Buda török kézen

A Múltunk wikiből
1541
május 4. I. Ferdinánd hadvezére, Wilhelm Roggendorff Budát kezdi ostromolni.
június I. Ferdinánd-párti magyar követek Regensburgban V. Károly császár segítségét kérik a török ellen. Elutasító választ kapnak.
június 19. I. Szulejmán Konstantinápolyból Magyarországra indul.
augusztus 26. A szultán Buda alá érkezik.
augusztus 29. A török csellel elfoglalja Budát, Török Bálintot elfogja.
augusztus 31. A szultán közli Izabellával, hogy az ország keleti részeinek kormányzását ruházza rá évi 10 ezer forint adó fejében. A királyné és kísérete elindul Lippa felé.
szeptember 2. I. Szulejmán ünnepélyesen bevonul Budára. A Nagyboldogasszony-templomban mohamedán istentiszteletet tartanak.
szeptember 13. A felső-magyarországi vármegyék részgyűlése Tokajban. I. János több volt méltóságviselője Ferdinánd pártjára áll.
szeptember 22. I. Szulejmán szultán, őrség hátrahagyásával, visszaindul Konstantinápolyba.
szeptember vége I. Ferdinánd követei útján egész Magyarországot kéri a szultántól. Elutasító választ kap.
szeptember Megkezdődik a budai török vilájet szervezése az ország középső részén.
december 5. Prágában az ausztriai és a csehországi rendek közös gyűlése nagy összegű adót szavaz meg a török elleni hadjáratra.

1541. május elején az egy évtizeddel korábban kudarcot vallott Wilhelm von Roggendorff vezetésével 20–25 ezer főnyi hadsereg kezdte meg Buda ostromát, és további erősítések voltak útban. A várnak, melyet János király éveken át egy itáliai építész tervei szerint erősített, mintegy 2500 védője lehetett. A védelmet Fráter György vezette, s erélyesen meghiúsította Izabella királyné, majd a városi tanács megadási kísérletét. Buda az ostromzár alól csak akkor szabadult fel, amikor július végén megérkezett a török felmentő sereg előhada Mehmed pasa vezetésével. Roggendorff a Gellérthegy déli oldalán sánctáborba vonult vissza, és három hétig erősítésre várt. Majd a török és magyar csapatok által már elszigetelt császári sereg a szultáni főerők közeledtének hírére augusztus 21-én megkezdte visszavonulását. Miközben a sereg átkelőben volt a pesti oldalra, megsemmisítő török támadás zúdult rá. Mintegy 16 ezer ember elesett, maga Roggendorff is megsebesült, és hamarosan meghalt.

Szulejmán szultán, amint a fősereggel megérkezett, tábort vert Óbudán, és a magyar tanácsosokat a csecsemő János Zsigmond királyfival együtt magához hívatta. Bejelentette, hogy – korábbi ígéretével ellentétben – Budát maga veszi birtokba. Ezen a napon, 1541. augusztus 29-én, a mohácsi csatavesztés tizenötödik évfordulóján, a török hadsereg megszállta a magyar királyok székvárosát.

1526-ban és 1529-ben a szultán már elfoglalta Budát, de nem vette birtokába. 1541-ben megtartása katonailag ugyanúgy kockázatos volt, mint korábban: távol esett az összefüggő török területektől, az odavezető utat sem lehetett biztosan kézben tartani. A szultán mégis elfoglalása mellett döntött, mert világosan látta, hogy a magyarok törökbarátságára még kevésbé építhet, mint János idejében, s ha meg nem előzi, előbb-utóbb Ferdinánd veszi be a várat.

Buda sorsát már a hadjárat megindítása előtt eldöntötték a Portán; a királyné, a királyfi és a tanácsosok jövőjéről most határoztak a szultán óbudai táborában. Szulejmán János Zsigmondnak adta az ország keleti felét, meghagyta a tanácsosok életét, és megengedte, hogy a királynéval a keleti országrészekre távozzanak. A számukra kijelölt terület határait bizonytalanul állapították meg, de megvolt a lehetőség az erdélyi állam megalakulására.

Erdélyben ekkor már véget ért a János uralma elleni szervezkedés. Majlád István, miután a töröknek is, Ferdinándnak is felajánlkozott, teljesen magára maradt. A moldvai vajda kicsalta Fogarasból, s fordulatokban bővelkedő élete maradék éveit Török Bálinttal együtt – akit Szulejmán szultán az óbudai táborába rendelt magyar urak közül egyedül vetett fogságba – a konstantinápolyi Héttorony börtönében élte le.

A királyi udvar távozása után a szultán kívánságára egyedül Werbőczy István maradt Budán mint a magyarok bírája, de még 1541-ben meghalt. Híre járt, hogy az első budai pasa mérgeztette meg.

A kettős királyválasztás Mohács után végső fokon a töröknek kedvezett. Az azóta eltelt másfél évtizedben mindkét királynak voltak ugyan helyes elképzelései, időről időre a rendek is pozitív javaslatokkal próbáltak beleszólni az események menetébe, de a birtokosok általában anyagi hasznuk szerint álltak egyik vagy másik oldalra; a két király ellentétes érdekei, az önmagukban esetleg helyes elképzelések pedig egymást keresztezték. Nem volt olyan központi erő, ami egységes politikai irányvonalat tudott volna kialakítani és megvalósítani a két nagyhatalom összeütközésének egyik színterévé vált ország érdekében.

Irodalom

Buda elfoglalására Izabella szervitorának levele: Verancsics Antal összes munkái I. (Monumenta Hungariae Historica III. osztály II).


Az ország három részre szakad
János király halála Tartalomjegyzék