem tellett, legalább a nemesség valamelyik kollektív formájának védőszárnyai alá igyekezett húzódni. Ilyen kollektív nemességet kaptak például a protestáns felekezeteken levő prédikátorok leszármazói 1629-ben Bethlen Gábortól, de főként a hajdúk kollektív nemesi szabadsága volt az, amely a parasztság aktívabb rétegeinek a megmenekülés útját ígérte az örökös jobbágyságtól.

Nem nemesi kiváltságok

  • A katonáskodás fejében adott szabadparaszti állapotot vagy a jobbágyi szolgáltatások alóli részleges mentességet már Báthori István ismét kezdeményezte, s Báthori Zsigmond, majd újra Bocskai a székely szabadságot is helyreállította, Bethlen Gábor pedig, ha korlátozva is, megszilárdította.
  • A század elején egy Bocatius János vagy Lackner Kristóf még mágnásokkal barátkozott, de már 1618-ban Kamuthy Farkas erdélyi arisztokrata, Bethlen Gábor portai követe oly mértékben lenézte polgári követtársát, Borsos Tamást, hogy amikor – mint ez utóbbi írja „hallotta volna, hogy urunk őnagysága [a fejedelem] velem is beszéllett, nekiugrék az ágyba, és kiáltani kezde s elfakada sírva, hogy … hát hol az ő dignitása? mert én Erdélybe nem vagyok egy rendbe ővele. Ezen kiáltott, sírt, mérgében reszketett minden teste.”[11]

R. Várkonyi Ágnes

Az 1655. évi országgyűlés. A Habsburg-dinasztia és a magyar rendek kompromisszuma.

A dinasztikus érdekre hivatkozó udvari csoport azt akarta, amit már korábban is szorgalmaztak, hogy a magyar rendek szabad királyválasztási jogukról lemondva, koronázzák meg Lipót főherceget. Porcia kezdeményezésére a magyar királyi kancellár, a római tanulmányai során nagy diplomáciai ismereteket szerzett Szelepcsényi György, az aulikus rendiség képviselője vállalta, hogy a magyar főurak körében javaslattevő csoportot alakít. Úgy döntöttek, hogy a javaslat elvi indokait röpiratban foglalják össze, s ezt a röpiratot terjesztetik el az országgyűlésen, mielőtt a kérdést a tárgyalásokon érdemben szóba hoznák. Pálfalvay János választott erdélyi püspök és szepesi prépost fogalmazta meg, miért szükséges a Magyar Királyság alkotmányát átalakítani úgy, hogy a választott királyságból örökös királyság legyen. A Modus reparandí Hungariae okfejtése szerint csakis akkor remélhetik a rendek, hogy a császár megvédi különböző privilégiumaikat, és kiűzi a törököt, ha lemondanak a szabad királyválasztási jogukról, elfogadják, hogy a Habsburg-dinasztia leszármazottai mint jogos és vitathatatlan örökségüket foglalják el ezentúl a magyar királyi trónt. Pálfalvay államelméleti és politikai képzettségét a bécsi Pázmáneumban szerezte meg, érveiben hatásosan szerkesztette össze a dinasztikus szempontokat a magyar rendek földesúri és nemesi kiváltságok védelménél messzebb nem tekintő csoportjának érdekeivel, s fűzte össze mindezt a legfőbb országos szükséggel, a török kiűzésével. Elméletére hosszú út vár még a magyar politikában. Nem sokkal később az örökös királyság itt kifejtett elméletét már úgy fogalmazzák újra, hogy Lipót császár csak mint örökös király lehet abszolút uralkodó Magyarországon. 1655-ben azonban az 1650–1652. évi törökellenes háború jó konjunktúrájának elszalasztása miatt amúgy is feszült a légkör. Az udvarnak a gazdasági kulcspozíciók elfoglalására irányuló politikája következtében pedig különösen nagy az izgatottság. Mindehhez járul, hogy a javaslat nemcsak a néhai Pálffy nádor programjával fordul szembe, hanem elveti Bethlen hagyományát, sőt szakítást követel Pázmány Péter politikai örökségével is.

Zrínyi programja és politikája

Bethlen Gábor fejedelemsége távoli példa volt rá, hogy a politikai gyakorlat a kedvező lehetőségek között is milyen hallatlan nehézségekbe ütközik.

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

  • Mert Bethlen Gábor fejedelem megmutatta ugyan, hogy a török és a Habsburg-hatalom között egyensúlyozni csak távolabbra tekintő külpolitikával lehet, de azóta nagyot változtak a körülmények.
  • „Embernek hazájáért nem méltóságos állapotban, de barompásztori alacsonyságában is kellene szolgálni” – írta, amikor ötvenhat éves korában hadjáratok, tatár rabság s a még Bethlen mellett tanulni kezdett erdélyi politika viszontagságaiban megfáradva elvállalta a fejedelemséget.[12]

„A század főnixe”

