Cegléd

A Múltunk wikiből

németül Zieglet

a harmadik legnépesebb város Pest megyében, és a legnépesebb a ceglédi kistérségben
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1597
A tatárok kétszer pusztítják végig Pest vármegyét; három lakott hely marad: Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös.
1853. szeptember 3.
A CeglédKiskunfélegyháza vasútvonal megnyitása.
1897. február 14–16.
Földmunkáskongresszus Cegléden, Várkonyi szervezésében.
1897. szeptember 8–10.
Cegléden Várkonyi István megalakítja a Független Szocialista Pártot.

Tartalomjegyzék

Kristó Gyula

Földművelés

A cegléd-madarászhalmi régészeti ásatások során a XII–XIII. századi templom körül csomókba rakott vastárgyakat találtak. Ennek alapján feltételezhető, hogy a falvak népe értékesebb szerszámait, nagyobb munkaeszközeit nem a háznál tárolta egyénileg, hanem a templom nyitott folyosóján tartott ládákban raktározta vagy rejtette el, ahogy az erdélyi templomerődöknél még a közelmúltban is szokásban volt.

Jelentősebb Árpád-kori feltárások

Az 1960–1981 között Magyarországon végzett jelentősebb Árpád-kori feltárások lelőhelyei
név templom és templom körüli temető
Cegléd–Madarászhalom X

Hegyi Klára

Hódítás, hatalom, földbirtokrendszer

Rusztem pasa, Szulejmán szultán 1561-ben elhunyt nagyvezíre annyi aranyat, ezüstöt és drágakövet hagyott maga után, amiből Kőrös, Kecskemét és Cegléd százötven évnyi összes török adója játszva kitelt volna.

Zimányi Vera

A jobbágytelek rendszerétől független árutermelő állattenyésztés

település Az egy adózó háztartásra eső gabonatermés (q)
1546 1562
Buják 6,9 30,5
Cegléd 16,8 82,0
Dunaföldvár 20,9 23,2
Kecskemét 5,9 17,1
Nagykőrös 13,8 48,2
Nagymaros 12,0 17,7
Óbuda 13,4 21,4
Ráckeve 0,7 1,0
Tápiószecső 9,4 32,0
Vác 27,9 28,2
Vál 14,4 54,7
Visegrád 7,9 -
Átlag 14,6 31,9

Az agrárkonjunktúra hatása a mezővárosok fejlődésére

Az országban levő nagyszámú mezőváros azonban népességét, gazdasági erejét, termelési profilját és nem utolsósorban jogi helyzetét tekintve igen változatos képet mutatott. A legfüggetlenebbek a török megszállta területen, szultáni hász-birtokon levő, gyakorlatilag magyar földesúr nélkül élő, nagy állattenyésztő oppidumok voltak, mint Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd; határukban tenyésztették a vágómarha nagy részét. Nem meglepő, hogy polgáraik megvagyonosodtak. Róluk, az alföldi marhatenyésztőkről írta török rabságban készített Énekes könyvében Wathay Ferenc a tizenöt éves háború előtti időkre emlékezvén:

   Az gazdagság őket elragadta vala, 
Részegség, bujaság köztök regnál vala, 
Nem Isten, sok barom bizodalmok vala, 
Az Isten igéje nekik nem kell vala. 
   Ezüstöt, ekét aranyaztatnak vala, 
Asztalnál, ital közt, azon szántnak vala.
Vége-széle az sok barmoknak nem vala,
Szegényember köztök, ha száz barma vala, 
   Néhány országokat hussal tartnak vala, 
Nálok az baromnak már böcsi nem vala.[1]

Az iparos-nevet viselők megoszlása a budai szandzsák mezővárosaiban a 16. század derekán
város adózó háztartásfők az iparos-nevet viselők
száma száma százaléka száma százaléka
1546 1562 1546 1562
Buda 388 244 94 24 80 33
Buják 34 68 4 12 11 16
Cegléd 187 185 25 13 15 8
Földvár 127 105 28 22 22 21
Kecskemét 278 399 53 19 71 18
Nagykőrös 101 180 11 11 21 12
Nagymaros 92 217 22 24 46 21
Óbuda 59 40 5 8 4 10
Pest 127 98 35 28 37 38
Ráckeve 548 748 159 29 217 29
Tápiószecső 42 46 10 24 8 17
Vác 208 546 49 24 58 24
Vál 125 75 14 11 18 24
Visegrád 25 0 8 32 - -
Összesen 2342 2651 517 20 608 23

Gondos vizsgálódások azt mutatják, hogy e korszakban az ipari foglalkozást jelölő nevek tényleges ipari tevékenységet jelölnek.

