Brno

A Múltunk wikiből

csehül Brno, németül Brünn, magyarul régen Börén, latinul Eburodunum

Morvaország legnagyobb városa, egykori fővárosa, egyúttal Csehország második legnépesebb városa Prága után
Wikipédia]
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Stránská skála je skalním útvarem ležícím v nejsevernější části katastru brněnské městské části Brno-Slatina. cseh Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Stránská skála1
Špilberk vár (németül: Spielberg) egy régi vár Brnoban. Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Špilberk (02)
1645
július 18. Az erdélyi sereg a morvaországi Brünn alatt egyesül a svéd hadakkal.
augusztus 16. Az erdélyi hadak I. Rákóczi György utasítására elvonulnak Brünn alól.
1905. november
Választójogi tüntetések Bécsben, Prágában, Brünnben, Innsbruckban. Bécsben és Prágában összetűzés a rendőrséggel.

Gábori Miklós

A kultúrák összefüggései

Már a hatvanas évek végén ismert volt a csehszlovákiai Stranská skala és Předletice, amelyek egyidősek Vértesszőlőssel – noha a leletek minősége, mennyisége a nálunk feltárttal nem vethető össze.

Bóna István

IX. századi régészeti leletek

A IX. századi Kárpát-medence a régészeti lelőhelyek alapján
név megjegyzés
Lišen (Brno) lelőhely Karoling lelettel, IX. századi szláv telep, IX. századi szláv temető, avar hagyománnyal

Györffy György

Géza békés külpolitikája

Ibrahim ibn Jakub 965. évi adata arra mutat, hogy Augsburg után Boleszlav cseh fejedelem keleti irányba terjeszkedett, és elfoglalta Morvaország felső felét és Krakkót. Ez időben a Melknek megfelelő magyar határvárak Brünn (régi magyar nevén Börén) és Uherské Hradište lehettek. A Traisen folyóig terjedő terület 972. évi kiürítésével párhuzamosan történhetett Brünn vidékének feladása.

„Aktív” külpolitika

Midőn Vratiszlav 1061-ben trónra lépett, Morvaországot két öccse között osztotta meg: Konrád kapta meg a nyugati, Brünn körüli, Ottó pedig a keleti, Olmütz körüli részt.

Zimányi Vera

A városi ipar és iparosság

A pozsonyi mesterlegények jelentős része nem magyarországi illetőségű volt: a közeli Hainburg, Bruck an der Leitha, Wiener-Neustadt, Fischamend stb. városok mellett Brünn, Graz, Laibach, Augsburg, sőt egyes szászországi, pomerániai, württembergi, türingiai kisvárosok is szerepeltek származási helyükként.

Makkai László

A tizenhárom vármegye Rákóczi kezén

Így hiába egyesültek május 15-én az erdélyi és svéd előcsapatok, hiába érkezett júliusban Kemény és Rákóczi Zsigmond Brno alá, hogy a skót Gaudi András parancsnoksága alatt álló, kitűnő erdélyi tüzérség ágyúival lövessék a Torstensson által addig hiába ostromlott várost, hiába vonult maga a fejedelem is a Morva jobb partjára, ott már nem közös vállalkozásra, hanem csak búcsúra találkozott Torstenssonnal.

H. Balázs Éva

A monarchia jozefinus szabadkőművessége a teréziánus időszakban

A rózsakeresztesek a testvéri vallásosság tanát hirdették, de főleg alkimista és szellemidéző machinációkkal foglalkoztak és életelixíreket állítottak elő. Tanaik már korán átszivárogtak Hollandiából Angliába, de különösen a német okkultizmusra hatottak. Szász-, Porosz-, Bajorországban, Sziléziában, Mecklenburgban, de főként Prágában óriási volt az alkimista érdeklődés. Csak magában Bécsben 1760 táján a korabeli memoárok elképesztő számokat emlegetnek. Nyilvánvaló túlzással 6 ezer alkimistáról vélnek tudni. A tudomány ügyeit is irányító németalföldi van Swieten mindent elkövetett fölszámolásukra. Laboratóriumokat foglaltak le, bűnösnek talált embereket Spielbergbe záratták.

Kaunitz kancellár

A brünni és az austerlitzi szülői házban mozgalmas társadalmi élet közepette (mely alkalmas volt a jövendő államférfit mindennémű modorbeli finomságokra is kioktatni) folyt a házitanár vezette rendszeres tanulás, előadásokkal, ismétlésekkel, hozzáértők előtt lefolytatott nyilvános vizsgákkal.

