Conrad Cordatus

A Múltunk wikiből

Cordatus Konrád

Weissenkirchen, Ausztria, 1480 – Stendal, 1546. április 6. előtt
hittudós, protestáns lelkész
Wikipédia
1529
Nagyszebenben megkezdi működését a városi nyomda, Erdély első nyomdája. Megjelenik Conrad Cordatus műve: Ursach warum Ungarn verstöret ist…

Péter Katalin

Az első hazai reformátorok

A reformáció első szakaszának ma számon tartott magyarországi főszereplői kiválóan képzett egyházi férfiak. Többnyire a közép-európai humanizmus központjaiban, Bécsben és Krakkóban, esetleg Padovában tanultak. Wittenbergbe tőlünk 1522-ben mennek az első tanulók, de már a befogadói időszakban sokan fordulnak meg ott.

Ehhez a társasághoz tartozik a budai Kresling János és a morva származású Conrad Cordatus, az első hazai reformátorok közül a legismertebbek. Mindketten 1521 őszén kezdenek lutheri szellemben működni. Valószínűleg Mária főhercegnő ideköltözésével lehet kapcsolatban fellépésük, aki már otthon az új tanítások támogatójának hírében állt. Kreslingék az ő segítő jóindulatára számíthatnak. Budán azonban, különösen Nándorfehérvár eleste után, annyira kiélezett a hangulat, hogy Mária saját, lutherizmussal vádolt papját sem tudja maga mellett tartani. Cordatus valószínűleg a királyi udvarból kiűzött pap, de még neki is, Kreslingnek is tekintélyes katolikus egyházi állása van Budán, amikor 1525 tavaszán elhatározzák, hogy vándorprédikátorokként mennek a bányavárosokba, a lutheri tanokat hirdetni. Úgy látszik, nagy hatású, tömegkapcsolatokat jól építő reformátorok, mert amikor az esztergomi érsek elfogatja őket, a besztercebányai bányászok nyíltan fellépnek az érdekükben. Kiszabadulásuk után mindketten külföldre mennek. Cordatus ott is marad; tizenhat éves magyarországi tevékenységét lezárva, Luther egyik közvetlen munkatársa lesz.

Dévai Bíró Mátyás, aki mint humanista tudós lesz elszánt reformátor, valamivel Cordatusék után, 1531 legelején kezd lutheri szellemben működni, előbb Budán, majd Kassán.

A királyi udvar

Cordatus, aki – saját feljegyzése szerint – nemrégen még „élvezkedett” Budán, 1525-ben már az életét kockáztatja a lutheri tanításokért.[1]

Lábjegyzet

  1. Idézi: G. Hamann, Conrad Cordatus Leombachensis. Jahrbuch des Oberösterreichischen Musikalvereins 1964. 264.

Irodalom

Konrad Cordatusra: G. Hamman, Jahrbuch des Oberösterreichischen Musealvereins, 1964. (109) 250.