Csongrád

A Múltunk wikiből

bolgárul Černigrad

város Csongrád megyében a csongrádi kistérségben 
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.

Somogyi Sándor

A földtörténeti jelenkor (holocén) felszínfejlődése. Az első antropogén hatások és természeti földrajzi összefüggéseik.

A jelenkori vízrajzi változások közül kétségtelenül a legnagyobb területi elmozdulást szenvedett Tiszáé a legjelentősebb. A pleisztocén végi – holocén eleji peremsüllyedékek (Szatmár–Beregi-síkság — Bodrogköz — Taktaköz — Heves–Borsodi-ártér) sorozatának kialakulása és a Nyírség megemelkedése miatt a Tisza korábbi Ér–Berettyó–Körös menti tengelyvonalát elhagyta, és átváltott a mai VásárosnaményZáhonyTokajSzolnokCsongrád közötti szakaszára.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Csongrád X

Az Alföld és Erdély a IX. században: a bolgárok

A Maros torkolatától északra, a Tisza mentén bolgár támaszponttal számolhatunk [[Csongrádħħon (korábbi neve: Černigrad–Feketevár). A név a bolgár uralom katonai jellegéről tanúskodik, s egyben a bolgár végek (Vulgar/or/um fines) északi határát jelezheti. Egy-egy Csongrád környéki XI. századi nandird, illetve nandur (a bolgárok ómagyar neve) határnév arra utal, hogy az itteni bolgár maradványok túlélhették a honfoglalást.

Györffy György

A honfoglalást bevezető harcok

Árpád serege elsőként nyilván az Alföld déli felére terjedő bolgár végeket támadta meg, elfoglalva földváraikat, Csongrádot, Titelt és más erősségeket. A Felső-Tisza vidéki nemzetségi hagyományokat közvetítő Anonymus nagyjából ennek a benyomulásnak az emlékét és bolgárellenes harcait őrizte meg, noha regényes történetének legtöbb szereplője, történeti környezete és epizódja írói fantázia szülötte.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Ónd és fia, Ete második, végleges szállásterülete az Alpártól Titelig húzódó Tisza mentén, amint ezt az Alpár mögötti homokon fekvő Ete „nyári szállás” és a Titel környéki Ónd „téli szállás” igazolja. Váruk, amint ez az Anonymus fenntartotta családi hagyományból kiderül, a Tisza és a Körös összefolyásánál fekvő Csongrád lehetett.

Kristó Gyula

Tulajdonviszonyok

A dömösi prépostság birtokai (1138)
régi név mai név megye
A Tisza és a Körösök vidéke
Cerungrad(iensis) Csongrád város

Kereskedelem

  • Bácsról Idriszi jegyezte fel, hogy „vannak benne piacok és vásárok, iparosok és görög tudósok”, Csongrádról pedig, hogy „vásárok és mindenfajta természeti javak” találhatók ott.[1]
  • Idriszi a XII. század közepén megadja Csanád és a környező megyék székhelyei közti távolságot. Eszerint Csanád Kevétől és Temesvártól 4–4 napi, Csongrádtól pedig 3 napi útra feküdt, Bács és Keve távolságát pedig 60 mérföldnyire teszi.

Város

  • Idriszi szicíliai arab utazó a XII. század közepén számos magyar városról hagyott ránk viszonylag részletes leírást, ezek a városok többségükben megyeszékhelyek. Bácsról szólva piacait, vásárjait, iparosait, görög tudósait, megművelt földjeit, népes vidékeit és a gabona sokasága miatti alacsony árait emeli ki. Sopronnak szerinte megművelt és termékeny a környéke, látogatottak vásárai, magasak a házai, Csongrádot nagy és népes városnak mondja, amelyben vásárok és mindenfajta természeti javak vannak.
  • Lehet, hogy csak a forrásanyag egyoldalúságának a következménye, de mindenesetre a XII. században népes piacokkal rendelkező, jelentős alföldi ispánsági és főpapi központok, mind Bács, Csanád, továbbá Keve és Csongrád fokozatosan veszítettek jelentőségükből.

