Déva

A Múltunk wikiből

románul Deva, németül Diemrich, Schlossberg, Denburg, latinul Sargetia, erdélyi szász nyelven Dimmrich

megyei jogú város (municípium), Hunyad megye székhelye Romániában, Erdélyben
Wikipédia
Actual Deva CoA
1603
szeptember 5. Erdélyi országgyűlés Déván. (Basta kimondja, hogy a nemességnek vagyona egynegyedét pénzen kell megváltania; a Székely Mózes mellett elesettek és a gyűlésről távol maradók vagyonát hűtlenség címén lefoglalja; a hűtlennek nyilvánított városokban csak katolikus vallásgyakorlatot engedélyez.)

Sinkovics István

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

Az állandó haderőt várakban tartották: Déván, Szamosújváron, Fogarasban, Váradon és más, a védelem szempontjából fontos pontokon.

Péter Katalin

A protestantizmus sorsa a három országrészben

Dávid Ferencet a dévai várba hurcolják, ahol súlyos betegségben 1579. november 15-én meghal.

Sinkovics István

A prágai szövetség: Erdély összefogása a királyi Magyarországgal és a román fejedelemségekkel

A török elleni háború nagy lehetőségeit felismerő politikai csoportosulás élén Bocskai István váradi kapitány, a fejedelem nagybátyja állt. Az ő, továbbá Geszty Ferenc dévai kapitány és mások tanácsára Báthori Zsigmond vállalta a török elleni háborút.

Makkai László

Székely Mózes támadása. Basta Erdélyben.

Bastát vérig sértette, hogy az erdélyiek ellene fordultak, és kegyetlen bosszút akart állni. A szeptemberre Dévára összehívott országgyűlésen az egész nemességet kiírtással fenyegette meg az uralkodónak tett eskü megszegése miatt, és felelőssé tette Erdély romlásáért. Több vezetőt, köztük kolozsvári polgárokat, kivégeztetett. Majd kihirdette döntéseit, amelyeket jóváhagyásra a királyhoz terjesztett fel. A nemesség kegyelmet kap, de vagyonának egynegyed részét készpénzben kell megváltania. Akik Székely Mózes oldalán elestek, vagy a dévai gyűlésről távolmaradtak, mint hűtlenek, elvesztik birtokukat. A vámokat, harmincadokat, tizedeket az egész országban az uralkodó veszi kezelésébe. A hűtlennek bizonyult városokban kizárólag a római katolikus vallás gyakorlása szabad; a kolozsváriak kötelesek a jezsuitáknak templomot, iskolát és rendházat adni lerombolt épületeik helyett. A városok önkormányzata megszűnik, és büntetésként hadisarcot fizetnek: Brassó 80 ezer, Kolozsvár 70 ezer forintot; a többi város sarcát a király fogja megállapítani. A dévai gyűlés után az országból elmenekültek egy része kegyelmet kért Bastától, és visszatért Erdélybe.

A „magyar Machiavelli”

Bethlen Gábor fejedelemmé választásának esztendejében harminchárom éves volt, de egész valója többet mutatott. Szemeinek komoly tekintete, melyben villámló harag és metsző irónia tudott felcsillanni, hatalmas orra, erős vonalú, duzzadt ajkai, melyek körül állandósult egy keserű vonás, sápadt arcát keretező fekete szakálla, jellegzetes, vállai közé húzott fej tartása, mely minden képén szembeötlik – sok szenvedésen átment, nehéz gondoktól terhelt javakorabeli férfi benyomását keltette. Testében két emigráció és harmincnégy csata nyomait, lelkében egy mostoha körülmények közt eltöltött, korai árvasággal sújtott gyermekkor megaláztatásait és két korán elhalt gyermekének gyászát hordozta. Lelki tulajdonságai is ezt a különös kettősséget mutatják. Óvatos, ravasz, sőt néha cinikus, mint a kiábrándult öregek; józan, mintha egy hosszú élet tapasztalatai állanának mögötte, de fiatalosan ruganyos, csüggedést és fáradtságot nem ismer. Mindig kész a támadásra vagy a visszavágásra; elméje csak úgy ontja a gyakorlatias megoldásokat és a merész terveket, de ha valami nem sikerül neki, bámulatos lélekjelenléttel fog azonnal újabb, ha kell, az előbbivel homlokegyenest ellenkező vállalkozásba. A politikai szálak mesteri fonogatásában nyilvánuló szinte játékos kedvű, csalódásokon átsegítő természetes, száraz humora és a dolgokat s az embereket kellő értékükre szállító iróniája – mind elpusztíthatatlan, örökifjú életkedvének minden külső látszatot meghazudtoló bizonyítékai.