Sinkovics István

Jövedelmek, adóztatás

Cegléd és Kecskemét 1570-ben lett hász-birtok.

A magyar rendiség jelenléte a török területen

Az elmenekült óbudai apácák a király közbelépésére hosszas huzavona után visszakapták Ceglédet, amelynek adóit előzetesen az egri őrség szedte, és mint földesurak beleszóltak az ott lakók életébe.

Péter Katalin

Az első hazai reformátorok

Szegedi Kis kizárólag a hódoltságban működik, ennek viszont egész területét bejárja; Gyulán, Cegléden, Temesvárott, Tolnán tevékenykedik viszonylag hosszabb ideig.

Iskolák

Szegedi Kis István 1545-ben Gyulán kezdi tanári működését, majd a török hódoltságba, Ceglédre, 1549-ban pedig Temesvárra költözik.

Makkai László

Nem nemesi kiváltságok

Az Alföld nagy, marhatenyésztő mezővárosai megérezték ugyan a gazdasági depressziót, sok közülük el is sorvadt, de Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét még őrizték a korábbi jólét maradványait. A nemesség e városokban is megfészkelte magát.

Hegyi Klára

A meghódítottak

Tisztán keresztény lakosságú volt mezővárosaink nagy része, köztük a leghíresebb három Duna—Tisza közi város: Körös, Kecskemét és Cegléd.

R. Várkonyi Ágnes

Népesedési válságok és változások

A török terület legnépesebb helysége Buda (16–28 ezer fő), de ha csak a termelő lakosságot vesszük számításba, akkor Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös éri el a maga 3–4 ezer főnyi népességével a legnagyobb lélekszámot. A nagy lélekszámú cívisvárosokat az újabb kutatások szerint népes falvak „holdudvara” veszi körül, de nem illesztheti nagyobb egységbe olyan sűrű településhálózat, mint például Felső-Magyarország városait. Még a török helyőrségek lakta városokkal együtt sem alkotnak olyan sűrű településrendszert, mint például Erdély szász városai, a Partium mezővárosai vagy a Dunántúlon a török–magyar határszélen felvirágzó mezővárosok.

Megosztott parasztság

  • Az alföldi mezővárosok, Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös rendszeres terhe a széna- és fafuvarozás.
  • Kecskemét, Kőrös, Cegléd lakói ugyan a török császár jobbágyai, de a magyar földesurak a magukénak tekintik őket, olyannyira, hogy telkestül zálogba adják vagy eladják őket. Ugyanakkor a török földesurak is visszakövetelik a földjükről elszökő vagy akár a mezővárosokba menekülő jobbágyokat.

Az alföldi cívisvárosok

  • Nagykőrös termelési területe a török megszállás előtt 50 ezer hold volt, a 17. század második felében, az időlegesen bérelt puszták nélkül is, 200 ezer hold. Kecskemét gazdasága ennél nagyobb, Ceglédé ennél kisebb területre terjedt.
  • A budai puskapormalmot Cegléd és Nagykőrös látta el salétrommal.

Makkai László

A török kor emberföldrajzi mérlege

Viszont ugyanúgy sokszor ismétlődött meg a Dabas mellett feküdt Sári esete, melynek lakói a századforduló háborúja után az egész hódoltságot végigkoldulták, hogy templomuk újjáépítésére adományokat gyűjtsenek, de sikertelenül, mert a falu nem támadt fel romjaiból. Az ugyanakkor elpusztult Nyársapáti több mint hatvan évig tengődött, míg végül lakossága 1666-ban beköltözött Ceglédre, a vacsiak pedig már 1652-ben felhagytak az önálló községi lét küzdelmeivel, és Nagykőrösre települtek át.

A magyarság önvédelme

A Kétvízközön a századfordulón csak a „három város”, Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd maradt meg, máshonnan szétfutott a lakosság, és a század végéig Cegléd és Ócsa, Ócsa és Pest közt nem maradt népes falu.

R. Várkonyi Ágnes

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A kereskedelmi forgalom fellendítése érdekében 1706 folyamán több intézkedést hoztak. Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd mentesült a hadélelmezés, Debrecen a hadállítás kötelezettsége alól.

