Comenius

A Múltunk wikiből

csehül Jan Amos Komenský, latinul Johannes Amos Comenius

Nivnice, 1592. március 28. – Amszterdam, 1670. november 15.
cseh pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”
Wikipédia
Johann Amos Comenius
1650
október Comenius Sárospatakra költözik. (Sárospatakon marad 1654-ig.)
1651
június 26. Rákóczi Zsigmond Sárospatakon feleségül veszi Pfalzi Henriettát. Az esketést Comenius végzi.
1652
Sárospatakon megjelenik Comenius tankönyve: Eruditionis scholasticae pars I–III.
1654
június 2. Comenius búcsúbeszédet mond a sárospataki főiskolán.
1656
Sárospatakon megjelenik Comenius tankönyve, a Schola ludus.

Makkai László

A magyar puritánok

Az első jelentős magyar puritán személyiség, Medgyesi Pál már 1632-ben kiadta a Praxis pietatis kivonatát, majd 1636-ban teljes, magyarra fordított szövegét is, mely a század folyamán még hat teljes és egy kivonatos kiadást ért meg az ugyancsak hazai nyomdákban előállított, a szlovák evangélikusok számára háromszor kiadott, Comenius által fordított cseh változaton kívül.

Anyanyelv, államnyelv, birodalmi nyelv

A nyugat-európai nyelvnemzetek előrehaladott egységesülése felől nézve, „a nemzet boldogságáról” (Gentis Felicitas, 1654) elmélkedve, Comenius Magyarország soknyelvűségét a „boldogtalanság” egyik forrásának tekintette: „lakosai nem egy, hanem legalábbis ötféle nyelven beszélnek, s e nyelveket egymástól egy egész világ választja el, úgyhogy egyik ember a másikat éppúgy nem érti meg, mint a bábeli toronynál, hacsak nem (a közös) latin nyelven beszélnek (amely a hatodik és teljesen új nyelv), vagy ha valaki két, három vagy négy nyelvet meg nem tanult, de egyet sem jól, amint az történni szokott. A nemzeteknek, nyelveknek, erkölcsöknek ez a keveredése bizonyos műveletlenséget okoz, vagy ilyesmire emlékeztet és nyilvánvalóan útjában áll a közös boldogságnak”.[1]

Iskola és értelmiség

  • Comenius is panaszolta, hogy a nemes ifjak gyönge latin tudással hamar otthagyják az iskolát.
  • Comenius, Apáczai, Zrínyi új művelődési programját megelőzően a nemesség iskoláztatásának egyetlen célját ismerték: a vad szittya erkölcsöket az antik és keresztény eszmékkel szelídíteni.
  • Egyetlen jelentős tanügyi kezdeményezés fűződik I. Rákóczi György nevéhez, a fiai tanítására 1636-ban alapított s erdélyi főrangú ifjakat is elfogadó gyulafehérvári „udvari schola”, ahol Keresztúri Bíró Pál a Comeniust eszméiben megelőző német pedagógus, Ratke szemléltető rendszerét alkalmazta.

Protestáns kollégiumok

Keresztúri Pál „udvari scholá”-ja által is támogatva, Gyulafehérvár volt a század közepéig a nagyszombati egyetemmel egyedül versengeni képes protestáns szellemi központ, Bacon, Ratke, Comenius és a puritánok pedagógiai reformjainak első hazai bázisa, a három nagy puritán pedagógus, Tolnai Dali János, Apáczai Csere János és Mártonfalvi Tóth György nevelőiskolája.


