Bevezetés (7. kötet)

A Múltunk wikiből

írta Hanák Péter

Irodalom

E fejezet bibliográfiájához kapcsoljuk az egész köteten át használt szakirodalmi apparátust.

A bevezetés és a kötet szerves előzménye a nagyjából azonos szerzői kollektíva által készített egyetemi tankönyv: Magyarország története 1849–1918. Az abszolutizmus és a dualizmus kora. Szerkesztette Hanák PéterErényi TiborSzabad György. 2. kiadás, (Budapest, 1975). A kiegyezést követő negyedszázad fő folyamatainak felvázolásához a Magyarország története sorozat megelőző, 6. kötetének kéziratát, különösen S. Vincze Editnek a korai munkásmozgalomról szóló fejezetét használtuk fel. Kötetünkben követtük az előtanulmányként készített: Hanák PéterLackó MiklósRánki György, Gazdaság, társadalom, társadalmi-politikai gondolkodás Magyarországon a kapitalizmus korában (Történelmi Szemle, 1969. 3–4) című vázlat gondolatmenetét és a róla folytatott vita: Vita Magyarország kapitalizmus kori fejlődéséről (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 55. Budapest, 1971) tanulságait.

Az Osztrák–Magyar Monarchia államrendszerének, bel- és külpolitikájának újrafeldolgozása során messzemenően támaszkodtunk a régebbi és az újabb összefoglaló szakirodalom adataira és kritikai szűréssel máig is hasznosítható eredményeire. Kézikönyvül szolgált Richard Charmatz, Österreichs innere Geschichte von 1848 bis 1907. II. (Leipzig, 1911) szolid liberális kompendiuma; Viktor Bibl, Der Zerfall Österreichs. II. Von Revolution zu Revolution (Wien, 1924) című osztrák-német nacionalista szempontú, erősen dramatizáló összefoglalása; Heinrich Benedikt, Monarchie der Gegensatze (Wien, 1947); Hugo Hantsch, Die Geschichte Österreichs. I–II. 2. kiadás, (GrazWienKöln, 1962); Eva Preister, Kurze Geschichte Österreichs (Wien, 1949); Karl UhlirzMathilde Uhlirz, Handbuch der Geschichte Österreichs und seiner Nachbarländer Böhmen und Ungarn. II. (GrazWienKöln, 1963) című, erős kritikával részben még használható kézikönyve; az újabb osztrák irodalomból Erik Zöllner, Geschichte Österreichs. 2. kiadás, (Wien, 1961) című szolid, tényszerű összegezés és a Die Habsburgermonarchie 1848–1918. (Szerkesztette Adam Wandruszka és Peter Urbanitsch. Wien, 1973–1975) című nemzetközi együttműködéssel készülő sorozat eddig megjelent két kötete; a cseh történetre Handbuch der Geschichte der böhmischen Länder. Szerkesztette Karl Bosl. III. (Stuttgart, 1967–1968); a külföldön élt magyarok közül mindenekelőtt Oscar Jászi, The Dissolution of the Habsburg Monarchy (Chicago, 1929) című radikális szemléletű, társadalomtörténetileg is hasznosítható könyve, továbbá Julius Miskolczy, Ungarn in der Habsburger-Monarchie (WienMünchen, 1959) című Habsburg-barát óliberális munkája. Az angol szerzők közül C. A. Macartney, The Habsburg Empire 1790–1918 (London, 1971) című műve konzervatív egyoldalúsága ellenére adatgazdagsága és jó részletelemzései miatt hasznosítható, míg A. J. P. Taylor, The Habsburg Monarchy 1809–1916 (London, 1951) című, haladó liberális szemléletű vázlata inkább szellemes paradoxonokban, mint bizonyító anyagban gazdag. Az amerikaiak közül elsősorban Robert Kann osztrák liberális felfogású munkái használhatók: The Multinational Empire, I–II. (New York, 1950), németül: Das Nationalitätenproblem der Habsburgermonarchie. I–II. (GrazKöln, 1964); The Habsburg Empire: A Study in Integration and Desintegration. 2. kiadás, (New York, 1973); A History of the Habsburg Empire 1526–1918 (BerkeleyLos AngelesLondon, 1974) és Arthur J. May, The Habsburg Monarchy 1867–1914 (Cambridge, Massachusets, 1960) című szolid óliberális összefoglalása; a franciák közül Jacques Droz, L'Europe Centrale. Évolution historique de l'idée de „Mitteleuropa” (Paris, 1960) és Victor-L. Tapié, Monarchie et peuples du Danube (Paris, 1969) című, a Monarchia pozitív történeti misszióját hangsúlyozó munkák. Tanulságos párhuzamokkal és értékelésekkel szolgált az újabb szovjet összefoglalás: Isztorija Vengrii. II. Szerkesztette T. M. IszlamovA. I. PuskasV. P. Susarin (Moszkva, 1972); az Isztorija Romünii. I. (Moszkva, 1971) és az Istoria Romaniei. Compendiu. 2. kiadás, (Bucuresti, 1971).

