Bethlen István

A Múltunk wikiből

hasonló névvel lásd Bethlen István (egyértelműsítő lap)

Iktári Bethlen István

Marosillye, 1582 – Ecsed, 1648. január 10.
erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor fejedelem öccse, máramarosi és hunyadi főispán
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Bethlen István
1620
április 5. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott, Bethlen István teljhatalmú biztos elnöklete alatt. (A fejedelmi előterjesztés felhívja a rendeket, hogy csatlakozzanak a Magyarország körül kialakult szövetségi rendszerhez.)
1630
január 14. Megkezdik tevékenységüket a hét felső-magyarországi vármegye visszacsatolásával megbízott királyi biztosok.
január 25. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Eltemeti Bethlen Gábort. Megerősíti a három nemzet unióját. Biztosítja a kereskedelem szabadságát. Kimondja, hogy Katalin fejedelemasszony az ország kormányzását a kormányzóval, Bethlen Istvánnal és a fejedelmi tanáccsal egyetértésben végezze.)
június A felső-magyarországi hajdúk elégedetlensége a hét vármegye visszacsatolása miatt. A királyra hűségesküt tett kapitányaikat leváltják.
július 10. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Megbékélteti Katalin fejedelemasszonyt Bethlen István kormányzóval.)
szeptember 8. A hajdúk győzelme a királyiak felett Böszörmény és Nánás között.
szeptember 21. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Lemondatja Katalin fejedelemasszonyt.)
szeptember 28. Bethlen István kormányzót a kolozsvári országgyűlés fejedelemmé választja. (Uralkodik két hónapig.)
szeptember 30. Rákóczi György a hajdúkat maga mellé állítja.
október 3. Ifjabb Bethlen István váradi kapitány átadja Váradot Rákóczi Györgynek.
november 26. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Portáról jött követ és a budai pasa egyaránt Rákóczi György megválasztását ajánlja; Bethlen István lemond.)
1635
december Bethlen István, volt fejedelem török segítséget kér Rákóczi letételéhez.
1636
február 15. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Elhatározza, hogy ellenáll egy Bethlen Istvánt megsegítő török támadásnak.)
október 6. I. Rákóczi György Szalontánál megveri a Bethlen István trónkövetelését támogató török csapatokat.
november 6. Egyezség Rákóczi és a budai pasa között Jenőn. (Rákóczi 40 ezer tallért fizet a Portának, Bethlen István visszaadja birtokait.)
1637
március 14. IV. Murad szultán kivégezteti azokat a főtiszteket, akik Bethlen István megsegítését tanácsolták.

Makkai László

A hét vármegye megtartásának gondjai

Korábbi politikájából, mely az Erdélyi Fejedelemség és a felső-magyarországi protestáns arisztokrácia együttműködésén alapult, logikusan következett volna Rákóczi trónutódlása, Bethlen azonban ragaszkodott ahhoz, hogy felesége, Brandenburgi Katalin kövesse a trónon, mert ezzel akarta megszilárdítani Erdély és a protestáns hatalmak szövetségét. Ezért még öccse, István trónigényét is feláldozta.

A trón biztosítása

A kétfelől fenyegető veszedelmet Rákóczinak mégis sikerült egy időre elhárítania: Zólyomit bebörtönözte, Székely Mózest pedig lefizetett pasák révén a Héttoronyba záratta, és Pázmány közbelépésére, ha Prépostvári és Csáky István elkobzott birtokainak visszaadása árán is, a nádorral 1633-ban szerződést kötött Eperjesen. Trónjának megszilárdítását azonban továbbra is akadályozta a széles körökben tovább élő Bethlen legitimitás, melyet a fejedelem öccse, István és életben maradt kisebbik fia, Péter képviseltek, hátuk mögött a hatalmas uradalmakkal és a katonailag fontos Ecsed és Huszt váraival. Az elkerülhetetlen konfliktus kitörését maga Rákóczi idézte elő. Bethlen Péter haragjában halálra verte egyik szolgáját, s az ügyet, amelyhez hasonlókat az uralkodó osztály máskor el szokott simítani, a fejedelem sietett a Bethlenek tönkretételére felhasználni. Törvénybe idéztette az ifjú Bethlent, mint „gyilkost”, de az nem jelent meg, sőt apjával együtt fegyveres védekezésre készült fel. A Bethlen névnek a török fülekben még mindig jó visszhangja volt, s a budai pasa, akihez 1636 elején Bethlen István követeket menesztett, a Portán kieszközölte számára a trónt és Rákóczi letételét.