Heckenast Gusztáv

Az iparfejlődés

A polgári eredetű tőke posztómanufaktúra-alapításai az 1760-as évektől kezdve szaporodtak el, főleg Morvaországban, elsősorban Brünnben.

H. Balázs Éva

Az alaptörekvés: közép-európai militáris nagyhatalom kialakítása

Mária Terézia – a maga érzelmes módján – szinte személyes hálát érzett a megvívott háborúk után a hadsereg minden tagja iránt, hiszen örökségét, a dinasztia ügyét védelmezték. Még apja alapította az invalidusok házát Pesten, de ez csak magyarországi, németalföldi és lombard hadfiakat vett fel. Ő gondoskodott arról, hogy államköltségen az örökös tartományokból is kerülhessenek ide gondozásra szorulók, és elrendelte, hogy hasonló intézményt létesítsenek Bécsben, Prágában és Brünnben.

A monarchia és Magyarország viszonyának átrendezése

Hat kormányzóságba zsúfolódtak a különböző múltú örökös tartományok és országok; a fővárosok Prága (Csehország), Brünn (Morvaország és Osztrák-Szilézia), Lemberg (Galícia és Bukovina), Bécs (Alsó- és Felső-Ausztria), Innsbruck (Tirol), Grác (Stájerország, Karintia, Krajna és a Gradiskával egyesített trieszti kormányzóság).

Novus ordo a társadalomban, a gazdaságban, a jogi életben

A korszak sok szép eredményét ki kell egészíteni – csak így teljes a kép – azzal, hogy Spielberg, Kufstein, majd Munkács ez időtől lesznek a politikai foglyok börtönei.

Benda Kálmán

A per a királyi kúrián

A többi 11 halálos ítéletet az uralkodó bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta. A „nemzet díszei”, ahogy Berzeviczy írta, hosszú évekre Kufstein és Spielberg börtöneibe kerültek, hogy közülük nem egy soha többé vissza ne térjen.

Mérei Gyula

A Habsburgok Lajtától nyugatra fekvő tartományainak gazdasági fejlődése és Magyarország

Technológiai oktatás az egyetemeken már 1781 óta folyt ugyan, de reáliskola csak 1809-ben kezdett működni Bécsben, 1811-ben Brünnben, 1834-ben Prágában, 1845-ben Grazban. Politechnikumok Prágában (1806), Bécsben (1814), Grazban (1844) létesültek. 1840 óta pedig az addig egyedüli selmecihez hasonló bányászati képzés indult Vordernbergben (1849-ben áthelyezték Leobenbe).

Az Első Osztrák Gőzhajózási Társaság megalakulása és működése, a vasútépítések, főként a Kaiser Ferdinand Nordbahn üzembeállítása gyorsította és nagy tömegű áru szállítására alkalmassá tette a közlekedést.

Mindez nagy tőkebefektetéseket igényelt, amelynek forrásai a kereskedőtőke jelentős felhalmozása, a bankházak tőkéi, illetve hitelei. A Habsburggok ausztriai és cseh–morva örökös tartományaiban elegendő belső erőforrás állt rendelkezésre az ipari forradalom útjára lépett tőkés vállalkozások finanszírozására.

Az ausztriai és a cseh–morva tartományokban elkezdődött ipari forradalom már 1848 előtt jelentős társadalmi átrétegződést eredményezett. A régi társadalmi viszonyokat és a feudalizmusra szabott árutermelés kereteit – nem csekély mértékben a kormánynak a feudális korlátok egy részét lazító vagy lebontó intézkedéseinek hatására is – a tőkés gazdálkodás rohamos előretörése a régi, feudális városokban és vidéken mindinkább szétfeszítette.

Vidéken a mindinkább a tőkés nagyüzemi gazdálkodáshoz közelítő nagybirtokon létrejött, vagy a vidékre húzódott tőkés ipar hatására a régi városokban keletkezett tőkés manufakturális és gépi nagyipari vállalkozások számának és méreteinek nagyobbodása együtt jelezte az ipari fejlődés elért fokát. Lazította a mezőgazdaságban a feudális függés, az iparban a céhes kézművesség bilincseit. Kézműiparos mesterek, kereskedőtőkés vállalkozók, nagybirtokosok alapítottak tőkés manufakturális, illetve gépi nagyipari technikával működő üzemeket.