A korszak elejének egykorú, jobbadán publicisztikus és apologetikus hazai feldolgozása: Beksics Gusztáv, I. Ferenc József és kora (A magyar nemzet története. X. Szerkesztette Szilágyi Sándor. Budapest, 1898). A korról ítélkező első esszé Szekfű Gyula, Három nemzedék (Budapest, 1920) című, újkonzervatív és szellemtörténeti alapozású kötete. Kevesebb elfogultsággal, több szakszerűséggel, de hasonló szellemben íródott a Hóman BálintSzekfű Gyula, Magyar történet. V. (Budapest, 1936) című kötet. A dualizmus kori liberalizmus szemléletét mentette át az ellenforradalmi korszakba Pethő Sándor, Világostól Trianonig. A mai Magyarország kialakulásának története. 3. kiadás, (Budapest, 1925). Andrássy Gyula iránti részrehajlással, Tisza Istvánt igazoló szellemben íródott Gratz Gusztáv, A dualizmus kora. Magyarország története 1867–1918 (Budapest, 1934); Hegedüs Lóránt, Két Andrássy és két Tisza (Budapest, 1941) című műve ugyancsak liberális, kompromisszumkereső heroizálás.

A marxista irodalomból elsősorban Lenin művei szolgálnak eligazításul: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban (Budapest, 1949); A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban (Lenin összes művei. 11. Budapest, 1966); A nemzetek önrendelkezési jogáról (Lenin összes művei. 25. Budapest, 1970); Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka (Budapest, 1967); Állam és forradalom (Budapest, 1973), valamint Lenin Az agrárkérdésről. I–II. (Budapest, 1950). A korra vonatkozó jó elemzéseket és szempontokat tartalmaz Révai József, Válogatott történelmi írások. I–II. (Budapest, 1966) című tanulmánykötete, és mint az első marxista összefoglalás, nézőpontjának egyoldalúsága ellenére is történelmi értékű Mód Aladár, 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. 6. kiadás, (Budapest, 1951).

A felszabadulás utáni összefoglaló munkák és tanulmánygyűjtemények közül a Magyarország története. I–II. Szerkesztette Molnár Erik. 2. kiadás, (Budapest, 1967) II. kötetét; a Studien zur Geschichte der Österreichisch-Ungarischen Monarchie. Szerkesztette V. Sándor és P. Hanák (Budapest, 1961); Österreich-Ungarn in der Weltpolitik 1900–1918. Szerkesztette Fritz Klein (Berlin, 1965); Die nationale Frage in der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1900–1918. Szerkesztette P. Hanák (Budapest, 1966); Hanák Péter, Magyarország a Monarchiában. Tanulmányok (Budapest, 1975); Horváth Zoltán, Magyar századforduló. A második reformnemzedék története, 1896–1914 (Budapest, 1961); Tanulmányok Kelet-Európa történetéből. I–II. Szerkesztette Perényi József (Budapest, 1972) című műveket használtuk fel. Figyelmet érdemel a román szempontú Erdély története. II. Szerkesztette Miron Constantinescu (Bukarest, 1964) című mű.