A Bethlen-párt azonban tanult Zólyomi és Székely esetéből, s nem mert nyíltan fellépni; az országgyűlés az ellenállás mellett szavazott. A Portán az erdélyi követeket börtönbe vetették, válaszul Rákóczi elzáratta a szultáni fermánt hozó csauszt. A szakítás ezzel megtörtént, de a Portát váratlanul érte az erdélyi vazallus vakmerő lépése, és csak ősszel indítottak sereget Rákóczi ellen, akinek így volt ideje felkészülni. A császári udvarhoz, Esterházyhoz és Pázmányhoz is folyamodott segítségért, amire az eperjesi szerződés értelmében joggal tarthatott igényt. A nádor azonban nem is titkolta, hogy örül ellenfele várható vesztének. Vereségeiért, Mádért, Munkácsért, így remélt elégtételt. Rákóczinak lemondást tanácsolt, a budai pasánál titkon Bethlen Istvánt támogatta, akinek közismert erélytelensége Erdély elfoglalásának kilátásait növelte volna. Pázmány azonban másként vélekedett, és ellenállásra biztatta Rákóczit, bár tényleges katonai segítséget ő sem ígérhetett neki.

Erdély magára maradt a reménytelennek látszó helyzetben, de Rákóczi nem hátrált meg. Életében először és utoljára vállalt főbenjáró kockázatot, s a szerencse kedvezett neki. A török csapatok megindulásának hírére 1636. elején Váradra vonult seregével, s Kornis Zsigmond főgenerális alatt Huszár Mátyást a székelyekkel, Ibrányi Mihály váradi alkapitányt a bihari hajdúkkal küldte a Gyula felől Bethlennel együtt közeledő temesvári pasa elé. Október 6-án, eldöntetlen csata után mindkét fél visszahúzódott, de a szalontai hajdúk Győri Jakab kapitányuk vezetésével rácsaptak a visszavonuló törökre és megszalasztották őket. A váratlan fordulat felbátorította Rákóczit, és Lippa alá ment a budai pasa főserege elé. Az ősziesre fordult időjárás miatt a pasa nem mert támadni, s megegyezést ajánlott. Rákóczi megtarthatta trónját, de meg kellett fogadnia, hogy a Bethleneket személyükben és vagyonukban többé nem háborítja. Kellemetlen, de viszonylag csekély engedmény volt ez ahhoz a súlyos presztízsveszteséghez képest, amelyet a Porta szenvedett engedetlen vazallusától.

Udvari iskola

Ecsedre vonult vissza a fejedelemségről lemondatott Bethlen István is, aki két olyan kiváló familiárist mondhatott magáénak, mint a paszkvillusíró és műfordító Laskai János meg az Itáliában mérnökséget tanult, később I. Rákóczi György kandelláriáját vezető Pálóczi Horváth János. Alig halt meg Bethlen István, s oszlott fel az ecsedi udvartartás az új gazda, I. Rákóczi György kezén, nemsokára ez utóbbi is távozott az élők sorából, s ekkor Sárospatak lett az ellenudvar, ahová a megözvegyült Lorántffy Zsuzsanna költözött kisebbik fiával, Zsigmonddal, bőkezűen pártfogolva a puritán kegyességi irodalmat és – Comeniust is megnyerve – az oktatásügyet, egyben keserűen vitatkozva a puritánjait üldöző idősebbik fiával, a fejedelemmel.

Irodalom

Iratkiadások Brandenburgi Katalin és Bethlen István fejedelemségéről: Marczali Henrik, Gergely Samu, Barabás Samu és Szilágyi Sándor közlései (Történelmi Tár 1880–885 és 1894–1899).

A 8. alfejezet forrásain és iratkiadásain kívül Bethlen István támadására: Szilágyi Sándor, Beke Antal és Lukinich Imre adalékai (Történelmi Tár 1885, 1891, 1909).