Bory Mihály

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Wesselényi-összeesküvés

R. Várkonyi Ágnes

Katonamozgalmak, parasztfelkelések Horvátországban

Zrínyi körül már 1646–1650-ben kezd kikristályosodni egy szűk főúri csoport, az 1650-es évek közepén ez a kör kitágul, köznemesek és más főurak csatlakoznak hozzá a közös cselekvés érdekében. Főleg Nyugat- és Északnyugat-Magyarország evangélikus köznemesei köréből kerültek ki hívei. Ezek a kereskedői vállalkozások révén gyarapodó köznemesek, részben már városi lakosok, műveltségüket külföldet megjárt tanítómesterek keze alatt, esetleg külországi egyetemet látogatva, vagy könyvekből szerezték meg. A főméltóság-viselők mellett hivatali munkát vállalva elég széles politikai ismeretekre tettek szert, rendszeresen jártak Bécsbe, és otthonosak voltak a vármegyék gyűlésein. Jellegzetes megtestesítőjük Vitnyédi István és Bory Mihály. Zrínyi és köre az 1655. évi országgyűlés után a rendi főméltóság-viselőkkel összefogva, és a különböző egyházak híveit megegyezésre intve akar egységet teremteni. Lépéseket tesznek, hogy megszervezzék a vármegyei nemességet, és szorosabb kapcsolatot teremtenek II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel.

Az 1662. évi országgyűlés

Bory Mihály a helyenként már az idegkimerültség tüneteit mutató nádort csillapítva, azon fáradozott, hogy a tárgyalásokat országos érdekű ügyek irányába fordítsák.

„A század főnixe”

  • Batthyány és Nádasdy ellentéteit Vitnyédi és Bory Mihály tudatos munkálkodásával sikerült elsimítani.
  • Hiába várta az ország társadalma évtizedek óta az időt, amikor a török ellen fordulhat, a köznemesség számos csoportja elzárkózott, hogy fegyverrel vagy anyagiakkal részt vegyen a háborúban. Alig hangzott el ugyanis a jobbágyokat fegyverbe szólító nádori kiáltvány, a földesurak máris parasztfelkeléstől tartottak. Október elejére mégis szép számú, különböző becslések szerint összesen mintegy 20–25 ezer főnyi magyar haderő gyűlt össze. Bory Mihály beszámolói bizakodást tükröznek, azt írja, hogy országos tábor készül, és az egész ország figyelmét magukon érzik.

Magyar külpolitika és az európai törökellenes koalíció

1663. szeptember 8-án tehát a főméltóságok kőszegi tanácskozása úgy döntött, hogy a valószínűleg már korábban elkezdett tárgyalások folytatására Regensburgba küldik Bory Mihályt. Nem szabad a kedvező alkalmat elszalasztani, mert ez a mulasztás akkora veszteséget okozhat, melyet száz vagy még annál is több esztendő alatt sem lehet helyrehozni.

E külpolitikai akciónak azonban két nagy nehézséggel kellett megküzdenie.

A magyar főurak és vármegyék közül többen ellenezték, hogy külföldi csapatok jöjjenek az országba. Ezzel a felfogással vitázva, írta Zrínyi még az év májusában: Magyarország népe kevés ahhoz. hogy maga állhasson ellen a töröknek, az ilyen vélemény „álomnak és magunk édesítésének tetszik”.[1] A másik nehézség, hogy a nemzetközi segítség megteremtését főleg a törvényesség és a törvényen kívüliség beretvaélén egyensúlyozva kell véghezvinni.

A téli hadjárat

Az eszéki híd felégetésének hírét Zrínyi Péter személyesen vitte meg Regensburgba. Hamarosan egész Európa a török ellen készülő nagy háborúról beszélt. Bory Mihály február végére meghozta János Fülöp hivatalos értesítését Magyarország nádorának a birodalmi gyűlés végzéséről (1664. február 15.): a francia királlyal és más hatalmakkal ligát alakítottak a török kiűzésére. Wesselényi ezt mint a nemzetközi koalíció erejével országot szabadító hadjárat megindulását bejelentő dekrétumot szétküldte a vármegyéknek, és az Áfium gondolatait visszhangzó kiáltványban harcba szólította az országot. „Fegyvert fogtak – írta –, Istenes ligát és szövetséget tettek az egész kereszténységből álló nagy hatalmasságok.” Amire generációk vártak, végre bekövetkezett, „serkenjen föl, vegyen erőt, éberkedjék, serénkedjék és jó példa adással” segítse az országért összefogott nemzetek igyekezetét.[2]

A magyar főméltóságok mozgalma szinte szárnyakat kapott, számolt be Bory Mihály Reifenberg bárónak, János Fülöp belső tanácsosának és titkárának az eszéki siker és a dekrétum hatásáról – miközben tájékoztatta, hogy nagy munkával készítik elő a tavaszi hadjáratot, mert meggyőződtek róla: elérkezett az ország felszabadításának rég várt ideje.

Benczédi László

A rendi szervezkedés kibontakozása

A kibontakozó szervezkedés szervezeti központja Wesselényi halála után is a nádor murányi vára maradt, ahol a nádor özvegye, Széchy Mária és az ő bizalmi emberei, Nagy Ferenc, a Wesselényi-birtokok jószágkormányzója, valamint Bory Mihály, ekkor éppen korponai kapitány tartották kezükben a konspiráció szerteágazó szálait. E murányi csoport mindennapi életére a különböző adásvételi, hitel- és zálogügyletek, a folytonos pénzzavarok és a súlyos adósságok voltak jellemzőek, melyek egyrészt elmérgesítették a viszonyt – főként a Wesselényi-birtokok kiárusítása kapcsán – a közös politikára szövetkezett Nádasdy, Zrínyi, illetve Széchy Mária között, másrészt a szorongató anyagi gondok minden józan megfontolást elvető, azonnali politikai orvoslásra ösztönözték a murányi udvart. Ebből az adósságokban fuldokló, sivár anyagi háttérből – és részben Nádasdy egyéni becsvágyából is – hajtott ki a rendi szervezkedés első nagyobb akciója, az 1668. szeptemberi felkelés terve, az a vállalkozás, amelyet a korabeli források általában az „első vagy nádori összeesküvés” néven emlegetnek.

Az 1668. szeptemberi felkelés terve

A sok izgalom és reményeik meghiúsulta felőrölte a murányi összeesküvők idegeit, s Bory Mihály útján feltárták az összeesküvést a bécsi udvar előtt. Szolgálataik jutalmául nagy összegű pénzkölcsönt kaptak, s a hitelezőkkel szemben 3 évi haladékot nyertek valamennyi adósságukra. A bécsi udvar pedig (melynek élén ekkor, Porcia 1665 februárjában bekövetkezett halála után, Lobkowitz főudvarmester állt) – egyelőre anélkül, hogy a beavatkozásnak szükségét látta volna – 1668–1669 fordulóján immár a leghitelesebb helyről, részletes dokumentáció alapján tájékozódhatott az ellene irányuló magyarországi mozgolódásokról.

Lábjegyzet

  1. Zrínyi levele ismeretlennek, Csáktornya, 1663. május 2–15. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 327.
  2. Wesselényi kiáltványa a vármegyéknek, Stubnya, 1664. február 29. TT 1892. 723–724.

Műve

Az országgyűlésről az idézetteken kívül: Bory Mihály levelei Mednyánszky Jónásnak, Pozsony, 1662. július 3., július 24. Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hung. Specialia, Fasc. 309. Konv. A. fol. 12. 14–15.