A dualista Monarchia államrendszerének feldolgozásához az egész kötetünk számára kézikönyvül szolgált a Csizmadia AndorKovács KálmánAsztalos László, Magyar állam- és jogtörténet (Budapest, 1972) című mű. A parlamentre A magyar országgyűlés története 1867–1927. Szerkesztette Balla Antal (Budapest, 1927) és Gustav Kolmer nyolc kötetes, forráskiadvány jellegű munkája: Parlament und Verfassung in Österreich. I–VIII. (Wien, 1902–1914).

Ferenc József személyére és uralkodói tevékenységére a legjobb összegezés Joseph Redlich életrajza: Kaiser Franz Joseph von Österreich (Berlin, 1928); továbbá Albert Frh. v. Margutti, Kaiser Franz Joseph. Persönliche Erinnerungen (Wien, 1924); Alexander Freiherr von Spitzmüller-Harmersbach, Franz Joseph und der Dualismus (In: Erinnerungen an Franz Joseph I. Kaiser von Österreich, Apostolischer König von Ungarn. Hrsg. von Eduard Ritter v. Steinitz, Berlin, 1931); Heinrich Srbik, Franz Joseph I. Charakter und Regierungsgrundsatze (Wien, 1949). A magyar szerzők munkái közül említést érdemelnek: Márki Sándor, I. Ferenc József király élete (Budapest, 1907); Albert Apponyi, Franz Joseph als König von Ungarn (In: Erinnerungen an Franz Joseph. I. Hrsg. von Eduard Ritter v. Steinitz, Berlin, 1931); Török Pál, I. Ferenc József (Századok, 1931. 2 közlemény); Perlaky Lajos, I. Ferenc József (Budapest, 1938). Lásd még Briefe Kaiser Franz Josephs an Frau Katherine Schratt. Hrsg. von Jean Bourgoing (Wien, 1949).

A kormányzatra lásd: Komjáthy Miklós, Die organisatorischen Probleme des Gemeinsamen Ministerrates im Spiegel der Ministerrateprotokolle (In: Studien zur Geschichte der Österreichisch-Ungarischen Monarchie. Budapest, 1961); Alois Czedik, Zur Geschichte der k. k. österreichischen Ministerien. (1861–1916) I–IV. (Teschen, 1917–1920). A pártokra lásd: Mérei Gyula, Magyar politikai pártprogramok 1867–1914 (Budapest, 1934) című művét s ennek szűkített és javított kiadását: A magyar polgári pártok programjai (1867–1918) (Budapest, 1971); Adalbert Toth, Parteien und Reichstagwahlen in Ungarn 1848–1892 (München, 1973); Klaus Berchtold, Österreichische Parteiprogramme 1868–1966 (Wien, 1967); Kugler Géza, A képviselőház a múlt és a jelen ülésszakban. 1892–1897, 1896–1901 (Budapest, 1901); Lugossy EndreParaszthy Pál, A képviselőház a jelenben és a múltban 1892–1911 (Budapest, 1911); Deák Albert, A parlamenti kormányrendszer Magyarországon. 2. rész: A parlament vezetése. Pártkormányzat. A magyar pártok (Budapest, 1912); A politikai pártok története (In: Politikai Magyarország. Szerkesztette Szász József. IV. Budapest, 1914). Az adatokon túl módszertanilag is figyelmet érdemelnek: Rudai Rezső, A politikai ideológia, pártszervezet, hivatás és életkor szerepe a magyar képviselőház és a pártok életében 1861–1935 (Budapest, 1936); Lakatos Ernő, A magyar politikai vezetőréteg 1848–1918 (Budapest, 1942) és Ruszkai Miklós, Az 1945 előtti magyar választások statisztikája (Történeti Statisztikai Közlemények, 1959. 1–2).

