Dessewffy József

A Múltunk wikiből
Krivány, 1771. február 13. – Pest, 1843. május 2.
országgyűlési követ, több megyék táblabírája
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
1825.
Megjelenik Dessewffy József szerkesztésében a Felső Magyar Országi Minerva.
1830.
Megjelenik Dessewffy József A Hitel czímű munka Taglalatja című röpirata.

H. Balázs Éva

A szabadkőművesség politikai színeváltozása

Nemcsak Kazinczy, Berzeviczy Gergely, majd Dessewffy József is korán került a „legények”, majd a mesterek közé.

Vörös Károly

A rendeleti kormányzás kezdetei Magyarországon

„Az egész világ meg van bolondulva” (totus mundus stultisat) – mondta Ferenc Budán tett 1829. évi látogatásakor,[1] és elégülten utalt arra a politikai szilárdságra, melynek, ezzel ellentétben, a magyar nemesség az abszolutizmus védőszárnyai alatt örvendezhet.

Az úrbéri és a közgazdasági bizottság munkálatai

Dessewffy József gróf kereskedelmi társaság létesítését javasolta, 3 millió forintos alaptőkével. Az alaptőkét nem subsidium, hanem 30 éves nemesi kényszerkölcsön alapján kell létrehozni. Javaslata szerint a társaság a részvényesek terménykereskedelmét a jegyzett részvények arányában finanszírozná. Ezt a tervet a fiumei küldöttek is támogatták.

Gergely András

Széchenyi István

Országszerte visszhangoztak már nádfödeles falusi kúriák és főúri szalonok Széchenyi nézeteinek vitatásától, amikor felső-magyarországi nemesség egy részének véleményét formába öntve a művelt Dessewffy József gróf megjelentette A Hitel czímű munka Taglatját. (A cenzúraviszonyok miatt nem sajtóvita, hanem röpiratirodalom volt kialakulóban.)

Dessewffy József nem a maradiság és reakció megtestesítője. Az Akaa alapítása alkalmából ódát írt Széchenyihez. Az országgyűléseken, arisztokrata létére alsótáblai követként, a rendi ellenzék egyik vezéralakja volt. A nemzeti irodalom mecénása és fejlesztője, a Felső Magyar Országi Minerva kiadója, Kazinczy barátja. Számos kérdésben nemcsak az operátumokon dolgozó országos bizottság véleményén, hanem Széchenyin is túllépve foglalt állást. A Taglalatban a paraszti terhek évi megváltása, a sajtó szabadsága, a parasztság országgyűlési képviselete mellett nyilatkozott. A gazdasági bajokból a kilábalást – takarékos, de a körülmények folytán szükségszerűen adósságokba keveredő birtokos lévén – az ország gazdasági függetlenségének helyreállításában, elsősorban a fennálló vámrendszer megszüntetésében vélte megtalálni. Ennyiben műve csakugyan kiegészíthette volna Széchenyi elemzéseit.

Dessewffy javaslatai azonban annak a korábbi korszaknak a maradványai, amikor a mégoly jó szándékú és kétségtelenül előremutató javaslatok is csak arra szolgáltak, hogy általuk a birtokos nemesség átvészelje a válságos éveket. Ebben a szellemben vélte Dessewffy: a feladat az, hogy „systemánkat a mostani körülállások szerint, annak sarkalatos alapjain” módosítsuk. Feudális-rendi eszménye aktív sérelmi politikával és klasszicista műveltségeszménnyel fonódott össze, s hangsúlyozottan csak az agrárérdekeket képviselte. Eszmerendszere maradi volt, de nem provinciális; lényegében a JarckeVollgraff-féle németországi „megjavított rendiség” koncepcióval rokonítható. Konzervatív, rendi-klasszicista, közjogi és agrárcentrikus nézetei homlokegyenest ellenkeztek Széchenyi dinamikus, a régi gazdasági erőviszonyokat megbontani szándékozó, liberális indíttatású, romantikus műveltségű, a birtokos osztályok érdekeinek egyeztetésén alapuló eszméivel.

Széchenyi Világ vagy is felvilágosító töredékek némi hiba s előítélet eligazítására címmel válaszolt támadójának. Nagy biztonsággal tette megsemmisítő bírálat tárgyává Dessewffy nézeteit, amely szerint az előjogokon alapuló alkotmány megszilárdítása lenne a bajok megszüntetésének helyes útja. A válasz alkalmat adott neki arra is, hogy a Hitel félreértett vagy félremagyarázott helyeit a Világban pontosabban és bővebben kifejtse.