Azt, hogy a gyulafehérvári főiskola korábban, kedvezőbb körülmények közt sem válhatott az Apáczai által óhajtott egyetemmé, nem utolsósorban I. Rákóczi György iskolapolitikájának lehet tulajdonítani, aki az anyagi és szellemi erők koncentrálása helyett több főiskola közt osztotta meg azokat. Gondoskodása mindenekelőtt a felső-magyarországi birtokainak központjában, Sárospatakon a 16. században létesült s már az 1570-es évektől két tanárral működő gimnáziumnak szólt, melynek 1629-ben új szabályzatot adott, és ugyanakkor, valószínűleg a gyulafehérvári „udvari schola” jó tapasztalataiból kiindulva, külön a nemesifjak tanítására, egy harmadik tanárt is kinevezett. Itt kezdte meg 1639-ben puritán pedagógiai reformjait s az ortodox-skolasztikus tananyag helyettesítését külföldi, antiarisztoteliánus tankönyvekkel, Tolnai Dali János, aki a külön nemesi iskolát az egységes oktatásba olvasztotta bele. Ezután több kísérletet sem itt, sem más református tanintézetben nem történ külön nemesi iskola létesítésére. Tolnai eltávolítása és a régi oktatás helyreállítása csak rövid időre vetette vissza az iskola fejlődését, amely Tolnai visszajövetelével, majd Comenius meghívásával 1650 és 1654 közt virágkorát élte.

Comenius először és utoljára Sárospatakon kísérelhette meg teljes következetességgel megvalósítani pedagógiai elveit. Bacon szenzualizmusából és Alsted miszticizmusából merítő természetfilozófiája Descartes fellépése után már elavultnak számított ugyan, de pedagógiai vetülete, a gyakorlatiasság, a szemléletesség, az öntevékenység előtérbe helyezése nagyon is korszerű, sőt előremutató volt. A „panszofikus iskola”, melyet Sárospatakon szervezett meg először, tananyagában megfelelt a hagyományos latin gimnáziumnak. Még a tanmenetben sem hozott nagyobb változásokat, mert a Vestibulum, Janua és Atrium elnevezésű tárgyak a régi nyelvtani, poétikai és retorikai tanfolyam anyagát ölelték fel, négy helyett három év alatt, ezután a filozófia, a logika, majd egyedüli új tárgyként a társadalom törvényes rendjét kifejtő politika, végül a teológia következett.

Annál nagyobb újdonság volt viszont a módszer, a szemet, kezet, nyelvet, észt és szívet együtt foglalkoztató és gyakorló, minden formalizmust száműző, a játékosságot is felhasználó oktatási és nevelési módszer, amelynek vezérkönyvét, törvényes rendjét, a három első osztály fent említett tankönyveit, valamint a Januát kiegészítő Orbis Pictust és Schola Ludust írásba foglalta, s az újonnan létesített sárospataki nyomdában részben ki is adta. Itteni működése során csak az első három, nyelvtanítási osztályt tudta ténylegesen megindítani, ezért hatása nálunk csak a nyelvtanításban lett maradandó, tankönyveit még egy évszázadig használták a magyarországi protestáns iskolák.


A Tiszántúlnak sokáig nem Debrecenben, hanem Váradon volt a legjelentősebb református főiskolája. I. Rákóczi György 1636-ban a város által tartott tanár mellett még kettőnek a fizetését vállalta, s ezzel a váradi iskolát a sárospataki rangjára emelte. 1638-ban, Tolnai sárospataki működésével egy időben, itt is bevezették a puritán pedagógiai reformokat, amelyek mellett az iskola, minden üldöztetést vállalva, végig kitartott. Itt használták Magyarországon legkorábban Comenius és Ramus tankönyveit, 1643-tól kezdve már magyar fordításokban is, itt jelent meg először Amesius magyarul (1651), és innen ismerjük a legkorábbi protestáns iskolai színjátszási gyakorlatot. 1652-től kezdve a váradi iskola, állandóan három tanárral, a puritán szellemű oktatásnak olyan központjává vált, hogy Apáczai gyulafehérvári beköszöntőjében egyenesen felhívta a figyelmet „szervezetének nagyszerűségére”.[2] Az ötvenes évek végén itt tanított Mártonfalvi Tóth György, utrechti teológiai doktor, már diákkorában Ramus kritikai kiadója és lelkes követője, Apáczai filozófiai örökségének folytatója. A Comeniusnak Sárospatakról, Apáczainak Gyulafehérvárról való távozása utáni években kétségkívül Várad volt a magyarországi református iskolázás legszilárdabb, s következetes puritán és karteziánus szellemével egyben leghaladóbb központja.


