Csernoch János

A Múltunk wikiből
Ján Černoch/Jan Czernoch
Szakolca, 1852. június 18. – Esztergom, 1927. július 25.
esztergomi érsek, bíboros–hercegprímás
Wikipédia
Csernoch János 1911-13
1912. november 20.
Csernoch János hercegprímási kinevezése.

Hanák Péter

Egyházpolitikai előzmények

December közepén Szapáry személyesen tárgyalt a hercegprímással. Tudatta vele az uralkodó elhatározását, hogy rendkívüli megbízottat kíván küldeni Rómába, addig ne hozzanak érdemleges döntést. Simor megígérte, hogy az alsópapsággal egyelőre nem közlik a római döntést.

Az igazi meglepetés, ha még nem szokott volna hozzá, ekkor érte a kormányt. Egy nappal e személyes megbeszélés után a Magyar Állam teljes terjedelemben közölte a pápai leveleket. Ez a „csínytevés” gyökeresen megváltoztatta a helyzetet: semmi remény nem maradt arra, hogy Róma megváltoztassa az alsópapság tudomására jutott döntést. „Ezen újabb indiscretió – jelentette Szapáry az uralkodónak – csak folytatását képezi azon számos egyéb eddigi indisceretióknak, melyek ezen ügyben már hónapok óta következetesen előfordulnak és ezen következetes eljárásból önként azon meggyőződésre kell jutni, hogy ez szántszándékos eljárás” azok részéről, „kik nem akarják, hogy ezen ügy békés megoldást nyerjen”.[1] Szapáry a „felháborító indiszkréció” forrását a prímás környezetében kereste. Újabb kutatások is azt valószínűsítik, hogy a prímási irodaigazgató, Csernoch János, a későbbi esztergomi érsek lehetett a hírforrás.

Pölöskei Ferenc

A Khuen-Héderváry-kormány politikája a választások után

Tisza tehát érzékelte a modern eszmeáramlatok terjedését; azt is felismerte, hogy visszaszorításuk lehetetlen pusztán a hagyományos konzervatív eszmékkel és eszközökkel. Ezért a keresztényszocializmus felé hajló katolikus egyházi vezetőkkel kereste. az együttműködés útját. 1912. november elején örömmel töltötte el a hercegprímás-változás. Az egyházpolitikai reformok revízióját célul kitűző, mindent kizárólagosan a katolikus egyház befolyása szempontjából vizsgáló Vaszary Kolost ekkor a katolicizmust a keresztényszocializmushoz közelítő Csernoch János váltotta fel a hercegprímási székben. CsernochTiszához hasonlóan – korán felismerte a belpolitikai rendszert fenyegető társadalmi és nemzeti veszélyeket. E közös felismerések hamarosan barátsággá szövődtek.

A jobboldali ellenzék

A katolikus újkonzervativizmus sorai egy évtized leforgása alatt megbomlottak. Egyes irányzatai az 1910-es években, főként az 1912. évi belpolitikai változások idején szétváltak. Egy részük – Csernoch János hercegprímással – nyíltan a Nemzeti Munkapárt politikai céljainak szolgálatába szegődött. Csernoch is felismerte a dualista rendszert fenyegető veszélyeket, amelyek leginkább Tisza Istvánban tudatosodtak, s vele azonos irányban kereste elhárításuk lehetőségeit. A néppárti receptet ehhez alkalmatlannak vélte, ezért a materializmussal és a szocializmussal szemben az egyház meglevő szervezetét, mindenekelőtt Prohászka eszmerendszerének egyes elemeivel kívánta felvértezni. A néppárti konzervativizmus helyett inkább a szociális demagógiától remélt átütő sikert. A felekezeti elfogultságot pedig a „keresztényi szeretettel” próbálta helyettesíteni. A keresztény restaurációra hivatkozva elítélte a szélsőségeket, a forradalmi szellemet.

