Boril bolgár cár

A Múltunk wikiből
bolgár cár (1207–1217)
Wikipédia
Seal of Boril
1210
Iwachin szebeni ispán vezeti a Boril bolgár cárt segítő csapatot, melyben szász, román, székely és besenyő egységek is vannak.
1213–1214
Boril bolgár cár lányát eljegyzik II. Endre fiával, Bélával. Nándorfehérvár, Barancs és környéke magyar kézbe kerül.

Kristó Gyula

Idegen etnikumok

A tatárjárásig terjedő időszak magyarországi okleveles anyagában hatszor történik említés magyarországi románságról. Időben legkorábbi vonatkozást egy 1250. évi királyi oklevél nyújtja, amelyben IV. Béla király megerősítette II. Endre király adományát Iwachin szebeni ispán részére, aki a Boril bolgár cár elleni hadjáratban szászokat, románokat (Olacus), székelyeket és besenyőket maga mellé véve harcolt. Ez az esemény 1210-ben történt; ez az első nyoma annak, hogy a magyar királyság felhasználta, adott esetben katonai szolgálatra, a feltehetően már magyar államterületen élő románságot.

Imre és III. László

Több oklevelünkben nyoma maradt Imre király egy rejtélyes ellenfelének. Legkorábban III. Ince pápa 1202. november 9-i levelében fordul elő — Imre király korábbi levelére történő hivatkozással — Gubanus ellenségeskedése Imrével szemben. Későbbi diplomák hol Imre Gubasel csatáját, hol Imre által Görögországban a Gubatusok meghódítását említik. A hadiesemény balkáni vonatkozása kétségtelen; ezt megerősítheti az is, hogy 1213 táján II. Endre király szintén a Gubatusok elleni hadjáratot tervezett, ami a Boril kori bolgár viszonyokkal függhet össze.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

  • Kalojan utóda és rokona, Boril (1207–1217) nem tudta folytatni elődje hódító politikáját. 1208-ban csatát vesztett Philippopolisznál (Plovdiv) Balduin utódával, Henrik latin császárral (1206–1216) szemben, s a latinok megkezdték Bulgária területének elfoglalását. Részt kért magának Bulgária területéből Szerbia, ahol Vukan 1208. évi halála óta István egyedül kormányozta az országot. Belső ellenzék is fellépett Boril ellen Vidinben és környékén. Ebben a helyzetben Boril II. Endre segítségét kérte, aki 1210-ben Iwachin szebeni ispánt küldte szász, román, székely és besenyő csapatokkal Boril támogatására; az ispán teljesítette megbízását, Vidint visszajuttatta Boril kezébe. A fegyveres segítséget követően családi kapcsolat kiépítésére is sor került a bolgár és a magyar uralkodóház között. 1213 végén vagy 1214 elején magyar követek jelentek meg Boril székhelyén, Tirnovóban, hogy Boril leányát eljegyezzék II. Endre fiával, Bélával. Boril leányának további sorsáról nincsenek adataink. Minden bizonnyal e leány hozománya volt az Al-Dunától közvetlenül délre elterülő vidék, Belgrád és Barancs körzete, amely 1203–1213/1214 között Bulgáriához tartozott, de amely a későbbi években — így Barancs 1217-ben — már magyar fennhatóság alatti területként tűnt fel.
  • Az éppen a latin császári trónon ülő Henrik, aki még 1213-ban Boril bolgár cár családjával létesített dinasztikus kapcsolatot, most a szerbek felé igyekezett tájékozódni. Alapvető oka ennek az volt, hogy 1214-ben az epiroszi despotaság élére lépő Theodórosz Angelosz szerb segítséggel támadta meg és győzte le csatában a latin császárság erőit. Henrik császárnak elemi érdeke volt a szerbek eltántorítása az epiroszi politikától. A császár szerb orientációja a bolgár szövetség felmondását is jelentette volna, de a szerb szövetség nem jött létre, s II. Endre sem változtatott a bolgárok irányában barátságos politikáján, összeütközése pedig azzal az Istvánnal sem támadt, aki III. Honoriustól királyi koronát kapott, s akit továbbra is a balkáni politika ügyei kötöttek le.
  • Endre Bulgáriában fejezte be házasságokat kovácsoló politikáját, ahol Boril félreállításával II. (Aszen) Iván uralkodott 1217 óta; ő II. Endre legidősebb, tizenhárom év körüli leányát, Máriát jegyezte el.