Bethlen Miklós

A Múltunk wikiből
Kisbún, 1642. szeptember 1. – Bécs, 1716. október 27.
államférfi és emlékíró
Wikipédia
1672
Kolozsvárott (megtévesztő impresszummal) megjelenik az Austriaca Austeritas, Bethlen Miklós anonim politikai röpirata.
1688. december 9.
Elkészül Bethlen Miklós erdélyi tanácsúr reformtervezete, a Moribunda Transsylvania, amelyben politikai, közigazgatási és vallásügyi önállóságot igényel Erdély számára.
1690. szeptember 8.
Bethlen Miklós erdélyi tanácsúr Bécsbe érkezik, hogy a rendek megbízásából az Erdély helyzetét szabályozó királyi diploma kiadását sürgesse.
1690.október 16.
I. Lipót kiadja az Erdély közjogi helyzetét szabályozó Diploma Leopoldinum]ot: meghagyja a fejedelmi és rendi önkormányzat addigi szervezetét, biztosítja a bevett vallások szabad gyakorlatát, meghatározza a békében, illetve háborúban fizetendő adó összegét.
1691. január 20.
Erdélyi országgyűlés Fogarason. Elfogadja a Diploma Leopoldinumot, Bánffy Györgyöt gubernátorrá, Bethlen Gergelyt főkapitánnyá, Bethlen Miklóst kancellárrá, Haller Jánost kincstartóvá választja.
1704. június 19.
Rabutin Szebenben felségsértés vádjával elfogatja Bethlen Miklós kancellárt.
1704
Megjelenik Hágában Bethlen Miklós Fridericus Gotefridus Veronensis álnéven írt röpirata az Önálló Erdély politikai szükségességéről: Columba Noe.

R. Várkonyi Ágnes

„A század főnixe”

Zrínyi a nemesi felkelést alkalmatlannak minősítette, jól képzett, állandó hadsereget akart szervezni. Egyik kortársa Caesar alakját idézve, ezt a jelmondatot írta könyvet és kardot képe alá: „Ex utroque miles.” – Több volt mint hadvezér. Evlia Cselebi, az iszlám kultúra kiemelkedő képviselője méltó elismeréssel adózott személyének, amikor okos, értelmes, éles látású embernek nevezte. Csáktornyán a nagy műveltségű holland utazó, Tollius csodálatát is kiváltó könyvtára sem csupán elméleti érdeklődését szolgálta. A gyakorlati politikus, a rendkívüli személyiség portréját nagy kísérletének ifjúi tanúja, Bethlen Miklós vázolta fel később: „igen tudós, vitéz, nagy tanácsú, buzgó, vallásában nem babonás képmutató s üldöző, mindent igen megbecsülő, nemes, adakozó, józan életű, az olyanokat és az igazmondókat szerető, részegest, hazugot, félénket gyűlölő, nagy és szép termetű és ábrázatú, in summa: akkor magyar virtuosus és híres ember hozzá hasonló nem volt, sőt az én vékony ítíletem szerint Bethlen Gábortól fogva máig sem, ha olvan országot és szerencsét nem bírt is.”[1]

Magyar külpolitika és az európai törökellenes koalíció

Az Erdélyi Fejedelemség nyugat-európai diplomáciai hagyományokkal rendelkező állam, s így valószínűleg részt vállalt abban, hogy megteremtse a szervezkedés francia kapcsolatait. Erre vall, hogy a tanulmányúton levő fiatal Bethlen Miklós Londonból Párizsba megy, fogadja Turenne, Franciaország első marsallja, és 1664 tavaszán XIV. Lajos levelét viszi haza Apafinak.

A téli hadjárat

XIV. Lajos, miközben Bethlen Miklóssal levelet küldött Apafinak, és Regensburgon át megüzente: kész titkos szövetséggel támogatni a magyarokat, saját hadvezérét, Turenne-t szánta a birodalom erőinek főparancsnokságára.

Zrínyi száz napja

Jár Csáktornyán Coligny, s ide érkezik meg európai és magyarországi körútja végcéljaként a fiatal Bethlen Miklós. Apafi fejedelem a francia udvar üzenetével Párizsból alighogy megtért Bethlent Magyarországra küldi azzal az ürüggyel, hogy Zrínyi mellett tanulja a katonáskodást. Valójában a szervezkedő főurakat és nemeseket járja végig. Késmárkon Thököly István, Pozsonyban Lippay, Sopronban Vitnyédi, Bécsben Gremonville fogadta, mielőtt Csáktornyára megérkezett. Tehát a főméltóságok mozgalma révén kialakult szervezeti keretekben folyt tovább a munka.


