Dávid Zoltán

A Múltunk wikiből

Művei

Igen alaposan mérlegeli az 1715-i és az 1720-i országos összeírást Dávid Zoltán. A történeti statisztika forrása (Budapest, 1957) című kötetben Dávid Zoltán az általa ismertetett kettős (valójában hármas) kútfő: az 1715. és az 1720. esztendei országos összeírás (s a hozzájuk társított erdélyi területi adóösszeírások) tárgyalásával kapcsolatban azok Acsády Ignác készítette feldolgozását is mérlegre teszi, s alapos és sokoldalú bírálatban részesíti. Megállapításait legnagyobbrészt elfogadva, szükséges azokat a következőkkel kiegészíteni: Nem volt helyes 1715-i adatokkal az 1720-iakat mechanikusan kiegészíteni, anélkül hogy Acsády az időközben számításba jövő fejlődést, természetes szaporodást figyelembe vette volna; vonatkozik ez az 1720-tól eltérő években készült erdélyi összeírásokra is. Leginkább pedig azt nem lehet elfogadni, hogy ő ez utóbbi területi adóösszeírásokat a magyar országos fölvételekkel mint egybetartozókkal állította párhuzamba s összesítette, úgy, mintha akadálytalanul közös nevezőre hozhatók lettek volna. Egybevetésre Erdélyt illetően sokkal inkább kínálkozott volna, ha részletesen rendelkezésre áll, a Kőszeghy által közzétett, de Acsády által tekintetbe nem vett 1721–1722-i ottani összeírás. Egészben véve Dávid fejtegetései megerősítik azt az álláspontot, hogy célravezetőbb, ha a népesség fejlődésének kutatója Acsády kiegészítései, „helyesbítései” helyett magát az 1715-i és 1720-i összeírást veszi alapul.