Azonnal megvalósítandónak most sem tartott többet, mint hogy „Először… minden rendsértő legrövidebb úton egyenlőn érezze a nemzethozta törvény hatalmát. Másodszor… a hitel szoros lábra tétessék”,[2] sőt kifejezetten elutasította a szolgáltatások földesúrrra kötelező pénzbeli megváltását, vagyis a kötelező örökváltság már Dessewffy által felvetett javaslatát, továbbá a parasztok országgyűlési képviseletének ugyancsak a Taglalatban felbukkanó gondolatát. Művével élesen elhatárolta magát Dessewffytől. Célja nem a közös pontok keresése volt, hanem az elhatárolódás attól a még dezorientálatlan nemesi tömegtől, amelyet pedig a reformellenzéket erősítve, az agitációt folytatva a haladó reformok potencális bázisaként is számba lehetett volna venni. Széchenyi ezzel szemben a Világban arról írt, hogy 1830-ban a kormány a helyes útra tért. Alkotmányunkat és nemzetiségünket méltányolni kezdte, s támogatását biztosítva kellene előbbre lépnünk. A kortársak elsősorban a Dessewffyvel folytatott győzelmes polémiára és a vele szemben használt éles hangnemre figyeltek, amellyel végleg megsemmisítette a régi típusú ellenzékiséget, és ezzel egyértelművé tette: a fő megosztódási vonal a haladás és a maradás tábora között húzódik. Kevéssé figyeltek arra, hogy e művel már a haladás táborán belüli elkülönülés, sőt konfliktus lehetősége is felmerült.

A rendszeres bizottsági munkálatok a megyék előtt

Dessewffy József gróf a sajtószabadság és az utólagos felelősség elve alapján követelte a sajtóviszonyok rendezését.

Az országgyűlés küszöbén

Levonva a szükséges következtetéseket – végcélként a birodalmi politika közvetlen befolyásolását tűzve ki –, aktivizálódott a fiatal magyar arisztokraták egy csoportja, a Taglalat írójának fia, a kiváló képességű Dessewffy Aurél gróf szellemi vezetésével.

Arató Endre

Az irányt mutató irodalom

Dessewffy József gróf író, konzervatív politikus 1808-ban hangsúlyozta, a kormánytól függ annak a jelentős célnak a megvalósulása, hogy 25 év múlva ne legyen egyetlen olyan ember az országban, aki nem tud magyarul. S hogy ez szemében nem pusztán a magyarnak mint hivatalos nyelvnek az ismeretét jelentette, hanem a beolvasztó politikát, azt mutatja javaslata is, amelynek értelmében a kézműves, a mosoni purger, a kassai és eperjesi mesterember, a liptói olejkar, a krajnai pór, a bánáti örmény árendás és a pozsegai földesúr tanuljanak, tudjanak és szívesen beszéljenek magyarul. Ugyanebben az írásában világosan megfogalmazta az egy politikai nemzet koncepcióját, amelyet a magyar nemesség a 18. század végén mindenekelőtt a szerb és a román kívánságok visszautasítása során hangoztatott.

Az egykorú nemzet—haza fogalom, a nemzet felébresztése

A másik, ugyancsak nyugati indítású nemzetfogalom a francia, amely döntő ismérvnek nem a nyelvet, illetve az etnikumot, hanem a területet, az államot tekintette. Ebben az esetben a nemzet nem a nyelvvel, hanem az állammal volt egyenlő A történetiség, a történeti múlt itt is meglevő ismérvét e koncepcióban az önálló, természetesen a feudalizmusban gyökerező (de korszakunkban polgári tartalommal megtöltődő) alkotmánnyal (privilégiumokkal), államisággal azonosították. Ezt az ideológiát tették magukévá a horvátok; sajátos módon, kiváltságaik miatt, a szászok is, és mindenekelőtt a magyar uralkodó osztály, amely e nemzetfogalom platformján a magyarországi népek többségét nem fogadta el nemzeteknek. Putnik szerb metropolita kívánságának (1790) visszautasításától (a szerbek nem alkotnak történeti nemzetet), Tökölynek a szerb temesvári kongresszuson a külön területtel szembeni érvelésén át Dessewffy József (1808) fejtegetéséig mindenhol e nemzetkoncepció ideológiai elemeivel találkozunk.

Lábjegyzet

  1. Dessewffy József Kazinczyhoz írott 1820. október 22-i levele alapján idézi: Horváth Mihály, Huszonöt év Magyarország történelméből. 3. kiadás, I. Budapest, 1886). 30.
  2. Széchenyi István, Világ. Sajtó alá rendezte Szily Kálmán. Budapest, 1905. 265.

Művei

Irodalom

A szabadkőműves alkotmányon (a Draskovich—obszervancia idézendő elaborátumán) túl egyelőre csak Berzeviczy néhány szabadkőműves beszédének tervezete, Dessewffy József több kiadatlan levele tekinthető bizonyítéknak.

Dessewffy Józsefről: Ferenczy József, Gr. Dessewffy József életrajza (Budapest, 1897). A gróf vitairata: Dessewffy József, A Hitel czímű munka Taglalatja. (Kassa, 1831. Újabb kiadása: Iványi-Grünwald 497–648) Dessewffy koncepciójának elemzését lásd: Iványi-Grünwald 259–264. és Gergely 119–122.