Nem volt nagybirtokos oligarcha, mint Bocskai és Báthori Gábor. A török megszállta Temes-vidékről Erdélybe szakadt családja középbirtokos nemesi színvonalon élt, anyai rokonai székely főemberek voltak.

Fejedelmi elődeinek tett szolgálataival ő maga sem jutott tovább, mint az apja által szerzett, annak halála után nagy nehezen visszakapott szülőhelye, Marosillye mellé – Déva elnyeréséig.

Rendteremtő belpolitika

A központosítás persze nem pusztán az uralkodó szándékain múlik, hanem elsősorban a társadalom szerkezeti felépítésén. Ha a központi hatalom a maga hivatalnokszervezetével nem képes az egész szerkezetet átfogni, hiába csikar ki elvi engedményeket, döntéseit nem tudja keresztülvinni. Bethlen hamarosan ráébredt erre, s a következő évben már radikálisabb eszközökhöz nyúlt. Sikerrel kísérelte meg, ami a Habsburg-kormányzatnak nem sikerült, a koronajavak visszaszerzését. Az 1615. évi országgyűlést azzal lepte meg, hogy eléje terjesztette a fiskális jószágok pontos összeírását. A lista hosszú volt: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Déva, Fogaras, Udvarhely, Görgény, Törcsvár, Karánsebes, Lugos, Lippa, Jenő várai és hatalmas uradalmai mellett számos város szerepelt rajta a harmincadokkal, sóaknákkal, bányákkal és vashámorokkal együtt.

A század legnagyobb birtokszerzője

Azt még természetesnek tekintették az erdélyiek, hogy Rákóczi a bukott trónkeresők, Zólyomi és Székely Mózes birtokait elkobozta, de az már rossz előjel volt, hogy a zsákmányból az eredetileg fiskális gyalui uradalmat nem adta vissza a kincstárnak, hanem magánbirtokaként kezelte. Ugyanígy járt el már előbb a Brandenburgi Katalintól kicsikart Fogarassal, melyet feleségének, Lorántffy Zsuzsannának adott zálog címén. Később is nagy buzgósággal szerezte vissza az eladományozott vagy elzálogosított fiskális javakat, s a Bethlentől örökölt 6-ot 12-re egészítette ki (egyedül Huszt maradt magánkézben elzálogosítva), összesen 690 tartozékkal, melyek közül kétharmadrész valóban fejedelmi kézbe került, s csak egyharmada marad magánosoknál zálogban. De az új szerzeményekből csak egyetlenegyet bocsátott ténylegesen kincstári kezelésbe, Dévát, míg a többit magánbirtokaihoz csatolta.

R. Várkonyi Ágnes

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Montecuccolinak 1661 júliusában azonnal indulnia kell Erdélybe, ezzel Wesselényi feladata semmissé válik, Zrínyit pedig szigorúan utasítják: hagyja abba Zrínyi-Újvár építését, a félig fölhúzott falakat rombolja le. Zrínyi és Montecuccoli egyaránt tiltakoznak a Haditanács látszólag esztelen parancsai ellen. Zrínyi megtagadja az engedelmességet, elsorolja érveit, majd leszögezi: „készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába … Akik pedig üres félelemből magamra hagynának ebben a hasznos munkában, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem”.[1] Montecuccoli pedig azért tiltakozott az új parancs ellen, mert jól látta, hogy az egyetlen ütőképes hadsereg elpusztul, hiszen erre a hosszú útra előre kellett volna gondoskodni ellátásáról. Július végén mégis elindult, és Felső-Magyarországon át nagy kerülővel augusztus közepére érkezett meg Tokajhoz.

Kemény János néhány ezer főnyi hadával nagy várakozással vonult Montecuccoli hadserege elé. Augusztus végén a Szilágyságban, Goroszlónál megegyezett a két sereg, és néhány napos pihenő után, a török elleni döntő ütközet reményében mindenfelől sereglő erdélyi és magyarországi csapatokkal állandóan növekedve, de nagy élelmezési gondokkal küzdve vonult be Kolozsvárra. Eközben a Dunántúlon Batthyány és De Souches tábornok elfoglalta Vált, Zsámbékot, Ercsit, Zrínyi pedig mélyen becsapott a török területre. Erdélyben császári őrséget helyeztek el Kővár, Székelyhíd, Fogaras, Görgény, Déva váraiban és Szamosújvárott.