Az örökös tartományok gazdasági, ezen belül ipari fejlődésének súlypontja a 19. század első felében a városokra helyeződött át, és ott a kereskedelemmel, szállítással, anyagmozgatással, ipari termeléssel foglalkozók, valamint az állami és magántisztviselők, oktatók, mérnökök, orvosok, ügyvédek és más értelmiségiek számának tetemes gyarapodását eredményezte. Bécs, a birodalmi főváros már a 18. század végén gazdasági központ volt. Lakóinak száma – a külvárosok nélkül – 1783 és 1848 között 207 979-ről 356 869-re emelkedett. Prága lélekszáma (az 1922-ben megállapított, mai Prága területére vonatkoztatva) 1780–1850 között 70 000-ről 157 000-re nőtt; Graz lakossága 1800-ban 32 100, 1840-ben 45 780, 1850 táján már 50 000 körül mozgott; Brünn   14 külvárosával együtt   1850 táján 45 000 lelket számlált. A cseh–morva, valamint az alsó- és felső-ausztriai iparban oly lényeges szerepet játszó ipari központok (Reichenberg, Böhmisch Leipa, Friedland, Linz, Wels, Gmunden, Steyr, Danewitz, Kapfenberg stb.) lakosságánál hasonló, ha nem is azonos arányú növekedési irányzat észlelhető a belső piac, az élelmiszer- és ipari nyersanyagelhelyezési lehetőségek gyarapodásának egyik jellemzőjeként. A magyarországi külső áruforgalom szempontjából vásárai révén oly jelentős német-sziléziai város, Boroszló lakossága 1800-ban 64 500 volt, 1850-ben 111 200 és 114 000 között mozgott.

A városok sűrűsége szintén a piaci kereslet mérésének – egyéb mutatókkal egybevetve – egyik lehetőségét kínálja. Alsó-Ausztriában 10, Csehországban 3, Morvaországban 4 négyzetkilométernyi területre jutott egy-egy város.

A belső piac élelmiszer-, nyersanyag- és iparcikk-felvevőképessége szempontjából lényeges a mezőgazdaságból és az iparból élők egymáshoz viszonyított aránya is. Alsó-Ausztriában 1840-ben 15 mezőgazdaságból élő keresőre jutott egy iparból élő kereső.

Az iparűzők összlakossághoz viszonyításából az iparosodottság szintjén kívül bizonyos fokig a szükségleteiket piacról kielégítők arányára is lehet következtetni. 1840-ben Alsó-Ausztriában az egész lakosságból 13 főre, Felső-Ausztriában 15-re egy iparűző jutott. A szükségeseket ugyancsak piacról beszerző egyéb rétegek számát figyelembe véve az arány a valóságban kedvezőbben alakult.

Egységes belső piac az örökös tartományokban 1848 előtt, a jelentős gazdasági fejlődés ellenére sem alakult ki. Erről vall az is, hogy Bécs, Graz, Linz, Prága, Brünn időszakos, országos vásárai, az egyre szélesedő állandó nagykereskedelmi hálózat ellenére is még mindig döntő szerepet játszottak az áruforgalomban.

A szállítás és közlekedés

Az első gőzvontatásra épített vonalon a Habsburg-uralom alatt levő területeken az 1840-es évek elején indult meg a forgalom Bécs és Wagram között. A vonalat nemsokára továbbépítették Brünnig. Gőzvontatásra állították át a BécsBécsújhely vonalat, 1842-re Gloggnitzig továbbépítették és megnyitották a Bécstől a Lajta melletti Bruckig haladó vonalat is. A BécsBrünn közötti vonalhoz hasonló fontosságú volt Rothschild báró vasútépítési vállalkozása, a Kaiser Ferdinand. Nordbahn, amelyet Bécs és Krakkó összekötésére terveztek. 1829 óta Rothschild érdekeltségéhez tartozott a witkowitzi vasmű, ennek termékei szállítására kért és kapott vasútépítési kiváltságot. Ezen a vasútvonalon 1841 óta teherszállítás is folyt, és emiatt kezdte veszélyeztetni mind Brünn, mind pedig Magyarország érdekeit. Ezen a vasúton juthatott el Morvaországba – Brünn kikapcsolásával – az addig szekéren fuvarozott galíciai gabona. A Nordbahn eme szakaszának forgalomba kapcsolása után a magyar gabona is veszített a gőzhajón szállítás révén korábban szerzett időbeli előnyéből. A magas vasúti szállítási költségek miatt azonban a negyvenes években még nem veszített teret a bécsi piacon.