1664. november 18-án a kursaneci erdőben vadkanvadászaton meghalt. A kíséretében levő fiatal Bethlen Miklós és Zichy, Vitnyédivel együtt a szerencsétlenség pillanatában nem voltak mellette. A szemtanú inas szerint a vadkan ölte meg, Molin követ és más egykorú tudósítók szerint a vadkannak szánt, de célt tévesztett puskagolyó.

Egész Magyarország és Európa gyászolta. Búcsúzóversek, vitézi siratók, latin elégiák, olasz szonettek, német költemények állítottak emléket a török kiverésére készülő Európa hősének és reménységének. A népi hiedelem nem tudta elfogadni, hogy a törökverő hős vadászszerencsétlenség áldozata lett. Tudták, sok ellensége volt, a legnagyobbat a Habsburg-udvarban, Porcia hercegben látták a kortársak. A vadászszerencsétlenség legrészletesebb leírását Bethlen Miklós több mint négy évtized múltán bécsi fogságában vetette papírra. De a korabeli siratóének kérdésére – „Nagy vadon erdőben, kit kevés szem látot, / Tsak Isten tudhattya, miként lett halálod”[2] – ma is csak Bethlen sorait idézheti a történettudomány.

Földrajzi adottságok, gazdasági értékek

Korszakunk végén pedig Bethlen Miklós az ország „capitális kincsét” a kereskedés útján látja úgy értékesíthetőnek, hogy az általános viszonyokon változtathassanak.

A túlélés esélyei

  • A malomépítés vagy -vásárlás jó beruházás, amint azt Batthyány Ádám, Bethlen Miklós, Apor István vagy Szirmay András gazdálkodásának példája mutatja.
  • A török Buda vízemelő szerkezete vagy a felső hévizekre épített lőportörő malmok konstrukciója, Esztergom vízemelő gépezete ugyanannak az európai tudásanyagnak távoli és kezdetleges lecsapódása, mint Bethlen Miklós terve a Szamos folyó szabályozására.

A földesúri officinák és kereskedelem

Bethlen Miklós külföldön tanuló öccsét már egészen korán megkérte, hogy szerezze meg neki a Kelet-Indiai Társaság alapszabályzatát, gazdaságpolitikai írásaiban az ország jövőjének zálogát a jó commerciumban látja, és kereskedelmi társaságok létesítését javasolja. Önéletírásában saját tevékenységét így jellemzi: „Hajlandó voltam a tisztességes kereskedésre is. Bort ősszel mindenkor sokat igyekeztem szerezni, ha láttam, hogy a magam majorság- és dézsma-, egyszóval, hogy a jövedelemborom nem elégséges minden szükségre és korcsmára, ebben soha nem is vesztettem. Búzát is sokszor, mikor olcsó volt, sokat bészedtem, egyszernél többször ebben sem vesztettem. Sóval is kereskedtem s ebben sem vesztettem, sőt e háromból nyertem majd minden értékemet … Ökörrel, berbécsel is néha, de ebben néha szerencsétlen voltam. A feleségim néha méz, méhser, viasszal próbálták … Gonoszakaróim azzal mocskoltak, hogy kiforr a kalmárvér belőlem, hogy az anyám annak a lánya volt.” S Bethlen válasza jellemző: „Kiknek azt feleltem: inkább akarok kereskedni,mintsem húzni-vonni, ajándékot venni.”[3]

Bérletek és vállalkozások kincstári támogatással

  • Fejenként 500–500 forint részvételi tőkével több főúr – közöttük Bethlen Miklós és Apor István – juh- és méhkereskedésre társulva élvezte a fejedelmi hatalom támogatását.
  • Érdekes példa a korai vállalkozók társadalmi összetételére a tordai malomtársulat. A tordai malmot 1674-ben malmosgazdák 1600 forintért építették, s az évi 1200 forint hasznot részvételük arányai szerint osztották el. Az állam támogatását az egyik részvényes, Teleki Mihály biztosította. Később Torda vármegye főispánja, Apor István is részes lett 160 forint erejéig a vállalkozásban. Mikor a fejedelmi kor kereskedői társulásait a Habsburg-berendezkedés eltörli vagy átrendezi, a tordai malomtársulat annyiban él tovább, hogy késhegyig menő harcot vív a malomra ugyancsak pályázó, akkor már erdélyi kancellárral, Bethlen Miklóssal.

