Bogát harka

A Múltunk wikiből
Pallas Nagylexikon
921-922
Tarhos herceg és Bogát vezér serege I. Berengár császár kérésére Itáliába vonul; Berengár kérésére ellenfeleit Bresciában megölik vagy elfogják.

Györffy György

Milyen módon történt a föld elosztása?

A Harka (kicsinyítve Harhadi) személynév a magyarok harmadik, karkhasz méltóságának emléke. Harka személynévből képzett falunevet szintén nem találunk Erdélyben (hacsak nem ennek szlávos alakja rejlik a Gyulafehérvár mellett fekvő Kar(a)kó falu nevében), de a harka rokonsága egy tagjának, a 921 körül élt Bogátnak a neve a tordai és dési sóbánya közelében lelhető fel. Amennyiben e települések a Bulcsú harkával rokon Bogátról nyerték nevüket, ez elsősorban a sóbányáknak a fejedelemség számára való biztosítását jelentheti, de jele lehet annak is, hogy a különböző magyar törzsfők által kézben tartott erdélyi nyári legelők időlegesen egy „úr” alá kerültek.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Anonymus Bogátot mondja Bulcsú apjának, ami bizonyosan téves, de lehet, hogy Bogát is Bulcsú családjához tartozott, és a harka méltóságát töltötte be. Erre látszik mutatni, hogy 921-ben egy Árpád-házi herceggel, Tarhossal vonult a szövetséges Itáliába, úgy, mint 948-ban Bulcsú harka az Árpád-házi Tormás herceggel Bizáncba.

Téténnyel, Kállal és Bogáttal kapcsolatban felmerülhet, hogy mint fejedelmi vők, illetve sógorok nyertek el fejedelmi partvonalakat vagy hercegi szállásokat; a nevüket fenntartó helynevek: Tétény a Duna partján, Kál Hevesben és Bogát Baranya, Tolna, Somogy és Szabolcs megyében az Árpádok szállásai mellett jelentkeznek, mintha családtagok nevét őriznék.

A harkák szállásai minden bizonnyal a Balatontól a szigetközi Dunáig terjedtek, amelynek tengelye, a Marcal–Rába partvonala, látszólag nem az ő kezükön volt.


Szállásterületenként és nemzedékenként felsorolva az ott megszálló vezéreket a következő feltételezett képet kapjuk:

  Erdély
II. nemzedék Bogát?

A véglegesnek ígérkező 900. évi új szállásrendben 904-et követően bizonyára nagy személyi változások következhettek be, amelyek révén egy második generációbeli új „vezérkar” alakulhatott ki. Több második generációba tartozó vezér az ország nyugati szélén, egy-egy folyóvíz mellett nyert új szállást, amelyet olykor családtagjai is örököltek. Így Kál és Bulcsú említett udvarhelye mellett, a Gyöngyös mentén Bogát és Tevel, a Répce mellett Huba és Szemere, a Nikics–Sió partján Szabolcs, az Ikva mellett Harka, Gyula, s nem messze, a Fertő tónál Tétény, sőt az egymással szomszédos csallóközi Ete és Bár is e sor folytatásának tekinthető. Mindez nem új megszállást jelent, hanem egy nyugati támadásra való felkészülésre mutat, és Konstantin császár azon szavaival magyarázható, hogy a magyarok vezéreinek megegyezésük van, hogy ahol háború üt ki, a folyóknál találkoznak.

Gazdasági és társadalmi indítékok

Különleges fontosságú megállapodásokra, mint amilyen a hosszú lejáratú békeszerződések kötése vagy megújítása volt, valamelyik főméltóság – egy Árpád-házi dux társaságában – személyesen látogatott el, és az uralkodóval közvetlenül szerződött. Ilyen volt például Árpád fia Tarhos és Bogát harka(?) szerződése Berengárral vagy Tevel fia Tormás és Bulcsú harka szerződésmegújítása Bíborbanszületett Konstantinnal, aki a Bizáncba jött szerződő feleket barátaivá fogadta, és a megkeresztelkedett Bulcsút római patríciusi ranggal tüntette ki.

A nyugati „békeövezet” létrehozása és a távolsági kalandozások kezdete

921-ben Árpád fia Tarhos és Bogát harka(?) jelent meg seregével Veronában, akkortájt, amikor Berengár – 915 óta megkoronázott császár – ellen hűbérurai összeesküvést szőttek, és Rudolf burgundiai királyt akarták behívni ellene. A két magyar vezér, kiket [[../l/Liudprand krónikás|Liudprand]] rexnek titulál, és Berengár legjobb barátainak (amicissimi) mond, bizonyára nem először fordult meg Itáliában a barátsági szerződés megújítására. Berengár hozzájuk folyamodott segítségért, és a Veronába érkező sereget a Bresciában tanácskozó főurakra küldte. Ulrik palotagróf elesett, Alberik ivreai őrgróf álruhát véve esett magyar fogságba, és vazallusa kastélyához vitette magát, ahol közemberi váltságdíjon váltották ki, Gilbert bergamói grófot viszont a magyarok kiszolgáltatták Berengárnak. Berengár ezt követően a magyarokat a bizánci uralom ellen fellázadt és a capuai hercegséghez csatlakozott Dél-Itáliába küldte, melynek Bizánchoz való visszabocsátása érdekében I. Romanosz császár hiába küldött követséget Landul capuai herceghez. 922. február elején lovashad jelent meg Apuliában, és a nép nyilakat vélt látni a levegőégen.

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

Hogy az új irányváltozás Szabolcs nevéhez fűzhető, azt egy Szabolcs nevű falu valószínűsíti a Balkánra vezető út kapujánál, a Fruska-Gora délnyugati oldalán, ahonnan nemcsak a kereskedőket lehetett „dézsmálni”, hanem a hadizsákmány részesedés is biztosítható volt. Ugyanezzel hozható kapcsolatba az a sajátos helynévsorozat, amely arra mutat, hogy a nyugati gyepűk előterében a második generációbeli hét vezér mindegyike kapott egy-egy folyóvölgyet – Konstantin császár közlésével magyarázva – abból a célból, hogy ha erről az oldalról támadás érné az országot, a folyóknál felvonuljanak. A Gyöngyösnél Bogát, a Répcénél Huba, az Ikecs-Siónál Szabolcs, az Ikvánál Harka, a Duna és Vág közén pedig Ete és Tevel szálláshelyének nevét őrzi egy-egy falunév.

Koppány lázadása

Somogyvár körül Bogát és Fajsz hozott létre – javarész rabszolga-lakossággal – udvarhelyet; ezek Koppány kezére jutottak.

Irodalom

Tétény és Bogát kérdésére lásd Györffy György, Archeológiai Értesítő 97. 1970. 217–219; Bogátot gyula méltóságot viselőnek véli Sz. De Vajay ([Eintritt des ungarischen Stämmesbundes in die europäische Geschichte 64–65), de az a körülmény, hogy Anonymus Bulcsúval rokonítja, megengedi a feltevést, hogy harka tisztséget viselt kezdetben. A Anonymus-féle Bogát fia Bulcsú és a Konstantin-féle Kál fia Bulcsú leszármazás ellentmondását Gyóni Mátyás (Magyar Nyelv 34. 1938. 86–96, 159–168) azzal vélte feloldhatónak, hogy a Kál nevet a káliz népnévből vezette le (s ebben követte őt például Herényi István, Századok 105. 1971. 361), de Gyóni utóbb rájött, hogy tévedett (Gyóni, A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei 65).