Zrínyi a nemesi felkelést alkalmatlannak minősítette, jól képzett, állandó hadsereget akart szervezni. Egyik kortársa Caesar alakját idézve, ezt a jelmondatot írta könyvet és kardot képe alá: „Ex utroque miles.” – Több volt mint hadvezér. Evlia Cselebi, az iszlám kultúra kiemelkedő képviselője méltó elismeréssel adózott személyének, amikor okos, értelmes, éles látású embernek nevezte. Csáktornyán a nagy műveltségű holland utazó, Tollius csodálatát is kiváltó könyvtára sem csupán elméleti érdeklődését szolgálta. A gyakorlati politikus, a rendkívüli személyiség portréját nagy kísérletének ifjúi tanúja, Bethlen Miklós vázolta fel később: „igen tudós, vitéz, nagy tanácsú, buzgó, vallásában nem babonás képmutató s üldöző, mindent igen megbecsülő, nemes, adakozó, józan életű, az olyanokat és az igazmondókat szerető, részegest, hazugot, félénket gyűlölő, nagy és szép termetű és ábrázatú, in summa: akkor magyar virtuosus és híres ember hozzá hasonló nem volt, sőt az én vékony ítíletem szerint Bethlen Gábortól fogva máig sem, ha olvan országot és szerencsét nem bírt is.”[13]

Benczédi László

A török háború kiújulása

  • Ám ha a kuruc fejedelem a bécsi kapcsolatok ellenére végül mégis a török újabb háborús felvonulására alapozta további politikáját, úgy ebben kétségtelenül az a törekvés vezette, hogy a területileg korlátozott felső-magyarországi fejedelemséget a török védnöksége alatt álló egész Magyar Királyság fölötti osztatlan uralommal cserélje föl. S ez az a pont, ahol a Bethlen Gábor példájára való oly gyakori hivatkozásai ellenére Thököly, sikereitől elkapatva, immár letért a nagy erdélyi fejedelmek hagyományainak útjáról, s Szapolyai János másfél századdal korábbi koncepcióját elevenítette fel, ahogy azt már a kortársak is észrevették, amikor megállapították: Thököly dolga „János formájában van … a török császár előtt”.[14]
  • Ha nem is olyan látványos módon, de az 1683. évi nagy török offenzíva összeomlása távlatilag a Mohács utáni önálló Erdélyi Fejedelemség, Báthori István, Bocskai István és Bethlen Gábor nagy történeti hagyatékának a sorsát is megpecsételte.

R. Várkonyi Ágnes

A három állam

Apafi Mihály fejedelemnek már nem álltak rendelkezésére a hatalom régi, biztos bázisai, a magyarországi földbirtokok, a gazdag Partium s a Nyugatra irányuló s kereskedelem, viszont a négyéves uralmi válság következményeit és az addig páratlanul magasra szökő államadósságot vállalnia kellett. E kettős nyomás szorítójában igyekezett Apafi, kormányzókörével együtt, a Bethlen Gábor kezdte államszervezés hagyományai szerint, de már az új követelményekhez igazodva kiépíteni a központi hatalmat.

Pénz- és hitelviszonyok: az 1657–1659. évi pénzreform és következményei

Gyakorlat szentesítette Bethlen Gábor fejedelem megegyezését II. Ferdinánd császárral pénzeik kölcsönös forgalmáról. 1628 óta az Erdélyi Fejedelemség és a királyi Magyarország verdéiből kikerült magyar pénzeket az örökös tartományokban is kötelesek voltak elfogadni.

Polgárok régi és új küzdőtereken

Kolozsvár kimagasló polgárszemélyisége a világlátott, Bécsben, Velencében, Boroszlóban gyakran megforduló kereskedő, Bethlen Gábor egykori faktora, Váradi Miklós, amikor 1659-ben örökre lehunyta szemét, 500 forintot hagyott a kolozsvári református egyházközségre, hozzá hasonló polgárvállalkozót azonban nem nevel fel a város.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

  • Miután Bethlen Gábor gátat vetett a székelyek tömeges jobbágyosodásának, a szabadparaszti katonai állapot olyan hatásos etnikai konzerváló erőnek bizonyult, hogy a Székelyföld keveretlen magyar néptömb maradt.
  • Így a már gyakran feltünedező görögökkel, a Bethlen Gábor által Morvaországból Alvincre telepített habánokkal és a 17. század második felében tömegesen érkező örményekkel Erdély amúgy is tarka etnikai képe még tarkábbá lett.

A jezsuiták és a protestáns ortodoxia

Molnár életének ez az első alkotó szakasza a magyar művelődés általános kincstárát gazdagította, amelyből felekezeti különbség nélkül részesülhetett mindenki. Munkásságát még a nagy ellenfél, Pázmány is elismeréssel emlegette, külföldön pedig a tudós világ ünnepelte, mi több, az anyagi támogatást nem tagadta meg tőle. Közben azonban odahaza nagy változások történtek. Egy magabiztos, hódító egyház tagjaként ment külföldre, s amikor 1614-ben rövid időre hazatért, az ellenreformáció támadásai elleni védekezésben találta az övéit. Éppen akkor jelent meg Pázmány mesterműve, a „Kalauz” (1613), amelyre a protestánsok nem tudtak méltó választ adni. A veszély láttán Molnár, lezárva életének nyelvművelő szakaszát, tudását és erejét a hitvédelemnek szentelte. Nem akármilyen ellenfelet választott, hanem magát Pázmányt, s nem akármilyen fegyverrel indult ellene harcba, hanem az európai kálvinizmus szellemi fegyverzetének legjavával: A hitvitázó röpiratok könnyűfegyverzete helyett, amellyel Alvinczi Péter és társai hiába próbálkoztak, Molnár a maga egyházát ugyanazokkal a nehézütegekkel akarta ellenállóvá tenni, amelyeket Pázmány oly sikerrel vonultatott fel: nagyszabású teológiai koncepcióval, világosan érthető prédikációval, bibliai ihletésű imádsággal. Visszatérve Németországba, Bethlen Gábor támogatásával Heidelbergben telepedett meg, és sorra magyarra fordította a nagy hírű Scultetus kálvini szellemű prédikációit (Postilla Scultetica, 1617), Kálvin, Bullinger és mások imádságait (1621), végül Kálvin főművét, az Institutiót. (Az keresztyéni religióra és igaz hitre való tanítás, 1624)

