Cibakháza

A Múltunk wikiből
nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok megyében a kunszentmártoni kistérségben
Wikipédia
HUN Cibakháza COA
1849. március 17–19.
Vetter cibakházi expedíciója.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Cibakháza X A késői vezető réteg sírjai.

Spira György

Gerillaharcok a téli hónapokban

És mindezenközben fegyverre kelt a nép a Tisza mentén is; mégpedig legnagyobb számban Cibakháza környékén, ahol a felkelők főleg a tiszai átkelőhelyek őrizetének feladatát látták el s szinte naponta verték vissza az ellenség előőrseinek támadásait; de kitüntették magukat a poroszlaiak is – kivált február 6-án, amikor kaszára kapva egy egész ellenséges lovasszázadot megfutamították.

Görgei főparancsnoksága

Damjanich ugyanis március 5-én Cibakházánál Dembiński eredeti haditervének megfelelően átkelt a Tisza jobb partjára, majd – míg Vécsey tüzérségi támadással lekötötte a szolnoki Tisza-híd bal parti hídfőjét védő császári csapatok figyelmét – dél felől váratlan rohamot intézett a szolnoki helyőrség ellen, s az ellenséget a város teljes kiürítésére kényszerítette. Ezek után pedig Kossuthnak meggyőződésévé lett, hogy most már azért is cselekednie kell, mert ha eltűrné, hogy Damjanich is Görgei alárendeltjévé legyen, akkor nem is egyszerű mulasztást, hanem valóságos bűnt követne el.

S március 8-án Kossuth munkához is látott. Először is elrendelte Damjanich és Vécsey hadosztályának egyesítését, s az ilyeténképpen létrejött III. hadtest parancsnokává Damjanichot nevezte ki; majd – mintha négy nappal előbb nem adta volna áldását Szemere 3-i intézkedéseire maga is – közölte Görgeivel, hogy az ő főparancsnoksága alá csupán a tiszafüredi táborban összpontosult három hadtest (saját VII. számú hadteste, a Klapka parancsnoksága alatt levő I. hadtest és a korábban Perczel vezényelte, most meg Aulich Lajos tábornokra bízott II. hadtest) fog tartozni; végül pedig – arra hivatkozva, hogy a főhadszíntéren elhelyezkedő négy hadtest nem nélkülözheti az egységes irányítást – a honvédelmi bizottmány feltétlen hívének ismert Vettert altábornaggyá és (az erdélyi sereg kivételével) a magyar haderő egészének a parancsnokává nevezte ki. Holott ezek a lépések Görgei előtt nemcsak azt tehették világossá, hogy Kossuth bizalmatlan iránta, hanem – a március 4-én történtekhez hasonlóan – azt is, hogy a véle való határozott kenyértörésre viszont Kossuth nem érzi magát elég erősnek.

És Görgeinek megint igen gyorsan lehetősége adódott a megfelelő ellenhúzás megtételére is. Vetter ugyanis főparancsnoki kineveztetése után új haditervet dolgozott ki, ez pedig azt irányozta elő, hogy a sereg most ismét két vonalon kezdjen támadást, csakhogy a zöm (az I., a II. és a III. hadtest) ezúttal Szolnok környékén támadjon, elterelő hadmozdulatot pedig a VII. hadtest hajtson végre Gyöngyösnél. S ez a terv, ha Szolnok felszabadítása után mindjárt életbe léptetik, minden bizonnyal eredményre vezetett is volna, hiszen azzal kecsegtetett, hogy a balszárnyon előrenyomuló magyar zöm Windisch-Grätz főerőit elvágja Pesttől és vagy átkarolja, vagy az átkarolás veszélyének fenyegetésével a Felvidék felé történő elvonulásra kényszeríti majd őket. A tiszafüredi huzakodások miatt azonban Vetter a támadást csak március 17-én tudta megindítani, közben pedig Damjanichnak, akit az ellenség előretolt állásában könnyen elszigetelhetett volna, Szolnokot emiatt megint fel kellett adnia. Mire tehát Vetter Cibakházánál átkelt a Tisza jobb partjára, Windisch-Grätz főerői már ismét Szolnok és Pest között helyezkedtek el.

A liberálisok zömének jobbrafordulása

Nyáry Pál például még Vetter cibakházi támadása előtt is azt hangoztatta, hogy „a győzelem kivívása… többé nem pium desiderium”,[1] s várakozásait a forradalom táborán belül a békepártiak kivételével szinte mindenki osztotta. A kápolnai vereség azonban már kezdte megtépázni az efféle reményeket, Vetter támadási kísérletének kudarcba fulladása pedig igen sokakból egyszerre kiölte őket. S a bukástól most már ennek ellenére is jóval kevesebben tartottak, mint amennyien december végén vagy január elején; „oda… már… eljutottunk, hogy Austria bennünket meghódítani nem képes… külavatkozás nélkül,” vallotta a zöm Csány Lászlóval[2] még ekkor is. De a teljes győzelem kivívására most már szintén jóval kevesebben mertek számítani, mint amennyien február végén. Az a tény ugyanis, hogy hadműveleteit Windisch-Grätz Kápolna és Cibakháza után sem tudta kiterjeszteni a Tisza bal partjára, a liberálisok legtöbbjét megerősítette abban a hitében, hogy az ellenforradalom nem lesz képes megsemmisítő csapást mérni a forradalomra.

A Hatvan és Isaszeg közötti harcok

Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Az egri haditerv és végrehajtása
A főhadszíntéren összevont honvédcsapatok áprilisi győzelemsorozatának az alapjait az a haditerv vetette meg, amelyet még Vetter dolgozott ki a Tisza bal partjára történt visszavonulása után s amely azt mondotta ki, hogy Cibakháza tájékán az ellenség jobbszárnyának foglalkoztatása céljából a továbbiakban mindössze egy hadosztály maradjon vissza Asbóth Lajos ezredes parancsnoksága alatt, az I., a II. és a III. hadtest pedig Eger és Gyöngyös között egyesüljön a VII-kel, s ez a négy hadtest azután a Gyöngyösön át Pest felé vezető országút mentén mérjen megsemmisítő csapást Windisch-Grätz főerőire.

Lábjegyzetek

  1. Nyáry Csányhoz, Debrecen 1849. március 17. Kossuth Lajos Összes Munkái XIV. 670.
  2. Csány Kossuthhoz, Kolozsvár, 1849. február 23. Országos Levéltár 48-as minisztériumi levéltár Országos Honvédelmi Bizottmány 1849:2592.

Irodalom

A cibakházi expedícióról egybehangzó beszámolóval szolgálnak Klapka és Görgei már idézett visszaemlékezései.