Iparűző mezővárosok

Az építkező Bethlen Miklósnak nem kis nehézséget okozott a hitvány tégla, kastélyát parasztkőművesek húzták fel.

Főurak és köznemesek

  • Az 1663-ban Jászberényi Pál tollából megjelenő angol–latin nyelvkönyv, majd 1664-ben az a tény, hogy az egyetemi tanulmányaiból hazatérő Bethlen Miklós első feladata, hogy lefordítsa és megválaszolja XIV. Lajos király Apafinak címzett francia levelét, már jelzi az új követelményeket.
  • Az iskolás korú Bethlen Miklós polgár nagyapja föld- és éggömböt vásárolt unokájának, Thököly holmija között egy „aranyos” látcsövet vettek leltárba. Ezek említésre méltó, ritka esetek.

Makkai László

Külföldi peregrináció

Bethlen Gábor még buzdította az erdélyi nemességet külföldi utazásra, de I. Rákóczi György, valószínűleg az angliai forrongások hazai következményeitől félve, egyenesen eltiltotta a nemesek peregrinációját. Erre azután a század közepén már csak rövid ideig kerülhetett sor, ekkor utazott Bethlen Miklós is, mert a hetvenes évektől kezdve a hazai háborús viszonyok miatt a protestáns nemesség külföldjárása nagyrészt alkalmi katonai és diplomáciai küldetésekre vagy éppen száműzetésbe vonulásra szorítkozott.

Irodalmi stílusok és műfajok

A 17. század derekán a verses elbeszélések rendkívül népszerűvé váltak. A főúri költők közül a gyilkossággal és szodómiával vádolt, végül is hamispénz-verésért lefejezett Liszty László írt Magyar Márs (1653) címen a mohácsi vészről egy eposznak szánt és Zrínyi hatására barokk elemekkel díszített verses elbeszélést, amely azonban éppen úgy nem egyéb, mint barokkosított históriás ének, akárcsak az egy évtizeddel később, mint már említettük, alighanem Báthori Zsófia udvarában keletkezett, úgynevezett Rákóczi-eposz. Ez utóbbi már egykorú eseményt örökít meg, akárcsak az eredetileg kimondottan publicisztikai célt szolgáló históriás ének. Ilyenek minden barokk stílusdíszítmény nélkül is sűrűn keletkeztek, főleg az ország protestáns vidékein, s a 17. század második felében is (II. Rákóczi György moldvai hadjáratáról, Erdély pusztulásáról, Rákóczi László szerencsétlen végű váradi kalandjáról, Czeglédi István kassai prédikátor haláláról, Debrecen császári megsarcoltatásáról stb.). A késő reneszánsz e műfajának szívós továbbélése nem akadályozta, hogy éppen a prózai történetírásban ne tűnjék fel egy líraibb, vallomásszerű hang, először Kemény János önéletírásában (1658), amely már Bethlen Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen és Árva Bethlen Kata lírai prózáját előlegezi.

Reneszánsz és barokk képzőművészet

Az utolsó nagyszabású négy sarokbástyás várkastélyt a velencei Agostino Serena fejedelmi „fundátor” építette II. Rákóczi Györgynek Radnóton, 1651-ben. Ennek déli, külső oldalán nyitott, árkádos loggia van, mintegy előrevetítve a minden védelmi cél nélkül, pusztán lakásnak épült kastélyt, amilyennek a szintén velencei példák nyomán építkező Bethlen Miklósé már nyíltan mutatkozik Bethlenszentmiklóson a 17. század második felében.

R. Várkonyi Ágnes

Erdély és a nemzetközi szövetség

Apafi vezérkarával Szebenben keresett menedéket és időt a döntésre. A város falai alatt 3 ezer székely fegyveres táborozott. Bethlen Miklós úgy vélte, legjobb elfogadni a szerződést, annak ellenére, hogy Isztambul 40 ezer főnyi haddal fenyegette a Habsburg-kormányzattal tárgyaló Erdélyt. Kolozsvár és Déva katonai megszállásával viszont az egész ország Habsburg-uralom alá kerül – érveltek a rendek, és tiltakoztak. Sobieski féltette a császártól Moldvát, és tartózkodást ajánlott, Teleki, hogy a lengyel fejleményeket kivárja, alkudozással leplezett időhúzást. Bethlen Miklós Scherffenberg újabb javaslatával ért vissza: a török megtévesztésére látszatostrommal veszi be Kolozsvárt és Dévát. Apafi a régi hagyományt folytatta, húzta az időt, s nem írta alá a szerződést – a kivárás politikájára azonban már nem nyílt lehetőség. Lipót császárnak hirtelen paranccsal Buda alá kellett rendelnie Scherffenberget. Az altábornagy hadserege, miután megtámadta és lemészárolta a székely tábort, kivonult Erdélyből.