Eleinte az osztrák-német és cseh–morva örökös tartományokban is viszonylag kevéssé és lassan haladt a vasutak építése, részben amiatt, mert a tőke ekkor még félt a vasútépítési vállalkozástól, és az érdekeltek csak 4%-os állami kamatbiztosítás esetén voltak hajlandók befektetni pénzüket. Nem kis mértékben állta útját a vasútépítésnek a Habsburg-monarchiában általános tőkeszegénység. 1841 karácsonyán azonban a bécsi kormány állami üggyé nyilvánította a vasútépítést, amelyet ezután kamatbiztosítással is támogatott. A magánvasút-építés megélénkült, és maga az állam is vállalta vasútvonalak építését. Kübeck 1842-ben rendelte el a brünnprágai vasútvonal, ezen belül elsőként a brünnolmützi szakasz építését.

A Magyar Királyság külkereskedelme 1815–1848

A gyapjúforgalom méreteit érzékeltetheti, hogy a június eleji pesti gyapjúvásáron 1836 óta kimutathatóan átlag 40–50 ezer bécsi mázsa gyapjú került forgalomba, és az esetek többségében el is kelt. Összehasonlításként említhető, hogy ebben az évben a lipcsei, a brünni, a Majna melletti frankfurti vásárok felhozatala nem, vagy csak alig múlta felül a gyapjú fő eladási időpontjául szolgáló Medárd-napi pestiét.

Gergely András

Az ifjak pere

Lovassy László a spielbergi várbörtönbe került, ahol a magánzárka és a közeli kiszabadulásban bízó és ezért még a kedvezményeket is visszautasító magatartás testileg-lelkileg megtörte az élénk, ám az egyedüllétet elviselni nem tudó fiatalembert.

Vörös Károly

Ausztria 1847 őszén

Az iparból kiinduló mozgalmak résztvevőinek sorában éppúgy találunk egy társuk elbocsátása miatt sztrájkba lépő gyapotfonodai munkásokat Vorarlbergben (1841), mint béremelésért sztrájkoló útépítőket Prágában, tüntető munkanélkülieket Brünnben (1843), vasútépítőket Csehországban és Karintiában, gyári munkásokat Bécsben (1844). A parasztmozgalmakhoz hasonlóan ezek is elszigetelt és végül is mindenhol letört mozgalmak, számuk és hevességük messze elmarad nemcsak Nyugat-Európa, hanem még a német államok már fejlődő ipari proletariátusának mozgalmaitól is; mint ahogy még igen gyengék azok a szervezetek is, melyeket elsőnek a munkásság legjobban fizetett, a kispolgárosodáshoz legközelebb álló rétege: a nyomdászság kezd kialakítani. E mozgalmak jelentkezése azonban már most, az 1840-es években is utal arra, hogy léteznek olyan erők a társadalom mélyén, melyeknek mozdulatlanságára a rendszer egyensúlyának bármilyen megingása esetén már nem lehet számítani. Annál is kevésbé és annál is veszélyesebbé válva, mert erősödő osztályöntudatú soraikhoz könnyen felzárkózhatnak a nagyburzsoázia erősödésével egyre hátrányosabb helyzetbe került kisiparos, kiskereskedő kispolgárság tömegei is; úgy, amint azt majd 1848 eseményei, tömegmozgalmai fogják megmutatni.

S. Vincze Edit

Kísérletek munkáspárt alakítására

Az augusztus 22-i pesti munkásnagygyűlés résztvevői elfogadták a szocialista programot, ünnepélyes keretek között megesküdtek a nemzetközi proletármozgalom vörös zászlajára, hogy a szocialista eszmékhez hűek maradnak. A vörös lobogóra tett nyilvános eskü ez időben vált általánossá a munkásmozgalom gyakorlatában. 1869 nyarán és őszén hasonló demonstrációra került sor Brünnben és Pozsonyban is.