Wellmann Imre

A kimerülés felé

A Duna–Tisza közi „három város” tőle telhetőleg segítséget nyújtott egymásnak a rácok megrohanásai ellen, ám 1709-ben, mikor ezek öldökölve, pusztítva Ceglédre rontottak, a kecskemétiek és a kőrösiek már nem tudtak fölmentésére sietni, mert, amint jelentették: „éhen haláshoz közelgő életünk felől kényszeríttettünk el szélyedni és végső pusztulásra jutni.”[2]

R. Várkonyi Ágnes

Polgárság és értelmiség

A monokultúrák területén a városok és mezővárosok jelentősége megnövekedett, mint a hegyaljai mezővárosok és Debrecen, a három alföldi mezőváros: Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, s olyan kisebb városok, mint Szolnok, Gyöngyös, Rimaszombat, Losonc, valamint a gömöri mezővárosok példája mutatja.

H. Balázs Éva

Novus ordo a társadalomban, a gazdaságban, a jogi életben

Jellegében és eredményében hasonló a ceglédi mozgalom. A város gazdagparaszt vezetősége és a plebejus lakosság között már évek óta ellentét volt. Cegléd városa mint a feloszlatott klarissza apácarend birtoka átmenetileg kamarai kezelés alatt állt. A város szegénysége Pölyhös Imre takács és két társa vezetésével elhatározta, Bécsben fogja kérvényezni az apácák földjének a parasztság közötti szétosztását. A tömeg követelésének engedve a tanács beleegyezett Pölyhös elküldésébe, de amikor az dolgavégezetlenül visszatért, számon kérte tőle az út költségeit, az eredménytelenséget. Pölyhös üldöztetésére a lakosság azzal felelt, hogy az apácaföldek bérlőivel szemben megtagadta a szolgáltatásokat. A vármegye katonasággal fenyegetőzött. Végezetül a három vezetőt (a felsőbb hatóságok tudták, hogy szegény, adósságterhelte emberek) nyolc fegyveres kíséretében Abonyon és Tószegen keresztül a megye határára kísérték, s onnan örökre kitiltották. Több vádlott-társuk börtönt, botbüntetést szenvedett, köztük egy öregemberre száz botütést mértek. A kisemmizett Pölyhös igazságkereső kérvényeivel még a későbbi évek során is találkozunk, de ügyét éppúgy nem intézik el kedvezően, mint más „turbulens” elemét.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A nagy alföldi és Duna–Tisza közi mezővárosok, Békés, Szentes, Hódmezővásárhely, Cegléd, Nagykőrös nagyarányú gabona és élő állat, főként szarvasmarha és juh tenyésztése és forgalomba hozása révén gyarapodtak.

Ruzsás Lajos

Az állattenyésztés

1828-ban három magyarországi régióban múlta felül a juhállomány az országos átlagot. A három vidék közül az egyik Nyitra, Bars és Zólyom megye volt. A jobbágyok e megyékben a juhtartással elsősorban tejtermékekhez: tejhez, túróhoz, sajthoz és húshoz kívántak jutni, csak másodsorban gyapjúhoz és trágyához.

A juhokat e területen májusig az ugaron és a falvak körüli legelőkön tartották; a nyírás után felhajtották a hegyi legelőkre, ahol megkezdődött az anyajuhok fejése. Mind a falvak közelében levő, mind pedig a hegyi legelőkön naponként bekerített helyre, kosarakba terelték az állatokat, ahol fejték őket, és így trágyához is jutottak. A nyájakat ősszel visszaterelték a faluba, télen fedél alatt tartották és takarmányozták.

A másik területhez a Jászság, a Nagykunság, a Kiskunság, a Hajdú kerület, Békés és Csongrád megye, valamint a Duna–Tisza közén Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd mezőváros tartozott.

E területek, illetve mezővárosok lakossága a juhot elsősorban gyapjáért és húsáért tartotta. A tejtermelés, valamint a trágyanyerés is célja volt a tartásnak, de csak másodlagos.

A juhokat itt a települések alatti közeli, belső legelőkről májusban vagy júniusban távoli, pusztai legelőkre terelték, ősszel újra visszahozták őket a belső legelőkre. Vagy itt teleltek ki, vagy gazdájuk házánál. Az időjárás viszontagságai ellen a közeli legelőkön csak enyhelyekkel, karámokkal védték őket; háznál akolban teleltek. Télen takarmányt kaptak. A kosarazást a tarlólegeltetésnél alkalmazták.

