Dániel Arnold

A Múltunk wikiből

Hanák Péter

A Fejérváry-kormány és a szociáldemokrata párt

Az április végén megtartott pártkongresszuson a vezetőség politikáját éles, sokoldalú bírálat érte; először beszélhetünk baloldali ellenzéki áramlat jelentkezéséről. Szabó Ervin külön brosúrában támadta a pártvezetőség befolyásának növelését célzó új szervezeti szabályzatot. A német szociáldemokráciából átültetett szervezeti elvvel, a „stramme Disziplinnel”[1] szemben a centralizmus fellazítását, a helyi szervezetek nagyobb önállóságát, a párttagság követelményeinek lazább meghatározását javasolta. A küldöttek közül sokan kifogásolták a pártvezetőség tehetetlenségét, lagymatag szervező munkáját, az események nyomában kullogó, meddő taktikáját. Tarczai Lajos és Csizmadia Sándor éles szavakkal bírálta a párton belül elhatalmasodó „abszolutisztikus kormányzatot”, a véleményszabadság elnyomását. Az ellenzékhez tartozó Dániel Arnold rámutatott, hogy a soknemzetiségű agrárországban a nemzetiségi munkások és a szegényparasztság tömegeinek megnyerése, rendszeres szervezése nélkül legfeljebb városi szakmai mozgalmat, de eredményes politikai harcot vezetni nem lehet. Ez a kritika a pártvezetés súlyos hibáit tárta fel, amelyek következtében a nemzetiségi szocialisták körében elharapózott a budapesti központ iránti bizalmatlanság. A szlovák szociáldemokraták 1905 nyarán, bár csak átmenetileg, elszakadtak az anyapárttól; a román és szerb munkásmozgalomban is elkülönülési tendenciák jelentkeztek. Átgondolatlannak ítélte Dániel a pártvezetés taktikáját is; ”A Népszava a magyarországi viszonyokat mindig az oroszországi viszonyokkal hasonlítja össze – mondta –, de ha taktikáról van szó, mindig Németországgal jön elő”[2]

Erényi Tibor

A szociáldemokrata párt és a választások. A párt 1906. évi kongresszusa.

Dániel Arnold visszatérve 1905-re megjegyezte, hogy Kristóffy csak azért engedélyezte a földmunkásszövetség megalakítását, mert így akart a földbirtokosokra pressziót gyakorolni. A kongresszus által elfogadott kiegészítést is előterjesztett, amely szerint a párt abban az esetben, ha a kormány a Földmunkások Országos Szövetségének feloszlatásához folyamodik, ugyancsak az általános sztrájk fegyverét fogja alkalmazni. Dánielen kívül más kongresszusi küldöttek is szót emeltek a földmunkások hatékonyabb szervezése és általában az erőteljesebb agitációs munka mellett.

A szociáldemokrata agrárprogram ügye

Az 1905–1906. évi tapasztalatok, a földmunkásmozgalom fellendülése megérlelte a pártban, elsősorban a baloldali szocialisták körében azt a meggyőződést, hogy szükség van külön agrárprogram kidolgozására. E felismeréshez hozzájárult Dániel Arnoldnak az előző években propagált földreform-javaslata is.

Mucsi Ferenc

„Magyarország felfedezése” és az új Magyarország tervének kidolgozása

Szende Pál és Dániel Arnold 1906-ban publikált tanulmányai az önálló vámterület és az agrárfejlődés kérdéseiről csak bevezetői voltak annak a módszeres, alapos munkának, amelyet a Társadalomtudományi Társaság vezető radikális és szocialista értelmiségi csoportja 1907-től kezdve kibontakoztatott.