A közigazgatásra lásd: Ernst C. Hellbling, Österreichische Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte (Wien, 1956); Friedrich Walter, Österreichische Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte von 1500 bis 1955 (WienKölnGraz, 1972), mindkettő osztrák centralista alapon álló, tárgyszerű munka. A magyar szakirodalomból lásd: Sarlós Béla, Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében (Budapest, 1976); George Barany, Ungarns Verwaltung: 1848–1918 (In: Die Habsburgermonarchie. II. Szerkesztette Adam WandruszkaPeter Urbanitsch. Wien, 1975). A jogrendszerre Sarlós Béla, Das Rechtswesen in Ungarn 1848–1918 (Acta Historica, 1975. 3–4); Bianchi, LeonardPecze Ferenc, A gyülekezési és az egyesülési jog szabályozása a dualizmus korában, különös tekintettel a munkás- és nemzetiségi mozgalmakra (Jogtudományi Közlöny, 1963. 3); Bianchi, Leonard, A polgári szabadságjogok Magyarországon a dualizmus korában (In: Jogtörténeti tanulmányok. II. Budapest, 1968); Csizmadia Andor, Az esküdtbíróságok Magyarországon a dualizmus korában (In: Jogtörténeti tanulmányok. I. Budapest, 1966); Csizmadia Andor, A „közigazgatási bizottság” a polgári állam szervezetében (In: Jogtörténeti tanulmányok. II. Budapest, 1968); Lőrincz Ernő, A munkaviszony szabályozása Magyarországon a kapitalizmus kezdeteitől az első világháborúig, 1840–1918 (Budapest, 1974).

A kötethez a következő bibliográfiai és egyéb segédkönyveket, forrásgyűjteményeket és más forrásértékű kiadványokat használtuk: A magyar történettudomány válogatott bibliográfiája 1945–1968. (Budapest, 1971). A további öt év válogatott irodalmáról ad tájékoztatást a Bibliographie d'oeuvres choisies de la sciences historiques hongroise 1969–1973 (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 126. Budapest, 1975) című kötet. A korszak levéltári forrásai vonatkozásában e helyütt csak általánosságban utalhatunk a Magyar Országos Levéltár Levéltári leltárak sorozatában megjelent repertóriumokra, főként az Országgyűlési Levéltár, a miniszterelnökség és az egyes szakminisztériumok, valamint a különböző egyházi és gazdasági testületek és szervezetek, illetve a főrangú családok levéltárainak iratanyagara.

A korszak magyar törvényeinek elfogadott gyűjteménye a Corpus Juris Hungarici – Magyar Törvénytár. Millenniumi emlékkiadás. Jegyzetekkel ellátta Márkus Dezső, (Budapest, 1896-tól). Hasonló jellegű, bár bővebben kommentált osztrák kiadvány: Edmund Bernatzik, Die österreichischen Verfassungsgesetze (Wien, 1911). A fontosabb törvények a közelmúltban ismét kiadásra kerültek Beér János és Csizmadia Andor mintaszerű válogatásában: Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatos honi törvényeinkből 1001–1949 (Budapest, 1966). A kormányzat fontosabb rendeletei megtalálhatók a Magyarországi Rendeletek Tára évenkénti köteteiben.

A parlamenti küzdelmek az egykorú hivatalos kiadványokban kísérhetők nyomon. Mindenekelőtt a Képviselőházi Napló sorozat 1887–1918 közötti köteteire hívjuk fel a figyelmet. Használatukat megkönnyíti az Általános mutató a magyar országgyűlés képviselőhazának naplóköteteihez, és kiegészíti az Irományok és a Jegyzőkönyvek sorozat. Azonos jellegű sorozatokban adták közre a főrendiház, illetve a közös ügyek tárgyalására összehívott bizottság tevékenységének dokumentumait is. Mutatókötetek ezekhez is készültek. Értékes forrás a kormányzat tevékenységéről szóló – bár önigazoló, de sok adatot tartalmazó – évenkénti beszámoló: A magyar királyi kormány… évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv címmel. A kormányzati politika feldolgozásához a szorosabb témakörön túl is kiválóan hasznosítható a Kemény G. Gábor által összeállított nagy sorozat: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. I–V. (Budapest, 1952–1971). A főváros közéletének legfontosabb dokumentumai a Források Budapest történetéhez 1873–1919. Szerkesztette H. Kohut Mária (Források Budapest múltjából. II. Szerkesztette Ságvári Ágnes. Budapest, 1971) című iratgyűjteményben találhatók.

