Dóczy András

A Múltunk wikiből
Nagylúcsei Dóczi András szatmári és felső-magyarországi főkapitány levelezése

Makkai László

A második hajdúfelkelés

Bocskai halála után a Habsburgokra visszaszálló területek átvételére kijelölt biztosok közül Forgách Zsigmond és Dóczy András buzgó katolikusok voltak, s társuk, a lutheránus Thurzó György, ha lehet, még Illésházynál is jobban gyűlölte a birtokait felprédáló hajdúkat.

A magyar rendiség hatalomátvétele

Az új rendi kormányzó testületbe a dinasztia régi, megbízhatónak mutatkozott hívei, Erdődy Tamás bán, Forgách Zsigmond tárnokmester, Batthyány Ferenc főlovászmester, Thurzó György főasztalnokmester, Draskovich János főkamarásmester, Dóczy András főpohárnokmester és Istvánffy Miklós főajtónállómester mellé a Bocskai pártból Homonnai Bálint országbíró és Széchy Tamás főudvarmester kerültek be, élére pedig Illésházy István állt mint választott nádor.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

A vezérek közt Forgáchon kívül olyan nagyurak szerepeltek, mint Homonnai György, Bálint nemrég katolizált unokaöccse, Bocskai Miklós, az elhunyt fejedelem rokona, Dóczy András, a későbbi kassai főkapitány, Nyáry István, volt váradi kapitány. Bármelyikük szívesen vette volna, hogy királyi kormányzóként ő legyen Báthori utódja.

Védekező külpolitika

Bethlennek belső ellenzékkel nem is kellett volna megküzdenie, ha kívülről nem szítják az elégedetlenséget. A királyi Magyarországon felháborodással fogadták trónfoglalásának hírét. Forgách és Dóczy széltében terjesztették, hogy Erdélynek immár török gubernátora van, akit mihamarabb ki kell vetni székéből, nehogy törökké tegye egész országát. Dóczy megrohanta és elfoglalta a fejedelemség legfontosabb végvárait, Husztot, Tasnádot, Ecsedet, Kővárt; Váradot is csak Rhédey ébersége tartotta meg. Mikor Bethlen a várak visszaadását követelte, még Várad átengedésére is felszólították. A Porta is elég tapintatlan volt, hogy éppen nehéz helyzetében akarta Lippa és Jenő átadását kikényszeríteni. A Bocskaitól már megkövetelt, de mindeddig sikeresen megtartott két várról Bethlen már csak azért sem mondhatott le, mert ezzel tápot nyújtott volna annak a híresztelésnek. hogy eladta magát és Erdélyt a töröknek.

Két tűz közt fegyverrel nem léphetett fel, ehelyett sűrűn járatta követeit a Portára, Bécsbe, a magyarországi rendekhez, s ha egyiket elutasították, másikat letartóztatták, újabbakat küldött. Dóczy azt állította róla, hogy déltől reggelig részeg, s nem lehet vele szót váltani. Valójában kora reggeltől késő estig rendelkezett, tárgyalt, leveleket írt, fenyegetőzött, kérlelt, hízelgett, szidalmazott, ígért és követelt.

Homonnai György támadásai

Bethlen azonban nem ringatta magát a biztonság csalóka vágyképében. Ellenkezőleg, aggodalommal figyelte, hogy a királyi Magyarország rendi főméltóságai sorában nem barátai, hanem ellenségei szaporodnak. A legfőbbek, Pázmány, 1616 óta prímás, a Thurzó halála után, 1618-ban nádorrá választott Forgách Zsigmond, az utóbbi helyébe lépő Dóczy kassai főkapitány és az országbíróvá kinevezett Homonnai mellé felsorakozott az új katolikus arisztokrácia legjellegzetesebb képviselője, Esterházy Miklós főudvarmester.

A szövetségesek Bécs alatt

Biztatóbb hír volt, hogy szeptember 5-én Rákóczi György hajdúival megszállta Kassát, s Dóczy András főkapitányt bilincsbe verve küldte a fejedelemhez.


Rhédey közeledtének hírére a Cseh- és Morvaországban külön tevékenykedő Buquoi és Dampierre sietve egyesítette csapatait, amit Thurn és Rhédey együttesen sem tudtak megakadályozni.

Bethlen erről már Pozsony bevétele előtt, október 6-án értesült, és azonnali segítséget kért Rákóczi Györgytől, a Dóczy helyébe kinevezett felső-magyarországi főkapitánytól: „Kegyelmedet azért intjük, éjjel-nappal sollicitálja és siettesse az vármegyéket, ha magoknak, édes hazájoknak s nemzetségeknek jót kívánnak. Most kévántatik eccer, ha segíteni akarnak, most segítsenek, ha pedig most meg nem segítenek, ez után sokáig is ne segítsenek. Mi tőlünk bizonyosak legyenek abban, ha mi ide fel, kit Isten eltávoztasson, rosszul járunk, ők is oda haza az békességben való lételt el fogják felejteni ... Én is abban mesterkedem, miképpen az csehekkel és morvaiakkal megegyezhessem. Bizony uram, mostan kévántatnék, hogy minden magyar megmutatná hazájához való szeretetit, de amint látom, abban semmi nem kél, s én mellém eddig egy úr, egy nemes ember nem jött, hanem csak az erdélyi haddal vagyok.”