Berezne

A Múltunk wikiből
(Brezna szócikkből átirányítva)

ukránul Березне, oroszul Берёзно, lengyelül Bereźne

city in Rivne Oblast, Ukraine, located on the Sluch River north of Rivne
angol Wikipédia
Berezne Forestry College
1702. február vége
Rákóczi és Bercsényi a kelet-galíciai Brezna várában rejtőzik, Sieniawski belzi palatinus és felesége birtokán.
1703. április eleje
A magyarországi elégedetlenek megbízásából Pap Mihály és Bige György felkeresi Rákóczit Brezna várában, azzal a kéréssel, hogy álljon harcuk élére.
1703. május 6.
Rákóczi és Bercsényi breznai kiáltványukban a Habsburgok elleni felkelésre szólítanak fel „minden igaz magyart”. Rákóczi Esze Tamást ezereskapitánnyá nevezi ki.

R. Várkonyi Ágnes

Főúri-nemesi szervezkedés (1698–1702)

A harcok dúlta Lengyelországban Rákóczi és Bercsényi a franciabarát főuraknál, először Mecinski minszki kastélyában, majd a magyar határhoz közelebb, Breznában, Sieniawski belzi palatinus biztonságos várában kapott menedéket. Sieniawski, a francia párt legtekintélyesebb tagja, közben a nagyhetmáni méltóságot is elnyerve átállt II. Ágost táborába, de felesége, Sieniawska Ilona Erzsébet mint titkos francia ágens változatlanul a lengyel királyi trónhoz vezető utat egyengette férje számára, a magyar főurakat nagy ügybuzgalommal, de a lengyel pártharcok érdekében segítette. Du Héron eközben elérte, hogy XIV. Lajos személyi jellegű segélyként összesen 20 ezer livre-t utalt ki a bujdosó főurak számára, és érdeklődött a rendelkezésükre álló eszközök, hazai kapcsolataik s szándékuk őszintesége felől.

Rákóczi a király kérdéseire adott válaszában és 1702. április 8-án kelt levelében már elhatárolta Magyarország ügyét a lengyel viszonyoktól. Hangsúlyozta, hogy egyedül Franciaországtól várnak segítséget, pénzt, tábornokot és egyes lengyel főuraknál lévő francia összegek átadására utasítást. Magyarországon számíthatnak az egész népre és az összes rendekre, de háborút csakis toborzott és rendesen fizetett csapatokkal kezdhetnek. A vállalkozás súlyát Rákóczi fejedelmi rangjával és családja egykori nemzetközi jelentőségével igyekezett érzékeltetni.

Közben Lipót császár 1702. május 15-i hadüzenetével nyilvánvalóvá vált, hogy a spanyol örökségért Savoyai Eugén lombardiai győzelmeivel már 1701 tavaszán elkezdődött háború európai méretű küzdelem lesz, s ez a körülmény amennyire segítette, annyira nehezítette is Rákóczi szándékát. XIV. Lajos külügyi államtitkárai ugyan átlátták, hogy Magyarország helyzete független a lengyel főúri politikától, viszont Rákóczi igénye, hogy Magyarország ügyét foglalják majd bele az európai általános békébe, már diplomáciai következményekkel járó támogatást kívánt. Erre pedig Franciaország nem vállalhatott kötelezettséget.

1702 őszén II. Ágost kiutasította Du Héront Lengyelországból. Úgy tűnt, hogy Rákóczi és Bercsényi minden fáradozása kudarcba fulladt. A Franciaország elzárkózása miatt súlyos helyzetbe került két magyar főúr megkísérelte, hogy a Thököly-emigráció segítségével törjön ki a fenyegető elszigeteltségből.

A törökországi kapcsolatok hiányos adatai szerint Rákóczi és Bercsényi 1702 elejétől állt összeköttetésben Thökölyvel. Követük, Szentiványi Sándor utasításai és Ferriol márki, konstantinápolyi francia követ jelentései szerint a két főúr török közvetítéssel is a francia király segítségét akarta elnyerni. Semmi támpontunk sincs azonban feltételezni, hogy a francia diplomácia ebben az időben lépéseket tett volna Thököly érdekében. A Porta engedélye nélkül pedig Thököly nem mozdulhatott. 1702–1703 fordulóján Rákóczi már arra is gondolt, hogy kolostorba vonul, vagy a svéd táborba, esetleg Törökországba megy. Ha mindez igaz, akkor számolt a realitásokkal. Helyzetük Lengyelországban kilátástalanná vált.

A népi kurucság mozgalmai (1702–1703)

„Mikor beszédemről rám ismertek, szívbéli örömükben sírva és kiáltozva lábamhoz borultak és akadozó szavakkal köszöntöttek” – számol be Rákóczi Vallomásaiban arról a kora tavaszi napról, amikor a követek rátaláltak Breznában. „Aztán baltát kértek, kettéhasították paraszt módra kezükben tartott botjukat, s előadták a küldetésükről szóló levelet.”[1] Beszámoltak róla, hogy a spanyol háború miatt a császári ezredek elhagyják az országot, de nincs sok vesztegetni való idő, mert Lipót császár újabb 12 ezer embert toboroztat, s ha késnek, német és itáliai harcterekre viszik az ország férfilakosságát. Mégis kétszer fordultak a követek, amíg Esze Tamás a tiszaháti felkelők nevében Brezna várában megállapodott Rákóczival.

A breznai szövetség és a tiszaháti felkelés

A teljes cikk.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A főurak és a köznemesek többségét Rákóczi támadása váratlanul érte, a jobbágyezredekben a parasztfelkelés rémét látta, nem bízott a breznai pátens országos ígéreteiben, s 1703 nyarán városokban és várakban keresett menedéket.

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A központi hatalom nem adta fel a breznai szövetség alapelveit. Göncöt és Diószeget, mivel lakói közösen fegyvert fogtak, Rákóczi 1706. évi rendelkezései kiemelték a földesúri hatalom alól.

Lábjegyzet

  1. Confessio Peccatoris. II. Rákóczi Ferenc Önéletrajza. Budapest, 1876. 141.

Irodalom

A breznai szövetség és a tiszaháti felkelés: A breznai találkozást és Rákóczi bejövetelét; Esze Tamásnak az előző fejezetben idézett tanulmányai és a következő források alapján rekonstruáltuk: II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai, Principis Francisci II. Rákóczi Confessiones, Gróf Károlyi Sándor Önéletírása, továbbá Pásztor Lajos, Károlyi Sándor Önéletirásának ismeretlen részlete, 1697–1703 (1945. 99–121); Esze Tamás, Acta Reviczkyána (Levéltári Közlemények 1954. 152–169). A breznai kiáltvány német és latin nyelvű nyomtatott példányai: Régi Magyar Könyvtár III. 4435–4437. A breznai pátens elterjedéséről: diószegi példánya Bóné András záradékával Archivele Statului Cluj-Napoca. Kemény József gyűjt. „Acta et Diplomata” 1703. július 13.