Boleszlav cseh fejedelem

A Múltunk wikiből

Kegyetlen Boleszlav, csehül Boleslav I. Ukrutný, angolul Boleslaus I the Cruel

died July 15, 967 or 972
the duke (dux in latin, which means sovereign prince) of Bohemia from 929 or 935 to his death
Angol Wikipédia
Boleslav I Bohemian

Györffy György

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

A csehek megkeresztelkedését elindító fejedelmet, Szent Vencelt még 935 őszén pogány öccse, Boleszlav saját kezűleg megölte, és felmondta a németeknek fizetendő évi adót; 500 márka (kb. 110 kg) ezüstöt és 120 ökröt. Megtámadott egy szomszédos, a németeknek hódoló szláv törzsfőt, s midőn e törzsfő a szászok segítségét kérte, Boleszlav az ellene Csehországba nyomult két német sereget megverte. Ottó a függetlenné vált Csehországot ezúttal nem támadta meg újra, és a cseh fejedelem tizennégy éves nyugalmat élvezett, ami lehetővé tette számára a magyar fejedelmekkel való békét. Az a körülmény, hogy a magyarok 938-ban Csehország irányából szláv vezetőkkel támadtak Szászországra, csaknem bizonyossá teszi, hogy az akció Boleszlavval szövetségben történt.

Az utolsó nyugati hadjáratok és az augsburgi csata

947 végén meghalt Bertold bajor herceg. Ottó, hogy Bajorországot még erősebb szállal kapcsolja birodalmához, öccsét, Henriket nevezte ki bajor hercegnek. Ezt hallva, 948-ban egy nem jelentős magyar sereg – mintegy kisérletképpen – támadást intézett Bajorország csehekkel szomszédos végeire. Minthogy a támadók a Dunától északra fekvő Nordgauig nyomultak, valószínűleg a nyitrai dukátus területéről indultak ki, és talán nem a csehek tudta nélkül. Henrik azonban készen állt, és a támadást szétverte. Két év múlva az akció megismétlődött, amikor Boleszlav cseh fejedelmet, a magyarok virtuális szövetségesét német támadás érte. 950 nyarán Ottó király és Henrik herceg erős serege nyomult Prága ellen. Miután a németek Boleszlav fiát, az ifjú Boleszlavot július közepén Nimburg várában ostrom alá vették, az apa megtört, és Ottóhoz járulva behódolt. Feltehetőleg Boleszlav kérésére történt, hogy júliusban, amikor a magyarok nem szoktak hadjáratot indítani, a Duna északi oldalán magyar sereg vonult a Csehországgal határos Nordgau felé. 950 augusztus 9-én, körülbelül ugyanakkor, amikor Boleszlav megadta magát, a magyarok a Luhe folyónál megsemmisítették a bajor sereget.

Ottó Szászországból elindulva futárokat küldött hűbéruraihoz, és csatlakozásra szólította fel őket. Mire Augsburghoz ért, 8 légióból állt serege. Három bajor légiót a beteg Henrik küldött; ez lett az élcsapat. A negyediket, a frank légiót, Vörös Konrád vezette, az ötödik, számban a legnagyobb, a szász királyi sereg volt, a hatodik és hetedik, sváb légiót Burghardt herceg vezette, a nyolcadik, cseh légió Boleszlav fejedelem vezetésével a hátvédet adta, és a tábort őrízte. Egykorúak 23 000 főre teszik a sereg létszámát; ma 10 000 és 20 000 közötti létszámra becsülik.

A magyarok létszámát egyes német krónikák 100 000-nél is többre tódítják. A német gyalogoshaddal szemben a magyarok sok lovasa és vezetéklova nagyobb tömegűnek tetszhetett a ténylegesnél, de tudva azt, hogy ez a had csak alig negyedrésze volt a magyar haderőnek, bizonyos, hogy jóval 20 000 alatt volt.

955. augusztus 10-én a magyar sereg Augsburg mellett a nyugatról közelgő német haddal szemben vonult, ugyanakkor egy seregszárny a Lechen átkelve, hátulról megtámadta a német tábor felől elhelyezkedő cseh légiót. A támadást sikerült visszaverni, amit Widukind nem a cseheknek, hanem az őket megsegítő sváboknak és Konrád frankjainak tulajdonít, de a Sankt Gallen-i évkönyvek szerint a csehek verték meg Lél seregét. A megkerülő hadmozdulat a magyar taktika szerint a katonai segédnépek feladata volt, s így ez a sereg a Lél vezette kabar-székely haddal azonosítható. A német fősereg is ellenállt Bulcsú hadereje nyílzáporának, noha Konrád herceg torkán nyíltól találva halt meg, és amikor a nehéz fegyverzetű falanx megindult, a magyarok egy része futásnak eredt, amitől felbomlott a hadrend. A Lech átkelője felé siető magyar seregről az Augsburg falairól figyelők kezdetben meg sem tudták állapítani, hogy a magyarok hadmozdulatot hajtanak-e végre, avagy menekülnek. Bár a csatában és a Lech folyón való átkeléskor sokan ott pusztultak, a menekülők vesztesége ekkor még nem volt sokkal nagyobb, mint a győzteseké.

Mivel Boleszlav cseh fejedelem nem vett részt a magyar had üldözésében, hanem seregével az elbai szláv hadszíntérre követte Ottó királyt, valószínűbb, hogy Lél és a csehek ütközete az augsburgi csata első nagy összecsapásának emlékéből fakadt, amellyel összekapcsolták Lél elfogásának hírét.

Az augsburgi csata vélt és valós jelentősége

Mindehhez hozzájárult az is, hogy Ottó királyt személyi és családi törekvései más célok felé vonzották. 951-ben, az olasz királyi cím megszerzésekor Paviából követséget küldött Rómába II. Agapit pápához, hogy a császári koronát elnyerje. Ezt nem sikerült elérnie, de továbbra is ez maradt egyik fő törekvése. Szász uralkodóként a kelet felé törés, a „Drang nach Osten” színteréül a szomszédos elbai szláv területet választotta. Már az augsburgi csata előtt megfogadta, hogy ha győz, Merseburgban püspökséget alapít, és itt levő udvarházát felajánlotta e célra. Ide sietett vissza Augsburg mellől, s miután októberben Reknitz mellett legyőzte a német lázadókkal szövetkezett szlávokat, a keleti markokban a kereszténység és a németség elterjesztésére törekedett.

Csehekkel kapcsolatos politikájában megelégedett a 950-ben elért hűbéri függéssel, sőt a 955-ben hűnek bizonyult Boleszlav cseh fejedelmet azzal jutalmazta, hogy szabad kezet adott neki a saját portáján való „Drang nach Osten”-re; Boleszlav az elkövetkező évtizedben a magyarok által feladott Felső-Morvaországon át benyomulhatott a viszlyánok központjába, Krakkóba.

A külpolitika átfordulása

Semmi nyom nincs arra, hogy a cseh Boleszlavval harcra került volna sor: cseh kereskedők átkelése Magyarországon és magyar kereskedők látogatása Prágába a 960-as években kifejezetten békeállapotra mutatnak.

Géza békés külpolitikája

Ibrahim ibn Jakub 965. évi adata arra mutat, hogy Augsburg után Boleszlav cseh fejedelem keleti irányba terjeszkedett, és elfoglalta Morvaország felső felét és Krakkót.