Csáky Imre

A Múltunk wikiből
Szepesi vár, 1672. október 28. – Szálkapuszta, Nagyvárad mellett, 1732. augusztus 28.
bíboros, kalocsai érsek, költő
Wikipédia
Csáky Imre portréja. Korabeli rézmetszet

R. Várkonyi Ágnes

Az aulikus magyar rendek és a pozsonyi országgyűlés

A katonai helyzet is hozzájárult, hogy József császár a rendi alkotmányt tárgyalásokkal átmenteni szorgalmazó főurak javaslatát fogadta el. E csoport tekintélyét különösen megnövelték az udvarnak nyújtott kölcsönök. Szirmay István ezer, Erdődy György országbíró 3 ezer forinttal, mások kisebb-nagyobb hitelekkel, alapítványokkal segítették ki a kincstárt. A csoport feje, Esterházy Pál nádor 1707 nyarán még a rendi ideológia fegyverzetében nyilvánította semmisnek a detronizációt, az új politikára azonban már keresztfia, Csáky Imre alkancellár, váradi püspök és Bihar vármegyei főispán fogta össze az aulikus magyar főurakat, akik elérték, hogy a császár országgyűlést hirdessen Pozsonyba. Esterházy mindenekelőtt Rákóczit és környezetét hívta meg az országgyűlésre. Noha Rákóczi a konföderáció tagjait nem tiltotta el a megjelenéstől, sőt útlevelet ígért mindenkinek, ő maga nem látta elfogadhatónak a meghívást.

A pozsonyi országgyűlés végül nem váltotta be sem az udvar, sem a rendi főméltóságok reményeit. Mikor a király képében Lichtenstein herceg és Abelsberg-Traun tartományi marsall megnyitotta a gyűlést, a magyar konföderáció hívei közül nem volt ott senki. Az országgyűlés, amelyen a teljes rendi főméltósági testület megjelent, mindenekelőtt megerősítette a régi rendet: a négy rend képviselőin kívül az országgyűlésen más részt nem vehet, a rendek, a vármegyék és a városok a karok – vagyis a főurak és főpapok – hozzájárulása nélkül nem határozhatnak. A gravámeneket a méltányos megegyezést sürgetők állították össze Csáky Imre vezetésével, s többet átvettek a magyar konföderáció követeléseiből. A vallásgyakorlát szabadságának ügye azonban meghasonlást okozott. A protestánsok aulíkus szárnyát képviselő Usz Gáborral és a toleranciára hajló Csáky Imrével szemben az országbíró mögött felsorakozók a klérus többrendbeli sérelmeinek orvoslását és a földesúri érdekek érvényesítését követelték. A tárgyalások elakadtak. A magyarok gravámenei sértették a cseh és osztrák udvari arisztokrácia érdekeit. A pestis hírére felfüggesztett pozsonyi országgyűlés azzal keltett nagy hatást, hogy megerősítette a nemesség legfőbb rendi kiváltságát, az adómentességet.

A Habsburg-abszolutizmus művelődéspolitikája

Csáky Imre az 1690-es évek közepén kassai plébánosként eszközölte ki a kormányzattal szembeszállva, hogy a protestánsok Kassa külvárosában templomot építhessenek és a Sárospatakról 1687-ben elűzött református főiskola tanárainak egy csoportja újra megkezdhesse ott az oktatást (1695).

Ember Győző

Az 1712–1715. évi országgyűlés

A magyarországi rendek, élükön a nádorral, már az Einrichtungswerk elkészültekor ellentervet készítettek, az úgynevezett magyar Einrichtungswerket. Most, amikor újra együtt voltak az egész ország rendi képviselői, szükségesnek tartották, hogy újból megfogalmazzák az ország előtt álló legfontosabb tennivalókról elgondolásukat. A kezdeményezés a felsőháztól indult ki, amely gróf Csáky Imre kalocsai érsek elnökletével bizottságot küldött ki a katonai, gazdasági, politikai és kamarai vonatkozású kérdések megtárgyalására, rendszerbe foglalt javaslatok előterjesztésére. Heves vita után az alsóház is elfogadta a bizottsági előkészítés gondolatát, és a maga képviselőit is kiküldte a bizottságba. Ez a bizottság néhány nap alatt kidolgozott egy Systemának nevezett rövid javaslatot, amelyet az országgyűlés azután az uralkodó elé terjesztett.