Az együtt élő népek nyelvfejlődése

Bár éppen a németországi egyetemeken sokáig tovább élő, az anyanyelvet háttérbe szorító latin nyelvű oktatás tartotta fenn a magyarországi művelt német körökben a latinnak nemcsak ismeretét, hanem irodalmi használatát is, ugyanakkor a német nyelvművelő mozgalom hatása is érvényesült. Egyik nagyja, Martin Opitz, Bethlen Gábor meghívására rövid ideig a gyulafehérvári főiskolán tanított, s érintkezésbe került az általa „germanissimi Germanorum”-nak elnevezett szászok értelmiségi köreivel.

Iskola és értelmiség

Bethlen Gábor nemesifjakat külföldi tanulásra buzdított, küldött, de elsősorban közrendűekből akart a fejedelmi hatalomtól a nemeseknél inkább függő igazgatási apparátust képeztetni, s ezért a lelkészi pályára készülők egy részét próbálta világi tanulmányok végzésére irányítani. Hazai világi, főleg jogi képzésre egyelőre ő sem gondolt, bár nem lehetetlen, hogy a gyulafehérvári akadémia alapítási tervében távolabbi célként ez is szerepelt. I. Rákóczi György – mint egyebekben is – kultúrpolitikájában is szűkítette elődje koncepcióját, s bár szorgalmazta a nemesség iskoláztatását, ezt továbbra is a lelkészképző iskolarendszer függvényének tekintette.

Katolikus közép- és felsőfokú iskolák

  • A jezsuiták kolozsvári egyeteme 1603-ban megszűnt, a királyi Magyarországon pedig 1608-ban törvény tiltotta meg birtokszerzésüket. Ezeken az iskolanyitást is megnehezítő akadályokon azonban a királyi és katolikus főúri támogatás, illetve Bethlen Gábor toleranciája átsegítette őket. A 17. században az első jezsuita gimnázium – éppen Bethlen kezdeményezésére – 1615-ben Kolozsmonostoron létesült, ezt követte 1640 után a székelyudvarhelyi; 1653-ban azonban száműzték a rendet Erdélyből, és iskolái is megszűntek.
  • A teljes gimnázium a poétikai és a retorikai osztályokat is magába foglalta, melyek elvégzése a megyei közéletben vagy esetleg az országgyűlésen való aktív részvételt is lehetővé tette. A jezsuita gimnázium erre tanította a nemesifjakat, nyilvános viták, szónoklatok, iskolai színjátszás által, s ezt irigyelte tőlük Bethlen Gábor, mikor unokaöccsének nevelőjét arra utasította, hogy „ne magyar scholákban való hitván szokás szerént, hanem more jesuitarum exerceálja az gyermek magát az oratio csenálásokban, legyen jó rétor, orátor, eloquens, ha adatik”.[15]

Protestáns kollégiumok

  • Az első református főiskola, amely három tanszékkel kezdte működését, az „academicum collegium”-nak, azaz egyetemnek tervezett gyulafehérvári volt. Ide még Bethlen hívta meg 1622-ben a már említett Opitzot, majd ennek távozása után a harmincéves háború során elpusztult herborni egyetem három nagy hírű professzorát, Bisterfeldet, Alstedet és Piscatort.
  • A korábban is jó nevű, de egy tanárral működő debreceni iskola 1626-ban Bethlen Gábortól egy második, Apafi Mihálytól pedig egy harmadik olyan tanszék felállítására kapott anyagi segítséget, amely filozófiai és teológiai oktatást szolgált.

Külföldi peregrináció

Bethlen Gábor még buzdította az erdélyi nemességet külföldi utazásra, de I. Rákóczi György, valószínűleg az angliai forrongások hazai következményeitől félve, egyenesen eltiltotta a nemesek peregrinációját.

Udvari iskola

  • Mint e válságtudat egyik legszélsőségesebb jelét említhetjük az 1610 és 1630 közti boszorkányüldözési hullámot, melyet egyesek szerint Bethlen Gábor azon eljárása kezdeményezett volna, mellyel is néhány mágnásasszony birtokának megszerzésére tört, a valóságban azonban olyan országos, sőt össz-európai jelenség volt, hogy nem köthetjük valamiféle hivatalos intézkedéshez.
  • Erdélyben egyáltalán nem volt más udvartartás, saját katonasággal és nemesi apródokkal, csak a fejedelemé, Bethlen Gábor halála után az is elszürkült, a világi zene elhallgatott, s Rákóczi György még a gyulafehérvári templom orgonáját is kidobatta prédikátorai kívánságára.

