Dés

A Múltunk wikiből

románul Dej, németül Deesch, szászul Burglos

municípium Romániában Kolozs megyében
Wikipédia
COA Dej CJ RO
1616
november 20. Homonnai újabb veresége Désen.
1638
április 23. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Július 1-re bizottságot küld ki Désre a „makacs” szombatosok ügyében.)
július 1. Désen I. Rákóczi György elnökletével több napos vallási vita kezdődik. (Az 1579. évi hitvallás szerint határozza meg az unitárius hittételeket.)
július 7. Megkezdődnek Désen a szombatosok elleni perek. (Előbb a társadalmilag alsóbb rendűek kerülnek sorra. Ítéletük: jószágvesztés és elzárás. Július 11-től perek az előkelőbbek ellen; július 15-től többnyire elzárásra szóló ítéletek.)
július 17. Torockai János kolozsvári ötvöst a dési bizottság ítélete szerint megkövezik.
1682
február 11. Az Erdélyben tartózkodó bujdosók gyűlése Désen. (Thököly Imrével szemben hűségéről biztosítja Apafi Mihályt.)

Györffy György

Milyen módon történt a föld felosztása?

A Harka (kicsinyítve Harhadi) személynév a magyarok harmadik, karkhasz méltóságának emléke. Harka személynévből képzett falunevet szintén nem találunk Erdélyben (hacsak nem ennek szlávos alakja rejlik a Gyulafehérvár mellett fekvő Kar(a)kó falu nevében), de a harka rokonsága egy tagjának, a 921 körül élt Bogátnak a neve a tordai és dési sóbánya közelében lelhető fel. Amennyiben e települések a Bulcsú harkával rokon Bogátról nyerték nevüket, ez elsősorban a sóbányáknak a fejedelemség számára való biztosítását jelentheti, de jele lehet annak is, hogy a különböző magyar törzsfők által kézben tartott erdélyi nyári legelők időlegesen egy „úr” alá kerültek.

A vezérek szállásrendje és a törzsek

Kusid, illetve Kurszán neve e vidéken helynévben nem található, hacsak fel nem tesszük, hogy az eredetibb Kuszán név mellett valamelyik Magyarországon beszélt magyar, kabar (bolgár, alán) vagy szláv dialektusban élt az a Kusál névváltozat, amellyel a német krónikák nevezik. Ez esetben ugyanis a dési sóbánya melletti Kosály és a Krasznába ömlő Kusaly-patak egy hasonló nevű faluval a Szamos-torkolatnál fekvő Udvarhelyhez tartozó nyári szállások lehetnének.

Központosító belpolitika

Bár Erdély nagy része Géza sógorának és szövetségesének, a gyulának uralmi területe volt, az Árpádok itt egy-két sóbányát mindig a kezükben tartottak. Erre enged következtetni a tordai és dési sóbánya közelében egy-egy Décse nevű falu is.

Sinkovics István

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

Öt helyen működött sókamara: Tordán, Koloson, Désen (és Désaknán), továbbá Vízaknán, az ötödiket, a székit még János király adományozta el Kendy Ferencnek. Rangban az első a tordai sókamara volt, élén a kamaraispánnal. A többi kamara is ez alá tartozott, vezetőiket, az alkamarásokat a kamaraispán alkalmazta, de fizetésüket a kincstártól kapták.

Makkai László

Homonnai György támadásai

Homonnai felfogadta Gombos András hajdúkapitányt, s 1616 októberében erdélyi katolikus emigránsokkal, egy Jósikával és Sarmaságival, Erdélybe küldte. A támadók Désig hatoltak, ahol Kamuthy Balázs verte szét őket.

Nemesség és nemesítés

A végső következtetést Erdélyben vonták le, ahol a század derekán úgy oldották meg a nemesség és a városi polgárság ellentéteit, hogy Kolozsvár, Dés, Torda és Nagyenyed polgárjogú lakosságát egyetemlegesen megnemesítették, ami persze gyakorlatilag a polgárság nemesi vezetés, megyei bíráskodás alá vetését jelentette.

R. Várkonyi Ágnes

Városok, nyitott kapukkal

Dés és Torda nemesi város lesz.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

  • A vegyes lakosságú városokban, Kolozsvárt, Désen, Tordán, Enyeden, Széken mindenütt a magyar elem jutott túlsúlyra, s néhol még a magát jogilag „szásznak” valló s ezen a címen hatalmi pozíciókat őrző kisebbség is szívesebben beszélt és írt magyarul.
  • A fenti példák egyéb forrásokból még más községekkel is szaporíthatók, de általános tájékoztatást nyújt a kortárs, mikor megjelöli a pusztulás fő helyeit: „E romlást szenvedék a helyek: Kolosvár, Deés tartomány vidéki, Gyalu, Bánffihunyad, Kalotabeliek, Görgény, Beszterce vidéke és nagy sok többen.”[1]

Katus László

Magyarország népeinek települési viszonyai

E területen a városok lakosságának 64,8%-a már 1880-ban is magyar, s a 12 város közül 8 (Kolozsvár, Torda, Nagyenyed, Dés, Nagybánya, Felsőbánya, Szilágysomlyó, Zilah) magyar többségű.

Siklós András

Erdély és a magyarországi románok

Berthelot az elmérgesedett helyzetben közvetíteni próbált. Azt javasolta, hogy DésKolozsvárNagybánya vonaltól keletre 15 km szélességben létesítsenek semleges övezetet. A vele tárgyaló Apáthy leírása szerint Berthelot „mindnyájunk közös céljára, a bolsevizmus elleni küzdelemre”[2] hivatkozott.

A semleges övezetről szóló megállapodást Budapesten nem hagyták jóvá, és a román főparancsnokság sem tartotta magára nézve kötelezőnek.

Lábjegyzet

  1. ETA I. 187.
  2. Apáthy István, Erdély az összeomlás után. Új Magyar Szemle, 1920. 174.

Irodalom

A földközösségről: Tagányi Károly, Adatok Deés város földközösségéhez, 1725–70 (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898)