A természetfilozófiai és teológiai sajátosságoktól eltekintve, az evangélikus főiskolák ugyanazt a latin nyelvi és irodalmi alapozást adták tanítványaiknak, mint a reformátusok, s tankönyveik közt ugyanúgy nagy súllyal szerepeltek Comenius művei, persze az anyanyelvi hovatartozás szerint német, szlovák vagy magyar kísérőszöveggel.

Udvari iskola

Alig halt meg Bethlen István, s oszlott fel az ecsedi udvartartás az új gazda, I. Rákóczi György kezén, nemsokára ez utóbbi is távozott az élők sorából, s ekkor Sárospatak lett az ellenudvar, ahová a megözvegyült Lorántffy Zsuzsanna költözött kisebbik fiával, Zsigmonddal, bőkezűen pártfogolva a puritán kegyességi irodalmat és – Comeniust is megnyerve – az oktatásügyet, egyben keserűen vitatkozva a puritánjait üldöző idősebbik fiával, a fejedelemmel.

Filozófiai modernizmus

  • A református főiskolák közül egyedül Sárospatak zárkózott el Descartes feltétlen befogadása elől, mert ott Comenius (igaz, antiarisztoteliánus, de még a misztikus „világlélekkel” kacérkodó) természetfilozófiája uralkodott. A hatvanas években Pósaházi János oktatta itt a filozófiát, de ő már nem hátrafelé, hanem előrelépett Descartes-tól. Comenius, majd Regius tanítványa volt, s rajtuk keresztül a század két nagy gondolkodója, Bacon és Descartes hatott rá, még inkább azonban Gassendi és Boyle, akiktől már a korábbiak kritikáját is megtanulta, s egy – leginkább talán Boyle felfogásához hasonlítható – eklektikus, mechanisztikus természetfilozófiát épített ki 1667-ben megjelent Philophia naturalis című tankönyvében. Rendkívül világos és határozott, s egyben mesterével, Comeniussal ellentétes a teológia és a természetfilozófia szétválasztásában: a teológiából szerinte nem lehet a fizikát levezetni, viszont a Biblia nem érthető fizika nélkül. Puritán vallási elveiből, de természetfilozófiai meggyőződéséből következően is tiltakozik Isten és a természet azonosítása, mindenféle panteizmus, következőleg a „világlélek” fizikai elvként való felvétele ellen. Szerinte semmiféle elv (princípium ) nem kell a fizikához, csak egyszerűen az anyag (materia) valóságának tudomásulvétele. Az anyag atomos szerkezetű, és belőle épülnek fel a testek. Mint ahogy nem fogadja el az anyagba zárt és azt mozgató „világlélek” eszméjét, éppúgy elutasítja Descartes mechanikáját, amely a mozgásmennyiség állandóságán alapul. Ez esetben érvelése jellegzetesen teológiai: Isten nemcsak testeket, hanem erőket is teremtett, s azokat új meg új testekké és mozgásokká kombinálhatja. Teológiai volta ellenére a fenti érvelés mégsem maradi: a század két legnagyobb természettudósának, Boyle-nak és Newtonnak is pontosan ez volt a véleménye. Egyébként Pósaházi a tehetetlenség elvét Newton, a kinetikai hőelméletet pedig Boyle megfogalmazásának szinte szó szerinti megismétlésével, de tőlük minden jel szerint függetlenül fejti ki. Mindehhez hozzávéve a Comenius által közvetített Bacon-hatásra kialakult kísérletező kedvét, Pósaházi a 17. század legtalálékonyabb, szinte már természettudós számba veendő magyar természetfilozófusának kell tekintenünk.
  • Közülük kétségtelenül az iskolaszervező Bayer volt a legeredetibb gondolkodó, aki Ostium vel atrium naturae (1662) című könyvében legtovább megy az arisztotelianizmussal való szakításban. Igaz persze, hogy azt nem a kopernikanizmussal és a kartezianizmussal, hanem Alsted és Comenius „mózesi” fizikájával, egy teologizált és panteisztikus misztikával áthatott természetfilozófiával helyettesíti, s egyetlen igazán haladó vonása, hogy Bacon szenzualizmusát átvéve, felismerte a tapasztalat és a kísérlet tudományos jelentőségét.