Nemzet és haza

A keresztény Európa iránti szolidaritás tehát nem hal ki, az érte való politikai és katonai felelősség az egész 17. századon keresztül őszinte gondja mind a királyi Magyarország, mind Erdély vezető embereinek, nem utolsósorban a Habsburg-propaganda által a „kereszténység ellenségévé” bélyegzett Thökölynek is, de egy új magyar „államrezon” kialakulásával párhuzamosan alárendelődik a nemzeti önérdeknek. Ennek a fordulatnak egyik jele a józan tájékozódás az európai államrendszerben, Bethlen Gábor szövetkezése Habsburg-ellenes keresztény hatalmakkal, majd egyre tudatosabb felismerése annak, hogy pusztán a keresztény egység nevében sehonnan sem várhatunk segítséget.

A rendi reformgondolat apálya és feléledése

Pázmány Bethlen-ellenes programja, melynek fő szócsöve a röpiratok sorát kiadó Balásfi Tamás volt, arra az érvelésre támaszkodott, hogy a magyar nemzet önmagában erőtlen a török kiverésére, és rászorul a Habsburgokra. A saját erőbe vetett bizalmat támogató Mátyás-hagyományt azzal támadta, hogy a Habsburgoktól eltérően Mátyás nem származott Árpádtól, és a törvényesen megválasztott Habsburg királyoktól eltérően erőszakkal jutott a trónra. Mindezt tetézte azzal, hogy I. Ulászlónak a protestáns hitvitázóktól a pápa káros politikai befolyásának bizonyítására felhozott, a várnai csatavesztéshez vezető esküszegését Hunyadi János nyakába varrta. Ugyancsak Pázmány közvetlen hatására alakult ki a pápa- és Habsburg-ellenes erdélyi történetírás (Szamosközy István, Mikó Ferenc, Somogyi Ambrus, Bojti Veres Gáspár, Szalárdi János) hatástalanítására szánt új katolikus történetszemlélet Istvánffy Miklós latin és Pethő Gergely magyar műveiben, melyek a reformáció országvesztő szerepének bizonygatása mellett a Habsburg-hűséget a katolizálásra való felszólítással kapcsolják össze, s Bocskait (majd Pethő Bethlent is) törvénytelen rebellióval, Erdélyt eretnekséggel és törökbarátsággal vádolják.

Rendi reform és a hatalmi központosítás elmélete

A rendi reformnak nem csupán a belső anarchia, hanem a külső nyomás is útjában állott. Mindkét akadályt egyszerre elhárítani azzal, hogy Erdélyt a királyi Magyarország rendi ellenállásának támogatására használják fel, ne lehetett, mert ha az erdélyi beavatkozás sikerül, abból a rendi anarchia húz hasznot, ha nem, akkor a Habsburg-abszolutizmus. Bethlen Gábor országegyesítő terveihez kellett visszanyúlni, és Zrínyi megtette ezt a lépést: II. Rákóczi György magyar királyságát kezdte előkészíteni, s ennek az ügynek a szolgálatába állította politikai írói tevékenységét.


Bármi volt is minderről Zrínyi véleménye, politikai céljai érdekében olvasmányaiból csak azt használhatta fel, ami hidat verhetett a királyságbeli rendi reformtörekvések és a rendi intézmények kereteiben érvényesülő erdélyi hatalmi központosítás között. De éppen a hazai valósághoz és feladatokhoz való alkalmazkodással, az abszolutista politikai irodalom eszmekincséből való tudatos válogatással alkotott saját gondolatrendszert, melynek élesen megvilágított előterébe az abszolutizmus kettős hatalmi apparátusából csak a központi hatalomtól függő állandó hadsereg került, s annak feltétele mellett és feltételeként történnek utalások a központosított hivatalnokságra. Az abszolutizmus problémájának ezzel a megközelítésével tudott legjobban hatni magyar kortársaira, és egyben tudta hűségesen tolmácsolni Machiavelli eredeti mondanivalóját a rendi tespedéssel (oziosita) szembeállított egységes erőfeszítés erényéről (virtu).

Első prózai műve, a Tábori kis tracta (1649) még szorosan hadászati tárgyú, lényegében Basta egyik értekezésének átdolgozása, mindenesetre sok egyéb olvasmány felhasználásával. Jelentősége nem eredetiségében, hanem abban áll, hogy megalapította a magyar nyelvű katonai szakirodalmat. A következő mű, a Vitéz hadnagy (1650–1653) már túllép a tisztán katonai érdeken, a jó hadvezér (s egyben uralkodó) erényeinek a keresztény moralizáló korlátok közé szorított Machiavelli szellemében, őt kommentáló, követő szerzők felhasználásával, gyakran szó szerinti idézésével megírt ábrázolása. De nem moralizáló olvasmányai, hanem a hazai közfelfogás és saját meggyőződése mondatják vele a machiavellista, pőre célszerűséggel szemben, hogy „Mit gondol hát az olyan a vitézségről, aki minden gyalázatot cselekednék, csak egy kis kárt tehetne az ellenségnek. Talám a vitézség nem tisztesség, talám nem becsület? Az vitézség azért szép, hogy jó hírt, nevet szerez az embernek; ne mocskold meg hát árultatással, ne gyalázd meg gyalázattal, mert miképen adhatna neked jó nevet, tisztességet, ha te meggyalázod?”[16] Ami pedig a reneszánsz szerencsefilozófiát, jelmondatának („jó szerencse, semmi más&edsquo;) forrását illeti, azt is „megkeresztelt” formában illeszti gondolkodásának középpontjába: „Ez a szerencse, és nem más; az Istennek kezében vagyon annak az üstöke, oda teszi, ahová akarja, nem akarja penig másuvá, hanem az ki maga is segíti magát.”[17] Ezt más szavakkal, kálvini színezettel – mint láttuk – Bethlen Gábor is vallotta.

