Désy Zoltán

A Múltunk wikiből
Nagyölyves, 1862. december 15. – Zalescziky [ma Zaliscsiki, Ternopili terület], 1915. március 24.
függetlenségi, majd Kossuth-párti politikus, államtitkár, főispán
Wikipédia
Désy Zoltán.jpg
1913. május 27.
A DésyLukács-per kezdete.
1913. június 3.
Ítélethirdetés a DésyLukács-perben, Lukács lemondása.

Pölöskei Ferenc

A parlamenti obstrukció letörése és a kormányzati reakció megerősödése

Károlyi sikertelen közvetítése ellenére Kossuth Ferenc a képviselőházban 1912. június 1-én mégis ismertette az ellenzéki pártok vezetőinek megegyezési feltételeit. (E feltételeket Justh Gyula, Holló Lajos, Bakonyi Samu, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Désy Zoltán, Polónyi Géza, Egri Béla, Károlyi Mihály, gróf Zichy Aladár, Huszár Károly és Nagyatádi Szabó István írta alá, de a szociáldemokrata párt is elfogadta.) Eszerint az ellenzék megszavazza a véderőjavaslatot, ha a nemzeti jogok birtokállományát érintő sérelmeket eltávolítják a javaslatból. Ha azonban ez nehézségekbe ütközne, az ellenzék 1–6 évig terjedő véderő-provizóriumot is kész elfogadni.

A Lukács-kormány bukása

Lukács helyzetét közvetlenül nem kormánypolitikája ingatta meg, hanem a személyi síkra terelt DésyLukács-per tette tarthatatlanná. E körülmény önmagában véve is az ellenzéki harc gyengeségét érzékelteti. A kormányellenes kritika 1913 tavaszán Lukács 1910. évi pénzügyminiszterségéhez kanyarodott vissza. Désy Zoltán ellenzéki képviselő még 1912. május végén Európa legnagyobb panamistájának nevezte Lukácsot azért, mert 1910-ben 4,8 millió koronát juttatott közpénzből a Nemzeti Munkapárt választási kasszájába. Lukács elleni vádjait Désy később megismételte. A hosszasan elhúzódó bírósági tárgyalások során bebizonyosodott, hogy Lukács valóban felvette a Magyar Banktól a kérdéses összeget a sójövedéki monopólium meghosszabbítása fejében, és azt a munkapárt céljaira fordította. Emiatt a törvényszék 1913. június 3-án felmentette Désyt a nyilvános rágalmazás vádja alól. A Lukács-kormány még aznap lemondott.

Károlyi Mihály a függetlenségi párt élén

Az Egyesült Függetlenségi Párt politikai irányvonalában fennmaradt a korábbi két tendencia. Apponyi mindjárt az egyesülés után nem a pártprogramot, hanem az Andrássyval való együttműködést helyezte előtérbe. Justh és Károlyi viszont az egyesült pártot egy baloldali ellenzéki tömörülés alapjának szánta, amelyhez a későbbiek során a szociáldemokrata párt, a polgári radikálisok s az egyetemi ifjúsági szervezetek is csatlakozhatnak. A kitűzött célok mindenesetre a társadalmi haladás irányába mutattak. A függetlenségi párt konzervatív szárnyának több tagja – Gál Sándor, Bethlen István, Désy Zoltán – nem is csatlakozott az új párthoz.

Irodalom

A Lukács-kormány bukásához vezető rágalmazási perről tényszerűen Fábián Béla, A Désy–Lukács pör okmánytára (Budapest, 1913), illetve A Désy–Lukács pör. Előszó: Andrássy Gyula. Sajtó alá rendezte Fábián Béla (Budapest, év nélkül) című kiadványok tájékoztatnak.