A gyapjúkonjunktúra hatására e terület erősen reagált. Először is megnőtt a juhállomány. A 18. század végétől kezdődően és a 19. század első felében a Duna–Tisza közén erősödő ütemben előretört a „selyembirka”. A Tiszántúlon, Csongrád és Békés megyében ez nem ment végbe zökkenőmentesen. A jobbágyok néhol gátolni igyekeztek a nemes juhok terjedését. Azzal érveltek, hogy a magyar juhnak nagyobb hasznát veszik, mert fejni tudják, és gyapja mellett a bőrét ruházkodásukhoz felhasználhatják. A magyar juh betegségekre nem fogékony, amit a nemes juhról nem lehet elmondani. Ha egy legelőt a német birka (a nemes juh) megjárt – hangoztatták –, arra a magyar juh rá nem megy, külön legelőt kell neki tartani. Ezért például a Hortobágyon Angyalházán jelölték ki számukra a külön legelőt.

Spira György

A néptömegek fegyverfogása

De a pestiekéhez hasonló vállalkozó szellemet mutattak a Kossuth által felkeresett Duna–Tisza közi települések lakói is: Ceglédről, Nagykőrösről, Kecskemétről, Abonyból és Szolnokról szeptember 25. és 27. között együttvéve 12 ezer ember indult Jellačić fogadására, szeptember 29. és október 6. között pedig, amikor Kossuth immár Csongrád megye területén folytatta toborzókörútját, a lelkesedés – ha lehet – még fokozódott is, úgy hogy ő újának végestével már kereken 50 ezer önkéntes jelentkezéséről számolhatott be a képviselőháznak.

A Hatvan és Isaszeg közötti harcok

Igaz viszont, hogy ez már nem volt elképzelhetetlen, mivel Windisch-Grätz, nem tudván, merről fog megindulni a következő magyar támadás, csapatait március végén megint rendkívül szétszórta: a Gyöngyösről Pest felé vezető országút ellenőrzésére egyedül Schlik (III. számú) hadtestét vonultatta fel Hatvan és Gödöllő között, Jellačić (I. számú) hadtestét továbbra is Cegléd környékén hagyta, a (parancsnokkal pillanatnyilag nem rendelkező) II. hadtest főfeladatává a Duna mentén fekvő fontosabb városok (így Pest és Vác, sőt Esztergom) őrizetét tette, Georg Ramberg altábornagy önálló hadosztályát pedig egyenesen Balassagyarmatra küldte a Duna bal partján Komárom felé vivő utak elzárására. S persze várható volt, hogy ha a magyar főerők kimozdulnak Gyöngyösről, akkor Jellačić Asbóth tüntetései ellenére sem fog Cegléd alatt maradni, hanem – valahol Gödöllő táján – egyesülni fog Schlikkel, de várható volt az is, hogy ha a magyar seregnek ezt a két hadtestet, nagy gyorsasággal mozogva, sikerül elvágnia Windisch-Grätz többi csapataitól, legalább ezeket módja lesz megsemmisítenie, hiszen a szóban forgó két császári hadtest létszáma együttvéve sem haladta meg a 30 ezer főt.

Amikor tehát Kossuth március 30-án a honvédcsapatok egri főhadiszállására érkezett s haditanácsba hívta a sereg hadtestparancsnokait, Klapka azt javasolta, hogy az 1-én megindítandó támadást a sereg – a Vetter-féle haditerv némi módosításával – megint két részre oszolva bonyolítsa le: a Pest felé vezető országúton arcban csak a VII. hadtest támadjon, s miközben ez a hadtest így magára vonja az ellenséges erők zömét, aközben a másik három hadtest, Jászárokszállás, Jászberény, Nagykáta, Isaszeg és Kerepes vonalán nyomulva előre, kerüljön balról az ellenség oldalába és hátába, ennek a bekerítő hadmozdulatnak a végbemenetele után pedig 7-én Gödöllőnél immár mind a négy hadtest mérjen egyszerre megsemmisítő csapást az ellenség két körülzárt hadtestére. S ez persze igen vakmerő terv volt – hiszen felidézte azt a kockázatot, hogy még mielőtt megvalósulna, éppenséggel az ellenség fog megsemmisítő csapást mérni az egy héten át különváltan tevékenykedő VII. hadtestre –, a haditanács azonban ennek ellenére is jóváhagyta a javaslatot, mert az ellenséges főerők megsemmisítésével egyedül ez a megoldás kecsegtetett.