Bethlen Gábor személye és haditettei – talán először katolikus magyar mágnás tollából – magasztaló jelzőkkel szerepelnek a Vitéz hadnagyban, ami szintén az erdélyi tájékozódás jele.


Az 1656-ban írott Mátyás király életéről való elmélkedés II. Rákóczi Györgyre volt szabva, mintegy királytükörként. Szerepelnek benne abszolutista jellemzések, mint például: „copiája az istenségnek a királyi hatalom,”[18] de hát ezt az erdélyi fül csak úgy hallgatta, mint egy nemzedékkel előbb Milotai Nyilas István Bethlenről mintázott királytükrének intését: „az miképpen Isten nélkül soha senki el nem lehet, meg nem maradhat, el kell veszni, azképpen az emberi társaság földi isten nélkül csak zűrzavar, elegy-belegy veszettség, sokfejű vad, kik csak mindenkoron veszőfélben vadnak”.[19] Katonakirályt kívánt, s ez inkább a hadak élén forgó reneszánsz heroizmusra, mint a tábornokok és a miniszterek mögött láthatatlanná váló barokk monarchizmusra emlékezetet.

Reneszánsz és barokk képzőművészet

  • A reformátusok a középkorból örökölt gótikus templomaikat vagy stílushűen restaurálták (mint I. Rákóczi György, aki a kolozsvári Farkas utcai templomot újraboltoztatta), vagy a beomlott gótikus boltozatokat reneszánsz kazettás mennyezettel helyettesítették (mint Bethlen Gábor a debreceni Nagytemplomban).
  • Nálunk ritka példája az ugyancsak toszkán eredetű, centrális várpalotának a Bethlen Gábor veronai építésze, Giacomo Resti által emelt ötszögű lakóépület Váradon, amely a várfalak vonalához illeszkedik.
  • Néhány, főleg Krakkóban élő olasz szobrász által készített alakos síremlék a hazai késő reneszánsz szobrászat majdnem egész termése. Közülük Bocskaiét, Bethlenét 1658-ban Gyulafehérvárt a tatárok, a Rákócziakét néhány év múlva Sárospatakon a jezsuiták pusztították el.
  • Különösen sok metszet készült Bethlen Gáborról külföldön, de csak gyönge minőségű festmények idehaza.

Késő reneszánsz otthonok

A legelőkelőbbeknél flandriai szőtt kárpitok (gobelin) „öltöztették” a falakat, a Thurzóknál ótestamentumi történeteket, Bethlen Gábornál antik mondákat ábrázoló sorozatok. Mindennapos használatra ezeket pamutvászonra nyomott, képes kárpitok helyettesítették.

Életmód és életstílus

  • A barokk muzsika – Bethlen Gábor korai és korán elhalt kezdeményezésétől eltekintve – csak a század végén terjedt el.
  • A hazai közvélemény, néhány műértő kivételével, a zenét nem tekintette művészetnek, hanem csak szórakoztatásnak vagy harcra lelkesítésnek. Noha az arisztokraták tartottak fenn zenekarokat, melyeknek ebédlőpalotájukban külön karzatot is építettek, még a Bethlen Gábor udvarában színvonalas barokk zenéhez szokott Kemény János is úgy vélekedett (Báthori Zsigmondról szólva, de talán Bethlenre is célozva), hogy „az magyar humor corrumpáltatott benne, muzsika és egyéb hiábavalóság fogta el elméjét, mely haszontalanságokra sokat is tékozlott”[20]

R. Várkonyi Ágnes

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Erdélyben Bethlen Gábor kísérlete után Apafi Mihály ugyancsak hiába próbálta megszerezni a Budán maradt Corvina-darabokat.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

A fejedelemségbeli művelődéspolitika alapjait még Báthori István és Bethlen Gábor fejedelmek vetették meg, majd ezeket továbbfejlesztve Apáczai Csere János foglalta programba úgy, hogy a műveltséget a társadalmi megújhodás tengelyébe állította.

Ember Győző

Az 1712–1715. évi országgyűlés

A magyar történetben reformkorszaknak a 19. század második negyedét szoktuk nevezni. Széchenyi István grófnak, tehát egy főnemesnek a fellépésével indult ez a reformkorszak, mégis a köznemesség szerepe volt benne a döntő. A korszak a feudalizmus megdöntésével, több évszázados gazdasági és társadalmi rend felbomlásával zárult, ezért is kapta a reformkorszak nevet.