Erdély: Diploma Leopoldinum

1690 súlyos hadiválságát Erdély politikusa, Bethlen Miklós a fejedelemség érdekében sikeresen használta ki.


Miután a segesvári országgyűlés leszavazta Bethlen Miklós javaslatát, hogy a portánként 280 forintnyi adó felét a földesurak fizessék, katonai egzekúcióval kezdték azt behajtani.


Az új helyzet beláthatatlan következményeit ketten mérték fel. Badeni Lajos Belgrádot sorsára hagyva, hadseregével Erdélybe, Bethlen Miklós pedig – II. Apafi Mihály körül összegyűlt politikusok megbízásából megfogalmazott alkotmánytervezettel – Kolozsvárról Bécsbe indult.

Erdély egyetlen koncepciózus, nemzetközi méretekben gondolkodó, a negyvenes évei végén járó politikusa felmérte, hogy ha elfogadják az 1687. évi törvényeket a Habsburg-ház örökös magyar királyságáról, feladják Erdély másfél évszázad önálló államiságában összegezett gazdasági, társadalmi és művelődési önrendelkezését. Felterjesztésében és emlékiratban (Moribunda Transylvania) fejtette ki, hogy a Habsburg-állam nyers katonai erőre támaszkodó abszolutizmusa és a feltétel nélküli önfeladás elpusztítja Erdélyt, s keményen bírálta a fejedelemségnek csupán a maga privátumát néző főurait. Bécsben megnyerte a brandenburgi, az angol és a holland követ támogatását, s mindkét udvari párt fejének, Kinskynek és Strattmann-nak is beadta azt a tizennyolc pontból álló diplomatervezetét, amellyel biztosíthatónak vélte Erdély gazdasági, művelődési és polgári kormányzati önállóságát. Elképzelése, hogy a fejedelemség helyzetét nemzetközi garanciával biztosítsák, nem valósult meg, de tervezetét az udvar elfogadta.

Mire Bethlen az ország és a Habsburg-kormányzat viszonyát szabályozó diplomával visszaért Erdélybe, Thököly már a császári sereg elől Havasalföldére húzódott vissza.

Lipót császár diplomája biztosította a fejedelemség belső kormányzásának önállóságát, s a katolikusok befogadásával kibővített vallásszabadságot. Leszögezte, hogy az ország békeidőben 50 ezer, háborúban 400 ezer forint adót fizet, és a császár nem korlátozza a kereskedelem szabadságát. Biztosította, hogy a kiskorú fejedelem felnövekedéséig a kormányzó gubernátort és az ország többi főtisztviselőjét – beleértve az erdélyi hadsereg parancsnokát is – a három nemzet tagjai közül a rendek választják, és a császár erősíti meg. Meghatározott, nem nagy létszámú őrség lesz az országban német generális parancsnoksága alatt, de a generális a közügyekbe nem avatkozhat.

Lipót császár és magyar király diplomája Erdély helyét a Habsburg-államrendszeren belül kedvezőbben és világosabban határozta meg, mint a Magyar Királyságét az 1687-i országgyűlési törvény. Lehetőséget adott a belső rend megteremtésére, és a vallások szabad gyakorlatával az anyanyelvi műveltség, iskolázás révén nyitva állt a kapu Erdély minden nemzetiségének – magyaroknak, románoknak, szászoknak – önálló művelődése előtt. Miért nem lett a diploma mégis a berendezkedés első éveiben a rend és építés fundamentuma? Erdély politikusait belső pártharcok osztották meg. A gubernátorválasztáson Bethlen Miklós hat szavazattal alulmaradt a huszonnyolc éves, közepes tehetségű Bánffy Györggyel szemben. A főrend mohón kapott a hirtelen megnyíló anyagi lehetőségeken. Bethlen Miklós véleménye szerint az 1690-es évek elején „egész Rabutin üdejéig a felséges udvar igen kegyelmesen és csendesen bánt Erdéllyel és az új diplomát igyekezte megtartani praxissal is”.[4]

