Csaba királyfi

A Múltunk wikiből

Schaba vagy Chaba

a székelyek legendás vezére
Wikipédia

Györffy György

Milyen módon történt a föld felosztása?

Egy 1979-ben közzétett arab forrás, Ibn Hajján Rabatban fellelt krónikája a 942-ben a spanyol határvidéken elfogott magyar vitézek elmondása alapján ismerteti a magyarok (turkok) hét vezérét. Mivel a megadott névsorban a „leghatalmasabb” vezér mellett a gyula és Bulcsú harka is szerepel, ez inkább vonatkoztatható a hét törzsfőre, semmint hét kalandozó csapatvezérre. Az egykorú feljegyzésen alapuló másolat nehézsége, hogy számos arab betű többféleképpen olvasható, s így csak néhány név egyeztethető az ismertekkel, sőt egyes esetekben az is vitatható, hogy a betűcsoport arab szót vagy magyar nevet takar. A főfejedelem megjelölésénél a forráskiadásban Sana áll, ami lehet az arab 'méltóság' szó, de lehet az arab másoló által szónak felfogott személynév is, Sana ugyanis egy pont változtatásával Sabának is olvasható. Ez esetben a név a nyugati forrásokból ismert Schaba kalandozás kori magyar vezérnek és krónikáink Chaba királyfijának nevével egyeztethető.

Uralomváltás és a székelyek

Az uralomváltás vezérek bukásával, uralmi területük kisajátításával és néprészek szétszórásával, menekülésével járt együtt.

A magyar krónikák csak egy ilyen belső harcról tudatnak. Anonymus a kalandozások kapcsán beszéli el a Csaba-magyara néprész elmenekülését Görögországba, s azt, hogy onnan többé nem tértek vissza. E néprész azonosítható a bizánci forrásokban a X. század második felétől a Vardar vidékén emlegetett „vardarióta turk”-okkal. Csaba emlékét a székelyek tartották fenn hagyományukban; Kézai feljegyzése szerint „Ezek a székelyek azt tartották, hogy Csaba Görögországba veszett. Ezért a köznép mindmáig tartja azt a szólásmondást: Akkor gyere vissza, amikor Csaba Görögországból visszatér.”[1]

Kézai Csabát az általa írt hun történet végétől a magyar történetbe átvezető részhez építette be, azt állítva, hogy Csaba Attila legkisebb fia volt. Ennek azonban nemcsak az Attila birodalmának bukását elbeszélő egykorú források mondanak ellent – Attila legkisebb fiának Irnik volt a neve! –, hanem egy nyugati forrás is, amely Schabát a kalandozó vezérek között Bulcsú társaságában említi. Inkább hihető az a hagyomány, mely szerint Csaba herceg a székelyek vezére volt, és amikor Csaba a „testvérei” elleni harcban vereséget szenvedett és elmenekült, itt maradt népe, a székelyek a „Csigla-mezein” húzták meg magukat. A csigla névben jeles turkológusok a gyepű török nevét ismerték fel, s így ez magyarázható oly módon, hogy ez idő tájt következett be a kezdetben a Körösök vízvidékén lakó székelyeknek a gyepűkre való széttelepítése.


A székely (eredetileg szikil) népnév levezethető a volgai bolgárok déli csoportját alkotó eszkil nép nevéből. E népcsoport Etelköz északkeleti határain lakott, azon a tájon, ahol a besenyők átkeltek a Volgán, és támadásukkal népelmozdulást idéztek elő. Mint csatlakozott nép részt vehettek a 894. évi pannoniai harcokban, és elfoglalhatták Körösök vidéki szállásterületüket. Anonymus szerint a Körösöknél találták őket Árpád hadai. Először Árpád fiainak vezérlete alá tartoztak, mint a kabarok, de a Körösök összefolyásánál fekvő Békéscsaba falu neve és elhelyezkedése megengedi azt a feltevést, hogy 942 táján Csaba alá tartoztak. Csaba bukásának lehetett a következménye, hogy az őt támogató székelyek nagy részét a gyepükre telepítették szét; ekkor kerülhettek Pozsony megyébe, a Morva folyó és a Kis-Kárpátok közé, valamint Moson megyébe, a Fertő mellé, ahol a XIII. századig laktak, ugyanakkor jutott más részük a Vas és Zala megyei Őrségbe. Került egy-egy székely csoport Baranyába, a Temes vidékére és Abaúj megyébe, de maradtak székelyek a Sebes-Körös völgyében, Telegd tágabb környékén, fel egészen Kalotaszegig, s valószínű, hogy ekkor telepítették első csoportjukat a Maros–Küküllő vonalának déli oldalára.

A székelyek szétszórásával egyidejűleg menekülhetett a Csaba-magyara néprész a Balkánra, a Vardar vidékére. Már a Csaba-magyara név is valószínűsíti, hogy a székelyeken kívül magyar törzsbeliek is támogatták Csaba „királyfi”-t az uralomért vívott küzdelemben.

Lábjegyzet

  1. SRH I. 163.