Csernyák Imre

A Múltunk wikiből
Wikipédia#Budapesti Katonatanács

Siklós András

A kormányzati válság kiújulása. A tömegmozgalom fellendülése.

Szemben a Nemzeti Tanáccsal, mely továbbra is a kivárás politikáját kívánta folytatni, a Katonatanács és a forradalmi baloldal vezetői úgy vélték, hogy az adott helyzetben tovább várni nem szabad, de nem is lehet. A „lánchídi csata” után, tekintettel az események felgyorsulására, úgy döntöttek, hogy megváltoztatják eredeti elgondolásukat, mely hétfőre, november 4-re tűzte ki a felkelés időpontját. Az új döntés úgy szólt, hogy a fegyveres felkelést azonnal meg kell kezdeni.

A Katonatanács és a forradalmi baloldal tervét Csernyák Imre, a Katonatanács elnöke, 30-án, a kora reggeli órákban Károlyi tudomására hozta. Károlyi Csernyákot megpróbálta lebeszélni, a terv ellen foglalt állást.

A forradalom győzelme

Arra a hírre, hogy a felkeléshez csatlakozó fegyveresek és az Üllői útnál felsorakozó karhatalom közt minden pillanatban várható az összecsapás, Károlyi-párti politikusok (Fényes László, Lovászy Márton, Ábrahám Dezső), továbbá Landler Jenő, Pogány József és a Katonatanács elnöke, Csernyák Imre a helyszínre sietnek. A laktanya ellen vonuló tömeget nagy nehezen rábeszélik a visszafordulásra.

A belgrádi katonai egyezmény

A magyar küldöttség november 5-én a késő esti órákban utazott el Budapestről. A delegáció tagjainak sorában a kormány képviselői mellett a Nemzeti Tanács, a Munkástanács és a Katonatanács kiküldöttei (Hatvany Lajos, Bokányi Dezső, Csernyák Imre), valamint az érdekelt szakminisztériumok megbízottai is helyet foglaltak.