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

  • Pálffy János bekapcsolódott a kincstár marhaüzletébe, Károlyi Sándor, Esterházy Pál sókereskedésből gyarapodott, sokan, mint Bethlen Miklós is, közvetítő kereskedelemből nyerték értékeiket.
  • Erdélyben Apor István kincstartó és Bethlen Miklós kancellár harcolt – polgárokból, parasztokból álló érdekcsoportok élén – egymással a tordai négykövű nagy malomért. Bethlen attól sem riadt vissza, hogy a malmot fegyveres hajdúival éjnek idején megrohamozza, és tulajdonosaitól erővel elvegye. Az ügy megjárta az országgyűlést és a császári íróasztalt, végül a Habsburg-állam és Rabutin generális, erdélyi katonai parancsnok fegyveres végrehajtása döntött, de nem Véglegesen, mert még Rákóczi állama is foglalkozott az üggyel.

Erdély

Az anarchikus viszonyok prédájává vált ország számára Bethlen Miklós kancellár Szebenben 1704 elején megírt Columba Noe (Olajágat vivő Noé galambja) című röpirata szerint azt ajánlotta, hogy az európai egyensúly egyik tényezőjének számító Erdély válasszon protestáns, de a Habsburgokkal megegyező fejedelmet. Bethlen utópisztikus tervéért drágán fizetett, Rabutin vasra verette, majd Szebenből Bécsbe vitette életfogytiglani rabságba.

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

Erdélyben Teleki Mihály az egyetlen számottevő főúr, aki nem zárkózott Rabutin parancsára Szebenbe, hanem kővári főkapitányságából Rákóczi táborába ment, kikötve, hogy a család megkapja a kővári váruradalmat. Különben minden jelentősebb erdélyi család, a politikai testületek képviselői, a vármegyék főispánjai és a székely székek elöljárói – néhány Brassóba zárkózón kívül – házuk népével együtt Szebenben kerestek védelmet. Itt nézték végig 1703 novemberében a szászok vezetőjének, Hans von Harteneck királybírónak a kivégzését, hogy azután hosszú hónapokat, sokan éveket töltsenek a városi fogság mostoha körülményei között. Rabutin generális kényszerkölcsönökre kötelezte őket, sőt 10 ezer forintos megajánlásokat szedett be tőlük. Bánffy György gubernátor és Apor István kincstartó 30–30 ezer, Bethlen Miklós kancellár 20 ezer forintot volt köteles adni, részben ezüstkészletben, részben ékszerekben. Sokan az élelmezési gondok, zsúfoltság, kiszolgáltatottság és megfélemlítés poklából életüket kockáztatva megszöktek. A katonai feladataik ellátására kiküldött és Rákóczi híveinek fogságába esett családfőket követték a fiak, testvérek, kisnemes szolgák. Előfordult, hogy tekintélyesebb urak, mint például Thoroczkay Mihály, álruhában vagy trágyásszekér aljában menekültek, hátrahagyva a család nőtagjait. Pekry Lőrinc csak évek múltán tudta kiváltani feleségét. Sokan kényszerű fogságban élték végig a háborús éveket, mint Brassóban Cserei Mihály vagy Szebenben a fecskék járását figyelve, elhagyott otthona után sóvárgó Wesselényi István. Voltak, akik nem tértek vissza otthonukba többet; Bánffy György Szebenben halt meg. Rabutin generális Bethlen Miklóst szűk cellában, éveken át tartotta fogva úgy, hogy ágya mellett két darabont állt éjjel-nappal. Erdély kancellárját 1708-ban Bécsbe vitték, hogy mintegy internálva, ott fejezze be életét.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

A korszak minden bizonnyal egyik legmodernebb könyvtára volt Bethlen Miklósnak állítólagos francia tékája.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Az új művelődéspolitikai elvek regionális körzetei már a századfordulón jól kirajzolhatóak a vállalkozó főurak, köznemesek, polgárok és értelmiségiek körében. Jól felismerhetőek ezek az elvek Bethlen Miklós és Platthy Sándor egybehangzó társadalomkritikájában, a fiát Halléba küldő Hellenbach és a kolozsvári orvos, Vizaknai Bereck György hasonló műveltségfelfogásában. Innen eredeztethető Dobner Nándor soproni polgármester felfogása a túlhajtott nemesi őskultuszt és a féktelen mulatozást elítélő nézeteiben és több köznemes meggyőződése a tanulás értékéről, a tudás sorsfordító erejéről.