Tanulságosak ennek a bizottságnak a javaslatai. Mindenekelőtt a töröktől visszafoglalt területeknek az országba kebelezését kívánja. Egész Erdélyt említi, azután a négy szlavóniai megyét (Pozsega, Verőce, Valkó, Szerém), majd Bács, Bodrog, Békés, Csongrád, Csanád, Arad, Zaránd és Torontál megyéket, a Kis- és Nagykun meg a Jász kerületeket. Megnevez olyan területeket is, amelyek nem a török alól szabadultak fel, hanem elcsatolták őket az országtól: a Varasdi generalátust, a Száva vidéki mokricai uradalmat, a Zrínyi- és Frangepán-féle tengervidéket, Likát, Korbaviát. Tehát az ország területi integritásának teljes helyreállítását tartja szükségesnek.

Hasonlóképpen szükségesnek tartja az igazgatási integritás helyreállítását, ezen a területen a legnagyobb sérelemnek – a bányaigazgatás kivonásának a magyarországi kamarai igazgatás alól – az orvoslását.

Megállapítja, hogy az adókat mérsékelni kell, és inkább természetben, mint pénzben kell behajtani.

Gazdasági javaslatai: a lakatlan vidékek minél gyorsabb benépesítése, a kereskedelem fellendítése, elsősorban a kivitel szabaddá tételével.

Gondol a művelődésre is, valamilyen tudományos főiskola felállítását tartja a legsürgősebbnek.

Behatóan foglalkozik a katonai rendszer megreformálásával. Állandó sereget javasol, felerészben hazaiakból, másik felében külföldiekből, négy generalátus keretében. Béke idején ezt a katonaságot a határ menti várakban és az ott épített kaszárnyákban kellene elszállásolni, hogy a népet ne zsarolja. Költségeit természetben Magyarország, pénzben a külföldi országok és tartományok fedeznék. A katonai igazgatást egy magyar haditanácsra kellene bízni, ez alá rendelve működnék egy országos biztos, aki a katonai gazdasági ügyeket intézné.

A bizottság javaslatai az ország legégetőbb problémáira mutattak rá, és olyan megoldást kívántak, amely a magyar nemzeti érdekeket szolgálta volna. Az uralkodó összbirodalmi érdekeivel azonban sokban ütköztek. Ez volt az oka, hogy csak részben valósultak meg, és még így sem mindenben úgy, ahogy a Csáky-féle bizottság ajánlotta.

Ezt a reformbizottságot, amely az országgyűlés első napjaiban állította össze javaslatait, nem szabad összetévesztenünk egy másik reformbizottsággal, amelyet ugyancsak az 1712–1715. évi országgyűlés küldött ki, de amely az országgyűlés után működött, és javaslatait a következő, az 1722–1723. évi országgyűlésen terjesztette elő.

Ennek a bizottságnak, amelyről az 59. törvénycikk rendelkezett, ugyancsak Csáky Imre lett az elnöke, tagjai az egyházi és világi rendek legjelesebb képviselői. Az uralkodó is megígérte, hogy elküldi biztosait ebbe a bizottságba, amelynek feladata az lett, hogy politikai (azaz igazgatási), valamint katonai és gazdasági szisztémát, azaz reformokat dolgozzon ki. Ezért is nevezték commissio systematicának, rendszeres bizottságnak.

Hasonló jelleggel egy másik reformbizottságot is kiküldött az országgyűlés. Ennek a 24. törvénycikk azt a feladatot jelölte ki, hogy az igazságszolgáltatás megjavítására, ennek érdekében új törvényekre és új bírósági szervezetre vonatkozólag dolgozzon ki a következő országgyűlésre előterjesztést.

