Deutsch-Altenburg

A Múltunk wikiből

latinul Carnuntum, magyarul Németóvár, németül Bad Deutsch-Altenburg

község Ausztriában, Alsó-Ausztria tartomány Bruck an der Leitha kerületében
Wikipédia
AUT Bad Deutsch-Altenburg COA.jpg

Carnuntum a Római Birodalom Pannonia, majd Pannonia superior provinciájának fővárosa, katonai tábor és polgárváros volt az ókorban: Wikipédia – Carnuntum

Carnuntum Heidentor
A kilencvenes évek vége
A Pannoniában állomásozó legiók számát négyre emelik (Vindobona, Carnuntum, Brigetio, Aquincum), a legio-táborok között segédcsapatok táboroznak, a tartomány hadserege egyetlen védővonal mentén sorakozik.
106 körül
Pannonia kettéosztása Alsó- és Felső-Pannoniára (Pannonia Inferior, Pannonia Superior) Aquincum, illetve Carnuntum székhellyel.
117–138
Hadrianus római császár uralkodása.
Municipium-alapításai Daciában: Napoca, Dierna, Drobeta; Pannoniában: Aquincum, Carnuntum, Mogentiana, Mursella, Salla, Cibalae, Bassiana, Aqua Balisae.
172
Marcus Aurelius Carnuntumból irányítja az ellenoffenzívát a kvádok és a cotinusok ellen; maga is részt vesz a barbár földön folyó harcokban.
193
április 9. Carnuntumban császárrá kiáltják ki Septimius Severust, Pannonia Superior helytartóját.
194
Carnuntum és Aquincum colonia rangra emelése.
294–295
Az igazgatási reformok kezdete, amelyek végén Pannoniát négy tartományra osztották: Pannonia Superior északi fele Pannonia Prima (székhelye Savaria), déli része Savia (székhelye Siscia); Pannonia Inferior északi része Valeria (székhelye Sopianae), déli fele Pannonia Secunda (székhelye Sirmium). A katonai helytartók (duxok) továbbra is Carnuntumban és Aquincumban maradnak.
308
Császártalálkozó Carnuntumban; a második birodalomfelosztás, Illyricum Liciniusnak jut.
375
Valentinianus Carnuntumba érkezik, hogy hadjáratot készítsen elő.
804–805 tele
Nagy Károly az Oriens területére menekült avar kagánnak a Savariától és Carnuntumtól keletre eső területet ajándékozza.

Mócsy András

Pannonia meghódítása és az augustusi külpolitika

A Duna-part másik pontja, amelyet már Augustus alatt helyőrséggel kellett megerősíteni, a pannoniai Carnuntum (Deutsch-Altenburg), a Baltikumot Aquileiával összekötő kereskedelmi út, az úgynevezett Borostyánút dunai átkelőhelye volt.

A római uralom külső és belső konszolidációja

Az i.sz. I. század közepén két legiója maradt Pannoniának: egy Carnuntumban, egy pedig Poetovióban (Ptuj). A katonai centrumok ellátása vonzotta Pannoniába az első római vállalkozókat. Az aquileiai kereskedőházak már a század elején kiépítették hálózatukat a Borostyánút mentén, különösen Emonában, Poetovióban, Scrabantiában (Sopron) és Carnuntumban, valamint a Száva felső folyása mentén. Ezek a kereskedelmi csomópontok a meginduló városi fejlődés magjaivá váltak.

Városi rangú település azonban csak egy alakult ki, Savaria (Szombathely), amelyet Claudius korában a carnuntumi legio kiszolgált katonáinak juttatott földosztással alapítottak.

Új határpolitika és Dacia meghódítása

A kilencvenes évek végére kiépült az új határvédelmi rendszer, amelyet a császárkor későbbi szakaszában szokásos elnevezéssel limesnek hívunk. A kétlegiós Pannonia seregét négy legióra növelték, és ennek megfelelően növelték a cohorsok és alák számát is, amelynek legénysége körülbelül ugyanannyi főt számlált, mint a négy legióé. Pannonia hadseregének állományát ilyenformán körülbelül negyvenezer, fele részben legionárius katonára tehetjük. Minőségileg új a megszállási rendszerben az volt, hogy a tartomány belsejét fokozatosan bár, de gyökeresen demilitarizálták: a Traianus utáni időkben nincs tudomásunk arról, hogy akár legio, akár segédcsapat tartósan állomásozott volna Pannonia belsejében. A négy legio a Duna partján, Vindobonában ([[Bécs]]), Carnuntumban, Brigetioban és Aquincumban állomásozott, a part mentén pedig nagyjából egyenlő távolságra (20–30 km) segédcsapati táborok épültek.

