Csanád ispán

A Múltunk wikiből
Doboka ispán fia, Ajtony vezér katonai vazallusa volt, majd legyőzésével vált híressé 1028-ban
Wikipédia
Csanád, Érsekcsanád
1008
A görög császárral szövetkezett Ajtony és a fekete magyarok leverése. István király a győztes had vezérét, unokaöccsét, Csanádot Ajtony helyére, Marosvárra nevezi ki; a mellőzött másik hadvezér, Gyula–(Prokuj) I. (Bátor) Boleszló lengyel fejedelemhez szökik.

Györffy György

Központosító harcok

István király az Ajtony elleni sereg vezérévé Csanádot tette meg. Csanádról Szent Gellért legendája azt állítja, hogy korábban Ajtony vitéze volt, aki miután Ajtonynál bevádolták, és el akarták tenni láb alól, átszökött István udvarába, ahol megkeresztelkedett, és István őt tette meg az Ajtony elleni sereg vezérévé. Ezt az előadást nem támogatja az a körülmény, hogy Ajtony területén – a később róla elnevezett Marosvártól eltekintve – helynevek nem tartották fenn szállása emlékét. E tekintetben a XIV. századi legendával szemben Anonymusnak kell igazat adnunk, aki szerint Doboka fia Csanád István unokaöccse volt.

A Duna bal partján, amelyet Géza a hercegeknek engedett át, három Csanád helynév őrizheti szállása emlékét: Érsekcsanád Baja mellett, Csanád-puszta Dunavecse mellett és Csomád, hajdan Csanád Vác mellett. Ha az utóbbi névadója egy később élt Csanád is lehetett, a Baja és Vecse közti partvonal is hercegi szállásváltó útra mutat.

A legenda leírása az ütközetről nehezen hihető mondai elemeket tartalmaz. Csanád felvonulása Oroszlámos mellett, ahol álmában állítólag egy oroszlán ébresztette fel, hogy induljon támadásra, és ahol utóbb monostort alapított, nyilvánvalóan névmagyarázó népmonda. A Csanád-nem birtokolta az Árpád-korban a Kanizsa melletti Oroszlámosmonostort, ez azonban nem valami álom után kapta a nevét, hanem azért, mert kapubejáratát kőoroszlánok diszítették.

Ismert mesemotívum az is, hogy a győztes – esetünkben Csanád – az általa megölt vezér nyelvét kivágja, és azzal igazolja hőstettét az ármánykodó, a diadalt magának vindikáló vetélytárssal – esetünkben Gyulával – szemben. Annyit azonban a meséből elfogadhatunk, hogy főszereplői, Csanád és Gyula valóban részt vettek a csatában, annál is inkább, mert ez a mese összhangban van egy a történeti ténnyel, nevezetesen azzal, hogy Gyulát „a király úr udvarából kivetették”, Gyula ugyanis nem sokkal utóbb külföldre szökött.

A legenda szerint a csata Nagyőszön, a kanizsai átkelőhelytől távolabb, attól keletre zajlott le. Ha ez nem is tekinthető bizonyosnak, az kétségtelen, hogy Ajtony a csatában elesett, és országa István király kezére került.

Vármegye, vár, város

A hű családtagok várainál felépült püspökségek és azok megyéi jelzik, hogy lehetett egy átmeneti territoriális uralom, amelyet Gyula helyén Erdőelvi Zoltán, Ajtony helyén Csanád gyakorolt.

Amiként Erdélyben az ispánok függő viszonyban voltak a vajdától, valószínű, hogy Csanád kezdetben hasonló módon gyakorolt felügyeletet azon ispánok felett, akik elfoglalták Ajtony főembereinek a helyét Aradon, Temesvárt, Kevén és Krassó várában, és alighanem ezeknek az ispánoknak a neve maradt fenn Arad és Keve várak nevében, Csanádot ugyanakkor „primus inte pares” minőségben tünteti fel az, hogy csupán egy várnak és megyéjének adott nevet.

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

A nemzetségi birtok jogalapnak a Szent István-kori rendezést tekintette, és a birtokközösséget alkotó úri nemzetség általában Szent István korában élő ősről nevezte magát de genere X megjelöléssel. Így például a Csákok nem honfoglaló ősükről, Szabolcsról nevezték magukat, hanem az 1000 körül élt Csákról, Ond fia Ete utódai nem e nagynevű ősökről, hanem hol a Taksony és Géza korában élt Kalánról, hol az István kori Borról. Bizonyos esetekben feltehető Taksony kori névadó, például Apor, aki esetleg István koráig is elélhetett, vagy Péter kori beköltöző, az esetek többségében azonban forrásszerűen igazolható, hogy a családi emlékezet a XIII. században a tényleges István-kori birtokszerzőtől eredeztette magát, például Hont-Pázmány, Csanád, Szolnok stb.

Az István kori világi birtok eredete szerint két csoportba sorolható: egyrészt hajdani törzs- és nemzetségfők leszármazottainak meghagyott téli szállásaira, másrészt adománybirtokosok új szerzeményeire. A különbség a kettő között távolról sem volt olyan éles, mint gondolnánk. Az új adománybirtokosok ugyanis rendszerint elkobzott nemzetségi birtokot kaptak meg, mint például Csanád vezér Ajtony birtokait, de úgy látszik, hogy kezdetben a nyugatról beköltözött lovagok is elkobzott szálláspárokat kaptak.

István lengyel, besenyő és bolgár háborúja

  • Minthogy a Szent István kori megyeközpontokat általában első ispánjukról nevezték el, és a Bezprim nevet egyedül ő viselte, csaknem bizonyos, hogy már fiatalkorában a királynéi vár ispánja lett, sőt azzal is számolhatunk, hogy olyanféle, több megyére kiterjedő tartományúri méltóságot kapott, mint Csanád, Győr és Orci.
  • Prokuj–Gyula ugyanis a hadjárat után – Csanád hadvezér előnyben részesítése miatt vérig sértve – átszökött Boleszlóhoz.

Új egyházi alapítások, újjászervezés

A bakonybéli udvar feladása után Gellért egy ideig még ott remetéskedett, de István 1030-ban, a német háború évében, Marosvárra, Csanád vezér székhelyére rendelte püspökség alapítása végett. A várban még Ajtony idejében működött egy Keresztelő Szent János-monostor görög barátokkal, akiket állítólag még Csanád vezér áttelepített az általa épített oroszlámosi monostorba, s így a marosvári egyházba latin papok és szerzetesek kerülhettek.

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Ilyen szórt birtokokat kaptak a nyugatról beköltöző lovagok családjai, az említett Vecelin fia Rád és Győr fia Ata mellett a Géza kori Hont és Pázmány, valamint a Péter idejében szerepet játszó Gut és Keled utódai, de ez volt a birtoklási formája a magyar arisztokráciának, így az Abától, Csanádtól és Ákostól leszármazó úri nemzetségeknek is.

Kristó Gyula

A világi nagybirtokosság előretörése

A Csanád-nemzetség az Ajtonyt legyőző és a nevéről elnevezett megyét elsőként igazgató Csanádot tekintette ősének.

Az 1222. évi Aranybulla

Theodor nádor apja, aki a Szent István kori Csanád nemzetségéből származott, egyike volt Imre vezető tisztségviselőinek a századforduló táján: 1199-ben csanádi ispán, 1199–1200-ban udvarispán és nyitrai ispán, 1200-ban pedig udvarispán és krassói ispán.

Irodalom

A Csanád-mondára lásd Sebestyén, A magyar honfoglalás mondái II. 196–220; Heller Bernát, Ethnographia 27. 1916. 161–168.