A nevesebb politikusok fontosabb munkái, gyűjteményes kötetei, illetve jobbadán önigazoló célzattal készült emlékiratai közül Andrássy Gyula, A világháború előzményei. II. (Budapest, 1925–1926) című kortörténeti beszámolóját; Apponyi Albert, Parlamenti működésem emlékei (Budapest, 1912), Emlékirataim. Ötven év (Budapest, 1922); Élmények és emlékek (Budapest, 1933), illetve Emlékiratai. II. 1896–1906 (Budapest, 1934) című műveit említjük. Barabás Béla, Emlékirataim 1855–1929 (Arad, 1929) című műve nagyobbrészt anekdotikus jellegű. Batthyány Tivadar, Beszámolóm. I–II. (Budapest, 1927) címmel adta közre visszaemlékezéseit. Mindkettő függetlenségi párti szemléletű. A kor két jelentős politikusának beszédeit lásd: Szilágyi Dezső beszédei. I–IV . (1840–1901) Sajtó alá rendezte Fayer GyulaVikár Béla (Budapest, 1906–1913); Wekerle Sándor beszédei. I. 1887–1892 (Budapest, 1918).

Az agrárius körök törekvéseit tükrözi Bernát István, Küzdelmek és eredmények (Budapest, 1936) című gyűjteményes kötete. Jászi Oszkár, Emlékeimből (Látóhatár (München), 1957. 1–4) című visszaemlékezése a polgári radikális mozgalom törekvéseinek árnyaltabb elemzését teszi lehetővé. Pályakezdését is érinti Károlyi Mihály, Egy egész világ ellen (München, 1923; Új kiadása Kiss György utószavával és jegyzeteivel jelent meg, Budapest, 1965); Károlyi Mihály, Hit, illúziók nélkül (Budapest, 1977) című emlékirata. Károlyi korai közszerepléseire lásd még: Károlyi Mihály, Az új Magyarországért. Válogatott írások és beszédek. 1908–1919. Szerkesztette Litván György (Budapest, 1968). Mocsáry Lajos időnkénti figyelmeztető-tiltakozó megnyilatkozásai a Mocsáry Lajos válogatott írásai. Szerkesztette Kemény G. Gábor (Budapest, 1958) című kötetben találhatók. A szabadelvű politikára vet fényt a miniszterelnökségi sajtóiroda egykor vezetője: Klein Ödön, Tiszától Tiszáig. Visszaemlékezések és adalékok (Budapest, 1922) című élménybeszámolója; Krausz Simon, Életem (Budapest, 1937) című önéletrajza; Kristóffy József, Magyarország kálváriája. Az Összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. I. 1890–1918 (Budapest, 1928); Nadányi Emil, Parlamenti küzdelmeink 1903–1913 (Budapest, 1914) című, munkapárti szemléletű visszaemlékezése; a Báró Prónay Dezső emlékeiből és válogatott beszédei (Budapest, 1923) című gyűjtemény, valamint Szathmári Mór, Húsz esztendő parlamenti viharai (Budapest, 1928); Szontagh Jenő, Emlékezések I. Ferenc József korából (Budapest, 1934); Szterényi József, Régmúlt idők emlékei (Budapest, 1925). Tisza politikai szerepének fontos dokumentumait közli Gróf Tisza István képviselőházi beszédei. I–IV. A bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Barabási Kun József (Budapest, 1930–1937). Lásd még a Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. I–II. (Budapest, 1927) című gyűjteményt és Zelenski Róbert, Emlékeim (Budapest, 1929) című szélsőségesen agrárius munkáját.