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

Traianus igazgatási reformjai Pannoniában elsősorban az új katonai helyzet követelményeiből adódtak. Pannonia hatalmasan megnövekedett hadseregét két helytartó között osztották fel: Pannoniát két tartományra osztották. Felső-Pannonia (Pannonia Superior) volt a nagyobbik, több várost magában foglaló nyugati tartomány, consulságot viselt helytartója Carnuntumban székelt. Alsó-Pannonia (Pannonia Inferior) csupán egy hozzávetőleg 60 km széles határsávból és a Szerémségből állt, praetori rangú helytartójának székhelye Aquincum volt. A két helytartó rangkülönbsége a legiók számából következett: Felső-Pannoniának három (Vindobona, Carnuntum, Brigetio), Alsó-Pannoniának csak egy (Aquincum) legiója volt. Pannonia hosszú limesének a szvébekkel szemben fekvő szakasz Felső-, a jazigokkal szemben fekvő szakasza Alsó-Pannonia limese lett. Traianus egyetlen pannoniai városalapítása bizonyosan a két új tartomány legióira volt tekintettel. Alsó-Pannonia egyetlen legiójának utánpótlását és veteránjainak letelepítését a flaviusi colonia, Sirmium biztosította, a három felső-pannoniai legióhoz azonban csak két korábbi colonia, Savaria és Siscia tartozott. A volt poetoviói legio-tábor helyén ezért Traianus egy harmadik coloniát alapított.

Hadrianus eddig ismert pannoniai municipiumai: a két helytartói székhely: Aquincum és Carnuntum, továbbá Salla (Zalalövő), Mursella (Mórichida), Mogentiana (valószínűleg Somlóvásárhely táján), Aquae Balisae (Daruvar), Cibalae (Vinkovci) és Bassiana (Petrovce).

A legio-táborok mellet egyébként is sajátos volt a közjogi helyzet. A tábor mellett kialakult település, a canabae, amelynek lakossága a katonák hozzátartozóin kívül kereskedőkből és iparosokból állt, a katonai territoriumon feküdt, és ezért nem kapott municipium rangot. Aquincum és Carnuntum municipiumát a tábortól néhány kilométerre létesítették. A canabae minden tekintetben városias élete azonban megkövetelt bizonyos önkormányzatot, és ezt az ellentmondást egy látszatra municipális belső berendezkedéssel oldották fel, amely egészen Septimius Severus koráig tartott.

A markomann háború és a dunai katonaság aktivizálódása

A 172-ben meginduló ellenoffenzívákat Marcus Carnuntumból irányította, de több ízben részt vett a barbár földön folyó hadjáratokban is.


193 április 9-én Carnuntumban Felső-Pannonia helytartója, Septimius Severus öltötte fel a császári bíbort, és miután két távoli vetélytársát megelőzve elsőnek sikerült legióit Itáliába vezetnie, olyan helyzeti előnyre tett szert, amely képessé tette a britanniai és syriai ellencsászárokkal való leszámolásra.

A severusi virágkor

Egyes belső-pannoniai városoknak, például Sisciának vagy Savariának nyújtott anyagi természetű kedvezményeken kívül az új dunai politika legszembetűnőbb jele a két pannoniai helytartói székhely, Carnuntum és Aquincum colonia rangra való emelése volt. Aquincum esetében ennek dátuma is ismert (194), és ebből következően az első Severus kikiáltásának színhelye, Carnuntum is legkésőbb akkor nyerte el a római városok legmagasabb rangját.


A severusi konjunktúra vonzóerejével magyarázhatjuk Pannonia harmadik nagy bevándorlási hullámát. Az italicusok I. századi, a Rajna mentiek és galliaiak Flavius–Traianus-kori nagy bevándorlása után a Severus-korban egyes pannoniai településeket szinte elárasztottak keleti, főleg syriai vállalkozók. Brigetio ma ismert decurióinak többsége szír volt, de sok szírt ismerünk Aquincum, Savaria, Carnuntum és más városok felirataiból is. E bevándorlást feltehetőleg a pannoniai csapatok számos Severus-kori hadjárata váltotta ki, amikor is a keletről visszatérő csapatok keleti katonákat hoztak magukkal.