Erdély és a nemzetközi szövetség

Erdély lehetőségei tehát lényegében már eldőltek, amikor 1686 elején Haller János vezetésével újabb követség indult Bécsbe, ismét Lengyelországon át. Apafi Erdély államiságának nemzetközi elismerését és az ország belső integritását szabta feltételül. Eszerint a szövetségesek a törökkel kötendő békébe Erdélyt és a román fejedelemségeket külön foglalnák bele; a császár a fejedelemség integritását – állami önállóság, szabad fejedelemválasztás, vallásszabadság – érintetlenül hagyja, katonai és diplomáciai segítséget ad, ha török támadás éri, és hadait téli szállásra nem telepíti az országba. Ennek fejében a fejedelemség 25 ezer arannyal vagy 50 ezer tallérral, élelemmel és fuvarral járul hozzá a törökellenes háborúhoz. I. Lipót megbízottai, Badeni Hermann, a Haditanács elnöke és Strattmann udvari kancellár, azzal a kikötéssel írták alá a szerződést 1686. június 28-án, hogy a fejedelem Kolozsvárra és Dévára fogadjon be meghatározott számú császári őrséget.

Apafi vezérkarával Szebenben keresett menedéket és időt a döntésre. A város falai alatt 3 ezer székely fegyveres táborozott. Bethlen Miklós úgy vélte, legjobb elfogadni a szerződést, annak ellenére, hogy Isztambul 40 ezer főnyi haddal fenyegette a Habsburg-kormányzattal tárgyaló Erdélyt. Kolozsvár és Déva katonai megszállásával viszont az egész ország Habsburg-uralom alá kerül – érveltek a rendek, és tiltakoztak. Sobieski féltette a császártól Moldvát, és tartózkodást ajánlott, Teleki, hogy a lengyel fejleményeket kivárja, alkudozással leplezett időhúzást. Bethlen Miklós Scherffenberg újabb javaslatával ért vissza: a török megtévesztésére látszatostrommal veszi be Kolozsvárt és Dévát. Apafi a régi hagyományt folytatta, húzta az időt, s nem írta alá a szerződést – a kivárás politikájára azonban már nem nyílt lehetőség. Lipót császárnak hirtelen paranccsal Buda alá kellett rendelnie Scherffenberget. Az altábornagy hadserege, miután megtámadta és lemészárolta a székely tábort, kivonult Erdélyből.

Erdély: Diploma Leopoldinum

Mindennek ellenére Apafi és kormányzóköre a szűkös lehetőségeket kihasználva több megállapodást kötött Lipót császárral és megbízottaival. A kercsesorai, bécsi és a balázsfalvi szerződések értelmében a fejedelemség mint a Szent Liga titkos tagja segíti a török elleni háborút. A hadsereg eltartására meghatározott összeget ad, és élelemmel s téli szálláshellyel szolgál, sőt a háború idejére Kolozsvár és Déva falai közé császári őrséget fogad be, s mivel Erdély a Szent Korona tagja, elismeri a magyar király fennhatóságát. Lipót császár viszont szavatolja a fejedelemválasztás szabadságát, az ország államkormányzati önállóságát, a szabad kereskedelmet és a protestánsok vallásszabadságát. A háborút lezáró békébe pedig a fejedelemség érdekeit is belefoglalják.

Erdély

Az új fejedelmi hatalom kiépítésében súlyos nehézségeket okozott, hogy az 1704 őszén elfoglalt Kolozsváron kívül a két legfontosabb város, Szeben és Brassó mindvégig a császáriak kezén maradt, s a kulcsfontosságú Déva, Medgyes és Szamosújvár is csak nagy véráldozatok árán jutott Rákóczi hatalmába.

Ember Győző

Az Országos Főbiztosság

A kétféle biztosság közötti szoros együttműködés Erdélyben is megkívánta, hogy a biztosi kerületeket párhuzamosan szervezzék meg, és a kerületi biztosságok székhelye azonos legyen. Erdélyt négy biztosi kerületre (districtus) osztották, ezek székhelye Szeben, Brassó, Kolozsvár és Déva volt. Az Országos Biztosság kerületeinek az élén országos segédbiztosok (adjuncti commissarii provinciales) állottak, akik az Országos Főbiztosságnak és azon keresztül a Guberniumnak voltak alárendelve.