Tudjuk, hogy az [Einrichtungswerk együtt foglalkozott az igazságszolgáltatási és az egyéb reformokkal. A rendek az igazságszolgáltatás különös fontosságát nemcsak a törvénycikk bevezető szavaiban emelték ki, mondván, hogy nélküle nem lehetnek országok, hanem azzal is hangsúlyozták, hogy külön reformbizottságot küldtek ki megjavításának előkészítésére. Ennek a bizottságnak a vezetését is Csáky Imrére bízták, akinek kiemelkedő szerepét ebben a – nyugodtan mondhatjuk – rendi reformmozgalomban ezek a megbízatásai is tanúsítják.

A magyar történetben reformkorszaknak a 19. század második negyedét szoktuk nevezni. Széchenyi István grófnak, tehát egy főnemesnek a fellépésével indult ez a reformkorszak, mégis a köznemesség szerepe volt benne a döntő. A korszak a feudalizmus megdöntésével, több évszázados gazdasági és társadalmi rend felbomlásával zárult, ezért is kapta a reformkorszak nevet.

De voltak a magyar történetnek más szakaszai is, amelyek nem végződtek ilyen gyökeres változással, de a ”reform” jelzőt azért ugyancsak meg érdemlik. Visszafelé haladva a korban, az 1790-es évek, a felvilágosult abszolutizmus évtizedei, a török kiűzése utáni évtizedek, Bethlen Gábor, I. Ferdinánd uralkodásának ideje – joggal mondhatók reformtörekvések periódusainak. Ezek a reformtörekvések persze nem a fennálló gazdasági és társadalmi rend megváltoztatását célozták, hanem inkább a megerősítését. De a reformok, még ha feudális viszonyok között, azokat erősítve valósultak is meg, a termelőerők gyorsabb fejlődését tették lehetővé, és ezáltal a fejlettebb termelőerőkkel ellentétbe kerülő feudális termelési viszonyok felbomlását gyorsították meg.

A szatmári békekötést követő 1710-es és 1720-as éveket a magyar történet egyik reformperiódusának tekintjük. Minden reformperiódusnak megvolt a maga fő mozgató ereje. Ezekben az évtizedekben Magyarországon a főnemesség állt a reformmozgalom élén. Ezt mutatja az 1712–1715. évi országgyűlés lefolyása, a rendek által kiküldött reformbizottságok összetétele, Csáky Imre grófnak és társainak kiemelkedő szerepe.

A rendszeres bizottság

A bizottság elnöke, láttuk, gróf Csáky Imre kalocsai érsek volt.

Az 1722–1723. évi országgyűlés

A közigazgatási reformokhoz hasonlóan fontos jogszolgáltatási reformok születtek az 1723. évi országgyűlésen. Ezeket az az előző országgyűlés által kiküldött bizottság készítette elő, amely gróf Csáky Imre kalocsai érsek elnökletével jóval a rendszeres bizottság előtt kezdte meg és fejezte be munkáját. A reform elsősorban a bírósági szervezetre terjedt ki, mégpedig a felső és középszintű királyi bíróságok szervezetére, amelyet a korábbi szervezet egyes elemeinek megtartásával új alapokra fektetett.

Kosáry Domokos

Katolikus expanzió

Vagy Csáky Imre gróf (1672–1732), bíboros, nagyváradi püspök, kalocsai érsek, Szepes, Bács és Bihar megyék főispánja, aki – a kormányzat tanácsadójaként – többet forgolódott Bécsben vagy Pozsonyban, mint Nagyváradon, valamint öccse és utóda, Csáky Miklós gróf, aki 1737-ben a birtokszervezést és építkezést tényleg elkezdte Nagyváradon, majd folytatta Kalocsán, míg végre az esztergomi érseki székbe került (1745).

Irodalom

Málnási Ödön, Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora, 1672–1732, Kalocsa, 1933.