Pannonia és a központi hatalom megszilárdulása

A szarmata-kérdés lezárását követő évek békés viszonyai között hajtották végre Pannoniában azt a közigazgatási reformot, amely része volt az egész birodalomra kiterjedő igazgatási reformnak. Az alapelv egyrészt a tartományok kisebb egységekre való feldarabolása és egyúttal nagyobb, sok tartományt egyesítő igazgatási körzetek létrehozása, másrészt a polgári és katonai kormányzás szigorú szétválasztása volt. Ennek megfelelően a helytartói hatalmat két helytartó, a polgári praeses és a katonai dux között osztották meg. A két pannoniai tartományt további két-két részre osztották a Dráva mentén: Felső-Pannoniának a Drávától északra eső része lett Pannonia Prima (Első Pannonia), délre eső része pedig Savia. Alsó-Pannonia északi fele Valeria, déli fele – a Szerémség és a baranyai háromszög – Pannonia Secunda (Második Pannonia). Az új tartományi székelyek Savaria, Siscia, Sopianae és Sirmium lettek, Prima és Valeria tartományok duxai azonban továbbra is Carnuntumban, illetve Aquincumban székeltek. Sirmium egyben az illyricumi tartományok fővárosává vált.

Az illyricumiak saját politikai irányvonala utoljára a tetrarchia válsága idején ütközött meg a rivális irányzatokkal. Az illyricumiak által létrehozott, de épp a konszolidációból fakadóan egyre inkább más birodalomrészek érdekeire is támaszkodó tetrarchia alkotmányos elgondolása az volt, hogy a két magasabb rangú császár, a két Augustus bizonyos idő múltán lemond, és átadja helyét a két alacsonyabb rangú társuralkodónak, a két Caesarnak, akik Augustusszá válva egy-egy új Caesart vesznek maguk mellé; ezzel a dinasztikus elvet csak közvetve alkalmazó módszerrel kívánták biztosítani az uralom folyamatosságát. Amikor azonban a két Augustus, Diocletianus és Maximianus lemondott, hamarosan nyilvánvalóvá vált a mesterkélt utódlási rendszer kivihetetlensége. Az újból összecsapó területi érdekek harcában Galerius képviselte Illyricumot, majd amikor a 308-ban Carnuntumban megtartott császárkonferencián Illyricum Licinius kezébe került, Licinius vált az illyricumi irányzat utolsó császári képviselőjévé.

A császárkonferencia színhelyének kiválasztásában Sirmiumot, amely egyébként a nagy tekintélyű és a konferenciát kezdeményező Galerius székvárosa volt, bizonyára nem véletlenül mellőzték.

A késő antik idők Pannoniában

Egy forrásunk szerint Pannonia a IV. század közepén rabszolgákban gazdag vagy rabszolgákat exportáló tartomány volt. A dunai piacokon azelőtt is sok határon túli rabszolgát adtak el. Carnuntum, Brigetio és Aquincum piacait a szövetséges barbárok bizonyos korlátok között látogatták, és az egyik fontos árucikk épp a rabszolga volt.

A császár 375. tavaszán teljes kíséretével Carnuntumba érkezett, a nyár folyamán előkészítette a hadjáratot, és alkalmat talált arra is, hogy a kemény adópolitika miatt elégedetlen Illyricum hangulatát lecsillapítsa. Ennek kapcsán értesülünk arról, hogy a határ menti városok már elszegényedett, összezsugorodott településekké váltak, de egyes belső-pannoniai városokban is a gazdasági hanyatlás jelei voltak érezhetők.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
AUSZTRIA
Bad-Deutsch-Altenburg (Carnuntum) X

Etnikai viszonyok

804 késő őszén váratlan menekülők jelentek meg az Oriens területén, nem kisebb személyiség, mint a hajdani avar birodalom ura, a kagán, övéivel és előkelőivel (optimates). A keresztény Theodorus kagán és pogány kísérete a szláv és bolgár ellenség elől futott; menedéket kértek. Károlyt nyilván meglepte hajdani hatalmas ellenfelei utódjának hódolata, visszaállította uralmát a Carnuntum–Savaria határvonaltól keletre élő pannoniai avarság, tehát a tudun felett is.

Az Oriens és korai szervezete

Az avar kagánok 805 után a Savaria (Szombathely) és Carnuntum (Deutsch-Altenburg) határvonaltól keletre rendezték be új szállásukat, a Dráván túli szláv törzsfők Siscia (Sziszek), az antik nagyváros romjai közt, a Száva déli partján.

Györffy György

Település, gazdasági élet

A dirhem nem volt a köznép rendszeres fizetési eszköze, de a kelet-európai távolsági kereskedelemben annak számított. Igazolja ezt a huszti dirhemlelet 400, részint helyben hamisított érmével, továbbá a 900–902-ben magyar uralom alá került Carnuntum római amfiteátruma mellett előkerült öntőminta Mutadid kalifa (892–902) dirhemjének utánzásához.

Irodalom

Az "inter Carnuntum et Sabariam" megjelölést Váczy is az avar vazallus-fejedelemség nyugati határvonalaként értelmezi (Soproni Szemle 4. 1970).

A carnuntumi dirhemöntő mintára lásd M. Mitterauer, Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 75. 1967. 311.