1689 őszén Kolozsvárra hazatérve állította fel Tótfalusi Kis Miklós tipográfus officínáját, az első korszerű erdélyi nyomdát, ahol több műhelyben végzett munkafolyamatok összehangolt szervezésével tudott nagyobb példányszámban, olcsón, célszerű kiállítású könyveket kiadni. Az addig 10–12 forinton árult Biblia árát 3–4 forintra szállította le. Nyomdájából nyolc év alatt száz magyar könyv került ki. Amíg működött, sokkal több világi könyv jelent meg Kolozsvárott, mint a királyság vagy Erdély bármely nyomdájában. A magas szintű tipografizálás hazai meghonosítája a maga költségén nyomtatta ki és ingyen osztogatta szét az ugyancsak Utrechtben tanult Szőnyi Nagy István kolozsvári prédikátor Magyar oskola című ábécéskönyvét. Tömegfelfogást fordító jelentőséggel hatott az ugyancsak Tótfalusi nyomdájában megjelenő, magyar szerző tollából származó, első magyar orvosi könyv. Pápai Páriz a józan ész és a természeti törvények alapjaira helyezte a gyógyítást, és elsőként írt a hatósági intézkedések, a köztisztaság és a népegészségügy fogalomkörébe tartozó dolgokról. A Pax Corporist egy évszázadon át kézikönyvként használták Magyarországon, 1774-ig tizenegy kiadást ért meg.

A protestáns iskolaügynek nem kis lendületet adott, hogy a holland ösztöndíjakat újabb külföldi egyetemi ösztöndíjakkal szaporították, elsősorban Pápai Páriz tudatos kezdeményezésére. Pápai főrendű tanítványa, Teleki Pál útján és Comenius unokája, Daniel Ernest Jablonski udvari prédikátor segítségével elérte, hogy III. Frigyes brandenburgi választófejedelem, a későbbi I. Frigyes porosz király 1696–1700 között két ösztöndíjat alapított a frankfurti egyetemen enyedi diákok számára. Majd megszervezve a leydeni, franekeri és zürichi ösztöndíjakat, Pápai ösztönözte a vezető szellemi elit angliai tanulmányait is. Feltehető, hogy Bethlen Miklós fia, Mihály, 1694-ben angliai útján az ő tanácsaira jegyezte fel a könyvtárakban, kollégiumokban, laboratóriumokban szerzett tapasztalatait, és ösztönzésére látogatta meg a Royal Societyt.

Vallások és világnézetek

A vallások békés megegyezését nemcsak az államfő szorgalmazta, Bethlen Miklós, Otrokocsi Fóris Ferenc, Köleséri Sámuel egyaránt az országos megújhodás útját látta benne.

A vallásos keretek között egyéniséget feloldó, nagy közösségi érzelmi élmény a közös ének. Most jelenik meg id. Ács Mihály később ismételten kiadott énekeskönyve (Zöngedező mennyei kar. Lőcse, 1696), és most válik új kiadásával a 18. századra is nélkülözhetetlenné Szenci Molnár Albert zsoltároskönyve. Illyés István esztergomi kanonok protestáns dallamokra énekelhető, nagyrészt protestáns szövegekkel, prozódiai módosításokkal kiadott Soltári énekek és halottas énekek (Nagyszombat, 1693) című gyűjteménye közel két és fél évszázados állandósággal szabta meg a magyar katolikus népénekek stílusát. Ráday Pál Lelki hódolás (Kassa, 1710) című ének- és imagyűjteményében Pázmány Péter, Kempis Tamás hatásán kívül a Cantus Catholici egyik költeményének átvétele is kimutatható. A katolikus hitélet tömegéneklést szorgalmazó korszakának ugyancsak korát megelőző alakja a különleges zenei és karvezetői képességével kimagasló Zrínyi Auróra Veronika. Apja kivégzésének és családja csaknem teljes kiirtásának megrázkódtatását gyermekként átélve, a klagenfurti apácakolostorba kényszerítve, a törökön aratott győzelmeket és a magyar politikai élet eseményeit ünneplő egyházi kórus élén találta meg az új harmóniát az elveszett helyett.

