Cégénydányád

község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a fehérgyarmati járásban
Wikipédia

Kristó Gyula

Mezőgazdasági termelés

1181-ben a Szamos menti (cégényi) monostor háznépeinek szolgáltatásai között egy köböl gabona és két kenyér szerepel.

Állattenyésztés

A kisebbek közé tartozó Szamos menti (cégényi) monostor állatállománya a XII. század végén 70 lóra, 100 szarvasmarhára, 200 disznóra és 300 juhra rúgott.

Alávetett népelemek

1181-ben a Szamos menti (cégényi) monostor jobbágyai megszöktek, de számba véve őket visszaállították a monostornak.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

1181-ben a zágrábi kanonokok Fehérvárott előadott panaszára visszajuttatta a zágrábi egyháznak azt a birtokot, amelyet a világi hatalom, a varasdi megyésispán tőle elfoglalt. Ugyanebben az évben úgy rendelkezett, hogy a cégényi monostor szökött jobbágyai kerüljenek vissza az egyházi fennhatóság alá. Megadományozta a nyitrai egyházat, a pannonhalmi apátságot, a templomosokat, a fehérvári kereszteseket és saját udvari papját, megerősítette a tengerfehérvári Szent János-monostor birtokait és igazságszolgáltatási kiváltságait. Oklevélbe foglalta az aradi prépostság, a cégényi monostor, a fehérvári johanniták birtokait.

A világi nagybirtokosság előretörése

A Maglód-genust csak Anonymus említi, később bizonnyal ugyanúgy nevet váltott nemzetség lehetett, miként a szintén csak Anonymusnál előforduló Kölcse-nem, amely már az 1220-as évek óta Szente-Mágócs-nemzetségként szerepel. Amíg azonban bizonyos kombináció kétségtelenné teszi a Kölcse- és a Szente-Mágócs-nemek azonosságát, hogy tudniillik a Szente-Mágócs genus volt a kegyura a Kölcse comes által alapított cégényi monostornak, addig a Maglód-nemzetség esetében ilyen fogódzó jelenleg még nem áll rendelkezésre.