Diószegi István

A balkáni kérdés kiéleződése

Andrássynak nem voltak ugyan illúziói Bismarckkal kapcsolatban, de azért ő is megkockáztatta a kérdést: támogatná-e Németország a Monarchiát, ha háborúba keveredne Oroszországgal? A válasz erre a kérdésre is elutasító volt. Bismarck hosszasan fejtegette az osztrák megbízottnak, milyen fontos Németország számára, hogy a két szerződő társ békében és jó viszonyban éljen egymással. A háború, bármely fél győzne, csak gondokat okozna Németországnak; oda vezethetne, hogy a vesztes fél pártjára kellene állnia. Németország nem tűrhetné el, hogy oroszok garnizonokat állítsanak fel Brünnben, de ahhoz sem járulhatna hozzá, hogy az osztrákok helyreállítsák a független Lengyelországot.

Hanák Péter

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt első kongresszusa

A hainfeldi kongresszus programja az 1882. évi brünni programot vette alapul, amely hasonló helyzetben hozott létre megegyezést a pártfrakciók között. A brünni program készítői annak idején Kautskyhoz fordultak, tőle kérték az ellentéteket áthidaló megoldást. Kautsky pedig, emlékezései szerint, kitűnő megoldást talált: Marx egy 1880. évi – a francia szocialisták számára készített – programtervezetét vette elő, németre fordította, és azt adta át a brünnieknek. Innen került Hainfeldbe, onnan Budapestre.

Belpolitikai válság Ausztriában

A párt vezetői kezdettől tudták és egyre nyomasztóbban érezték, hogy az ausztriai szociáldemokrácia létkérdése a közös osztályharcot bénító nemzeti konfliktusok kiküszöbölése, a szocialista nemzeti alapelvek és program kidolgozása. Erre az 1899. évi brünni pártkongresszus vállalkozott. Minthogy Ausztriában az együttélő népek minden politikai és kulturális haladásának fő akadálya a nemzeti viszály, a proletariátus létérdeke a nemzeti egyenjogúság biztosítása, mindenféle nemzeti elnyomás, megkülönböztetés és bürokratikus állami centralizmus kiküszöbölése; szögezte le a program. Ennek érdekében Ausztriát demokratikus alapon álló soknemzetiségű államszövetséggé (Nationalitäten-Bundesstaat) kívánta átalakítani. A fennálló tartományok helyébe nemzetileg elhatárolt önkormányzati területeket kívánt állítani, ezek törvényhozása és igazgatása a demokratikusan választott „nemzeti kamarák” kezében lett volna. Az egynemzetiségű önkormányzatok összessége saját ügyeiben autonóm nemzeti szövetséget alkotott volna. A közös ügyek a birodalmi parlament hatáskörében maradtak volna.

A program tehát a területi és a kulturális autonómia elvét próbálta meg összeegyeztetni, és nem a tiszta kulturális autonómia mellett foglalt állást, amint azt később bírálói egyoldalúan a rovására írták. A két elv valaminő kompromisszumát a valóságos helyzet: a nemzeti szempontból elhatárolhatatlan vegyes nemzetiségű területeken élő népek egyenjogúságának biztosítása tette szükségessé. A brünni program hiányossága az autonóm nemzeti területek, illetve nemzeti szövetségek és a birodalmi parlament és kormány viszonyának tisztázatlansága volt. Ezt a hiányt az ausztromarxista teoretikusok, Renner és Bauer munkái valamelyest pótolták, ők a föderált egységek részérdekeit a Monarchia állami egységének kívánták alárendelni.

A brünni program nemcsak az államéletben, hanem a szociáldemokrata mozgalomban sem jutott érvényre.

Az 1903. évi pártprogram

Az ausztriai szociáldemokrata pártot a kiélezett nacionalista küzdelmek és a munkásság kettős kötődésének mozgalmi konfliktusai a nemzeti kérdés tanulmányozására, a szocializmussal összhangban álló megoldás keresésére ösztönözték. Erre törekedett az ismertetett 1899. évi brünni program, erre tendált Otto Bauer és Karl Renner elméleti munkássága.

Erényi Tibor

A munkásság harca az erősödő reakció és a háborús készülődés ellen

Adler, Renner és Bauer – az 1899. évi brünni kongresszus határozatainak megfelelően – a demokratizálást föderalizálással egybekötve kívánták végrehajtani. Eszmei céljuk a nemzetiségek demokratikus szövetségi államának megteremtése volt.

Irodalom

Az Országos Levéltár számos külföldi levéltári anyag mikrofilmfelvételét is őrzi. Gyűjteményének értékes része a prágai, a brünni és a pozsonyi levéltárakból származó helytartósági és rendőrségi anyag, amely a csehszlovák és a magyarországi munkásmozgalom kapcsolataira tartalmaz információt.

Kiadványok