Budaörs

A Múltunk wikiből

németül Wudersch, horvátul Jerša, Erša, Vundeš

város Pest megyében a budakeszi járásban
Wikipédia
Budaörs címere

R. Várkonyi Ágnes

Buda visszavívása

A szövetségesek újabb általános rohama augusztus 3-án teljes kudarcba fulladt, s az augusztus 12-én Budaörs irányából megérkezett felmentő sereg megosztotta az ostromlók haderejét, de a többször megkísérelt áttörés nem sikerült. Szulejmán nagyvezír augusztus 20-án véres harc árán csak mintegy 300 janicsárt tudott bejuttatni Budára, a szövetségesek pedig augusztus 22-én újabb rohammal erős állásokat foglaltak el a vár északi és déli falain. A nagyvezír utolsó áttörési kísérletei is kudarcba fulladtak, tüzérsége gyengeségével számolva, sorsára hagyta Budát. A védők azonban erősen elsáncolták magukat, a belső ellentétek között őrlődő szövetséges csapatok pedig a nagy veszteségek, az élelem- és lőszerhiány miatt teljesítőképességük végső határára jutottak.

1686. szeptember 2-án ágyúdörgés adott jelet az utolsó, általános rohamra. Véres utcai harcok és öldöklő kézitusák után a janicsárok maradék serege a Víziváros felé menekült. Mire leszállt a nap, csak egy kis csoport védte magát a téren, a győzelemhez szokott, széles végű, görbe kardjával harcoló ősz Abdurrahman körül: „Ha nem tudtam megvédeni a rám bízott várat, haljak meg én magam itt”[1] – fejezte be életét Buda utolsó török pasája, az ellenségeiben is csodálatot és elismerést keltő, méltó ellenfél.

Ezalatt Szulejmán nagyvezír serege a Kamaraerdő határában állt. „Mintha csak azért jött volna – írja az ostromról beszámoló Főjelentés –, hogy tanúja legyen Buda elestének s a keresztény sereg dicsőségének, mely annál nagyobb, minél bizonyosabb az, hogy nincs példa rá sem az ókorban, sem a legutóbbi századokban, hogy ilyen nagyfontosságú, s ilyen erős őrségtől védett várat az ostromló sereg egy nálánál jó harmaddal nagyobb felmentő sereg szeme láttára, rohammal vett volna be.”[2] Ma már ismerjük ennek a különös jelenségnek az okát. Szulejmánt nagy elhatározás hatotta át: vissza kell vennie Budát; tudta azonban, hogy felmentő serege ehhez kevés, nagyobb erőket s ostromszereket kell összegyűjtenie.

Lotharingiai Károly herceg Buda bevétele után parancsot adott a török hadsereg üldözésére, de megkésett. A nagyvezír végigpusztítva és kifosztva a Duna menti falvakat, leért a Dráva túlsó partjára, és felszedte maga mögött az eszéki hidat.

Wellmann Imre

Mária Terézia és II. József reformjai

Keresztezés útján egyes uradalmakban nemsokára valóban javult a birkagyapjú minősége, s ezzel együtt a tartásmód is intenzívebbé vált, mert a merinó fajta télen meleg aklot, almozást, szénát és kellő gondozást kívánt. További lendületet adott terjedésének, midőn II. József a mercopaili nyáj felét Budaörsre telepíttette, s a kétszáz darabon felüli állományt szétosztotta a kamarai birtokok között, majd újabb 500 spanyol és páduai birkát importált, 1784-ben pedig megtiltotta külföldi posztó behozatalát, ami megnövelte a gyapjú árát.

L. Nagy Zsuzsa

A második királypuccs

Nem annyira a puccs meghiúsításában, mint inkább a Gömbös-csoport pozíciójának megerősítésében játszott szerepet a Magyar Országos Véderő Egyesület, az Ébredő Magyarok Egyesülete szervezésében felállított egyetemi zászlóalj, amely Budaörsnél készült megállítani IV. Károlyt.

Lábjegyzetek

  1. Főjelentés az 1686. szeptember 2-i rohamról. Uo. 375.
  2. Uo. 378.