De voltak a magyar történetnek más szakaszai is, amelyek nem végződtek ilyen gyökeres változással, de a ”reform” jelzőt azért ugyancsak meg érdemlik. Visszafelé haladva a korban, az 1790-es évek, a felvilágosult abszolutizmus évtizedei, a török kiűzése utáni évtizedek, Bethlen Gábor, I. Ferdinánd uralkodásának ideje – joggal mondhatók reformtörekvések periódusainak. Ezek a reformtörekvések persze nem a fennálló gazdasági és társadalmi rend megváltoztatását célozták, hanem inkább a megerősítését. De a reformok, még ha feudális viszonyok között, azokat erősítve valósultak is meg, a termelőerők gyorsabb fejlődését tették lehetővé, és ezáltal a fejlettebb termelőerőkkel ellentétbe kerülő feudális termelési viszonyok felbomlását gyorsították meg.

H. Balázs Éva

Zinzendorf Károly

Útja során állandóan olvasott, mintegy készült történelemből, így a helyszíntől függően naplójában is megemlékezik a török elleni harcokról, Hunyadi Jánosról, Bethlen Gáborról, Rákócziról vagy Caraffa vérengzéséről.

Lábjegyzetek

  1. Idézi Szekfű Gyula, Bethlen Gábor. Budapest, 1929. 125.
  2. Thury József, Bocskai István felkelése. Századok 1899. 40.
  3. Nagy Szabó Ferenc memoriáléja. ETA I. 115. Az eredeti szöveg: „féltekben libere eligálták”.
  4. Kemény János önéletírása. Kiadta Szalay László, Pest, 1856. 147–148.
  5. Ugyanott 148.
  6. Sz. 1875. 389.
  7. Ugyanott 99.
  8. Szilágyi Sándor, Levelek és acták Bethlen Gábor uralkodása történetéhez, CLXXIII. 1625. január 2. TT 1886. 626.
  9. Ugyanott, 35. 38.
  10. Ugyanott, 55. 56.
  11. Borsos Tamás, Marosvásárhelytől a Fényes Portáig. Kiadta Korciány László, Bukarest, 1972. 88.
  12. Kemény János levele feleségének, Lónyai Annának, Régen, 1661. január 2. HK 1892. 431.
  13. Bethlen Miklós önéletírása. I. Kiadta V. Windisch Éva. Budapest, 1955. 205.
  14. Teleki Mihály levele Apafi egyik udvari emberéhez, 1682. május 1. Országos Levéltár P 1238 Teleki Mihály-gyűjtemény 7. doboz.
  15. Idézi: Mészáros István, Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között. Budapest, 1981. 293.
  16. Klaniczay Tibor, Zrínyi Miklós. Budapest, 19642. 457.
  17. Uo. 466.
  18. Uo. 566.
  19. Milotai Nyilas István, Szt. Dávidnak huszadik soltárának rövid praedicatiok szerint való magyarázattya. Kassa, 1620. 17.
  20. Kemény János önéletírása. Kiad. Szalay László. Pest, 1856.18

Irodalom

Az elbeszélő források közül Bethlen Gábor életére és uralkodására vonatkozó részleteket Keserűi Dajka János, Hídvégi Mikó Ferenc, Szepsi Laczkó Máté, Toldalagi Mihály, Krauss György, Segesvári Szabó Bálint, Marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc, Thurzó Szaniszló és Révai László krónikáiból és naplóiból (a német és latin szövegeket magyarul) közli: Makkai László, Bethlen Gábor krónikásai (Budapest, 1980). Bojti Veres Gáspár történeti művét bő szemelvényekben, magyar fordításban, Diego de Estrada spanyol nyelvű emlékiratát magyar fordításban, valamint Redmeczi T. János, Háportoni Forró Pál és Milotai Nyilas István egykorú méltatásait közli: Makkai László, Bethlen Gábor emlékezete (Budapest, 1980); Bojti Veres Gáspár, Panegyris in laudes Gabrielis Bethlen. Fordította Tóth Béla, Szerkesztette Makkai László (Budapest, 1980). — A fentieken kívül lásd még: V. Windisch Éva, Kemény János önéletírása (Budapest, 1950); Szakály Ferenc, Szalárdi János Siralmas magyar krónikája (Budapest, 1980), továbbá a Bethlennel ellenséges oldalról: Ráttkay György, Memoria regum et banorum (Viennae, 1652); Petthő Gergely, Rövid magyar krónika (Bécs, 1660, 17292, Kassa, 17333).

Az iratanyagból, ami 1618 előttre is vonatkozik, itt csak a legfontosabbakat említhetjük: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Transsylvaniae, 1540–1699. VI–VIII; Török–magyar-kori állam-okmánytár. A Török–magyar-kori történelmi emlékek I. osztálya: Okmánytár I–II; Szilágyi Sándor több munkája: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei (Budapest, 1879); Bethlen Gábor és a Porta] (Történelmi Tár 1881); Bethlen Gábor levelei (Történelmi Tár 1885); Bethlen Gábor fejedelem levelezése (Budapest, 1887); Bethlen Gábor és a felső-magyarországiak, 1614–1619. (Történeti Lapok 1875); A Rákócziak levéltárából, 1611–1630. (Történelmi Tár 1893–1895); Szabó Károly, Bethlen Gábor politikai levelezése, 1613–1620. (Történelmi Tár 1880–1881); Lukinich Imre, Bethlen Gábor uralkodása történetéhez, 1615–1629. (Történelmi Tár 1908). — Bethlen szétszórtan publikált levelezéséből szemelvényeket közöl: Makkai László, Bethlen Gábor emlékezete (Budapest, 1980).

