Dávid herceg

A Múltunk wikiből
1053/55 – 1094 után
herceg
Wikipédia

Györffy György

A korona és kard viszálya

A konfliktus akkor vetítette előre árnyékát, amikor 1053-ban Endre királynak, elkésve, fia született, Salamon, akit nem sokkal utóbb Dávid követett.

László egyeduralmának biztosítása

  • Salamon itt maradt öccse, Dávid szerényen megelégedett a Duna bodrogi partvonalával, ahol még sokáig emlegették celláriumát, borospincéjét, és ahol Dávod falu máig őrzi nevét. E tájon, Apatinban tett adományt a tihanyi apátságnak, amelybe, apja mellé kívánt temetkezni.
  • Géza király özvegye, a görög Szünadéné nem maradt az országban. Két kisfiának, Kálmánnak és Álmosnak 1077-ben semmi reménye nem volt arra, hogy László, Lambert, Salamon és Dávid mellett trónra kerüljön.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Kristó Gyula

Állattenyésztés

Kolonon a XI. század közepe óta ménese lehetett az egyháznak, mivel már az 1055. évi alapítólevél lólegelőt említ itt, míg Besenyőre csak később telepíthetett ménest, lévén Besenyő — Aranyán néven — Dávid herceg adománya Tihanynak 1090 táján.

Idegen etnikumok

Dávid herceg 1090 táján adta a Borsod megyei Aranyánt a tihanyi egyháznak, amely név 1211-ben már Besenyő formában szerepel.

Alávetett népelemek

1184. évi adat szerint a következő évben a király esztergom-váraljai]] udvarnokai közül egyesek, Serafin és Pongrác centuriók Nana comes közreműködésével a tihanyi egyház Úrkuta falusi servusait az egyház szolgálatából kivenni és saját udvarnoki szolgálatukra késztetni akarták, mivel szerintük a servusok udvarnoktársaik, és a király illő szolgálatától szokatlan módon lettek elidegenítve. Állításukat azonban nem tudták bizonyítani, míg a tihanyi apát igazolta, hogy a kérdéses jogállású embereket még Dávid dux, I. Endre király testvére tette az egyház szolgáivá.

Irodalom

Családi viszonyaira lásd Wertner Az Árpádok családi története 189. kk.; Lampertre ugyanott 174; Dávidra ugyanott 134; Lampert dukátusára lásd SRH I. 126. és Györffy, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 532; Dávidra ugyanott 706, 717.