Bretiszlav cseh herceg

A Múltunk wikiből

Megújító Břetislav, a cseh Achilleus, csehül Břetislav Obnovitel

1002 k. – 1055. január 10.
cseh fejedelem 1034-től haláláig
Wikipédia
1039
II. Konrád német király meghal. Fia, III. Henrik követi a trónon, aki hadat indít Bretiszlav cseh herceg ellen.
Péter pusztítja az osztrák határvidéket.
1040
ősz: III. Henrik hadjáratot indít Bretiszlav cseh herceg ellen, de a Péter által segített cseh hercegtől vereséget szenved.

Györffy György

Kelet-nyugati hídverés és német terjeszkedési kísérlet

Prágai Cosmas 1110-ben, javarészt szóhagyomány alapján írt krónikájában az írja, s ebben számos későbbi krónikás követi őt, hogy Bretiszlav morvaországi cseh herceg 1030-ban „szétszórta a magyarokat és földjüket Esztergomig pusztította”.[1] Mivel erről egyetlen egykorú forrás sem szól, és Bretiszlav valójában III. Henrik 1042. és 1051. évi hadjáratában vett részt, Esztergomig pusztítva a Kisalföldet, erről viszont Cosmas hallgat, valószínű az a magyarázat, hogy Cosmas a későbbi cseh hadjárat emlékét kapcsolta az 1030. évi hadjárathoz.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

Elsőként Bretiszlav cseh herceg látta elérkezettnek az időt függetlensége kiharcolására és hatalma gyarapítására. Mindenekelőtt a forrongástól és belháborútól földre sújtott Lengyelország megrablásából nem akart kimaradni. Szövetségest keresve Péterhez fordult, annál is inkább, mert Kázmér lengyel trónörökös 1034 óta Magyarországon élt száműzetésben, és követei útján kérte, hogy Péter továbbra is tartsa Kázmért fogságban. Péter bizonyára szívesen megtette volna ezt, ha cserében biztosítva látja a Vazul-fiak ártalmatlanná tételét, Levente és Endre azonban idejében eltávozott Csehországból Lodomériába, majd a besenyők földjére, s így Péter sem tartóztatta Kázmért, amikor ez anyjához, a német Richeza hercegnőhöz Németországba akart távozni. Bretiszlav lengyel hadjáratán elpusztította Poznant és Gnéznát, ahonnan elhozta Szent Adalbert hamvait is.

Az új német császár, a fiatal, energikus III. Henrik először is Kázmért 500 lovas kíséretében hazaengedte Lengyelországba, majd hadjáratot indított Bretiszlav ellen. A cseh–magyar együttműködés keretében Péter pusztító támadást intézett az osztrák határvidékre, annak ellenére, hogy az nővérének férje, Adalbert őrgróf őrizetére volt bízva; Bretiszlav ugyanekkor a német túlerővel szemben behódolt. Henrik 1040-ben a renitens Bretiszlav ellen újabb hadjáratot indított, de ekkor súlyos vereséget szenvedett az egyesült cseh–magyar seregtől.


A császárnak ez jó ürügy volt a hadjárat megindítására. 1042 nyarán betört az országba, lerombolta a magyar kézen levő Hainburg és Pozsony határvárat, majd Bretiszlav cseh seregével egyesülve, a Duna bal partján a Garamig hatolt, és itt kilenc várat – feltehetően Sasvárt, Boronát, Sárvárt, Trencsént, Bolondócot, Bányát, Galgócot, Nyitrát és Barsot – elfoglalt. A nyitrai dukátus kezére esvén, Pétert akarta beültetni a hercegségbe, de az ott lakó magyarok kétségbeesett tiltakozására elállt tőle, és Bretiszlav kérésére Szent István Csehországban tartózkodó unokaöccsét helyezte be.

A német támadás és egy nomád invázió elhárítása

III. Henrik császár 1051 nyarán Passauba hívta össze a birodalmi sereget. Nagy Károly óta nem gyűlt össze ilyen roppant had a „hunok” leigázására, mint III. Henrik bajor, karantán, lombard, burgund, frank, sváb, szász, cseh és lengyel légiókból álló serege. A Duna melletti benyomulás a téli esőzések okozta vizek miatt reménytelennek látszott, ezért a had zöme délnek, a Mura völgye felé kanyarodott, és a Zala forrásvidékénél nyomult be lakott magyar területre. Végighaladva a Kemenesalján és a Bakony északi peremén Fehérvárat Mór felől akarták elfoglalni. Ugyanakkor Gebhard püspök a Dunán hajókkal ereszkedett le, Welf karantán és Bretiszlav cseh herceg pedig a Duna feletti vidéket dúlta, ahol Béla országolt.

Endre kerülte a nyílt összecsapást, s az idegen sereg útvonala előtt mindent kiürített, hogy ne juthassanak élelemhez. Magyar és besenyő lovasok távolról kísérték a benyomulókat. Nappal alig mutatkoztak, de besötétedéstől hajnalig folytonosan csípkedték, zavarták a pihenő tábort. Közben Endre portyázói kezére került Gebhard püspöknek Győrből a császárhoz menesztett futára egy levéllel, amelyben Gebhard az iránt érdeklődött, hogy az élelemszállító hajókkal hova vonuljon. Endre király a levélre notáriusával, Miklós püspökkel íratott választ, amelyben utasította Gebhardot, hogy sürgősen vonuljon vissza és hajóit süllyessze el. A hamis levelet egy magyarországi német hospes vitte el Gebhardnak, aki az északi seregszárnnyal tüstént kivonult Magyarországról.

Lábjegyzet

  1. Gombos I. 802.

Irodalom