R. Várkonyi Ágnes

Parasztkereskedelem, parasztipar

Az alföldi mezővárosok pénzjövedelme főként marhakereskedelemből származik. A tenyésztési viszonyok nehézségeit az 1660–1670-es években úgy igyekeznek áthidalni, hogy az átmenő forgalomba is bekapcsolódnak. Emellett nagy hasznuk van a gabona- és boreladásból. A város szükségleteit messze meghaladó mennyiségű bort és gabonát a kisebb alföldi helységek gazdáitól veszik, amint azt az 1650–1660-as években 1–3 ezer forint értékű földvári, jászberényi, zsámbéki, csongrádi vásárlásaik igazolják. Sőt előfordul később is, hogy Baranyába, a Tiszántúlra küldik embereiket „búzakeresni”.

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

E 4 nagyváros mellett (melyek össznépessége az 1840-es évekre már megközelítette a 90 ezer főt), az Alföld déli szélén ugyanilyen igények jegyében – ha nem is annyira az értékesítésre, mint inkább saját hatalmas árutermelésükre támaszkodva – nemcsak a kamarai kerület már említett mezővárosai, elsősorban Nagykikinda, nőttek fel nagyra, hanem olyan uradalmi központok is, mint Hódmezővásárhely, Gyula vagy Csongrád a Károlyiak, Nagyszentmiklós a Nákók, Makó a csanádi püspök birtokán; de már ugyancsak tágabb régió földesúri érdekeinek szolgálatában.

Szabad György

A Februári Pátens és a feszültség növekedése

Csongrád mezőváros miután leszögezte, hogy „menekült hazánkfiaiban alkotmányos szabadságunk apostolait” látja, a kancelláriához küldött tiltakozásában így válaszolt az országgyűlés mindenáron való megtartásának jelszavával csillapítóknak: „Fényes reményeket csatolunk a küszöbön álló országgyűlés lételéhez, de inkább soha ne alakulhasson, minthogy rólunk átokkal mondhassák unokáink s az utókor, hogy nem valánk elég erősek, de sőt gyávák voltunk a nemzet felségi jogainak vagy megmentése, vagy legalább fel nem adásában.” Majd arra figyelmeztette „a Felséget”, hogy a nemzet bizalmának helyreállítása most még megerősíthetné „a lelketlen vagy szűk eszű tanácsosok által aláásott trónját”, de az „eseménydús idők” kérdésessé teszik, így lesz-e a jövőben is. A tiltakozást a mezőváros 1849-ben metszett pecsétjének lenyomatával látták el.[2]

Katus László

A településhálózat fejlődése

A 19. század végén az Alföldön nem volt ritka a 20–30 ezer lakosú nagyközség (Békéscsaba, Békés, Csongrád, Orosháza, Szarvas).

Az urbanizáció meggyorsulása

Az Alföldön mintegy 30 olyan város, illetve nagy lélekszámú község (Békéscsaba, Békés, Csongrád, Szarvas, Orosháza stb.) volt, amelyeknek lakossága meghaladta a 10 ezret, de mind külső képében, mind népességének foglalkozási és társadalmi struktúrájában lényegesen különbözött Nyugat- és Közép-Európa, valamint a Dunántúl, a Felvidék és Erdély európai típusú városaitól.

Hajdu Tibor

A tiszai offenzíva elhatározása

Az ellenség frontját középen áttörő I. hadtestet délen csupán a Csongrádnál átkelő 2. hadosztály, északon a TokajNyíregyháza irányban támadó III. hadtest fedezte volna.

Az offenzíva kezdete és elakadása. Böhm kapituláns politikája.

Július 20-án hajnalban 300 ágyú nyitott tüzet, miközben a Vörös Hadsereg Tokajnál, Szolnoknál és Csongrádtól délre átkelt a Tiszán. Az átkelés mindenütt sikerrel járt, az ellenség több ágyút és egyéb hadianyagot hátrahagyva visszavonult.

Lábjegyzetek

  1. T. Lewicki, Polska i kraje sąsiednie w świetle „księgi Rogera” geografa arabskiego z XII. w. Al-Idrisi'ego I. Kraków, 1945. 129, 136.
  2. Magyar Országos Levéltár. Budapest, (továbbiakban OL) D 189. Kancelláriai iratok, 1861–VIII. C–13–4499.

Irodalom