Így hát április 1-én a VII. hadtest megindult délnyugat felé, Hort, a másik három hadtest pedig dél felé, Jászárokszállás irányába. De ugyanezen a napon megmozdult az ellenség is: Jellačić Ceglédről a várakozásnak megfelelően útnak eredt északnyugatra, Gödöllő felé, Schlik pedig északkelet felé nyomult előre, hogy erőszakos felderítés révén kipuhatolja a honvédsereg általa Gyöngyös körül feltételezett főerőinek a nagyságát.

Arad felé

Magyar részről viszont e Duna–Tisza közén át Szeged felé vivő utakat ekkor mindössze a Felvidékről visszavonult IX. hadtest egy része, valamint a közelmúltban Cegléd környékén újoncokból szervezett s egy hete Perczel parancsnoksága alá helyezett – nagyrészt még felfegyverzetlen – X. hadtest próbálta elállni.

Szabad György

Oktatási reform és konzervatív tudatformálás

Bezárt a cegléd-szőkehalmi, a nagykőrösi, a zeleméri, csak tengődött a nagyszentmiklósi közép-, illetve alsó fokú gazdasági tanintézet.

Szász Zoltán

Az Osztrák–Magyar Bank kialakítása

A szélesebb közvélemény álláspontját Kossuth Lajos formálta határozottá, aki ceglédi „választóihoz” írt – s minden lapban közzétett – levelében alapos pénzügyi analízis kíséretében tett hitet a nemzeti szuverenitás szempontjából is elsőrendűen fontos önálló bank mellett.

Hanák Péter

A szociáldemokrácia és az agrárszocializmus szétválása

Egy hónappal később, 1897 februárjában Cegléden tartották meg a Várkonyi vezette mozgalom kongresszusát. Amíg a szociáldemokrata párt kongresszusán csak 37 helység képviseltette magát 70 küldöttel, a ceglédin 54 községből 105 küldött vett részt. A két kongresszus napirendje, a célkitűzések és a határozatok többsége nem tért el egymástól. A Várkonyi-mozgalom is szocialista eszméket hangoztatott, a végcélt, a termőföld közös birtokká változtatását az ő kongresszusok is egyhangúlag elfogadta. Még a külsőségek is megegyeztek: vörös drapéria, Marx és Lassalle képe a falon, vörös terítő az asztalon, zászlók, jelszavak. Három jelentős különbséget mégis regisztrálhatunk. Az egyik a kisbirtokos parasztság helyzetének külön napirendi pontban való megtárgyalása és érdekvédelmének programba iktatása volt. A másik „a kincstári birtokok, a nagy latifundiumok és az egyházi birtokoknak a földművelő munkások között méltányos feltételek mellett való bérbeadásának” követelése.[3] A harmadik különbség a szervezeti felépítés megváltoztatása. A ceglédi kongresszus tagjai magukat „független szocialistáknak” nevezték, mozgalmukat egymástól független, „szövetséges” szervezetekre kívánták felépíteni. Nem ismertek el semmilyen országos pártvezetőséget, vezető szervnek a szövetségi tanácsot fogadták el. A független nevet azért is hangsúlyozták, mert úgy vélték: a szociáldemokrata nevet viselők „kormányszocialisták” lettek.

A ceglédi földmunkáskongresszus átmeneti állapotot tükröz. A végcél kitűzésében és a részcélok megfogalmazásában a szocialista elvek dominálnak, de már világosan jelentkeznek a szegényparaszti egalitárius radikalizmus tendenciái; burkolt földosztó törekvések és a centralizált pártszervezés elutasítása.

A városi és a falusi munkásság sztrájkharcai 1896–1897-ben

Az aratási feltételek javításáért és egységesítéséért megindult „összebeszélést” a független szocialisták ceglédi kongresszusa kezdeményezte.