Természetjog és modernizmus

A társadalmi szerződés polgárias változatát hirdető természetjog nem válhatott sem a rendi reform, sem a feudális centralizáció eszmei alapjává, s így sem a királyságban, sem Erdélyben nem találhatott befogadásra. Ezért azután a kor legjelentősebb politikaelméleti megnyilatkozása, Comeniusnak II. Rákóczi Györgyhöz intézett, a nyelvkérdés kapcsán már idézett emlékirata, a Gentis Felicitas nem is beszél természeti törvényről, társadalmi szerződésről, hanem egyedül az erős központi hatalomtól vár reformokat.

A Gentis Felicitas konkrét reformjavaslatai Comenius pedagógiai szemléletének a közép-kelet-európai társadalmi valósággal való találkozásából fakadnak. A magyar nemzet azért boldogtalan, mert tudatlan. „Nyomorult vagy magyar! Ki boldogtalanabb nálad, óh nép, mely önmaga okozza vesztét? … Gyakran hallom, amint fiaid a haza boldogtalan állapotáról panaszkodnak s ezerszer elmondják a mélyen átérzett sirámot: szegény, lesújtott hazánk! De bárcsak fel tudnátok fogni, hogy senki sem tud benneteket úgy lesújtani, mint ti saját magatokat megfontolatlan tetteitekkel és azzal az érthetetlen renyheséggel, mely a pusztulástól megmentő nagy cselekedetekre alkalmatlanná tesz … Elpusztul az én népem, mivel tudatlan: Istennek ez a mondása rajtad teljesedik be, Magyarország, hacsak fel nem ismered és meg nem szünteted tudatlanságodat.”[3]

Comenius a felvilágosodást előlegező optimizmussal hiszi, hogy az embert neveléssel, tanítással meg lehet változtatni. De nem olyan naiv, az általános iskoláztatást minden probléma automatikus megoldásának tekintse. Tisztában van azzal, hogy a társadalom átalakítása hatalmi kérdés. Comeniustól idegen volt az aktív forradalmiság, az elmaradottság és az „örökös jobbágyság” rendszere közti összefüggést azonban észrevette. Az alacsony népszaporulatot, a szegénységet, a paraszti munkakedv hiányát, a begyáréletet az urak kegyetlenségének, törvénytelenségeinek s annak tulajdonítja, hogy nem szabadon vállalt, hanem kényszerített munka folyik. Szívesebben alapítana családot és dolgozna érte a paraszt, ha enyhítenék terheit, főként pedig megszüntetnék a röghöz kötöttségét. Ezt a parasztvédelmi intézkedést a központi hatalomtól várja, mint ahogyan a társadalom minden irányú reformját, a népesedés előmozdítását, a földművelés színvonalának emelését, az iparosítást, az általános és kötelező iskoláztatást s a vallás megtisztítását egyaránt felülről jövő kezdeményezéshez köti. Jó törvények s azok részrehajlás nélküli, szigorú végrehajtása: ez az az orvosság, melyet Magyarország boldogtalansága ellen ajánl. Nyilvánvaló, hogy a nyugati abszolút monarchiák példája. lebegett a szeme előtt; ezek a központosítás érdekében védelmezték a parasztot és a polgárt a feudális túlkapások ellen.