Kritikai hangvételük, a közélet s az adott társadalmi elrendeződés visszásságainak olykor szarkasztikus, olykor felháborodott bírálata teszi fontossá az irodalmi élet neves képviselőinek politikai jellegű megnyilatkozását. Mikszáth Kálmán, Politikai karcolatok 1881–1908 (Mikszáth Kálmán művei. 14. Budapest, 1969); Juhász Gyula összes művei. 5. (1898–1917) Szerkesztette Péter László (Budapest, 1968) használható. A kötetben bőven felhasználtuk Ady Endre forradalmasító hatású publicisztikai írásait. A különböző tematikus válogatások közül itt csupán egyet emelünk ki, mint amely napjainkig meghatározóan irányította a figyelmet Ady politikai prózájának értékeire: Jóslások Magyarországról Tanulmányok és jegyzetek a magyar sorskérdésekről. Szerkesztette Féja Géza (Budapest, 1936). Korszakunkra vonatkozóan rendelkezésünkre áll Ady prózai írásainak gyűjteménye: Ady Endre összes prózai művei. 1–12. (Budapest, 1955–1977). Lásd még Ady Endre válogatott levelei. Szerkesztette Belia György (Budapest, 1956). Az irodalmi élet más neves képviselőinek nézeteire lásd: Ignotus válogatott írásai. Szerkesztette Komlós Aladár (Budapest, 1969); Hatvany Lajos, Emberek és korok. Regényes korrajzok, naplók, cikkek. II. (Budapest, 1964).

Bőven merítettünk a felszabadulás óta gyorsan gyarapodó munkásmozgalomtörténeti forráskiadványokból és feldolgozásokból. A mozgalomtörténeti irodalomról tájékoztat a Magyar munkásmozgalmi bibliográfia 1848–1948. I. Átdolgozta Forgách Sándorné (Budapest, 1964). A felszabadulás utáni feldolgozásokra lásd: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott bibliogiáfiája 1945–1971. Összeállította Kálmán Lászlóné (Budapest, 1973); Pálmai MagdaVida Sándor, A Párttörténeti Közlemények repertóriuma 1955–1972 (Budapest, 1973).

A munkásmozgalomra vonatkozó fontosabb iratok nélkülözhetetlen gyűjteménye: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. I–IV. (Budapest, 1951–1969). Bár nagyra értékeljük és használtuk is, ehelyütt nem soroljuk fel a nagyszámú helytörténeti okmánygyűjteményt és feldolgozást, ezekre lásd a fent jelzett bibliográfiákat. A mozgalomról sokoldalú, évenkénti áttekintést nyújtanak a Magyarországi Szociáldemokrata Párt évi kongresszusainak nyomtatásban is megjelent jegyzőkönyve. A pártgyűlésekről, sztrájkokról és tüntetésekről még bővebb felvilágosítást adnak a budapesti rendőrfőkapitány „A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak” címen megjelent, az országos mozgalomról beszámoló évi jelentései.

Fontos forrásművek a szociáldemokrata vezetők memoárjai: Weltner Jakab, Milljók egy miatt (Budapest, 1927) és Buchinger Manó, Küzdelem a szocializmusért. I. (Budapest, 1946). Újabban a Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből című több kötetes gyűjteményes mű részben már megjelent, részben még kiadatlan memoárokat, illetve ezek részleteit adja közre. Korszakunk anyagát a Tanúságtevők. I–II. Szerkesztette Petrák Katalin. A bevezetőt írta Kende János (Budapest, 1974, 1976) című kötet tartalmazza.

A mozgalom történetének első összefoglalása a szociáldemokrata Révész Mihály nevéhez fűződik: A magyarországi munkásmozgalom története 1867–1913 (Budapest, 1913). Révész a szociáldemokrata mozgalom negyed-, majd félévszázados pályafutását is összefoglalta: A mi történetünk. Huszonöt esztendő a szociáldemokrata párt megalakulásától a háború kitöréséig 1890–1914 (Budapest, 1936); Fél évszázad. A szociáldemokrata mozgalom ötven esztendeje Magyarországon 1890 decemberétől napjainkig (Budapest, 1941) című munkáiban.