Galántai József

Belpolitikai küzdelmek 1917 elején

Figyelemreméltó, hogy míg a katolikus Néppárt Andrássyval és Apponyival egy úton haladt, a párt patrónusa, a püspöki kar ebben a kérdésben nem helyeselte a párt vezetőinek taktikáját. A hercegprímás – a Néppárt vezetőivel ellentétben – nem akarta Tisza bukását, mert bízott annak erős kezében. „A püspöki kar tagjainak túlnyomó többsége – írta erről később a hercegprímás az uralkodónak – nem volt arra bírható, hogy az ellenzék féktelen heves küzdelmében részt vegyen Tisza István gróf kormánya ellen, amely a katolikus egyház iránt a legnagyobb jóindulatot mutatta. Nem tartottuk okosnak, hogy a mi segítségünkkel megdőljön az az uralom, amelynél jobbat az egyház szempontjából nem remélhetünk.”[2]

A kormánypolitika fordulata

Mint a hercegprímás kifejezte az uralkodóhoz írt decemberi levelében: „zavaros időkben nem lehet engedékenységgel célt érni”, „erős kormány” kell, amely „erélyes és józanul konzervatív politikát” folytat.[3]

Siklós András

A földkérdés megoldatlansága

Az Esztergomban másnap összeülő püspökkari értekezlet a kormányt – a minisztertanács fenntartásai ellenére – támogatásáról biztosította. A püspöki kar úgy határozott, hogy a földbirtokpolitika céljaira felajánlja „a Szentszék utólagos beleegyezésének feltételezésével, a kezelése alatt levő egyházi birtokokat, méltányos megváltás ellenében” és a Magyar Népköztársaság kormányát erről levélben értesíti. A Károlyi Mihálynak címzett, a hercegprímás, 2 érsek és 12 püspök aláírásával ellátott levél néhány nap múlva a sajtóban is megjelent.[4]

Az esztergomi értekezlet egyben megbízta a püspöki kar képviselőit, kezdjenek tárgyalást a földművelésügyi miniszterrel, kérjenek és adjanak felvilágosítást a birtokpolitikai program részleteiről. A püspökök november 24-én jelentek meg a minisztériumban, és a következőket kérték: az erdők maradjanak meg az egyház kezén; minden püspökségnek és plébániának legyen házi birtoka; a föld értékét a békebeli árak figyelembevételével állapítsák meg; a parcellázásnál egyedül a szükséglet legyen irányadó, és a sort ne az egyházi birtokokkal kezdjék; a miniszter ne feledkezzen meg – ez utóbbit különösképpen fontosnak tartották – a kegyúri terhek megváltásáról. Buza Barna a „kedves előzékenység” légkörében zajló tárgyaláson mindent megígért, és az ismételten felemlített kegyúri terheket illetően röstelkedve vallotta be, hogy azok biztosítására ő bizony nem is gondolt. A püspökök elégedetten távoztak. „Nem hiszem, hogy ezen akciót rövidesen le lehessen bonyolítani. Szakemberek Szerint ide évek kellenek” – vélte Rott Nándor a hercegprímáshoz írott jelentésében.[5]

Az ellenforradalom szervezkedése

December végén Glattfelder csanádi püspök a földművelésügyi miniszterhez és a hercegprímáshoz írt leveleiben a készülő földreformot már jogfosztásnak és fosztogatásnak nevezte.

Hajdu Tibor

A szocialista forradalom békés győzelme

A nemzetgyűlési választás elmaradása és az új forradalom azonban mérsékelte a klérus politikai szerepét. Csernoch hercegprímás befolyását a háttérből igyekezett érvényesíteni, hogy elkerülje az éles összeütközést a hatalommal.

Az intervenció megindulása

Az ellenforradalom táborát növelte a hívők soraiban a szekularizáció is, amelyre – mivel a helyi tanácsok sokszor ímmel-ámmal hajtották végre – központi bizottságokat küldtek ki. Bármilyen óvatosan, szabályosan végezték ugyanis e bizottságok a leltározást, a legkisebb visszaélés, sértő szó is propagandaanyagot szolgáltatott ellenük s a Tanácsköztársaság ellen, éppúgy, mint például Csernoch hercegprímás kilakoltatása a prímási palotából.

Lábjegyzetek

  1. Szapáry levele Ferenc Józsefhez, 1890. december 18. Országos Levéltár Miniszterelnökség iratai, 1890, 3973.
  2. Esztergomi Prímási Levéltár (továbbiakban Esztergomi Prímási Levéltár). Cat. D/B. 6394–1917
  3. Esztergomi Prímási Levéltár Cat. D/c. 6394–1917.
  4. A püspöki kar felajánlja az egyházi birtokokat a birtokreform céljaira. Budapesti Hírlap, 1918. november 26.
  5. Esztergomi prímási levéltár. Csernoch János iratai Cat. D/C 6587.

Irodalom

Esztergomi prímási levéltár. Csernoch János iratai Cat. D/C 6587.