A magyar környezet nemcsak alkalmat, hanem ihletést is adott Comeniusnak gondolatai kifejtéséhez. Saját szavaiból tudjuk, hogy azok a súlyos ítéletek, melyeket a magyarországi feudális viszonyokról mondott, nemcsak az ő személyes véleményét, hanem egy szélesebb kör meggyőződését képviselik. Többször hivatkozik kijelentésekre, melyeket „saját füleivel hallott”, anélkül azonban, hogy informátorait megnevezné. Nem lehet kétséges, hogy ezek a magyar puritánok voltak, akik már évekkel előbb tettek olyan kritikai megjegyzéseket a hazai állapotokról, amelyek a Gentis Felicitasban újból felmerülnek. A szenvedélyes kifakadás, melyet Comenius egy ismeretlentől idéz: „Úgy élünk itt, mint a barmok s úgy pusztulunk is el, mint a barmok”,[4] aligha származhatik mástól, mint Tolnaitól, aki híres térítőbeszédeiben hasonló, erős kifejezéseket használt. Egy másik magyar puritán, a más vonatkozásban ugyancsak idézett Mikolai Hegedűs János már 1648-ban felpanaszolta a nyomort, a törvénytelenséget, a tudatlanságot, a parasztok egyiptomi elnyomatását s a közügyek iránti önző közömbösséget, csupa olyat, amivel Comenius művében s néhány évre rá Apáczai kolozsvári beköszöntőjében is találkozunk.

R. Várkonyi Ágnes

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Mégis, a Comenius hagyományait folytató sárospataki főiskola, a kartezianizmus fellegvárának számító debreceni kollégium, majd több felső- és alsó-magyarországi város, Eperjes, Bártfa, Selmecbánya, Losonc, Pozsony, nehézségekkel dacolva, széles hatósugarú, új szellemi központtá lett.

A külföldi egyetemeken képzett tanárok, lelkészek új hulláma hozza magával az evangélikus vallási mozgalom, a pietizmus művelődéspolitikai elveit. Pilarik István, Major Pál, Lazarus Ágoston, Günther Sámuel, Burius és mások munkássága nyomán a század utolsó másfél évtizedében Pozsonytól Lőcséig, Selmecbányától Rozsnyóig kialakulnak a pietizmus társadalmi bázisai. ERdélyben a pietista elvek különösen Kolozsvárott és a szászok között terjednek. 1690-es években már a Dunántúlon is hirdetik, Győrött Torkos András, akit Bél Mátyás és Bárány György mellett a pietizmus legfőbb hazai képviselőjének tekintettek, s mások, mint például a nagyvázsonyi Hegyfalusi György. A pietista művelődéspolitika következetes szorgalmazói közül többen Ladiver Illés tanítványai, miként Csécsi János és Debreceni Ember Pál.

A pietizmus hirdetői, szétválasztva a hit és a világi élet dolgait, a lélek békéjét bensőséges vallásosságban, a társadalom rendjét a nevelés racionális megreformálásában vélik megteremthetőnek. Mivel a társadalom belső békéjének feltétele a tudás, a tanultság minél szélesebb körű elterjedése, felfogásuk szerint elsősorban a polgári rend és a falusi lakosság gyermekeinek kell iskolákat emelni. A szegények ingyenes népiskolában tanuljanak. Az anyanyelvi oktatást szorgalmazzák a hit tanaitól kezdve a történelemig és a földrajzig. Az anyanyelvre épülő oktatás új utakat nyithat nemcsak a magyar, hanem a szlovák, német lakosság nemzeti műveltségének kifejlődése előtt is. Leszögezik, hogy a kórházak, gyógyszertárak a racionális természetismeret alapján gyógyítva működjenek. Öregjeit, árváit, elesettjeit pedig célszerű otthonokban gondozza a társadalom.

Az új művelődéspolitikai elvek regionális körzetei már a századfordulón jól kirajzolhatóak a vállalkozó főurak, köznemesek, polgárok és értelmiségiek körében. Jól felismerhetőek ezek az elvek Bethlen Miklós és Platthy Sándor egybehangzó társadalomkritikájában, a fiát Halléba küldő Hellenbach és a kolozsvári orvos, Vizaknai Bereck György hasonló műveltségfelfogásában. Innen eredeztethető Dobner Nándor soproni polgármester felfogása a túlhajtott nemesi őskultuszt és a féktelen mulatozást elítélő nézeteiben és több köznemes meggyőződése a tanulás értékéről, a tudás sorsfordító erejéről.