A polgári radikalizmus és az agrárkérdés

Ágoston Péter, Rácz Gyula, Dániel Arnold kutatásai – a nagybirtokrendszer történelmi kialakulásáról, szerkezetéről, gazdasági súlyáról és társadalmi-politikai hatásáról – alapozták meg azt a nagyszabású, 1907 őszétől 1908 nyaráig húzódó vitaciklust, amelyet a Társadalomtudományi Társaság „A nagybirtok szociális hatásai” címmel rendezett meg. A résztvevők sokoldalúan vizsgálták a nagybirtok szerepét: üzemi eredményeit, a közép- és kisbirtokra, a mezőgazdasági munkabérek alakulására gyakorolt hatását, a nagybirtok vám- és adópolitikáját, ennek kereskedelmi következményeit, a jogi és a politikai életben, a társadalom szellemi életében betöltött retrográd szerepét stb. Jászi Oszkár összefoglaló előadása mindenekelőtt gyakorlati-politikai szempontból tekintette át a nagybirtok társadalmi szerepét: számbavette az osztályerők megoszlását, a nagybirtokkal szemben álló s a vele érdekközösségben levő osztályokat és rétegeket. Hasonló összegezést tartalmazott Rácz Gyula 1908-ban közzétett tanulmánya is. Ebben megállapította, hogy „Magyarországon ma is teljes hatalmával uralkodik a feudális nagybirtok”, s az ország haladásának legfőbb feltétele e hatalom és gazdasági alapjainak megsemmisítése.

Ezen az alapon a szociáldemokrata párt ellenzéke és a radikálisok között együttműködés alakult ki a már ismertetett agrárprogram-tervezet kidolgozására. Ennek folyamán azonban hamarosan tisztázódtak az elválasztó mozzanatok is, mindenekelőtt az, hogy a radikálisok az agrárkérdést a nagybirtokok felosztásával és kisgazdaságokon alapuló szövetkezeti rendszer kiépítésével tekintették megoldhatónak. Az e téren kialakult nézeteltérések nem tették lehetővé a radikálisok és a szocialisták tartós együttműködését az agrárkérdés gyakorlati kidolgozásában. Ezért Dániel Arnold szakított a szociáldemokráciával, és eszmei-politikai tekintetben is a polgári radikalizmushoz csatlakozott.

Dániel Arnold és Rácz Gyula valóban elfogadták a mezőgazdaságban a tőkekoncentrációt tagadó David-féle elképzeléseket, s ebből vezették le antifeudális programjukat. Jászi maga is azt hangoztatta, hogy Marx tévedett, midőn a tőkekoncentrációt a mezőgazdaságban is érvényes törvényszerűségnek tekintette, s Eduard David és Franz Oppenheimer nézeteinek jelentőségét hangsúlyozta. Jászi elfogadta a Dániel-féle koncepciónak azt a Diner-Dénes József szerint „kollektivista revizionista” felfogását, amely a nagybirtok parcellázását nagyarányú szövetkezeti akcióval kívánta összekapcsolni, azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy a létrejövő szövetkezetek tőkés jellegét fenn kívánta tartani.

A polgári radikálisok pártalakítása

Az Ady Endre, Balassa József, Bíró Lajos, Bölöni György, Dániel Arnold, Jászi Oszkár, Kadosa Marcell, Kernstok Károly, Lengyel Géza, Madzsar József, Nagy Endre, Purjesz Lajos, Rácz Gyula, Szende Pál és mások által május 29-én közzétett szervező bizottsági felhívás a polgári radikalizmus táborába szólította „a polgári munka embereit” a feudalizmus, a klerikalizmus, az uzsoratőke és az imperializmus ellen; nyilvánvalóvá téve, hogy az önálló polgári radikális párt létrehozásának hívei végül is felülkerekedtek a vitában.

Szabó Miklós történész

A magyar munkásmozgalom ideológiája

A magyar szociáldemokrata mozgalomban Dániel Arnold a lehetséges politikai szövetségesként számba jöhető birtokos parasztság megnyerése végett hajlott arra, hogy engedményeket tegyen ezen réteg kistulajdonost idealizáló felfogásának. Elképzelését a Huszadik Században részletes szocialista agrárprogram-tervezetben publikálta. Ez – amint a IX. fejezetben előadtuk – hosszan tartó vitákat provokált a szociáldemokrata pártban.

Lábjegyzetek

  1. Szontagh Ernő (Szabó Ervin), Hogyan módosítsuk a pártszervezeti szabályzatot? Budapest, 1905. A brosúrából idézi: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai (továbbiakban: A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai). III. Budapest, 1955. 263.
  2. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai III. Budapest, 1955. 293.

Művei