Általános jelenség a 17. század folyamán, hogy az egyházi beszédek, imák, koruk aktuális politikai kérdéseivel is foglalkoznak. A protestáns és katolikus hitbuzgalmi írásokat különböző mértékben, de egyaránt áthatja a régi szent királyok emlékezete s a Boldogasszony kultusza, csak a hangsúly eltérő, amint az társadalomkritikájukban is megfigyelhető. Bethlen Miklós imáit a nemesi önbírálat messze kiemeli kora szerényebb, de hasonló tartalmú alkotásai közül: „Megveréd azért ezt a hazát a fejétől fogva a sarkáig, talpáig boldogtalan tanácstalansággal”,[5] „…megevők ezt a népet, mint a kenyeret, és megemésztők teljességgel.”[6]

Tudományok

Bethlen Miklós kancellár legszemélyesebb alkotása, a Diploma Leopoldinum a központi államfői jogkör elvi érvényességét és a rendi önkormányzat gyakorlatát próbálta összeegyeztetni. Sürgette a katonai és a polgári hatalom szétválasztását és a korrupció felszámolását (Penetralia Transylvanlae. 1698), majd a kereskedelemről készített Projectumaiban (1689–1702) nagyszabású kereskedelmi útvonal kiépítésével látta biztosíthatónak Erdély gazdasági jelentőségét. A Columba Noe (Olajágat vivő Noe galambja. 1704) című politikai tervezete az erdélyi állam helyzetét az új európai viszonyok összefüggésében próbálta újrafogalmazni. Felfogása szerint Erdély az európai hatalmi egyensúly tényezője, s ha külföldi protestáns uralkodócsaládból lenne fejedelme, szorosabb viszonyba kerülne Nyugat-Európa olyan országaival, mint Anglia, Hollandia és Poroszország.

Történetírás, nemzeteszmék

Bethlen Miklós bécsi fogságában, 1708–1710 között papírra vetett Önéletírása nyelvi fordulatokban gazdag, reális hangvételű, a kor memoárirodalmának művészileg kiemelkedő, nagy hatású alkotása.

Kosáry Domokos

Közép- és felsőoktatás. A jezsuiták.

Bethlen Miklós még arról ír, hogy a neveletlenség szülte a sok „nyomorgató, istentelen” vagy éppen „bolond, egymással ellenkező, egymás házait elrontó” főnemest. Mert hiába adták iskolába, „tizenkét esztendő múlva kijött egy mindenfelé ordító, visító, nyerítő nagy vadszamár”.[7]

Szépirodalom

A világi széppróza fejlődésének egyik útja a nemesi naplón, önéletíráson át haladt. Magas szinten ezt Bethlen Miklós gróf (1642-1716), volt erdélyi kancellár bécsi fogságában, élete végén írt memoárjai, valamint II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) fejedelemnek az emigrációban készült emlékiratai képviselték.

Lábjegyzet

  1. Bethlen Miklós önéletírása. I. Kiadta V. Windisch Éva. Budapest, 1955. 205.
  2. Cantio alia de Nicolao Zrényi. Régi Magyar Költők Tára XVII. század. 10. köt. 280.
  3. Bethlen Miklós önéletírása. I. Kiadta V. Windisch Éva, Budapest, 1955. 119–120.
  4. Bethlen Miklós Önéletírása. 8. a. r. V Windisch Éva, Budapest, 1955. II. 13.
  5. Bethlen Miklós Önéletírása. Sajtó alá rendezte Windisch Éva. Budapest, 1955. II. 206.
  6. Ugyanott II. 209.
  7. Bethlen Miklós Önéletírása. Sajtó alá rendezte V. Windisch Éva. Budapest, 1955. I. 148–149.

Művei

Irodalom

Bethlen Miklóst a korábbi irodalom egyoldalúan állította be Habsburg-pártinak; megkötött helyzetében is önálló politikai koncepciójára, az erdélyi államiságot megőrizni és modernizálni igyekvő elképzeléseire alapvetően fontos anyag: Bethlen Miklós levelei. I–II. Szerkesztette Jankovics József (Budapest, 1987). Az Erdélyi Consilium leveleskönyve és iratai 1705, 1707–1710. Szerkesztette Bánkúti Imre (Budapest, 1985). Zeley Éva, Forgách Simon Erdély katonai főparancsnoka (Memoria Rerum, I. kézirat); Zeley Éva, Forgách Simon levelei erdélyi főparancsnoksága idejéből (Memoria Rerum. II. kézirat).