Az első évekre az Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Transsylvaniae, 1540–1699. bevezetései mellett az alapvető monográfiák: Makkai Ernő, Bethlen Gábor országalkotó politikája (Erdélyi Múzeum 1914); Szekfű Gyula, Bethlen Gábor (Budapest, 1929). A fejedelem személyét elismerő, politikáját elítélő könyvre válaszol: Angyal Dávid, Adalékok Bethlen Gábor történetéhez (Századok 1929–1930). A fejedelem gondolkozására, vallásosságára: Makkai Sándor, Egyedül. Bethlen Gábor lelki arca (Kolozsvár, 1929); Barcza József, Bethlen Gábor, a református fejedelem (Budapest, 1980). — Bethlen machiavellizmusát új összefüggésben tárgyalja Bartoniek Emma, Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből (Budapest, 1975. 332). — Bethlen belpolitikájáról, kormányáról: Trócsányi Zsolt, Erdély központi kormányzata, 1540–1690. (Budapest, 1980). — Első külpolitikai lépéseiről: Ila Bálint, Az 1614-i linzi egyetemes gyűlés (A Gr. Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve IV); Angyal Dávid, Az 1615-iki bécsi török békének titkos pontja (Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére, 1933. október 7. (Budapest, 1933)). — Homonnai támadásairól: Szilágyi Sándor és Barabás Samu adatközlései (Történelmi Tár 1881, 1885); lengyel és spanyol kapcsolataira: V. Meysztowicz, Elementa ad fontium editiones XIX (Roma, 1968); a lippai problémára: Péter Katalin, Bethlen Gábor uralkodásának első szakasza (Confessio, 1980). Bethlennek itt és a továbbiakban olvasható értékelése Makkai László Bethlen Gábor emlékezete (Budapest, 1980) című munkájának bevezetésén és összekötő szövegein alapszik.

Elbeszélő források mint előbb, az iratanyaghoz lásd még: Alvinczi Péter, Querela Hungariae című röpirata 1619-ből, erre válaszol Pázmány, Falsae originis motuum Hungaricorum succinta refutatio, 1620; Balásfi Tamás, Magyarországnak mostani állapotjáról, 1621; Gindely Antal, Okmánytár Bethlen Gábor fejedelem uralkodása történetéhez, 1618–1625. (Budapest, 1890); Óváry Lipót, Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetései történetéhez, 1620–1626. (Budapest, 1886); Szilágyi Sándor, Levelek és acták Bethlen Gábor uralkodása történetéhez, 1620–1629. (Történelmi Tár 1886); ugyanő, Bethlen Gábor életéhez, 1619–1626. (Történelmi Tár 1888); Szádeczky Lajos, Bethlen Gábor levelei Illésházy Gáspárhoz, 1619–1629. (Magyar Történelmi Tár XXVII. 1915); Szabó Károly, Bethlen Gábor és nejének, Károlyi Zsuzsannának levelezése 1620–1621, (Történelmi Tár 1879), Gergely Samu, Bethlen Gábor levelei feleségéhez, Károlyi Zsuzsannához, 1621. (Történelmi Tár 1882).

Bethlen Habsburg-ellenes háborúinak diplomáciai történetére alapvető: M. Depner, Das Fürstentum Siebenbürgen im Kampf gegen Habsburg (Stuttgart, 1938); katonai történetére: Nagy László, Bethlen Gábor a független Magyarországért (Budapest, 1969); ugyanő, Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban (Budapest, 1972); Wittman Tibor, A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéséhez (Századok 1957). — A harmincéves háború cseh szakaszához: Nagy Gyula, Adalékok az 1619. évi pozsonyi országgyűlés történetéhez (Történelmi Tár 1880–1881); Demkó Kálmán, Adatok az 1619-20-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez (Századok 1881); ugyanő, A magyar–cseh konföderáció és a besztercebányai országgyűlés, 1620 (Századok 1886). — Az országgyűlés végzései magyarul: Magyar történeti szöveggyűjtemény, 1526–1790). I. Szerkesztette Sinkovics István (Budapest, 1968. 430–445). A Bethlent visszariasztó királyválasztási feltételek addig fel nem ismert jelentőségéről először Wittman Tibor írt: Magyarország története II. Szerkesztette H. Balázs Éva és Makkai László (Budapest, 19722. 182). — A török kapcsolatokra Borsos Tamás és Toldalagi Mihály már idézett emlékiratai mellett: Salamon Ferenc, Két magyar diplomata a XVII. században (Pest, 1867); Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor és a Porta (Történelmi Tár 1881).