A mozgalom fontos forrásai a kiemelkedő ellenzéki személyiségek munkái: Szabó Ervin válogatott írásai. Szerkesztette Török Piroska (Budapest, 1958); Szabó Ervin levelezése. I. Szerkesztette Litván György és Szűcs László (Budapest, 1977); Alpári Gyula válogatott írásai, Szerkesztette Aranyossi Magda (Budapest, 1960). Ebben az összefüggésben említjük meg: Landler Jenő, Válogatott beszédek és írások. Szerkesztette Gadanecz BélaSzabó Ágnes (Budapest, 1960).

A kommunista szerzők közül Szántó Béla, A magyar munkásmozgalom 1914-ig (Budapest, 1947) című munkája az 1920-as évek kommunista szemléletének megfelelően a szociáldemokrata mozgalom egészét elmarasztalva tárgyalja az eseményeket. A harmincas évek második felében kialakuló értékelésre vonatkozóan Révai József, Marxizmus és magyarság (Budapest, 1946) és Marxizmus, népiesség, magyarság (Budapest, 1948) című köteteinek tanulmányait emelhetjük ki. Révai József nyomdokain haladt Mód Aladár, 400 év küzdelem az önálló Magyarországért című már idézett összefoglalása és Andics Erzsébet, A magyarországi munkásmozgalom az 1848–1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomig (Budapest, 1954) című vázlatos összefoglalása.

Az értékeléseket illetően irányjelzőnek tekinthető A magyar forradalmi munkásmozgalom története. I. (Budapest, 1966). A tárgyalt időszakot átfogja Nemes Dezső, A magyar munkásmozgalom történetéhez. Tények, viták, tanulságok (Budapest, 1947). Az utóbbi évek kiemelkedő tanulmányait tartalmazza a Küzdelmes évszázad. Fejezetek a magyar munkásmozgalom történetéből. Főszerkesztő Vass Henrik (Budapest, 1975) című gyűjtemény.

A résztanulmányok közül hasznosítottuk Erényi Tibor, A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1914 előtti tevékenységéről (Munkásmozgalom-történeti tanulmányok. Budapest, 1961) című összefoglalását; és a Die Sozialdemokratische Partei Ungarns und die Außenpolitik der Österreichissh-Ungarischen Monarchie in den Jahren 1908– 1914 (In: Etudes Historiques 1970. I. Budapest, 1970) című tanulmányát. Ugyancsak jó összefoglalást nyújt Mucsi Ferenc, A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tevékenysége 1890 és 1918 között (Történettudomány – történelemtanítás. 2. Budapest, 1972) és A szocialista munkásmozgalom fejlődése a dualizmus korában (Történelmi Szemle, 1974. 4.) című tanulmánya. A szervezeti problémák megoldási kísérleteit Mucsi Ferenc, Die Kämpfe für die organisatorische Reform der Sozialdemokratischen Partei Ungarns 1900–1918 (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. 114. Budapest, 1975) című tanulmányában ismerteti. Lásd még Tibor Süle, Sozialdemokratie in Ungarn. Zur Rolle der Intelligenz in Arbeiterbewegung 1899–1910 (KölnGraz, 1967).