A Független Szocialista Párt és a földosztó mozgalmak

A szociáldemokrata párt 1897. évi kongresszusa Várkonyi Istvánt kizárta a tagok sorából. Válaszul Várkonyi szeptemberben Cegléden új ellenzéki pártot alapított, Független Szocialista Párt elnevezéssel. Az alakuló kongresszuson 123 helységből 239 küldött vett részt. Az ekkor elfogadott program arról tanúskodik, hogy Várkonyi igyekezett a szociáldemokrata agrárprogramot a szegényparasztság földhöz jutási vágyával, fölosztó követeléseivel összhangba hozni. Végcélként a „vagyon- és munkaegyenlőség” megvalósítását tűzte ki, amin a magántulajdon társadalmi tulajdonná alakítását és a föld közös művelését értette.

A kongresszus „tekintettel arra, hogy a vagyon- és munkaegyenlőség megvalósítása is csak úgy lesz lehetséges, ha a nagybirtok nem létezik, és a meggazdagodás korlátoltatik”, átmeneti programként követelte, hogy „a papi birtokok állami kezelésbe vétessenek, és azok az összes kincstári birtokokkal 5 holdas parcellákban utólagos haszonbér fizetése mellett haszonbérbe adassanak; minden földbirtokos, kinek 100 hold földjénél több van, azt 5 holdas paroellákba osztva haszonbérbe adni köteleztessék”.[4] A program tehát nem szól földosztásról, csupán az egyházi birtokok nacionalizálásáról, nem követeli valamennyi magán nagy- és középbirtok kisajátítását, hanem csupán – az egyházi és kincstári földekkel együtt – a kötelező kishaszonbérbe adást tartja szükségesnek. Várkonyi nyilatkozataiból tudjuk, hogy nem helyeselte a földosztást, a bérbeadást átmeneti megoldásnak tekintette. Az egyéni vagy közös, szövetkezeti művelés kérdését a nép döntésére kívánta bízni. Várkonyi tehát nem vetette jel az agrárátalakulás szocialista perspektíváját, de felismerte egy átmeneti fázis: a nagybirtok felparcellázásának és bérbeadásának szükségességét. Erre a felismerésre a szociáldemokráciától elszakadt mozgalmának résztvevői, saját hívei ébresztették. Az „osztozás” jelszavának roppant nagy népszerűsége, mozgósító ereje azt bizonyítja, hogy végső soron ez a titkon régóta áhított cél volt az elszakadás döntő motívuma. Várkonyihoz jobbadán az egalítárius parasztmozgalom radikális vagyonfelosztó irányzata csatlakozott. A parcellázás, a bérbeadás, az utólagosan fizetendő haszonbér – a programkészítők hite szerint – a legalitás látszatát keltő, elfogadhatóbb forma és formulázás volt a földbirtokosok és az államhatalom számára, mint az erőszakos kisajátítás és a nyíltan kimondott földosztás. A magyarországi viszonyok között a vagyonegyenlősítés eszméje, a kötelező kisbérletek követelése a nagybirtok elleni antifeudális szegényparaszti harc forradalmi jelszava volt. A 100 holdas birtokmaximum és az 5 holdas bérpacella pedig azt mutatJa, hogy a mozgalom gerincét, vezető erejét a földmunkásság és szegényparasztság alkotta.

A program a továbbiakban a cselédviszonyok megszüntetését, a gyermekmunka eltörlését, a progresszív adó bevezetését követelte A kongresszus állást foglalt az állammal kapcsolatban is. Leszögezte, hogy a párt „a mai gazdasági rendszer megváltoztatásánál a szabadságot, a vagyon- és munkaegyenlőséget biztosító uralomnélküliségre fog törekedni a munkásszövetség létesítésével”. Ez az álláspont az anarchizmus hatását tükrözi. Várkonyi és hívei ez idő tájt valóban az ideális anarchizmus befolyása alatt állottak, amelynek apostola nálunk Schmitt Jenő volt. A morvaországi német filozófus Hegeltől Nietzschéig megjárta a korában divatos filozófiai iskolákat, aztán Kropotkin, végül Tolsztoj hívévé szegődött. Tőle vette és gyúrta át az „ideális anarchizmus”, a „krisztusi erőszaknélküliség” tanait. Schmitt Magyarországon mindaddig nem lelt hívekre, amíg nem csatlakozott a független szocialistákhoz. Elméletileg megalapozottnak tűnő és a kivitelezés konkrét programjával hitelesített filozófiája erősen hatott Várkonyira. Tanácsot kapott benne arra, amit a szociáldemokráciában hiába keresett: hogyan lehet állam, központi hatalom, bürokrácia – vagyis minden kényszerszervezet – nélkül megvalósítani az egyenlőség és testvériség birodalmát.

