Borié Egyed

A Múltunk wikiből
A Szent István-rend tagjai

Ember Győző

Az Államtanács

E sorok írójának, darabról darabra átnézve – amikor még megvoltak – az Államtanács 1761 és 1765 közötti iratait, lehetősége volt megállapítani, hogy Mária Terézia 1761 óta minden magyar ügyben, amelyet elébe terjesztettek, az Államtanács meghallgatása után s majdnem mindig javaslatának megfelelően döntött. Ez a tény a magyar állami függetlenség, a kormányzati önállóság sérelmét jelentette, még abban az esetben is, ha az idegen tanácsosok valóban csak az egész birodalom érdekét tartották szem előtt, és az osztrák–cseh tartományokat Magyarországgal szemben nem részesítették előnyben. Ezt pedig csak igen kevésről mondhatjuk el közülük, az Államtanács első tagjai közül egyedül Borié Egyed báróról. A többiek Magyarországot, még ha akaratlanul is, másképp nézték, mint a birodalom osztrák–cseh tartományait, azok javára téve különbséget. Ebből az ország fejlődésére káros következmények származtak. De ha elfogulatlanul akarunk ítéletet mondani az Államtanács magyar politikájáról, nem tagadhatjuk, hogy az ország érdekét szolgáló javaslatai is voltak, nem is csekély számban. Ha pedig az egész Habsburg Birodalom szempontjából nézzük működését, igen magasra kell értékelnünk. Mindazoknak a reformoknak, amelyek Mária Terézia uralkodásának második, felvilágosult felében születtek, az Államtanács volt a szülőhelye.

Az Államtanács volt a politikai iskolája II. Józsefnek, aki kezdettől fogva részt vett a tanács munkájában. Reformjai, amelyeket jozefinizmus néven foglal össze a történetírás, csírájukban szinte mind kimutathatók Kaunitz Vencel államminiszter és Borié Egyed államtanácsos votumaiban, akik államférfiúi tehetségben és aktivitásban messze kimagaslottak az Államtanács első hat tagja, de talán még az utánuk következők közül is.

Borié Egyed báró különösen megérdemli, hogy neve hazánkban minél ismertebbé váljék. Nemcsak azért, mert a magyar ügyeknek az Államtanács első éveiben ő lett a legjobb ismerője, a legtöbb javaslatot ő készítette, hanem mert javaslataiban, bár mindig az egész birodalom érdekét tartotta szem előtt, Magyarországot a birodalom részének tekintette, nem különböztette meg hátrányosan a többi résztől. Bár minden Habsburg uralkodónak mindig ilyen tanácsosai lettek volna.

H. Balázs Éva

A teréziánus korszak bel- és külpolitikája

Kaunitz herceg a diplomáciai életet a Versailles-ban elsajátított stílusban vezette. Poroszellenessége az uralkodónőével teljesen megegyezett, s csakúgy, mint ő, a hétéves háború lezárta után minden konfliktust el akart kerülni. „Azon a véleményen vagyok, hogy az Osztrák Monarchia az államélet bölcs megszervezésével olyan hatalomra emelkedhet, hogy a leglátványosabb hódítások is feleslegesekké válnak.”[1]

Elsősorban az ő szerepe és Borié államtanácsos befolyása érvényesült évtizedekig a belpolitikai reformok azon sorozatában, melyek a parasztság helyzetének jobbítását célozták. A sokat emlegetett úrbéri rendelet kibocsátása nem csupán a magyar nemesség 1764-es magatartásával szembeni akció volt. A morva, a cseh vidékek jobbágyainak megmozdulásai, a dunántúli parasztok kissé mesterségesen előidézett tiltakozásai a súlyosan eladósodott monarchia teljes csődjével fenyegethettek.

Kaunitz kancellár

A direktívák Kaunitztól származtak. Nem dolgozott annyit – különösen nem magyar ügyekben –, mint a fáradhatatlan Borié (kinek 1770-ig vitt szerepét Ember Győző alapvető tanulmánya tisztázta), de rangja, a nemzetközi életben kivívott tekintélye, Mária Teréziára gyakorolt különleges hatása kimondott szavának döntő jelentőséget adott.

Sonnenfels professzor

Szinte baráti kapcsolatba került a reformtörekvések idősebb támogatóival, a jozefinus egyházgyakorlatot képviselő Rieggerrel, a magyar ügyekkel sokat foglalkozó Borié államtanácsossal s a bécsi felvilágosodás más kimagasló képviselőivel. Borié, bár 14 évvel idősebb volt Sonnenfelsnél, baráti szeretettel és megértéssel támogatta. Sok hasonlóság fűzte őket egymáshoz: az absztrakt és logikus gondolkodás, a racionalizmus, nem utolsósorban pedig a populációs elmélet. Boriét sokan a teréziánus népesedéstudomány atyjának nevezték. Boriénak köszönhette Sonnenfels egyetemi tanári kinevezését az újonnan alapított államtudományi tanszékre, 1763-ban.

A törekvő mezőváros, a süllyedő-emelkedő királyi város

Itt sokszor hivatkozunk a „magyar szakértő” Borié államtanácsos javaslataira, arra, hogy a klérussal, a világi nemességgel szemben a városi polgárságot is –, a jobbágy mellett –, az állam támaszának tekintette. A városok számát szaporítani, súlyukat az országgyűlésen –, amíg egyáltalán volt – növelni kívánta.

Vörös Károly

Az úrbérrendezés

Kaunitz kancellár és Borié államtanácsos érdeme a felismerés, hogy az adóalap védelmében fékezni kell a jobbágy földesúri kizsákmányolását.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászatának ismeretlen fénykora

Borié államtanácsos 1768. évi nyilatkozata szerint a Habsburg Birodalom bányái évi 17–18 vagy még több millió jövedelmet hoznak az államkincstárnak, s a kormányzat nagy figyelmet fordított e jövedelem gyarapítására.

H. Balázs Éva

A jozefinus kormányzat bel- és külpolitikájának irányvonalai

A robotnak természetben vagy pénzben történő megváltásáról sokat vitáztak az Államtanácsban – Boriével szemben Kaunitz a készpénzben történő megváltás mellett volt, vagyis a radikális, a szabadulást könnyítő újat képviselte. Ekkor hangzott el Kaunitznak az a nevezetes javaslata is, hogy ínséges években a paraszt szabad költözését is meg kell engedni. Ha a földesúr nem tudja a parasztját eltartani, megszűnnek a kötelezettségek. Kaunitz figyelemmel kísérte a cseh- és morvaországi vizsgálatokat, és nagyon jellemző volt javaslata: a morvaországi Bruck apátja kapja meg a Szent István-rend nagykeresztjét, szerzetesei pedig emlékérmet, mert a jobbágyokkal önként és kedvező módon kötöttek úrbéri egyezséget.

A hetvenes években József rendszeresen beszámol öccsének, Lipótnak a robotproblémák tárgyalásairól. Leveleiből kibontakozik a Borié és Kaunitz között régtől fennálló ellentét.

Lábjegyzet

  1. Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatskanzlei. Vorträge. Vol. 94. 1764.

Irodalom