1689 őszén Kolozsvárra hazatérve állította fel Tótfalusi Kis Miklós tipográfus officínáját, az első korszerű erdélyi nyomdát, ahol több műhelyben végzett munkafolyamatok összehangolt szervezésével tudott nagyobb példányszámban, olcsón, célszerű kiállítású könyveket kiadni. Az addig 10–12 forinton árult Biblia árát 3–4 forintra szállította le. Nyomdájából nyolc év alatt száz magyar könyv került ki. Amíg működött, sokkal több világi könyv jelent meg Kolozsvárott, mint a királyság vagy Erdély bármely nyomdájában. A magas szintű tipografizálás hazai meghonosítája a maga költségén nyomtatta ki és ingyen osztogatta szét az ugyancsak Utrechtben tanult Szőnyi Nagy István kolozsvári prédikátor Magyar oskola című ábécéskönyvét. Tömegfelfogást fordító jelentőséggel hatott az ugyancsak Tótfalusi nyomdájában megjelenő, magyar szerző tollából származó, első magyar orvosi könyv. Pápai Páriz a józan ész és a természeti törvények alapjaira helyezte a gyógyítást, és elsőként írt a hatósági intézkedések, a köztisztaság és a népegészségügy fogalomkörébe tartozó dolgokról. A Pax Corporist egy évszázadon át kézikönyvként használták Magyarországon, 1774-ig tizenegy kiadást ért meg.

A protestáns iskolaügynek nem kis lendületet adott, hogy a holland ösztöndíjakat újabb külföldi egyetemi ösztöndíjakkal szaporították, elsősorban Pápai Páriz tudatos kezdeményezésére. Pápai főrendű tanítványa, Teleki Pál útján és Comenius unokája, Daniel Ernest Jablonski udvari prédikátor segítségével elérte, hogy III. Frigyes brandenburgi választófejedelem, a későbbi I. Frigyes porosz király 1696–1700 között két ösztöndíjat alapított a frankfurti egyetemen enyedi diákok számára.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

1706-ban Ráday Pál a sárospataki kollégium számára matematikatanárokat kért Jablonskitól, és Comenius unokája megígérte, hogy mihelyt a béke helyreáll, Magyarországon matematikaprofesszorokban sem lesz hiány. Majd – ajánlatára – a fejedelem 500 tallér ösztöndíjjal támogatott egy matematikushallgatót, hogy tanulmányai végeztével Magyarországra jöjjön.

Tudományok

Az oktatás módszertanát Comenius új kiadásokban sűrűn megjelenő művei nyújtották.

Lábjegyzetek

  1. Comenius Magyarországon. Összeállította Kovács Endre. Budapest, 1962. 359.
  2. Apáczai Csere János válogatott pedagógiai művei. Összeállította Orosz Lajos. Budapest, 1955. 141.
  3. Comenius Magyarországon. Összeállította Kovács Endre. Budapest, 1962. 363.
  4. Uo. 364.

Irodalom

Ramus és Comenius hatásáról: L. Rácz, La logique de Pierre de la Ramée en Hongrie (Revue des études hongroises et finno-ougriennes, 1924); L. Makkai, Pierre de la Ramée et l'Europe Centrale (Actes du colloque Coligny. Paris, 1974); Keserű Bálint, Újfalvi Imre és az európai „késő humanista ellenzék” (Szeged, 1969); Tóth Béla, Ramus hatása Debrecenben (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Közleményei, 1979). Comenius politikai tevékenységére és nézeteire: Kvacsala János, Comenius és a Rákócziak (Budapesti Szemle 1889); Makkai László, Gentis Felicitas (Pedagógiai Szemle 1958); T. Wittman, [http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=83598 Un aspect de l'universalisme Coménien. Quelques problemes des luttes d'indépendance de Transylvanie contre les Habsbourg et de leur idéologie (Acta Universitatis Szegediensis: Acta historica 1962).