Schmitt elgondolása szerint az államot „szövetségtanács” helyettesítette volna, amely alsó szinten megyénként, országosan Budapesten ülésezett volna. A határozatokat a megyei és a helyi szövetségek, egyletek hajtották volna végre. Ugyanilyen minta szerint épült volna fel a Független Szocialista Párt is: egyenrangú helyi csoportok szövetségeként, állandó központi vezetőség és pártiroda nélkül. A programba az állam erőszakmentes megszüntetésének célkitűzése került bele. A párt az „államot mint minden rossznak a kútforrását tekinti”, és arra törekszik, hogy „a nép a költség adását és az emberanyag szolgáltatását minél előbb tagadja meg, hogy a törvényes formába öntött és a rend nevében történő erőszak is megszűnjön”.[5] A Független Szocialista Párt jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy a vagyonegyenlősítés szegényparaszti felosztó irányzatának legbensőbb törekvéseit a közérthető politika nyelvén megfogalmazta. A legalitás kellékeivel, párttal, egylettel, sajtóval ellátott mozgalom azt a vélekedést erősítette, hogy az addig sorsszerűen bekövetkező, illette az úri hatalom által felülről megszabott történést a nép most saját kezébe veheti. „Bíróság, telekkönyv, hivatal felesleges – mondották –, elvégez majd mindent a szocialista elnök.”[6]

A ceglédi kongresszus után a mozgalom megerősödött az Alföldön, és robbanásszerűen betört a Tiszántúl mozdulatlan vidékeire, Szabolcs, Szatmár, Zemplén megyébe.

Az utópikus egyenlőséghit

Az alapelvet az ideológus, Schmitt Jenő fejtette ki a ceglédi alakuló kongresszuson: államra nincs szükség a szocializmusban sem, mert a nép egésze nem uralkodhat, „hanem csak egy vagy két egyén közüle, úgy pedig a nép nem a vagyon és munka egyenlőségét éri el, hanem csak urat cserél”.[7]

Galántai József

A „fekete nap” és Burián békekísérlete

Károlyi Mihály viszont mind erőteljesebben sürgette a békeajánlatot; ceglédi választóihoz írt nyílt levelében, szeptember 8-án, a wilsoni pontok alapján követelt békeajánlatot.

Hajdu Tibor

A katonai helyzet reménytelenné válása

Július 31-re virradóra az ellenség Kiskörénél még elég heves védekezést leküzdve létesített hídfőt. A III. hadtest még ellentámadást is intézett egy átkelt hadosztály ellen, de aztán a vezérkar utasítására Miskolc védelmére vonta vissza csapatait. Cegléden, az I. hadtest hadiszállásán Kun, Landler és a hadtestparancsnokok értekezletet tartottak, ahol Julier igyekezett rávenni őket a további harc feladására, hogy ezzel legalább Budapest megszállását elkerüljék. Az egybegyűltek többsége azonban az ellentámadás mellett volt, amit augusztus 1-én Szolnoktól északra indítottak volna. Az ellentámadást végrehajtó csoport magja az I. hadtest volt (parancsnoka Vágó Béla, vezérkari főnöke Győrffy-Bengyel Sándor, majd Werth Henrik), amelynek alárendeltek minden harcképes, még engedelmeskedő és a helyszínre szállítható egységet.

A ceglédi értekezlettel körülbelül egyidejűleg ülést tartott a Szaktanács, és Weltner jelentését meghallgatva, nagy szótöbbséggel úgy határozott, hogy a tanácskormányt lemondásra kell felszólítani.

Lábjegyzetek

  1. Wathay Ferenc Énekes könyve (1604). Sajtó alá rend. Nagy LajosBella György. Budapest, 1976. 54-55.
  2. Idézi: Kosáry Domokos, Pest megye a kuruckorban. Pest megye múltjából. Budapest, 1965. 51.
  3. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai II. Budapest, 1954. 404.
  4. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai II. Budapest, 1954. 482.
  5. Ugyanott 483.
  6. Idézi: Tóth István, Földosztó mozgalom Szabolcs megyében (1897–1898). Budapest, 1963. 38.
  7. Idézi: Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon 1848–1948. Szerkesztette Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán, I. Budapest, 1962. 277.

Irodalom

Kiadványok