H. Balázs Éva

Novus ordo a társadalomban, a gazdaságban, a jogi életben

Így a felkelők, nem törődve azzal, hogy a környező megyék nemessége hatósági engedély nélkül fegyverkezik, és előkészíti a nemesi felkelést, az uralkodó osztályt megvertnek tekintették, s időszerűnek tartották ultimátumszerű felhívás kiadását. Eszerint a felkelés célja a nemesség és a nemesi privilégiumok teljes megszüntetése, az alap pedig a császár és a parasztság egyetértése. A felhívás szövege a következő:

  1. Hogy a nemes vármegye minden possesorival edgyütt a kereszt alá esküdggyék, magzatjaival edgyütt.
  2. Hogy a nemesség többé ne légyen, hanem a ki hol kaphat királyi szolgálatot, abból éllyen.
  3. Hogy a nemes possesorok a nemes jószágbul végképpen kivegyék hatalmukat.
  4. Hogy a nemes földek a köznép között a következendő császárnak parancsolata szerint fel osztassanak.
  5. Hogy szintén olyan adótfizetők légyenek mint az köz contribuens nép.
  6. Ha ezekre a Tábla és possesorival reá áll, békességet ígérünk, melyeknek jeléül a várra és város végére és más helyekre fejér zászlókat felállítani kívánunk.[2]

Bár a felhívást csak Hunyad megyéhez, közelebbről Déva városához intézték, az szélesen elterjedt.

Spira György

Bem sikeres hadjárata Erdélyben

S minthogy Puchner ez alkalommal minden erejét bevetette, Bem most csak a visszavonulás továbbfolytatása mellett dönthetett, és négy napig tartó szakadatlan harcban vissza is vonult nyugat felé egészen Déváig.

Déván azonban végre csatlakozott hozzá a Damjanich által rendelkezésére bocsátott 3 ezer főnyi erősítés. Február 9-én ezért Bem Piskinél ismét támadásba ment át, s úgy megverte Puchnert, hogy az megint egyenest Nagyszebenig futott. Bem viszont, aki nem akart még egyszer úgy járni, ahogy január 21-én járt, seregét a hegyek között egyelőre Medgyesre vezette, hogy mielőtt másodszor is Nagyszeben ellen vonulna, most már csakugyan egyesüljön a székely segédcsapatokkal is. Majd – megtudván, hogy Urban, idő közben úgy-ahogy összeszedve magát, megint betört az országba – seregének egy részével Besztercére sietett, s erről a kirándulásról csupán Urban újólagos Bukovinába kergetése után, március 2—án tért vissza Medgyesre. Itt viszont ezen a napon maga Puchner intézett ellene támadást. S a két napig tartó harc során Bem újra meg újra visszaverte a fölényben levő ellenség egymást követő rohamait, lőszerkészletének kimerülése miatt azonban végül mégis arra kényszerült, hogy feladja Medgyest és visszavonuljon Segesvárra.

Hanem legnagyobb sikerének az alapjait Bem éppen ezzel a kényszerű meghátrálással rakta le. Puchner ugyanis most késedelem nélkül folytatta előrenyomulását Segesvár felé is, de – hogy Bemet elvágja székelyföldi segélyforrásairól – Segesvárt nagy kerülőút megtételével délkelet felől iparkodott megközelíteni. Ezzel pedig maga nyitotta meg az utat Bem előtt Nagyszeben felé, amelynek a védelmére mindössze 3 ezer osztrák és 8 ezer orosz katonát hagyott volt hátra. És Bemnek több sem kellett: 9-én toronyiránt megindult Segesvárról, 10-én reggel átvágott Medgyesen, ugyanaznap délután felvette a harcot a szebeni védőőrséggel, s mire felvirradt a következő reggel, már Nagyszeben ura volt. A városból megfutamodott ellenséges csapatok pedig 15-én a Vöröstoronyi szorosban már az országhatárt is átlépték. S erre azután Puchner szintén megtört és Havaselvére menekült. Példáját pedig napokon belül a legnagyobb sietséggel követték seregének és az orosz segélycsapatoknak Brassóba és Brassó környékére húzódott maradékai is, úgy hogy Bem – hiába vetette magát utánuk – ezeknek a csapatoknak is már csak az utóvédjükre mérhetett csapást 19-én Feketehalomnál.

Március 20-án tehát Erdély területén – Gyulafehérvár és Déva várőrségét, valamint az Erdélyi Érchegységben körülzárt román felkelőket leszámítva – nem voltak többé ellenséges fegyveres erők.

Lábjegyzetek

  1. Zrínyi levele a Haditanácsnak, Légrád, 1661. július 5. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 307.
  2. Országos Levéltár C 44. Departamentum politicum comitatuum. 1784. F 272. P 17.

Kiadványok