A hazai szakszervezeti mozgalom egészének, illetve az egyes szakmák szervezkedésének összefoglaló történeti feldolgozásai közül használtuk és tanulmányozásra ajánljuk a Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéről. Szerkesztette Kabos Ernő (Budapest, 1969) című gyűjteményes kötetet, különösen Erényi Tibor, A szakegyletek kora és Kabos Ernő, A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek kapcsolatai 1890 és 1918 közt című tanulmányait. Erényi Tibor, A magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdetei. A budapesti szakszervezeti mozgalom kialakulása, 1867–1904 (Budapest, 1962) és A magyar szakszervezeti mozgalom története 1848–1917 között (Budapest, 1956); Jászai Samu, A magyar szakszervezetek története (Budapest, 1925) mindmáig használható szociáldemokrata összefoglalás. Lásd még Erős EmmaErényi Tibor, Vasas, ne hagyd magad! A magyar vasmunkások harcos múltjából 1848–1944 (Budapest, 1955); Gaál Endre, Válogatott dokumentumok a szegedi ipari munkások szocialista szakmai szervezkedésének történetéből, 1890–1900 (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica 42, Szeged, 1976); Gadanecz Béla, Közlekedési és hírközlési dolgozók a magyarországi munkásmozgalomban. Vázlatos áttekintés. Első rész. 1845–1945 (Budapest, 1988), A magyar vasutas munkásmozgalom történetének vázlata. (A kezdetektől az ország felszabadulásáig) (Budapest, 1975) és Adalékok a vasúti műhelyi munkások öntudatosodásának és a szociáldemokrata munkásmozgalomba való bekapcsolódásának történetéhez (1890–1899) (In: A Vasúti Tudományos Kutató Intézet évkönyve 1957–1960. Budapest, 1961) és Gadanecz Béláné, Vendéglátóipari dolgozók a magyar munkásmozgalomban (Budapest, 1972) című műveit. Hasznos segédanyagul szolgál Vértes Róbert, A magyar szakszervezetek kongresszusainak krónikája. Közreműködött Ács Andrásné (Budapest, 1971).

A korszak parasztmozgalmainak alapos összefoglalását adja: Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848–1948. Szerkesztette Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán. I. (Budapest, 1962). Népszerű összefoglalás: Simon Péter, Földmunkás- és szegényparaszti mozgalmak Magyarországon 1890–1904 között; Pölöskei Ferenc, Parasztmozgalmak 1905–1914 között (A magyar parasztság kialakulása, története és mozgalmai. 4. Budapest, 1959); Mészáros Károly, 1914–1919 (ugyanott, 5. Budapest, 1959). A régebbi irodalomból említést érdemel Bodrogközy Zoltán, A magyar agrármozgalmak története (Budapest, 1929) című műve.

A nemzetiségi kérdés általános vonatkozásaira, illetve a magyar belpolitikát közvetlenül érintő kérdéseire elsősorban a Kemény G. Gábor által összeállított: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában című, már idézett forráskiadvány köteteit, továbbá Láng Lajos, A nemzetiségek Magyarországon és Ausztriában (Budapest, 1898); Baloghy Ernő, A magyar kultúra és a nemzetiségek (Budapest, 1908); I. Tóth Zoltán, A nemzetiségi kérdés a dualizmus korában 1867–1900 (Századok, 1956. 3), Magyarok és románok (Budapest, 1966); Arató Endre, A nemzeti mozgalmak különböző formái az Osztrák–Magyar Monarchiában, Német- és Oroszországban a XIX. század második felében (In: Tanulmányok Kelet-Európa történetéből. II. Budapest, 1972) című írásokat vettük alapul. A terjedelmes külföldi irodalomból K. G. Hugelmann, Das Nationalitätenrecht des alten Österreichs (WienLeipzig, 1934); Hugo Hantsch, Die Nationalitätenfrage im alten Österreich (Wien, 1953); Robert Kann, Das Nationalitätenproblem der Habsburgermonarchie. I–II. (GrazKöln, 1964); Emil Franzel, Der Donauraum im Zeitelter des Nationalitätenprinzips (München, 1958) című munkáit vettük figyelembe.

A fentebbiekben felsorolt általános irodalomra az egyes fejezetek és alfejezetek bibliográfiájánál tételesen csak akkor térünk vissza, ha vagy a koncepciót, vagy egyes lényeges megállapításokat az idézett munkából vettünk át.


Magyarország története 1890–1918
ElőszóHanák Péter Tartalomjegyzék Társadalmi és politikai küzdelmek az 1890-es évek első felébenHanák Péter
A konszolidáció negyedszázada