Bethlen politikai gondolkozásának bővebb kifejtése: Makkai László, Bethlen Gábor és az európai művelődés (Századok, 1981). Az abszolutizmus fogalmát először Szekfű Gyula alkalmazta Bethlen-életrajzában és a Magyar Történetben Bethlenre, őt folytatta Kerecsényi Dezső, Fejedelmek órája (Protestán Szemle 1929), ezt vitatta Wittman Tibor, A magyarországi államelméleti tudományosság XVII. sz. eleji alapvetésének németalföldi forrásaihoz. J. Lipsius (Filológiai Közlöny 1957), szerinte az államformát patriarchális monarchizmusnak kell nevezni. — Bethlen Gábor belpolitikájára: Makkai Ernő, Bethlen Gábor országalkotó politikája (Erdélyi Múzeum 1914); Makkai László, A kuruc nemzeti összefogás előzményei (Budapest, 1956. – Az erdélyi fejedelemség és a magyar nemzeti centralizáció című fejezet); Imreh István, A fejedelem és a székelyek (Igaz Szó, 1980). — A fejedelem alig korlátozott hatalmára: Bíró Vencel, Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése (Kolozsvár, 1917); újabban: Trócsányi Zsolt, Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései (Budapest, 1976); ugyanő, Bethlen Gábor erdélyi állama (Jogtudományi Közlöny, 1980). — Hadseregére: Nagy László; Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban (Budapest, 1972); Makkai László, Bethlen Gábor és Európa (Igaz Szó, 1980). — Gazdaságpolitikájára: Mráz Vera, Bethlen Gábor gazdaságpolitikája (Századok 1953); idevágó fontos adatok: Radvánszky Béla, Bethlen Gábor fejedelem udvartartása (Budapest, 1888); Baranyai Béláné, Bethlen Gábor gyulafehérvári palotájának összeírása, 1629. (Művészettörténeti tanulmányok, 1959–1960). — Egyházpolitikájára: Bíró Vencel, Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus (Kolozsvár, 1929); R. Kiss István, Az egyházi rend közjogi helyzete Erdélyben és Bethlen Gábor armálisa (Theologiai Tanulmányok 1936); Juhász István, A reformáció az erdélyi románok között (Kolozsvár, 1940); L. Binder, Grundlagen der siebenbürgischen Toleranz des 16. und des 17. Jahrhunderts (KölnWien, 1976); Barcza József, Bethlen Gábor, a református fejedelem (Budapest, 1980). — Művelődés- és iskolapolitikájára: Tarnóc Márton, Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában (Budapest, 1978); Benda Kálmán, Bethlen Gábor és a magyar művelődés (Tiszatáj, 1980); Makkai László, Bethlen Gábor és az európai művelődés (Századok, 1981).

Elbeszélő források mint fentebb, iratkiadások: Szabó Gyula, Bethlen Gábor házassága Brandenburgi Katalinnal, 1625 (Történelmi Tár 1888); ugyanő, Bethlen Gábor második házasságához adatok, 1625–1626. (Történelmi Tár 1883); Szilágyi Sándor, Oklevelek Bethlen Gábor és Gusztáv Adolf történetéhez, 1626–1629. (Történelmi Tár 1882); ugyanő, Adalékok Bethlen Gábor szövetkezéseinek történetéhez (Magyar Tudományos Akademia. Értekezések a történettudományi osztály köréből 1872); ugyanő, Bethlen Gábor és a svéd diplomácia (Értekezések a történettudományi osztály köreből 1882). — Feldolgozások: Angyal Dávid, Erdély politikai érintkezései Angliával (Századok 1900); Miklós Ödön, Bethlen Gábor és a holland diplomácia (Protestáns Szemle 1929); Wittman Tibor, Bethlen Gábor és az 1628/29. évi erdélyi-orosz szövetségterv keletkezése (Magyar-orosz történelmi kapcsolatok. Szerkesztette Kovács Endre, Budapest, 1956). — A román vajdaságokkal való kapcsolatokra: Demény Lajos, Erdély, Havaselve és Moldva kapcsolatai Bethlen Gábor idejében (Igaz Szó, 1980). A román történetirók többsége (így a Histoire de la Roumanie, 1970. 190) hitelt ad Bethlen „Dácia királyságá”-ról szóló koholmánynak, holott azt maga Bethlen cáfolta 1625-ben Sir Thomas Roe-nak irt levelében azzal, hogy „az már épen nevetséges, hogy őt … holmi célzatokról Moldvára és Havasalföldre vádolják”: (Szalay LászlóSalamon Ferenc,) Galántai Gróf Eszterházy Miklós, Magyarország nádora II (Pest, 1866. 195). — A spanyol szövetség tervéről Diego de Estrada emlékirataiban van szó: Makkai László, Bethlen Gábor emlékezete (Budapest, 1980).

Bethlen Gábor monopóliumrendszerére: Mráz Vera, Bethlen Gábor gazdaságpolitikája (Századok 1953). — Bethlen Gábor magyarországi adóztatási törekvéseire: Demkó Kálmán, A magyar–cseh konföderáció és a besztercebányai országgyűlés 1620]. I–III. közlemény (Századok 1886). Hogy ezt a magas adót a nemességre is valóban kivetették, arra lásd Országos Levéltár Batthyány levéltár P 1322/46. 197. sz.

  • Váró Ferenc, Bethlen Gábor kollégiuma I (Nagyenyed, 1903. – befejezetlen);
  • Makkai László, Bethlen és az európai műveltség (Századok 1981);
  • Azzal a felfogással szemben, amelynek értelmében Rákóczi mindvégig a fegyveres harc híve lett volna a megbékélők ellenében, átgondolt békekoncepciójáról és annak történelmi előzményeiről: Á. R. Várkonyi, Gábor Bethlen and Transylvania under the Rákóczis at the European Peace Negotiations, 1648–1714 (Festschrift für Attila T. Szabó und Zsigmond Jakó. München, 1987).